Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

1992. FEBRUÁR 3. Az Uj Néplap Tiszaföldváron 13 Lovastúra az őshazából A Magna Hungaricában, az őshazában élő őseink mertek na­gyot gondolni. Ezért lehetünk mi itt. Petraskó Tamás, a helyi gimnázium és szakközépiskola tanára merész vállalkozásba kezdett. Nemcsak azért, mert ön­magának határozott meg nehéz ra ötletét felkarolta többek kö­zött a Magyarok Világszövet­sége is. A kiterjedt kapcsolatok­kal rendelkező szervezet címlis­tája segítségével nemzetközi le­velezés kezdődött, a tengerentúl­ról is érdeklődtek. A tervek sze­rint hét lovas - kísérőkkel - indul deményezés nyitott, sőt mint a jól működő ügynöki hálózatok esetében minden újabb támoga­tóval közelebb kerül a közös cél. A megyei önkormányzat „A hét vezér” Alapítvánnyal állt a ne­mes cél mellé, melynek 459- 98348-00287 a számlaszáma. A Az elképzelés támogatókra talált. Nyeregbe! Ez a térkép segít az útvonal tervezésében feladatot, hanem azért is, mert ahhoz, hogy a gyakorlatban el is érje célját, több ezer kilométert kell megtennie. A tiszaföldvári pedagógus az őshazából induló, és a Hő­sök terére érkező lovastúrát szervez. A munka javában tart, egyre több a támogatója, keve­sebb az aggály. Mert nagyot gondolni. A főiskolán megfogal­mazódott fiatalkori elképzelését évekkel később, tavaly előtt je­lentette be hivatalosan. A hon­foglalás 1100. évfordulója tisz­teletére meghirdetett lovastú­útnak 1996 tavaszán a Volga- Káma folyók torkolatától, hogy a vándorló magyarok útját kö­vetve Szent István ünnepére, au­gusztus 20-ra megérkezzen Bu- dapestre.A határainkon túli ma­gyar újságok segítségével már több jelentkező felajánlotta, hogy lakóhelyükön szervezési feladatokat vállalnának. Petras­kó Tamás hiszi, hogy talál támo­gatókat, és fordítva: miért ne fi­gyelnének fel a magyar nép egyik legnagyobb történelmi eseménye tiszteletére szerve­zett nemzetközi túrára? A kez­múlt héten a túrához szorosan kapcsolódó, „A magyar nép tör­ténete’ ’ című általános és közép- iskolás korú fiatalok számára meghirdetett történelmi vetélke­dő megrendezésének feltételei­ről tárgyaltak a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. Az OTSH elsőként ajánlotta fel támogatását. Az idén egy tízna­pos előkészítő tábort szeretné­nek itt, helyben rendezni, ahol a résztvevők kétharmada határa­inkon túli magyar diák lenne. A selejtezőket 1994-ben kezde­nék. Hatosztályos gimnázium A Művelődési és Közoktatási Minisztérium megadta az enge­délyt a Hajnóczy József Gimná­zium, Pedagógiai és Szociális Asszisztensképző Szakközépis­kolának a hatosztályos gimnázi­um beindításához - újságolta Fe- renczi György igazgató. Első­sorban a tiszaföldvári, és a kör­nyező települések hatodik osztá­lyos tanulóira számítanak, akik nagy kedvvel, kitartó szorga­lommal és eredményesen tanul­nak. Egyelőre csak egy, nem is nagy létszámú osztály indítását tervezik, ahová anyanyelvből és matematikából lehet majd felvé­telizni. A közismereti tárgyakon kívül tanulnak informatikát, valamint angol és német nyelvet. A tanul­mányaik folyamán érdeklődé­süknek megfelelően egy-egy tantárgyat magasabb óraszám­ban sajátíthatnak el. Ezzel párhuzamosan indul a hagyományos gimnáziumi osz­tály is, ahol a fakultáció során operátor végzettséget adnak az érettségi mellé. Az egyik cso­portban matematikát, a másik­ban angolt tanítanak magasabb óraszámban. Utolsó napok A polgármesteri hivatal föld­szintjén egymásnak adják a ki­lincset az adófizetők. A múlt hé­ten járt le a helyi iparűzési, telek- és építményadó bevallásának határideje. A községházán bíz­nak abban, hogy a lakosság befi­zetéseiből legalább akkora ösz­szeg gyarapítja majd a költség- vetést, mint a múlt évi. A hivatal dolgozói tanácsokat adnak a nyomtatványok kitöltéséhez. Dorogi Kálmán, egy betéti társaság tagja, mindhárom adót fizeti majd:- Sokallom az adók mértékét, amit - túl az SZTK-n - országo­san és itt helyben kivernek.- Sejtik-e, mennyit kell fizet­ni?- Nem, de a tiszaföldvári hír­lapban közzétették a képviselő- testület rendeletét. Annyi bizo­nyos, hogy a jelenlegi banki ka­matok mellett az adók nem segí­tik a vállalkozásokat. Döbrei Józsefné pedagógus telekadót, építményadót ró majd le.- Talán úgy érezzük, hogy most újra egy nagy teher szakadt ránk, de én másként gondolko­dom, ha mindennek van értelme. Ha azt tapasztaljuk, hogy fejlő­dik a falu, csak örülhetünk neki. Régen fizettük, a 300 forintos községfejlesztési adót. A pénz értéke közben csök­kent. Ahogy magamban számít- gattam, a mostani adó - a korábbi befizetésekhez képest - nem je­lent különösebb terhet. Ráadásul korábban csak fizettünk, de nem láttuk eredményét. Bízunk ben­ne, hogy ennek most lesz látszat­ja. Kovácsolni kell, nincs mese- Kddig nem rúgott meg ló, ezután sem fog! Bognár úr kovács. Lovakat patkóit. Mostanság már csak hé­be-hóba foglalkozik ilyesmivel. Azt is csak viszonzásként, isme­rősnek, fuvarosnak. Addig üti a vasat, amíg bírja erővel.- Hogy lettem kovács? - kér­dezi magától. - Az üllő csengő hangjára. Meg arra a szagra, amely - akár a disznóperzselés- nél - megcsapja az ember orrát. Az első patkószöget 1937-ben ütötte be. Két évvel később köl­töztek Földvárra. Apja urasági gépész és kovács volt. Már rég beépítették házának azt a részét, mely a szín volt egykoron. Meg­maradt viszont a műhely. Lom­tárnak csúfolja, pedig nincs oka rá. Nem is igen akarja megmu­tatni, de némi rábeszélés után, sapkáját igazgatva bevezet a vas és a tűz hálószobájába. Ahogy röviden mondja, az „ülőt” ’37- ben öntötték. Fordulásnyira tőle a kohó, s a néhány négyzetméte­res helyiségben ott a megbecsült lendkerekes, kétsebességes, kézi hajtású fúrógép, amellyel egy- milliméteres lyukat is lehet pre­cízen fúrni.- Itt kérem szépen, minden ud­varban, vagy minden második­nál két lovat tartottak - idézi fel régi falujának képét Bognár Jó­zsef. - Ezen a soron - mutat végig az utca innenső oldalán - hatan voltunk kovácsok. Hatan. És a kenyeret nem féltettük egymás­tól. Megéltünk. De akkor ló is volt ám! Most csak a fuvarosok­nak van. Tanulták itt elegen a kovácsmesterséget - dohog az öreg -, csak már nem foglalkoz­nak vele. Alkalmi munkát vállal­nak ugyan, de sokszor le se sze­dik normálisan a ló körmét. Mondván, hogy a szeg majd oda­húzza. Agyonnyilallják a lovat, az meg megkapja a tetanuszt. Mi régebben jól előkészítettük, rá- passzítottuk a körömre melegen a vasat, rásütöttük, lereszeltük, aztán jóccakát. Még a honvéd­ségnél is a szakmában dolgo­zott... Páncélos volt. Kovácsolni kell, nincs mese - jegyezte meg egyszer csak úgy, közbevetőleg. Az ötvenes évek végén dolgo­zott önállóan, aztán gyári mun­kás volt Szolnokon, s egy dara­big a Tisza Cipőgyárban kereste a kenyerét. Mondja, eleget volt kinn a szabad ég alatt, nemigen kívánkozott vissza a téeszbe.- Végigkovácsolta az egész életét - gondolkodom hangosan.