Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-27 / 49. szám

1992. FEBRUÁR 27. Kunsági Extra—Karcag 9. SZÜKSÉG LEHET RÁJUK! A szülőszobában itt és ott Nincs vér! A kórházak vérkészlete állandóan a szakadék szélén áll. Mindig kevés, sőt néha már-már az a veszély fenyegeti a vértranszfúziós' állomásokat, hogy egyszer csak azt mondják: nincs vér! Ennek elkerülésére szerveznek minduntalan véradó napokat, sajnos egyre kevesebb sikerrel. Kérik a lakosságot, aki csak teheti, a plakátokon, sajtóban, hangosbemondón meghirdetett véradó napokon adjon vért, mert valóban életeket menthetnek meg vele. A múlt és a jövő (jobbra fent): egy templom alakú illóolaj-párolog­tató házikó. Kár, hogy felvételünk nem színes - az óarany tető az osztrák festékek jó minőségét mutatja. Hogy kerül a csizma az asz­talra? Vagyis a népművészeti szövetkezethez az orr, mint a szaglás szerve? Úgy, hogy a rendkívüli nehézségekkel küsz­ködő Népművészeti Agyagipari Szövetkezetét a feloszlás, a tel­jes szétesés veszélye fenyegette. Az elsősorban exportra dolgozó szövetkezetét külföldi megren­delői elhagyták, a belföldi keres­letet pedig nem kell különöseb­ben bemutatni. Most azonban úgy tűnik, a Nyugaton (főleg Angliában, Hollandiában és az óceánon túl az USA-ban) hódoló új divat egy ősrégi szokást élesztett újjá, s azt remélik, ez lesz a mentsvára a karcagi agyagipari szövetkezet­nek. Illóolaj-párologtató házikó­kat gyártanak osztrák megrende­lésre, akik azután továbbküldik azokat az említett országokba. A kis kerámiaházikók a követke­zőképpen működnek: belsejük­Oly kevesen jöttek a véradók, hogy bizony sokáig várni kellett, hogy lencsevégre kapjunk egy jelentkezőt „Szerény tanya, képe sivár...” - léte mégis nélkülözhetetlen, s akik ezt óriási erőfeszítések árán létrehozták, elmondhatják: „nem éltünk hiába” Az ERME - mint azt Karca­gon már sokan tudják - nem egy női név, hanem az Elesettek és Rászorulók Megsegítője Egye­sület rövidítése. A város és területéhez tartozó helyek elesettjei részére létreho­zott egyesület képviselője Gyö­keres Julianna. A Táncsics kör­út 28. szám alatti régi épületre az egyesület pályázat útján tett szert, s alakított ki benne átme­neti szállást. Az elhanyagolt épü­letet társadalmi munkával rend­be hozták, a bútorokat közadako­zásból szerezték. Az egyenlőre öt fő részére éjszakai menedéket nyújtó szálláson este 7-től reggel 9-ig tartózkodhatnak a rászoru­lók. Ezalatt a fürdőszobát, kony­hát is használhatják. Az egyesü­let munkatársai valamennyien társadalmi munkában végzik ezt a - sajnos - egyre inkább szüksé­ges karitatív tevékenységet. Aki tősgyökeres karcagi, ra­gaszkodik e városhoz - s ha kri­tizálja is, nem ellene, hanem érte testi. Ez a nyugodtságot árasztó, szép (de szép-e még egyálta­lán?), régi város mára csak fárad­tan ásítozik, elnyúlik a nagy kar­cagi pusztaságban, és nem sokat tud adni az ideérkező idegenek­nek. Az ehhez szükséges infra­struktúra hiányában ugyan mit is adhatna? Japánok látogattak ide a közelmúltban, s vendéglátóik nem tudták őket vacsorára invi­tálni: se étterem (ami este is kul­turált étkezési lehetőséget kínál­na), se szálloda. Na de ezt már oly sokszor elmondtuk, s ettől még nem lesz más a helyzet. Ám remény van rá! Egyrészt maga a városi vezetés is tisztában van az adott helyzettel, magáénak érzi a várost, erőfeszítéseket tesz felvi­rágoztatására, idegenforgalomra való alkalmassá tételére. Másfe­lől viszont a Gábor Áron Gimná­zium idegenvezetői fakultáció­ra járó tanulói is reményt jelen­tenek