Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

1992. FEBRUÁR 25. Hazai körkép 3 Lesújtó helyzetjelentés / ; 9(eddi jegyzet Megyei foglalkoztatási körkép ’91 A megye múlt évi munkaerő- piaci helyzetét elemezve megle­hetősen borús kép rajzolódik ki. Miskó Istvánné, a megyei mun­kaügyi központ igazgatója veze­tésével összeállított helyzetje­lentés egyik legfontosabb s egy­ben legriasztóbb adata a munka- nélküliek számának megötszö- röződése. A korábban - munka­ügyi szempontból - nyugodtabb körzetekben még gyorsabb volt ez az emelkedés. Jászberény és környékén 13-szoros, Martfű és környékén 10-szeres, Szolnok és környékén 8-szoros a növeke­dés. így értük el a 12,9 százalé­kos munkanélküliségi rátát. A megye gazdaságát a munkaerő­kereslet általános csökkenésén túl a tömeges létszámleépítések jellemezték. Nyolc munkáltató­nál 300 fő felett, további 14mun- káltatónál 150 fő felett volt az elbocsátott dolgozók száma. A nem bejelentett, fokozatosan megvalósított létszámcsökken­tésekkel együtt mintegy 20 ezer­rel csökkent a megyében a fog- lalkozatottak száma. Ha az arányokat vizsgáljuk, látható, hogy a mezőgazdaság­ban apadt leginkább a létszám. Az egy évvel korábbinak már csak a 78 százalékát foglalkoz­tatják. Hasonló a helyzet az épí­tőiparban. Őket követi az abszo­lút létszámleadásban vezető ipar. Elhelyezkedésre a munkanél­külieknek egyre kisebb az esé­lye. 1991 decemberében 684 be­jelentett álláshely volt a megyé­ben - ennek több mint a fele Szolnok körzetében -, ami azt jelentette, hogy átlagosan min­den 100. munkanélkülinek csak 2-3 munkahelyet tudtak ajánla­ni. A legkisebb igény a segéd­munkások iránt nyilvánult meg. Nőtt viszont a relatív igény a szakmunkások és a magasan kvalifikált szellemi dolgozók iránt. Ebben a keresletben meg­jelentek a gazdasági társaságok, a magánmunkáltatók, de még számottevően nincsenek hatás­sal a munkaerőpiacra. A munka­erő-túlkínálatra is - értelemsze­rűen - a mennyiségi változások a legjellemzőbbek. A fizikai fog­lalkozásnak száma egy év alatt ötszörösére, a szellemi munka- nélküliek száma a hatszorosára emelkedett. A felsőfokú végzettségű munkanélküliek száma 25-ről 447 főre nőtt. Jelentős a túlkíná­lat műszaki szakemberekből, de 79 pedagógust, 39 számviteli szakembert és 33 agrármérnököt is regisztráltak. A megye körzeteit vizsgálva láthatjuk, hogy a különbségek jelentősek. A szolnoki körzetben egész évben volt számottevő munkaerő-kereslet, s így munka­erőpiac is, de ugyanakkor ebben a térségben történt a legtöbb le­építés, itt volt a legtöbb a mun­kanélküliek száma. A munka- nélküli ráta a tiszafüredi körzet­ben érte el a legmagasabb érté­ket, 23,7 százalékot, majd Kar­cag következett 20,6 százalék­kal. Kunhegyes térsége szintén magas rátát produkált. Ott 19,1 százalék a munka nélkül lévők aránya. A pályakezdő fiatalok helyzete továbbra is kilátástalan. Az év végéig az elhelyezkedni szándékozóknak csak mintegy 30 százaléka talált a megyében megfelelő munkahelyet. A mun­kanélküli-járadék, -segély szá­mításának alapja az átlagkereset, amely a megyében minden ága­zatban alacsonyabb az országos átlagnál, így az ellátás összege is alacsonyabb. Az átlagos havi se­gély a megyében 6960 forint volt havonta. De közel ezer főnek a havi bruttó segélye a 4 ezer fo­rintot sem érte el, a segélyezettek több mint felének havi 4-7 ezer forintot utaltak ki. A minimum­bér alatti ellátások összességé­ben a segélyezettek 67 százalé­kát érintették. Annak kétszeresét az ellátottak 3 százaléka, a mini­mumbér háromszorosát pedig mindössze 0,1 százaléka érte el. 1992. évben a megyében is a munkanélküliség további dina­mikus emelkedésére kell számí­tani. A szerkezet átalakulásának még csak a jelei tapasztalhatók, a piaci viszonyokban sem várha­tó gyors változás. A megye gaz­dasági és egyben munkaerő-pia­ci helyzetét ez évben előrelátha­tóan a mezőgazdaság átalakulá­sa a korábbiaknál erőteljesebben befolyásolja. Ennek is köszön­hető, hogy a munka nélkül lévők megyei létszáma már az első fél­év alatt elérheti az év végére prognosztizált 32-34 ezer főt - hangzik a jelentés utolsó monda­ta. Ez mintegy 17,5 százalékos rátának felel meg. F. I. Falusi hírek TISZABURA Tiszabura község önkormány­zata lassan egy hónapja, hogy pon­tot tett az idei költségvetésről szó­ló rendeletük végére. E szerint 1992-ben a 2769 lakosú település (persze nem számolva a statisztika készítése óta születettekkel) 57 millió 789 ezer forintból gazdálko­dik. Ha szeretnék megtudni olva­sóink, hogy az intézmények fenn­tartásán kívül ez az összeg mire lesz elegendő, azt ajánljuk, továb­bi sorainkat is kísérjék figyelem­mel! * Már ebben az esztendőben va­lósággá válik a közvetlen telefon- vonalakon és készülékeken keresz­tüli kommunikálás a falut illetően. Ha tehát június 30-a után bárki tiszaburai lakossal szeretne be­szélgetni. elég, ha tárcsázza majd az ötjegyű számot - persze a kör­zetszámon kívül. Természetesen ez a lehetőség csak abban az esetben ilyen egyértelmű, ha tiszaburai partnerünk ahhoz a 110 előfizető­höz tartozik, akik az országos táv­hívásba bekötésre kerülnek. * Az egyre aktuálisabb és sür­gősebbé váló „gázkérdés” sem kerüli ki nagy ívben a Tisza-par- ti községet. Egyelőre a lehetősé­geket felmérve, két alternatívá­ban készül tanulmányterv a gáz­ellátást illetően. Az egyik variá­ció szerint Berekfürdő-Tisza- szentimre-Abádszalók-Tisza- bura irányából érkezne a veze­ték, míg a kérdéssel foglalkozók másik eshetőségként a Fegyver- nek-Tiszaroff-Tiszabura vona­lat mérlegelik. * A helyi önkormányzat, Szeke­res János polgármester űr vezeté­sével komoly terveket szövöget a pusztataksonyi Faluház tetőteré­nek beépítésével kapcsolatban. Ugyanis Tiszaburán is fontolóra vették a falusi turizmus fellendíté­sét, és ennek az alapját szeretnék megteremteni. Míg a főidényben egyértelmű lenne a Faluház ki­használtsága, ősztől tavaszig ezen férőhelyek a szervezett tovább­képzés, átképzés véljait szolgál­nák. Az Eldorádó-Holdingba tör­tént belépéssel a folyó Tisza és a Tisza-tó idegenforgalmi lehetősé­geit kívánja kihasználni. * Ebben az esztendőben elkészül a pusztataksonyi Monori Pál út terve, amelynek megépítésére 1993-ban kerül sor. Szintén az „ út­viszonyokkal’ ’ kapcsolatos hír, hogy még az idén megszabadulnak a sártengertől a Petőfi utca lakói, miután 1 J> millió forintos beruhá­zással szilárd burkolatú úttal gaz­dagodnak. * Közel félmillió forintos beru­házással húsbolt kialakítása van folyamatban, amely a lakosság olcsóbb, nagyobb választékkal való ellátását biztosítja. * Az önkormányzat a „Lungo Drom” cigányszövetséggel közö­sen mintegy 100-200 fő foglakoz­tatását biztosító fafeldolgozó üzem megépítését tervezi. A pá­lyázat benyújtásra került a Phare- program keretén belül a Közép-ti- szamenti Települések Jóléti Szol­gálat létesítésére. * A közrendbiztonság javítása ér­dekében, a rendőrség feltételeinek jobbítására az önkormányzat 500 ezer forintot biztosít. Ezenkívül a vagyonvédelem megszilárdítása miatt a képviselő-testület szabá­lyozta a külterületi földeken való tartózkodást. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a Szolnok, Baross u. 21. sz. alatt üzemelő ÉBREDŐ KOS” étterem megnyitotta söröző és borozó vendéglátóegységét. Egytálételek és italok széles választékával várjuk vendégeinket. Nyitva: minden nap 10-20 óráig. *76506/ 1* ...................5* K i váltsa meg a rendszert? Levelet kaptam a napokban. Egy Szolnok­hoz közeli településről íródott, melyet mó­domban áll jól ismerni. A panaszos arról ke­sereg, hogy a régi rendszer hívei a faluban megkaparintották a hatalmat. Sikerült kigo­lyózni az önkormányzatból az utolsó függet­len képviselőt is, és most már a falu irányítá­sát nyolcvan százalékban a régi pártbizottság tagjai látják el. Tudván a helyzetet, megerő­síthetem, valóban így van. De tessék mondani, kinek kellene megvál­tani a rendszert? A válasz nem olyan egysze­rű, most is itt ülök az írógép mellett, és éppen ezen meditálok. Olvasom Gyilasz könyvét, mely a Sztálinnal való találkozásairól szól. Beszél benne a Kreml egykori ura az ideoló­giák és társadalmi rendszerek újkori terjedé­séről. Ahová egy világhatalom hadserege győztesen megérkezik, oda viszi magával a rendszerét is. Mi tagadás, így történt, két íz­ben is megtapasztalhattuk, 1945-ben és 1956- ban. Ezt a rendszert, amelyben élünk, nem a fegyverek hozták. Mondhatni magunknak csináltuk. Rendező elvként elfogadtuk a de­mokráciát. Választottunk önkormányzati ve­zetőket, vállalati tanácsok választottak igaz­gatókat. Az önkormányzati választáskor azonban a kényelmünk nagyobb volt, mint az újat akaró szándékunk, így az ablakból fi­gyeltük kissé lenéző mosollyal a választókör­zet felé haladókat. Aztán most panaszko­dunk, hogy azok, akik már akkor tudták, mi a tét, elénk tolakodtak. Ugyanígy jártunk a vállalati tanácsokkal. Amikor az igazgató megválasztása került te­rítékre, olyan hevenyészve, semmitmondóan, V ______________________ v égig nem gondolva írták ki a vállalati taná­csok létrehozásának rendszerét, mintha csak egy bürokratikus tennivalót kellett volna ki­pipálni, és nem az ország sorsa lett volna a tét. Pedig az volt! Hát akkor miért nem mélyedt el az, aki a szabályok kiírásában részt vett a kimunkálás fázisában? Hogy gondolta bárki is, hogy egy vállalati vezető megtűri majd azt az alkalmazottat, aki nemmel szavaz a főnöke ellen? Ugyan már: egy ilyen voksolásért az év háromszázhatvannégy napján keresztül tör- leszthetne az igazgató. Maradtak hát a régi direktorok, most meg kesergünk, hogy miért ők. Azért, mert egy nagy lehetőséget itt is elszalasztottunk. Valljuk be, a rendszerváltás még így fe­lében, harmadában is nagyon sokaknak csa­lódást hozott. Munkanélküliséget, keresetki­esést, inflációt, már-már mosolyogni való adókat, kifizethetetlen rezsiket, miegyebeket. Jó lenne tudni, hogy egy fenekestől való fel­fordulás vajon milyen irányba vitte volna eze­ket a tendenciákat? Én azt gyanítom, hogy azért a jobb közérzet irányába. Túl vagyunk a felén immár egy választási ciklusnak, a fürgébb pártok, önjelölt politikusok már az új szavazásra készülődnek. Én pedig azon tűnő­döm, a mostani átmenet elég lecke volt-e nekünk, választópolgároknak ahhoz, hogy legközelebb sokkal, de sokkal komolyabban vegyük az urnákhoz való zarándoklást. Saj­nos az időközi választások azt jelzik, nem nagyon tanultunk a saját kárunkon. Egy pa­naszos levelet még mindig könnyebb megír­ni, mint egy választási lapot kitölteni. Palágyi Béla _____________________J A z öccse professzor, neki két polgári sikeredett Szatmári Róza néni Kisújszállá­son bizony már a hetvenharmadik esztendejét tapossa, bár amikor 1919. november 26-án e világra érkezett, egy fabatkát sem adtak volna az életéért. Nem másért, mert hét hónapra született. Sajnál­ták is, hogy árt neki a tanulás, ezért a két polgári befejezése után arra biztatták, segédkezzen otthon. Annál inkább tanult helyette két fiútestvére. István, az idősebbik az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem dékánja, professzo­ra, aki Finnországban évekig taní­tott a helsinki egyetemen. A másik öccse, Sándor pedig, aki hármójuk közül á legfiatalabb, a sárospataki református gimnázium földrajz­történelem tanára. így azután a ré­gi, nádfedeles szülői házban férfi­szabó édesapjával, háztartásbeli édesanyjával ő maradt. Annak rendje-módja szerint ápolta, gon­dozta őket, míg 1972-ben az apja, majd rá öt évre az édesanyja is kiköltözött az örökös tanyába. Az­óta a hajdani szülői ház is megtért abba a földbe, amelyből vétetett. A testvérek pedig lemondtak a juss­ról nővérük javára, aki néhány éve egy első emeleti garzonlakás tulaj­donosa. Segélyt kap a városházá­tól, ebből él. Ezenkívül reggeltől estig az öregek napközijében üti el az időt: tévét, videót néz, olvas, beszélget. Karácsonyra, húsvétra pedig a test­vérek viszik el néhány hétre. Szép életem volt, summázza a több mint hét évtizedét, csak az a baj, hogy úgy elszaladt az idő felettem, hogy észre sem vettem, mereng el derű­sen a múlton. Templomba is eljár, de amíg csúszós az út, nem me­részkedik olyan messzire. Hiába, az éveket először talán a láb veszi észre. Mára már a régi nagy családból csak néhány fénykép maradt, meg a tengernyi emlék szüleiről, gyer­mekkoráról, az egykori kun roko­nokról, ismerősökről. Hál’ isten­nek jó az egészsége, és ami nem mellékes, a gyomra is. Sorolja a kedvenc ételeit: töltött káposzta, hurka-kolbász, sült hús, pörkölt. Hát kérem, ezek nem kimondottan diétás fogások, de hát Róza néni nem a szóját, a köménymagos le­vest meg a spenótot szereti. Mit mondjak? Szerintem igaza van ... D. Sz. M. Fotó: Mészáros Pincék, aknák, medencék TALAJVÍZ ELLENI SZIGETELÉSÉT vállaljuk a legkorszerűbb hazai FURTOLAN elasztikus habarccsal. Akár 4-5 mm repedést is képes áthidalni. „A sivatag homokja sem szárazabb!” „FALSZÁRÍTÓ” Épületfelújító Betéti Társaság 5000 Szolnok, Tabán 72. Tel.: (56)30-123 *76130/1*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom