Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

1992. FEBRUÁR 29. Hazai körkép 3 Huszonnégy OI*3.S foci» A szolnoki Zöld Iskola az idén ünnepli 10 éves fennállását, s az ünneplés kezdetének is tekinthető az a „maratoni” focitorna, mely tegnap 14 órától ma 14 óráig tart. A kihívott ellenfél, a Rigó Úti Általános Iskola csapata boldogan vállalta a küzdelmet. Az 52 meccsen összesen háromszáz diák, tanár és apuka rúgta a labdát a szépszámú szurkológárda buzdítása mellett. Fotó: Korényi 1992 még a cukortermelők válságéve marad A termelők számára 1992- ben is keserű lesz a cukor, még megmarad az 1991-ben elkezdődött válság - hangoz­tatták a pénteken Szolnokon rendezett tájértekezleten, ahol a termelők és a gyártók képviselői találkoztak. Mint a magyar-francia érdekelt­ségű Cukorgyár Rt. magyar és francia vezető képviselői kifejtet­ték, legnagyobb probléma, hogy a világpiacon szinte mindenütt ala­csony a cukor ára, így a meglehe­tősen drága magyar termelési költ­ség miatt tisztességes jövedelme­zősége kevésbé realizálható, A francia partnerek véleménye sze­rint szükséges és sürgős a magyar cukorpiac szabályozása, a belső fogyasztás ösztönzésé. Amikor az országban bőven terem cukor, vé­delmet kell biztosítani az import- behozatal ellen. A termelő és gyár­tó egymásra van utalva, termé­szetszerűen kölcsönös az érdekük is. A termelők azt hangsúlyozták, hogy tisztességes, üzleti alapon történő együttműködést kell szor­galmazni. A francia partner felajánlotta, hogy kvalifikált szakembereik igény szerint segítenek a magyar termelőknek a lehetőségek minél jobb kiaknázásában. Megítélésük szerint az 1993-tól életbe lépő sza­bályozási rendszer már némi re- ménysugárt ad, megkezdődhet az ágazat felfelé ívelése. Ami a szol­noki Cukorgyár Rt.-t illeti, az idén 12 ezer hektár vetésterület az elő­irányzata. A korszerű gyárban 471 ezer tonna répából 55 ezer tonna jó minőségű cukrot terveznek elő­állítani tizenhat százalékos cukor- tartalmú nyersanyagból. A gyár szerződést ajánl minden eddigi partnerének és az újabbaknak is. Kétoldalú megállapodásban rög­zítik a fizetés módját és a termelés feltételeit. A korábbi gyakorlattól eltérően a vállalat nem hektárra, hanem ré­pamennyiségre szerződik, feltétel a nyersanyag legalább 16 százalé­kos cukortartalma. Felárat csak igen kivételes minőségi esetben, például a tiszta, gyommentes répa átadása után fizetnek. Fordítottnap. kezdeményezésére tegnap fordítón nai • A szolnoki Mátyás Király Általános Iskolában a diákönkormányzat kezdeményezésére tegnap fordítofTnapot tartottak. A gyerekek szavazatai alapján közülük megválasztott igazgató, igazgatóhelyettesek és tanárok látták el a napi teendőket, míg a felnőttek a padokba ülve megpróbál­tak olyan diákként viselkedni, amilyet időnként elképzelnek maguknak. A 35 perces testnevelés óráról a tanári kar fele lemondott, illetve igazolással felmentést kért, de a 7./A kémiaóráján (melyet Nagy Tamás „tanár úr” tartott) az utolsó padban ülő alkalmi tanuló volt a legaktívabb. Fotó: Korényi r « okik az év okik a inciiyasz- szony. .......hova ? 1 992. február 29 én. de. 10.30 ra a szolnoki Skála Áruházba. ÁLOMSZÉP „DIÓRA" MENYASSZONYI RUHÁK BEMUTATÓJA AZ ÁRUHÁZBAN.- Minden mcmjasszontii t uba kölcsönözhető. Az a kedves vásárló, aki február 29 én születeti és áruházunkban vásárol születésnapi ajándékot kap! Várjuk szövetkezeti lapjait lkat és kedves vásárlóinkat. , i A j fí-J »'ív „Ov­ZA.IOV /.LUSH, Akiknek egy otthon az otthon(uk) Ormótlanul csúnya házakban, szaknyelven fogalmazva Szolnok város szociális gondozási központjának újszászi épü­leteiben - amelyeket már négyszer bővítettek - jelenleg két­százhatvanhét embert ápolnak. Az itt élők között akadnak karcagiak, gyulaiak, szolnokiak, újszásziak, budapestiek, zagyvarékasiak és még ki tudja hány helyről érkezettek. A legfiatalabb