ilyen szempontból. Elek Ágnes tanárnő latin­orosz szakos, felsőfokú idegen- vezetői végzettségével 1983 óta vezeti a gimnázium e közkedvelt fakultációját. Az itt végzett tanu­lók hivatásos idegenvezetői bi­zonyítványt kapnak. Egyelőre Karcagon nincs munkájuk, pe­dig várják, készen állnak rá. Szí­vesen vállalnának már most, így gimnazistaként is akár múzeumi tárlatvezetést, vagy szeretnék, ha legalább nyáron igénybe ven­né valaki tudásukat, felkészült­ségüket. Hogy felkészültségük alapos, arról a képünkön látható negyedikes diákoktól az alábbi­akat tudtuk meg: mire végeznek, valamennyien középfokú nyelv­vizsgával rendelkeznek (néhá- nyuknak ez már meg is van), ta­nulnak művészettörténetet, ide­genvezetői módszertant, ven­déglátó- és szállodaismeretet, társadalomismeretet, speciális kémiát, s az idegen nyelvet az idegenvezetés szaknyelveként. Tanárukkal együtt mesélték, hogyan képzelik Karcag jövőjét az idegenforgalom szempontjá­ból. Reméljük, egyszer megkér­dezik őket, s nem kell elmenniük a városból, ha szabadidejükben ennek a szép és izgalmas hiva­tásnak szeretnének hódolni. Az embert mindig meghatja a pillanat, amikor felsír egy új élet. Sajnos hazánkban nagyon sokszor ez mégsem a boldogság önfeledt pillanata, hanem jószerével csak egy gonddal több - ahogy mondani szokták. A magyar családok jó ré­sze sem anyagilag (és elsősorban ez a bajok forrása), sem erköl­csileg nincsen felkészülve a születendő gyermekek fogadá­sára. A karcagi kórházban ép­pen ezért foglalkoznak a terhes nők szülésre való felkészítésé­vel, s tervezik az úgynevezett családi szülés bevezetését, amikor is az édesapa vagy más közvetlen családtag bent lehet a szülőszobán, amikor a gyer­mek születik. Ez lelki értelem­ben meghatározó, döntő pilla­nat a család jövője szempontjá­ból. Dr. Herskó Gyula ad­junktus, szülész-nőgyógyász szakorvos, aki a szülés-előké­szítő - nevezzük így - tanfolya­mok szorgalmazója, Líbia Ta- joura nevű városának magyar szakemberek által épített kór­házában dolgozott két évig. Ér­dekes összehasonlításként fel­vetni tajourai tapasztalatait, hi­szen egy olyan országról szól. amely sok tekintetben elmarad hazánktól, a születendő gyer­mekek fogadására azonban mégis talán mintha jobban ké­szen állna.- A kórház, amelyben dolgoz­tam, még a korszerű magyar körül­mények közül érkezőnek is mo­dern, jól felszerelt kórháznak mondható. Esztétikus külsővel, nagy nagy tisztasággal - kezdte tör­ténetét Herskó doktor. A nagy megterhelés miatt a szülőszoba vi­szont nagyon elhasználódott volt. Ez talán a számok tükrében érthe­tőbb. Míg Magyarországon egy hetvenágyas osztályra 7-800 szü­lés jut évente, ott ennek a nyolc­szorosa, közel 5 és fél ezer. Egy 12 órás műszakra 16 szülés jutott, vagyis minden 45. percben világra segítettünk egy gyermeket. Az arab nők nagyon szemérmesek, a vizsgálat feltételeit nagyon nehéz volt velük megteremteni. Először nem akartak levetkőzni, miután ez minden alkalommal nagy huzavo­na után mégis bekövetkezett, nem voltak hajlandók felmenni a vizs­gálóasztalra. Néha közelharcot kellett vívni, mert miután az előbbi procedúrán túljutottunk, nem egy­szer megtörtént, hogy elkapták az orvos gumikesztyűs kezét, és nem engedték, hogy hozzájuk nyúljon. Ezek után még szakmai nehézsé­gek is vártak ránk a szülészeti te­vékenységgel kapcsolatban. Nem az orvos véleménye volt a dön­tő mondjuk egy császármetszés elvégzésénél, hanem az, hogy a férj ad-e engedélyt az operáció elvégzésére. Semmiképpen nem az anya és a gyermek szempontjai érvényesültek ek­kor. Kizárólag a félj döntése. Mindezek ellenére, beleszámít­va a fegyelmezetlenségeket is, azt mondhatom, az arab nők könnyebben szülnek, mint a magyarok, hiszen ez életük egyetlen hivatása. Mivel egy családban 10-12 gyerek van, a gyerek születése ott termé­szetesebb dolog, mint nálunk. Én mindenesetre nagyon örü­lök, hogy kint dolgozhattam, úgy anyagilag, mint szakmailag nagyon hasznos volt számom­ra, s ráadásul szakmai szem­pontból Karcagra visszatérve sem éreztem hátrányban maga­mat. Sőt azt mondhatom, az tény, hogy aránylag fiatalon helyt tudtam kint is állni, kö­szönhető az itthoni osztályve­zető főorvosom szakmai felké­szültségének, akinek az osztályán már tajourai munkám előtt sokat tanultam. Herskó doktor minderről, ami­ről most ízelítőt adtunk, két hét múlva a Déryné, Művelődési Köz­pontban az ,,Eletet az éveknek klub” keretében videovetítéssel egybekötött előadást tart. A szülés előkészítése elsősorban lelki értelemben fontos Balról jobbra a leendő idegenvezetők: Szilágyi Szilvia, Béres Kati, Elek Ágnes tanár. Farkas Adrienn, Szathmári Judit, Gulyás Andrea Az orrodnál fogva vezetlek be gyertya kerül, ez melegíti a tetőn levő piciny tartályba öntött vizet, amelybe egy-két csepp gyógyolajat vagy illatos olajat csöppentve pompás illatok jár­ják be az egész lakást. „Az or­rodnál fogva vezetlek” - így rek­lámozzák nyugaton a szebbnél szebb és ezernyi különböző vál­tozatban készülő házikókat. Ha­zai gyártásuk tegnap kezdődött el Karcagon. A többnyire oszt­rák alapanyagból készülő kerá­miadíszek mintapéldányai való­ban gyönyörűek (külföldi fes­tékkel készülnek, itthon eddig alig látott színekben), mindet az osztrák partner megrendelésére gyártják - de a sikerben ma még korántsem biztosak. Ezt majd az elkövetkező évek mutathatják meg. Segély vagy segítség? Előző karcagi oldalunkon ígéretet tettünk rá, hogy az új helyre, a polgármesteri hivatal földszinti részébe költözött Szo­ciális Segítő Szolgálat tevékeny­ségéről részletesen beszámolunk olvasóinknak. Nos, ennek eleget teendő ke­restük fel Szabó Gabriellát, az SZSSZ vezetőjét, aki vezetői ál­lását pályázat útján nyerte el. Korábban a Györffy István Álta­lános Iskolában tanított.- Arra szeretnénk választ kap­ni, milyen feladatokat lát el a Szociális Segítő Szolgálat, vala­mint arra, hogy pénzsegélyért fordulhatnak-e önökhöz a rászo­rulók, vagy csak szociális jellegű segítséget kaphatnak?- Feladataink egyik fő területe a szociális gondozás, házibeteg­ellátás. A rászorulóknál kitakarí­tunk, házhoz visszük az ebédet satöbbi. Másik fő területünk a komplex családgondozás. Ide a védőnők, asszisztensnők mun­kája tartozik. Harmadik területe tevékenységünknek a nevelési tanácsadó szolgálat, melyet már­ciustól szeretnénk bevezetni. Ami a kérdés második részét il­leti, mi pénzsegélyt nem adha­tunk, de javaslatot tehetünk az illetékeseknek pénzsegély kiuta­lására. Már eddig is nagyon sokféle ügyben megkerestek bennünket: albérletközvetítéstől kezdve jogi tanácsadásig, de márciustól szol­gáltatásainkat bővítjük: bevezet­jük az üzenetrögzítős segélykérő „Februártól a városházán fogad­juk ügyfeleinket” telefont, természetgyógyászati szaktanácsadást, valamint a pszichológiai és nevelési tanács­adást is. _________________________) Mai karcagi oldalunkba ennyi fért bele. Továbbra is várjuk leve­leiket arról, kit és mit látnának szívesen karcagi hírmagazinunk­ban. Az oldalt írta: Kátai Szilvia A felvételeket készítette: Korényi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom