Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
1992. FEBRUÁR 5. Hazai körkép 3 Merre tovább, Tiszatour? A Tiszatour megyei idegen- forgalmi hivatal egyike azoknak a hivataloknak, cégeknek, amelynek sorsa még nem dőlt el. A hivatal ugyanis korábban a megyei tanácshoz tartozott. Feladata volt az idegenforgalom szervezése, koordinációja a megyében és a nem kiemelt üdülő- területek menedzselése. Reklámmal, propagandával stb. idecsalogatták a vendéget, hogy a megye szálláshelyein töltsék el éjszakáikat. Igaz, ebből a tevékenységből mások is (szállásadók, éttermek, fürdők stb.) profitáltak. Ugyanakkor nyereséget hozó tevékenységet is produkált a hivatal, és megtermelt profitját „visszaforgathatta”. Ebből a pénzből szállodákat, kempingeket építettek. így aztán, amíg 1964-ben (amikor megalakult a Tiszatour) nem volt vagyonuk, és a megye 350 vendégéjszakával dicsekedhetett; mostanra 350 milliós vagyonnal rendelkeznek, és a megyében töltött 6-700 ezer vendégéjszakából 250-280 ezret a Tiszatour „hoz”. Az idegenforgalmat sújtó jelenségek, folyamatok a hivatalnál is éreztetik, hatásukat. Az idén például, több mint, 1 millió forintos többletkiadással számolnak, amelyet már nem lehet beépíteni az árba, mert a piac nem fogadja el, hiszen Magyar- ország lassan drágább, mint az olasz tengerpart. A befektetett pénzük ugyan hoz hasznot, de milyen arányban? Abádszalókon például a 150 millióért megépített kempingben egy vendég egy éjszakája 8 forint hasznot jelent a hivatalnak. Az önkormányzat idegenforgalmi adója pedig 40 forint ... A vendégek száma is fokozatosan csökken az utóbbi években. Míg 1990-ben 166 ezer vendégéjszakát mondhattak magukénak, tavaly csak 139 ezret. Egy turista korábban 3,1 napot töltött átlagosan a megyében, most már csak 2,9 napot. Igaz, hogy a Nyugatról érkező vendégek száma viszont növekedett - 13 százalékkal. A jövőt, a körülbelül háromezer szálláshely értékesítését a nyugati piac felé való orientálódásban, a minőségi turizmus szorgalmazásában látják. Fontos a falusi turizmus menedzselése is. Közben a megyei tanács megszűnt, és a Tiszatour jelenleg a megyei önkormányzathoz tartozik, az idegenforgalom koordinációja pedig a megyei önkormányzat feladata. Még nincs döntés arról, hogy milyen sors vár a Tiszatourra. Lehetséges, hogy „kettéválik”; lesz egy nonprofit része, amely továbbra is végzi a piackutatást, az idegenforgalom koordinációját; és lesz egy profittermelő része a cégnek, amely kft. stb. formájában működik. Ez még nem dőlt el, mint ahogy a szállodák, a kempingek sorsa sem, amelyek tulajdonosa a megyei önkormányzat. P. Isaura hangja Szolnokon Detre Annamária és a gyerekek A napokban Szolnok, illetve a szolnoki gyerekek vendége volt Detre Annamária színművész- nő, akit a Rabszolgasors című nagy sikerű tv-filmsorozat főszereplőjének, Isaurának a hangjaként is ismerünk.- Sokat látjuk gyermekműsorokban. Véletlen?- Nem. Nagyon szeretem a gyerekeket. Hosszú évekig játszottam gyermekszínházban is. Evek óta vannak gyermekműsoraim.- Milyen a gyermekközönség? Jobb, mint a felnőtt?- Nekem csodálatos. Az előadás során a gyerekeknek sok mindent el kell képzelni, és ők „erre vevők”, hajlandók belemenni a játékba. Lehet bízni a fantáziájukban. Ez a műsor, amellyel most felléptünk Szolnokon Zsolnai Péter kollegámmal, egy közlekedési témát dolgoz fel. És nincs díszlet, nincs jelmez. Csak van egy történet, és mindent a gyerekeknek kell elképzelni. A kollégám például szerepet váltogat, és ezt el tudják fogadni. A darabot egy kicsit a gyerekek is írták, hiszen az előadásokon is formálódott. Végül ott tartunk, hogy már csak aköz- lekedési szabályok nem változtak; a kerettörténetet együtt írtuk a gyerekekkel. Fontos, hogy a műsor ne legyen unalmas és száraz. Egyébként egy másik műsorral is járjuk az országot: Szabálytalan illemórával. Az illem- szabályokat próbáljuk átadni a gyerekeknek - játékos formában.- A felnőtt közönség viszont kevesebbet találkozhat Önnel.- Ez se teljesen így van, hiszen Újpesten ősszel nyitott az Újpesti Színház, az Ady Endre Művelődési Központban. Fényes Szabolcs zenés vígjátékában, a Vendégek Amerikából címűben játszom a szobalány szerepét, amely egyébként az egyik főszerep.- Igen, csakhogy nem jut el mindenki erre az előadásra. Én televíziós produkciókra, filmek- re gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem találkozunk Önnel.- A televíziós munkák elkerültek. Ha az ember például szerepet kap egy népszerű filmsorozat szinkronizálásában, arra sokan odafigyelnek. De nekem az Isaura óta nem volt ilyen szerepem, bár sok a szinkronmunkám. Most például egy francia jógasorozatot készítünk gyerekeknek. Ennek magyar folytatása is lesz, amelynek én vagyok a műsorvezetője.- Milyen tervei vannak?- Új meseműsorral járjuk az országot. Kedvelt mesék feldolgozását vállaltuk: pl. a Didergő Király, az Öreg néne őzikéje. A meséket 3 szereplőre és bábukra dolgoztuk fel. Kevés a díszlet, mivel ezek „országjárós” mesék. Ahová hívnak bennünket, oda megyünk. Nyereséges műanyagüzem Törökszentmiklóson Tízmilliós beruházással bővítette műanyagüzemét a Tsz-Ker Rt. Törökszentmiklóson. Egy hónapja üzemel az új fóliagyártó exruder és a jelenleg legkorszerűbbek közé tartozóolasz konfekcionálógép. A két gépsor kiegészül egy flexográffal, mely az egyszínnyomást teszi lehetővé. Hazai alapanyagból kiváló minőségű fóliát tudnak gyártani, melyet helyben feldolgoznak késztermékké. A konfekcionálógép nemcsak méretre vág és hegeszt, hanem beállítástól függően kötegel is. Felvételünkön a fólia vastagságának ellenőrzése látható. Fotó: Mészáros A polgármestereké a szó Tiszaszentimrén napirenden a gázprogram Tiszaszentimre polgármestere Beleznay Sándor, akitől először arról érdeklődtünk, miképpen „állt össze” a helyi képviselő- testület.- Kilencen vagyunk, jobban mondva velem együtt tízen. Ami a pártállást illeti: egy MDF-es, három jelölését a Fidesz támogatta, a többi független. A testületben két nő van, és az egyik tagunk azóta nyugdíjas.- Hány párt tevékenykedik?- Korábban négy volt, most már csak három. Az MDF, a Nemzeti Parasztpárt és az MSZP, mivel a Fidesz helyi csoportja időközben felbomlott. Még az alakulás után megegyezés született, hogy a pártok elássák a csatabárdot, és a község, a két település - hiszen Újszent- györgy is hozzánk tartozik - érdeke az elsődleges. Szerencsére ez azóta így van.- Mi okozott igazi nagy vihart a testület eddigi összejövetelein ?- Nálunk az intézmények közötti pénzfelosztás. Köztudomású, hogy sok forint kell a kulturális ágazat létesítményei: iskola, óvoda fenntartására, nem kevésbé az egészségügyre is.- Mennyi a támogatottjuk?- Rendszeres segélyt húszán kapnak, rendkívülit pedig több mint egymilliót fizetünk ki.- A költségvetésük?- Még csak a tavalyit tudom, az ötvenhétmillió volt.- Fejlesztésre futotta?- Egy pályázaton a szociális otthon bővítésére 12 milliót nyertünk. Az épületben jelenleg húsz a gondozottunk, számuk a munkálatok befejezése után, őszre negyvenre emelkedik. Ezen az összegen kívül négymilliót fordíthattunk az elmúlt évben fejlesztésre. Ebből két és fél kilométer út, a község harmadán új járda épült, és július óta a crossbarhálózatba is bekötötték Szentimrét.- Mire nem tellett?-, Vezetéjc^s gázra. Tervezzük, hogy bek^pqsojoklúpfc ^ebjbe, a programba is.' A tanulmánytervek után a tulajdonképpeni bekötéseket 1993-ban kezdenék el, és 1994-ben fejeznék be. Az előzetes érdeklődések után kiderült, hogy a 800 lakás közül mintegy 300-at érintene ez a program. Azután ebben az évben is tovább építjük a belterületi utakat. A 26 kilométerből 3 kilométernyi már csak a földút és további 4 kilométeren elkészült az útalap. Ezeket le kell, kellene zárnunk. Hogy miből, azt még nem tudjuk.- Helyi adók?- A bevezetésüket nem tervezzük.- A legnagyobb gond?- Az állástalanokon kívül még egy nagy bajunk van. A 2 ezer 711 munkaképes korú felnőtt között 449 olyan akad, aki szaknyelven fogalmazva mindenféle jövedelem nélküli. Nálunk annyira szomorú a helyzet, hogy a munkaképes korú felnőtt lakosság 48 százaléka munka és jövedelem nélküli. Sovány vigasz, hogy ez az arány egy más helyen, Tiszaderzsen még ennél is rosszabb. D. Sz. M. Zöld I Kerékpárral az sarok J Északi-tengernél A holland kormány programjában előkelő helyet foglal el a környezetvédelem, mert mint tudjuk, a környezetszennyező tényezők (füst, gáz, atomsugárzás) nem állnak meg az országok határain. Ezzel mindnyájan tisztában vagyunk, csak lehet, hogy éppen fittyet hányunk rá. Nem úgy Hollandia és általában a nyugat-európai országok. A nyugati környzetvédő programban Hollandia környezet- védő tanfolyamok szervezésével vesz részt. Ezekre a tanfolyamokra pályázati úton lehet jelentkezni. Egy ilyen pályázatot volt szerencsém nemrég megnyerni, s így egy átlagos turistánál mélyebben belelátni a nyugati környezetvédő mozgalmak működésébe, szervezeti felépítésébe. Amint a pályázatot valaki elnyeri, attól kezdve a vele kapcsolatos költségeket A-tól Z-ig a holland kormány fizeti, de cserébe e résztvevőktől teljes aktivitást vár el. Csak így lehetséges, hogy a tíznapos tanfolyam végére valamiféle környezetvédő munkássá váljék a résztvevő. A flottul, jól szervezett tanfolyamot Hollandia két városában tartották. A kora reggeltől késő éjszakákba nyúló előadások végén valamennyi résztvevőnek bizonyítania kellett aktív részvételét tesztlapok és egyéb, mindennapi vizsgafeladatok megoldásával, így aztán a tanfolyam végén zúgó fejjel, de sok-sok új ismerettel tért haza ki-ki saját hazájába. (A résztvevők a világ sok országából, de elsősorban a volt szocialista országokból érkeztek.) Ezekből a tapasztalatokból, ismeretekből szeretnék most a Zöld sarok olvasóinak egy-két érdekes részletet felvillantani. A holland környezetvédő mozgalom elsősorban önkéntesekből áll. A mozgalmi központokban mindössze öt-hat állandó munkatárs dolgozik. Ok irányítják és fogják össze az önkéntesek tevékenységét, valamint szervezik a különböző környezetvédelmi akciókat. A központok dolgozói többnyire fiatalok - így az állam két legyet üt egy csapásra, úgymond. Enyhít a fiatalokat érintő munkanélküliségi problémákon és lelkes, hozzáértő munkatársaival megalapozza a jövő környezetvédelmét. Még a legjelentéktelenebbnek látszó akciót is nagy reklámhadjárat előzi meg, s így az akció maga már csak „bekasszírozza” az eredményt. Érdemes itt megjegyezni, mekkora élvezettel és milyen komolyan csinálják. Vegyünk egy példát, mondjuk egy akciót. Szeretnék elérni, hogy a gyárak ne műanyag üvegekbe, hanem üveg üvegekbe töltsék termékeiket. Ehhez természetesen meg kell nyerni a lakosságot is az ügyhöz* vagyis ahhoz, hogy ne vásároljanak műanyag üvegbe töltött üdítőt, de meg kell nyerni a kereskedőket is, hogy ne árusítsanak ilyet. (Ez a nehezebb feladat.) Az akció jelentőségét tévén, rádión, sajtón, iskolákon keresztül ismertetik, és kérik, minél többen csatlakozzanak a felhívásban foglaltak végrehajtásához. Ekkor aztán egész Hollandia apraja-nagyja megmozdul. Az üzletek műanyaghegyeinél iskolások jelennek meg szórólapokat osztva a vásárlóknak. A megnyert üzlettulajdonosok is vállalkoznak a műanyag- hulladék okozta károk ismertetésére. Egyetemisták járják az országot üveget osztogatva stb. Ha le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám, olyan ez, mint egy jó buli: mindenki jól érzi magát benne, pezsdítő ereje van, és természetesen a hatása is kiváló. Itt történetesen az, hogy Hollandiában a műanyaghulladék lassan- lassan kiszorul a mindennapi problémák közül.Mára Hollandiát Amszterdamtól a legutolsó piciny farmokból álló falucskáig a kerékpárosok szinte éppúgy jellemzik, mint a szélmalmok. Mókás látvány a nagy kerékpáron száguldó töpörödött öregasszony, vagy a talpig frakkba, szmokingba öltözött, csokornyakkendős úriember. Ez is része a kömyzetvédelemnek, megint csak többoldalúan: kevesebb a benzingőz és több az egészséges ember: a levegő, a mozgás itt nemcsak szólam. Akár zuhog az eső (vagy hó), akár hatalmas köd van, itt nem számít: akkor is kerékpárral járnak. így történt, hogy a konferencián részt vevőknek tervezett kirándulást nem hideg, pöfögő busszal szervezték, hanem kerékpárral. A furcsa túra még a leglelkesebb környezetvédőket is meglepte, elvégre nem minden országban természetes dolog a biciklizés. Ám a hatás felülmúlhatatlan volt. Ragyogó napsütésben (ami Hollandiában így tél tájékán külön ajándék), pompás kerékpárokon a holland dűnék között, erdőn-mezőn keresztül egészen az Északi-tengerig. Túlzások nélkül csak annyit mondhatok - valamennyien így éreztük -, fantasztikus volt. Egy csapásra mindannyiónkat megnyertek a kerékpározás propagálásához, ez biztos. És ezenkívül az a páratlan élmény, amit a téli napsütésben haragosan hányódó Északi-tenger látványa nyújtott, sokáig felejthetetlen lesz, így joggal gondolta azt az ember, hogy ezt a gyönyörű világot, ezt a szép Földet meg kell menteni. Mi tettük tönkre, ezért csakis mi, emberek menthetjük meg. Ezekből a példákból is látszik, azt hiszem, milyen jó hatásfokkal dolgoznak Hollandia környezetvédő szakemberei. A környezetvédelmi nevelés a holland iskolák programjába is szervesen beépül - de még a természettel foglalkozó múzeumokéba is. Az ezen a téren látottakat, tapasztaltakat, úgy gondolom, a magyar iskoláknak is át kellene vennie. Hatása azonban csak és kizárólag akkor érvényesül, ha frissen, pergőn, hittel okítják, különben kár elkezdeni, gyermekeink már enélkül is túlterheltek. A konferenciát szervező MILIEU-KONTAKT címét megadjuk, tőlük az érdeklődő iskolák tanácsot kérhetnek (angol nyelven) egy-egy ilyen program bevezetéséhez, Milieukontakt Oosteuropa 1001 ZB Amsterdam P. o. box 18 185. Tel: 31/20/639 2716. Kátai Szilvia