- Hát ez az én mesterségem! Felújítások a temető árából Várossá nyilvánítását kéri a nagyközség. Sok megvalósításra váró terv közül választhat az ele­inte „Tiszaferdvár”-nak neve­zett település, hogy idővel kiala­kulhasson urbánus jellege. Egyik állomás lehet a központ kijelölé­se. Ez pedig nem lenne máshol, mint a régi temető helyén. Az elképzelések szerint itt egy cso­mópontot építenének ki. Jelenleg olyan cserjés, gazos, hogy való­sággal elveszik benne az ember. sukat adják az ügyletre, akkor semmi akadálya, hogy minden tekintetben evilágivá váljék e földdarab.- Mikor temettek itt utoljárra? kérdeztük Hajdú Lajostól.- A háború után már senkit nem helyeztek oda. A korábbi kisajátítás idején a tanács kihir­dette, hogy a hozzátartozók el­szállíthatják a rokonok földi ma­radványait, a sírköveket. A református egyház 2.4 mil­A gyökerek az ősökig nyúlnak. A szekercés rendet vág az Öregtemetőben A temető egyházi tulajdonú. Egyharmadára az evangélikus egyház, nagyobbik részére a re­formátus egyház jogosult. Az önkormányzat megállapodott a két felekezettel abban, hogy megvásárolja tőlük e területet. Az előzetes egyeztetésen 3,6 millió forintot ajánlott fel a nagy­község. Bár nehéz szívvel sajtol­ták ki költségvetésükből a pénzt, mégis úgy érzik jó üzletet kötöt­tek, ugyanis az eladók azt ígér­ték, Földváron hagyják a pénzt. Hajdú Lajos református lelki­pásztornak az adásvételi szerző­dést még meg kell beszélnie a presbitériummal. Ha ők is áldá­lió forintot kap. Egy alkalma­zottnak sok pénz, szerény bevé­tel egy hitközösségnek. Harma­dát egyébként is az 1947-ben önállósult ószőlői gyülekezetnek utalják át. Isten háza ott sincs a legjobb állapotban. A megmara­dó összeget szeretnék a 18. szá­zadban emelt barokk templom tetőszerkezetének felújítására költeni. Több mint 60 év után - immár szemmel láthatóan is - ideje kicserélni a palákat, a ge­rendákat. Maradjunk még a reno­válásoknál: ha minden igaz, a múlt század közepén épült, pusz­tuló evangélikus templom javítá­sára is jut némi pénz. Vállalkozó olaszok Termálvizünket gyógyvízzé kíván­juk nyilváníttatni - tájékoztat Már- tonfalvi Ernő polgármester A korábbi falugyűléseken szó­ba került, hogy a strandfürdőt, kiváló összetételű termálvizét, jobban ki lehetne használni. Épí­teni, terjeszkedni kellene. A fej­lesztésre született-e valamilyen elképzelés? - kérdeztük Már- tonfalvi Ernő polgármestertől.- A strand nem veszteséges ma sem. Mindamellett jelentkezett két cég, melyek látnak fantáziát a vízben, a környezetben. Egy fővárosi kft. ismert alkotók rész­vételével művésztelepet kíván kiépíteni. Nemrég írtuk alá a szándéknyilatkozatot. Megfor­dult nálunk egy olasz üzletember is, aki jelentősebb beruházásba fektetne pénzt. A szolgáltatással elsősorban a tehetősebb rétege­ket céloznák meg. Az üzletbe be­kapcsolódna a Tisza, Holtágai és Körös Vidéke Alapítvány. Egyik jelentkezés sem zárja ki a másikat. A lakosság számára pedig a strandolás feltételei ter­mészetesen változatlanok ma­radnak. Termálvizüket gyógyvízzé kí­vánják alakítani, a települést pe­dig gyógyüdülőhellyé. A víz­készletet felmérték, s az a vizs­gálat eredményei szerint hosszú időre elég.- A jövőben tagja akar-e ma­radni Tiszaföldvár a Megyei Víz- és Csatornamű Társulat utódjának, a rész­vénytársaságnak?- Adottságaink kedvezőek, a megyei átlagnál olcsóbbak lehe­tünk. A szakemberek véleménye szerint önállóan, gazdaságosab­ban meg tudjuk oldani a nagykö­zség ivóvízellátását, a költségek is alacsonyabbak lehetnek. Az oldalt írta és szerkesztet­te: Szurmay Zoltán Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom