Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

1992. FEBRUÁR 1. Jászsági Extra—Jászberény 5 Igényes irodabútorok J ászberényből A 80 millió forintos beruházással megvalósult irodabútor-gyártó üzemben komputervezérlésű gépeken állítják elő a szebbnél szebb irodabútorokat A hatesztendős múltra vissza­tekintő magánvállakozás, a Cél­gépterv Mérnöki Iroda éppen egy éve hozta létre a CGT De­sign Stúdió névre keresztelt, iro­dák tervezésére szakosodott kft.- t, mely a legnagyobb olasz iroda­bútor-gyártó vállalattal, a Faram céggel áll szoros üzleti kapcso­latban. Nos, a Design Stúdió eddigi sikerét mi sem bizonyítja job­ban, hogy elnyerték az OTP által tavaly meghirdetett belsőépíté­szeti pályázatot. A lakosság kö­rében jól ismert pénzintézet fi­ókjainak belső rekonstrukciójá­nak számítógépes tervezése már megkezdődött, sőt a Célgépterv megalapította újabb vállalkozá­sát, a Célgép Coop Kft.-t. Ez utóbbi igényes kivitelű, magas minőségi követelmé­nyeknek megfelelő irodabútorok előállítását tűzte ki célul - tájé­koztatott Petró Tibor, a Célgép­terv tulajdonos cégvezetője. A vállalkozás herényi telephelyén már megindult az olasz tervezé­sű irodabútorok próbagyártása, mégpedig zömében ugyancsak olasz, számítógép-vezérlésű megmunkálógépek segítségé­vel. Az új üzemcsarnokban eleinte harmincán gyártják majd a kü­lönféle író- és tárgyalóasztalo­kat, valamint tárolószekrénye­ket, az év végére azonban már mintegy félszáz dolgozónak biztosít munkát a Célgép Coop Kft. Irena Witkowska, azaz Szőke Csabáné immár húsz esztendeje él Magyarországon, és ugyan­ennyi ideje foglalkozik balettok­tatással. A szakirányú végzett­séggel rendelkező lengyel tanár­nő a Déryné Művelődési Házban tartja óráit, ahol az irányítása alatt éppen egy tucat, zömében óvodáskorú gyermek sajátítja el a balett csínját-bínját. Képünk a „kezdők” szárnypróbálgatásait örökítette meg, három tanítvány viszont már profi szinten műveli a balettet, most végeznek a Ba­lett Intézetben. A jövő balettművészei lesznek Tíz nap Tirolban Az oldalt írta: Laczi Zoltán Fotó: Nagy Zsolt Új típusú együttműködés körvonalazódik Négy kórház, egy cél A hatvani, a gyöngyösi, a pásztói, valamint a jászberényi kórházak vezetői, illetve a tele­pülések polgármesterei január 21-én nem mindennapi, sőt szo­katlannak nevezhető dokumen­tumot láttak el kézjegyükkel. Az új típusú együttműködés alapel­veit rögzítő szándéknyilatkoza­tot tulajdonképpen az hívta élet­re, hogy a térségi feladatokat is ellátó kisvárosi kórházak egy ha­jóban eveznek, nevezetesen na­gyon szerény fejlesztésre adódik lehetőségük. Kézenfekvőnek látszott az ötlet, miért is ne pró­bálkoznának közösen a maga­sabb színvonalú egészségügyi ellátás érdekében. A dolog azon­ban mégsem ennyire egyszerű. Jelenleg még csak szándék- nyilatkozat létezik, a konkrét ja­vaslatok még váratnak magukra. Az egymáshoz közeli négy tele­pülés kórházainak igazgatói jú­nius elsejéig teszik le az önkor­mányzatok egészségügyi bizott­ságainak asztalára a fejlesztési irányokat is magába foglaló el­képzeléseiket. Áz önkormány­zatok szakemberei megvizsgál­ják, megtárgyalják ezeket a ja­vaslatokat és döntenek az elkép­zelések megvalósíthatóságáról. Amennyiben ezek az ötletek „életképesnek” bizonyulnak, úgy sor kerülhet az együttműkö­dési szerződés aláírására. De vajon mit jelent majd ez a betegeknek? Nos, ismert, hogy a gyöngyösi kórház sebészete pél­dául a pajzsmirigybetegségben szenvedők kezelésében tett szert nagy tapasztalatokra, a hatvani a traumatológia és az érsebészet terén jeleskedik, míg a herényi kórház a gasztroenterológiában képes nyújtani magas ellátási színvonalat. Az együttműködés nyilvánva­lóan arra irányul, hogy az önkor­mányzatok beruházásra szánt szerény pénzeszközeit koncent­ráltan használják fel az egyes kórházak egyes osztályainak fej­lesztésére. így mind a négy egészségügyi intézményben az eddigeknél jóval nagyobb lehe­tőségek adódnak a hagyomá­nyokkal rendelkező osztályok technikai felszereltségének javí­tására, a gyógykezelés színvona­lának növelésére. Persze a szándéknyilatkozat már önmagában is több problé­mát vet fel, éppen ezért a kórházi és önkormányzati „négyes” el­képzelései támogatását kérte a Népjóléti Minisztériumtól. Huszonöt év a lakosság szolgálatában Legyen szó szabóságról, fod­rászatról vagy vegytisztításról, a lakossági szolgáltatást végző vállalkozókra, cégekre mostaná­ban bizony rájár a rúd. Ez a meg­állapítás különösen érvényes a vegytisztítókra, akiknek az utób­bi időben jelentősen lecsökkent a forgalmuk. A herényi Horváth család idestova 25 éve űzi ezt a mesterséget a városi és a kör­nyékbeli megrendelők megelé­gedésére. A vállalkozó anya és fia feje felett a közelmúltban csaptak össze a hullámok.- Nagyon szeretnénk, ha to­vábbra is olcsón tudnánk kiszol­gálni ügyfeleinket, de ez a folt­benzin januári, drasztikus ár­emelése miatt lehetetlenné vált - fogadott a minap Horváth Jó­zsef né és fia, Imre. Mindkettőjüknek a „véré­ben” van a szakma, de úgy tű­nik, hiába, hisz 1989 óta folya­matosan csökkennek a megren­delések annak ellenére, hogy a környékbeli falvakban felszá­molták a Patyolat-üzleteket. Per­sze nemcsak a kereslet számotte­vő csökkenése okoz komoly fej­törést a családnak, hanem a te­lephely is. A régi telep bérleti szerződése március elsejével le­jár, és Horváthéknak onnan ki kell költözniük. Kérték ugyan az önkormányzat segítségét, de ott semmi biztatót nem tudtak mon­dani, tehát új telephelyre egyelő­re nincs kilátás. A tradicionális vegytisztító család ezért jelen pillanatban ég és föld között „le­beg”, nem tudják, vajon mit hoz a jövő. Egy biztos, nem lenne szerencsés, ha néhány hónap múlva arról kellene beszámol­nunk, hogy volt egyszer egy vegytisztító Jászberényben. Ha ez mégis bekövetkezne, nem­csak a város lenne szegényebb. Tavaly novemberben a tiroli Szociális Minisztérium küldöttsé­ge járt városunkban. A kapcsolat- teremtés, a magyar változásokba, valamint az országban működő ok­tatási, szociális és mentálhigiénés -intézmények, hálózat tevékenysé­gébe való betekintés volt látogatá­suk célja. A vendéglátás viszonzá­saként felajánlottak egy helyet a decemberben - 27-től január 6-ig - a tiroli hegyekben megrendezésre kerülő cserkész- és ifjúsági moz­galmak találkozójára. A „karácsonyi ajándék” Szál­kái József fenyőfája alá került. Az Aprítógépgyárban dolgozó húsz­éves, rokonszenves, szőke fiatal­ember 1989 szeptemberétől - a megalakulás idejétől - tagja a Vajk atya által megszervezett helyi cser­készcsapatnak. Élménybeszámo­lójában megosztotta velem a Tirol­ban átélteket.- Innsbrucktól nyolc km-nyi tá­volságra volt a táborunk. Huszon­hármán voltunk vendégek, Európa majd minden szegletéből: szlové­nek, erdélyiek, németek, olaszok, spanyolok. Rajtam kívül még két magyar fiú volt, az egyik Kun- szentmártonból, a másik Buda­pestről. Szinte kezdettől fogva kel­lemes, családias volt a hangulatból éreztük magunkat. Nagy élményt jelentett számomra idegen orszá­gokból érkezettekkel megismer­kedni, beszélgetni, együtt lenni ve­lük napokon keresztül ott, a gyö­nyörű Alpokban. Rengeteget szán­kóztunk a meredek hegyoldalon, örültünk a hónak, a tájnak. Tanul­tuk egymás szokásait, dalait, elké­szítettük egymásnak jellegzetes ételeinket. Ez természetesen csak „desszert” volt, hiszen a táborban teljes ellátást kaptunk. Szervezett programjainkban szerepelt Innsbruck nevezetessé­geinek megtekintése, sétarepülés a hegyek felett, vitafórum aktuális társadalmi kérdésekről, találkozás cserkészekkel, a vezetőikkel, csa­ládokkal. Rendkívül vendégszere­tő, kedves emberek. Nemcsak a ké­peslapokon, hanem a valóságban is szépek, rendezettek az utcáik, a házaik. Még a harmincfős faluban is. A tiroli és az itthon újraéledő cserkészmozgalom között tulaj­donképpen nincs különbség. Szá­mukra is a természet, az ember, a lelki-szellemi fejlesztés, az életre nevelés a fontos. Tradícióként, apáról-fiúra száll náluk a cserké­szet, amelynek fonala a család- alapítás után sem szakad meg. Te­lepülésekből közösséget teremt ott ez a szervezet. Talán az is volt az egyik célja ennek a remek tábor­nak, hogy megtapasztalhassuk a mi kis „nemzetközi csapatunkon” belül és az ott élőkkel való találko­zások során ezt az érzést, és hozzuk haza azt magunkkal, próbáljuk megteremteni itthon is. A tábornak hamar vége lett, emlékét, a többiek arcát őrzöm magamban. Azóta már levelet is kaptam egy jugoszláv lánytól. Katona Mónika Simon Ferenc, a Lehel HC NB I-es jégkorongcsapatának tagja október elsején nyitotta meg a „Pillér” nevet viselő élelmiszerboltját. December óta meghosszabbított nyitva tartással, reggel fél héttől este 11 óráig várják a vásárlókat, akik a napi cikkek mellett élő halat is vásárolhatnak a nyári időszakban várhatóan éjjel-nappal nyitva tartó üzletben. A Lehel Vezér Gimnázium és Gyors- és Gépíró Szakiskola taná­rai, diákjai igazán nem panaszkod­hatnak arra, hogy eseménytelenül telnek napjaik. Folyik az előkészí­tése az idén már második alkalom­mal induló nyolcosztályos gimná­ziumi osztály indításának. Az ér­deklődő tanulók szülei részére az iskoláról és a felvételi vizsgáról 1992. február 4-én 17.00 órakor tartanak tájékoztatást a Déryné Művelődési Központban. A jelent­kezési lapokat február 15-ig vár­ják. A szakmunkástanulók megyei GIMNÁZIUMI HÍREK helyesírási versenyén első helyen végzett az intézmény tanulója, Sár­közi Melinda, s bekerült a Gyulán megrendezésre kerülő országos döntőbe. A Lehel Vezér Gimnázium Diáksport Egyesülete 200 ezer fo­rint támogatást nyert a Nemzeti If­júsági és Szabadidősport az Egész­séges Életmódért Alap pályázatán. Ezt az összeget a diáksport lehető­ségeinek bővítésére kívánják fel­használni. Diáksportolóik egyéb­JÁSZBÁL Tavaly hajnalig állt a bál ként az idei diákolimpia küzdelmei során is szép eredményeket értek el. A leány V. korcsoportos kézi- és röplabdacsapatuk megyei baj­noki címet szerzett és az országos döntőben várja a folytatást. Jelenleg is megtekinthető az is­kola galériájában Pintér Rozália amatőr festő - a Berényi Műhely tagja - képeiből nyílt kiállítás. Az egyhangú iskolai hétköznapok kö­zepette tehát van esemény és szá­mos jó eredmény is, amely mind­azt bizonyítják, hogy aktív közös­ségi élet folyik a Lehel Vezér Gim- náziurn falai között. Sántái Ma este a Déryné Művelő­dési Központban rendezik meg a Városvédő és Szépítő Egye­sület által felújított hagyomá­nyos Jászbált. A múlt század második felé­ben és a század elején főként farsang idején nagy pompával és fényes keretek között ren­dezték meg Jászság-szerte. Felvételeink a tavalyi bálon készültek. Az ideiről hétfői lapszámunkban számolunk be. - :

Next

/
Oldalképek
Tartalom