közülük mindössze huszonegy múlt, a legidőseb­bik pedig . . . nos, az ő korát nem árulom el, mert szerepel a riportban. Vajon ki miért került ide, ebbe az óriási fákkal, parkkal szegélyezett egykori Orczy-kastélyba? A falu postása Donkó Lajosné Irénke még nem is olyan régen Szászberek postása volt. Húsz évig hordta, kézbesítette a leveleket, újságo­kat, majd 1989. január elején el­érte a nyugdíjkorhatárt. Úgy szá- mítgatta, kevés lesz a járandósá­ga, ezért fizetéskiegészítésként takarítást vállalt. Alig telt el pár nap, amikor széksúrolás közben egyszer elesett. Arra emlékszik, hogy valami nagyon nyomta a tarkóját, bár miközben a mentő Szolnok felé robogott, végigbe­szélte az utat.- Három hétig a MÁV Kórház­ban kezeltek, és több mint egy évig az elfekvőben. Később tud­tam meg: súlyos agyvérzést kap­tam, és többször kerültem esz­méletlen állapotba.- Miképpen lett otthonlakó- Sora van ennek, akár a réte­sevésnek. Először a gyerekek gondoztak: felváltva, mind a két menyem. Panaszom egy deka sem lehet, hiszen kiszolgáltak, elláttak. De hát nekik szegé­nyeknek, mint minden más csa­ládnak, dolgozni kellett. Ok munkába, a gyerekek iskolába mentek, én pedig egyedül ma­radtam. Úgy döntöttem, ide jö­vök.- Mit szólt a család?- Először haragudtak, és én is sokáig bizalmatlan voltam: hol akartam, hol nem. Végül is 1990 októberére határoztam, beköltö­zők. Ma sem bántam meg, mert itt emberek közé kerültem. Nincs gondom reggelire, vacso­rára, ebédre: készre jövök, kész­re megyek. Napközben leveleket írok, olvasok. Egykoron kézi­munkázni is szerettem, de az agyvérzés következtében a bal kezem kissé rest. Járkálni most már jól bírok, a katolikus temp­lomba is eljutok, és már többször hálát adtam az Istennek, hogy átsegített a bajon.-Mi okozta a betegségét?- Az állandó magas vérnyo­más. A gyógyszereket nem szed­tem, a zsífos, jóféle ételeket min­dig szerettem, és mint postás, ká­vét is sokat ittam. Tavaly nyáron már három hónapot tölthettem el otthon, és most is várom az igazi meleget, hogy kis időre ismét el­költözhessek. Utána pedig az ősz jöttével vissza, mert a hideg, a tél nagy úr. Pár szobával távolabb az ágyon ül egy hófehér hajú, mo­solygós matróna: Homonnai Já­nosáé, született Kovács Terézia, aki 1888-ban(!) Újszászon látta meg a napvilágot.- Szegények voltunk, ezért pár elemi után dolgoztam. Először dajka lettem, majd az Orczy-bá- rónál konyhalány.- Teréz néninek hány gyereke született?- Erre emlékszem: tizenkettő.- És unoka, déd meg ük? Itt már csend a válasz, ezért az egyik ápolónő segít: legutóbb hetvenkettőt számoltak. Teri né­ni egyébként tizenhét évesen ment férjhez.- Voltam én még Szlovákiá­ban is szolgálni, az egyik gróf­nál. Megtanultam egy nótát. El­mondjam? > J Az igenlésre először szlová­kul dalol, majd magyarra fordít­ja: , 7 Olom ablak fehér ház Barna kislány mit csinálsz Pirosítom magamat Várom a galambomat. Az idős asszony tizenöt éve, 89 esztendősen került be, és most ő Újszász, de a környék legkorosabb lakója is. Tavaly még sétálgatott, az idén azonban már csak segítséggel jár. Olykor jönnek hozzá, az egyik unokája például rendszeresen látogatja. Az étvágya jó, mindent meg­eszik, főleg ha egy kis kevert is akad hozzá. Néha az ágyán ta­nyázva elmereng a múlton; húsz évig mosónő volt, és hogy segít­se a gyerekek cseperedését, bol­dogulását, mindent elvállalt. Ta­lán ez a hosszú élet titka, moso­lyog derűsen, mint akinek 104 évesen még epéje sincsen. Házasságok is Szerelmek, kapcsolatok is szövődnek idebenn, és Bajnócz- ki Gyulánéék esetében szintén így volt. Gyula bácsi Rozika né­ni második félje.- Elvált asszony voltam, itt is­merkedtem meg ezzel az ember­rel. Megterítettek a lagzira a kis ebédlőben, az akkori igazgató volt az egyik, a főnővér a másik tanú, a nővérek pedig a nyoszo- lyólányok. Azért azóta valami hiba csúsz­hatott a kapcsolatba, mert a pár már külön szobában lakik. Nem feszegetem a miérteket, mert ahogy hallottam, oka van ennek, nem is kicsi...- Gyereke?- Sajnos már nincs. Egyetlen fiam született az első házassá­gomból. Miklósnak hívták, és testnevelő tanárként dolgozott Monoron, de ő nemrégen meg­halt. Az unokám, Roland pedig, aki Szolnokon lakik, nem látogat - mereng el csendesen. Báli Ferenc még pizsamában heverészik az ágyán, pedig már bőven délutánra fordult az idő. Az egyik nővér azt javasolta ne­ki: ne keljen fel, ugyanis mint hallottam, korábban kissé „meg­zsibbadt”. Hogy bor, sör vagy pálinka volt a tettes, az most mindegy.- Nekem most vidámnak kel­lene lennem, de sírhatnékom tá­mad - mondja.- Miért?- Március 7-én tartjuk az eskü­vőnket Földi Katalinnal. O is itt lakik, és itt ismerkedtünk meg. Mindent elintéztem, meghívtam a ceremóniára tíz vendéget. Há­romkor lesz a vacsora, a mulat­ság, de az albérletet, ahová me­hettünk. volna utána, felmond­ták. így nem tudom, mi lesz. Nemcsak ő nem tudja, hanem az igazgató sem, hiszen most hallott a lagziról. Igaz, tavaly nyáron Feri említette, hogy nő­sül, de akkor ez ennyiben ma­radt. így most hirtelenjében sen­ki sem tudja a hogyan továbbot. Feriék szeretnének innen kiköl­tözni, de ehhez pénz kell, no meg valakinek a befogadó nyilatko­zata. Pénz még csak lenne né­hány százezer, de ki ad efféle nyilatkozatot? Azután ha kimen­nek, ki főz rájuk? Megannyi fo­gas, megválaszolatlan kérdés. Egyébként Kati négy osztályt járt, és az égvilágon senkije sincs. Az apja egyszer megláto­gatta, ígérte, újra felkeresi, de azóta felé sem néz. Ferencnek több az iskolája, szakmával is rendelkezik, 1979 óta rokkant- nyugdíjas. A szülei meghaltak, testvérei nincsenek, egy nagy­nénje van. Hogy meg tudnának - e állni saját lábukon ha kiköltöz­nek, talány. Mankó és bot a társa A 64 esztendős Szabó Lajos már aligha költözik ki a világba. Mankó meg bot a két társa, és esztendők óta itt lakik, így köz­lekedik. A beszédét nehezen le­het érteni.- Tudja, azért lettem félig rok­kant, mert egy öregasszonynak elsőbbséget adtam. Lovas kocsit hajtottam, leestem a földre, és megnyomott a kerék. Béna a jobb oldalam.- Az asszony?- Harminc éve elváltunk. Nem jön.- Gyerekek?- Három született, írtam ne­kik, válasz eddig sem érkezett.- Nyugdíj?- Egy fillér sincs.- Milyen a koszt?- Amit meglehet, mindent megeszek.- Olvas?- Nem látok jól, de azért a tévét néha megnézem.- Teljesen vagyontalan?- Volt öt hold földem Martfűn. De nem kértem vissza, mert oda telepítették a temetőt.- Látogatója?- Majd a halál meglátogat. O biztosan felkeres, csak azt nem tudom, mikor.- Hová temetik?- Az már nem az én gondom.- Semmi pénze nincsen?- De, havi 200 forintot ka­punk. Akkor jó pár napig, mert bort hozatok belőle. Valamikor nekem is termett szőlőm, jó ízes borom Homokon.- Van valami kívánsága?- Olyan halált kérek az Isten­től, amelyet az egyik cimborám­nak adott.-Hallhatnám?- Kiment az ajtón a mosdóba vagy a vécére, nem is tudom, és ez lett az utolsó útja. Kinn a parkban néhány idős férfi sütteti az arcát a kora tava­szi fényben. Beszélgetnek, ciga­rettáznak. Mások a parkot járják, míg egy vasutasféle öltözékű ember két üveg borral a zsebé­ben befelé iparkodik. A teljes­séghez tartozik, hogy él itt vagy hatvan-hetven olyan ápolt is, aki alkalomadtán nem veti meg az itókát. Egyébként a gondozottak kö­zül száztíz férfi, nő már az ágy­ból sem bír felkelni. Őket ott, úgy kell etetni, ápolni. És erre a közel háromszáz lélekre har­minchat személy jut. Kevés pénzért sok talpalás Kevés, iszonyatosan kevés a három műszakra ennyi dolgozó. Mert itt éjjel-nappal szolgálat van a javából, miközben az át­lagbér 11 ezer 500 forint. Hogy miért csak ennyi, az okokat bon­colgatva ez már egy másik cikk témája lehetne. D. Szabó Miklós á.Lv- „ 4 AuvCt. 1 ív ni

Next

/
Oldalképek
Tartalom