Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-22 / 45. szám
1992. FEBRUÁR 22. Kulturális panoráma 9 Hétfőn este emlékezetesen szép hangversennyel örvendeztették meg tanáraikat és a meghallgatásukra összesereglett tanulókat a szolnoki Bartók Béla Zeneiskola hajdani növendékei. A művészvendégek egyi- ke-másika ma még zeneművészeti főiskolai hallgató - ugyanakkor mások már zeneiskolai vagy zeneművészeti főiskolai tanárok. A koncerten fellépett Fancsali Lelle klarinéttanár; Szűcs Mariann, a Zeneakadémia hegedű tanszakos növendéke és Fazekas Zsuzsanna zongora tanszakos főiskolai hallgató. Vendégként közreműködött Alapi Katalin tanárnő (brácsa) és Bollók Mariann, aki korábban szintén a zeneiskola növendéke, majd tanára volt (zongora). Képünk Bartók Béla két zongorára és ütőhangszerekre írott szonátájának szolnoki ősbemutatójáról készült. A fellépő művészek: Delien József és Bódás Péter (zongora) Szegedről, Szakái Petra - aki szintén az iskola hajdani növendéke - és Szabó István (ütőhangszerek) pedig Debrecenből jöttek el Szolnokra, hogy a bemutató részesei lehessenek. A Bartók- szonáta előadói valamennyien zeneművészeti főiskolai tanárok. 175 éves jubileum márciusban Arany-múzeum Nagyszalontán Arany János - született 1817-ben - szellemét egy nemzet őrzi, így érthető, hogy szülőföldjén is nagy gondoskodással ápolják a költő hagyatékát. Nagyszalontán, a városközponttól alig tíz percnyi járásra, a helység költőóriásáról elnevezett utcán találkozunk az Arany-portával. Valamikor a nagy költő szülőháza, a „bogárhátú öreg ház” állt itt, mely 1822 áprilisában, a híres Ba- jó-tűzkor leégett. Ma egy hasonló típusú parasztház tárul elénk; az utcára néző két ablaka között emléktábla hirdeti a hely jelentőségét. Visszatérve a Köztársaság útra, a városközpont szélén van egy épület, amellyel Arany és Petőfi is találkozott. Ők, akárcsak a szalontai nép, Csonkatoronynak becézték az akkor még valóban csonka tornyot; mely 1899 óta Arany János Emlékmúzeum. A torony közvetlenül az 1636-os szalontai csata után épült. Ekkor a szalontaiak nagy csapást mértek a törökre, s e diadal után kezdtek hozzá az építkezéshez. Viszont a kész torony nem sokáig állt. Tetőzete 1658-ban leégett, és több mint kétszáz- negyven éven keresztül „levett kalappal tisztelgett” a hajdúfészek lakói előtt. Végül J 899-ben Vajdahunyad várának egyik tornyáról mintázott sisaktetőt kapott. Ma az ötszintes épület földszintje várostörténeti kiállítóterem, a négy emelet pedig irodalmi múzeum. A bejárati ajtó fölött Arany életnagyságú ülőszobrával találkozunk, mely Kolozsvári Szeszák Ferenc allkotása. Ahogy belépünk, Bocskai István pillant ránk Éder Gyula festményéről. Szalonta megalapítóját 1906-ban örökítette meg a művész, a helység megalakulásának 300. évfordulója alkalmából. Előtte a terem közepén a régi hajdúfészek kicsinyített mása. Erős fallal és vizesárokkal van körbevéve a középkori város, melynek közepén ott a Csonkatorony. Ettől balra a falon Petőfi 1847-es rajza a toronyról. Majd a város címere következik. Rajta egymással szemben az oroszlán és a sas. Az oroszlán a szalontaiakat, a sas a Habsburg-házat képviseli; a szembenállás jelzése: Nagyszalonta nem akar idegen kézre kerülni. Jobbra a város nagy szülötteinek tablója, Arany Jánossal az élen. De a nagy költő társaságában ot van Földi János, Lovassy László, Arany László, Zilahy Lajos és Sin- ka István is. Az első emelettől időrendi sorrendben követhetjük figyelemmel Arany életét. Koszorús költőnk szülőhazának makettjével indul az' irodalmi rész anyaga. Aztán Hóra Criolan festményéről a bogárhátú öreg ház konyhája tárul elénk. A tűzhely előtti hamuba első betűit rajzolja Arany. Mindössze néhány év telik el az első betűtől, az első fennmaradt verspróbálkozásig. „Ha akarod tudni / Ez könyv kié légyen / Az Arany Jánosé / Ki sokáig éljen” - hangzik az egyik virin üvege alól a nyolcéves kisdiák rímpáros megszólalása. A szalontai tíz általános utáni 1833-34-es debreceni diákságának emlékét a diákláda, fénykép, írásos dokumentum bizonyítja. Szintén írásos dokumentum árulja el a fiatal Arany színészkedését és másodjegyzői hivatását. Az országos hírnevet meghozó Toldi közepette érünk a második emeletre. Itt a Toldi „folytatásaként’ ’ Petőfi első „Toldi írójának” címzett levelének fénymásolata tárul elénk. Majd fotók következnek: Petőfi és Szendrei Júlia arcképe. Petőfi első ajándéka, a réz kávéfőző egy vitrin üvege alól kínálja magát. Itt található Aranynak a forradalmi kormány belügyminisztériumába, fogalmazói állásra való kinevezése is, Szemere Bertalan aláírásával hitelesítve. Mellette Puskás Sándor Aranyt és Petőfit ábrázoló szobra, gipszből. Fotók, dokumentumok halmazai Arany nagykőrösi éveiről, illetve a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatáról regélnek. S mivel Nagykőrösről is, Pestről is Arany gyakran hazavágyott, egy életnagyságú festmény következik a költőről, háttérben a Csonkatoronnyal. A kép Éder Gyula munkája. Majd költői, illetve műfordítói munkásságának nagyobb állomásai mellett fut el tekintetünk. Az Arany haláláról szóló gyászhír, és a fiának apja halálára érkezett néhány részvéttávirat záija a második emelet anyagát. A harmadik emelet Arany László, Arany Juliska, Arany János és Arany Jánosné (Er- csey Juliánná) arcképével, valamint az 1859-ben Arany Ju- I iska eljegyzésén készített családi fotóval fogad bennünket. Jobbra a költő dolgozószobájának bútorai, melyeket fia, László már 1885-ben hazahozatott Pestről. Még az év június 6-tól az emlékmúzeum megnyitásáig, abban a nagyszalontai református iskolában voltak megtekinthetők ezek a bútordarabok, melyben Arany előbb diákoskodott, majd tanított. Az alkalmi heverő fölött találjuk Barabás Miklós festményét Arany Jánosról. Ez a legértékesebb az összes Aranyról készült festmények közül, ugyanis ennek maga a költő ült modellt, abban az időben, amikor Nagykőrösön tanított. Szalonta városa kérte fel az akkor már országos hírnévnek örvendő szülöttét, hogy legyen hajlandó huzamosabb időre felutazni Pestre, s ott naponta egy-két órát modellt ülni Barabás festőműtermében. Arany vállalta, és szinte egy teljes nyári szünideje ment rá. A későbbi képek viszont vagy ez alapján (mint a második emeleti Éder- kép), vagy fotók alapján készültek. A negyedik emeletre vezető feljáró előtt találtuk azt a fotelt, amelyikben 1882. október 22-én elhunyt a költő. Ám nála a test halála nem jelentette a szellem pusztulását is. A látogatók sem távozhatnak azzal a tudattal, hogy meghalt Arany, ezért van a múzeum negyedik emeleti anyaga. Itt kéziratok, könyvek, dokumentumok őrzik művészetét, valamint műfordítások sokszorozzák életművének halhatatlanságát. És valóban: Arany János nem halt meg! Itt él köztünk ma is, műveivel meg- megsimogatja emberi voltunkat. Magyari Barna A nagyszalontai Arany János Múzeum A kertész kutyája Kellemes színházi este Hatalmas kutyaugatás, ebek csaholnak veszettül, szinte reng belé a színház - „haragosan” indul a játék! Aztán a folytatásban kiderül, egy kellemes komédiát vezetett be az óriási ebzaj. És az is, hogy a szóban forgó, címben szereplő „kutya,,: egy előkelő grófnő, aki annak az ebnek a módjára viselkedik, „aki nem kér a koncból, de azt se akarja, hogy más eb kapja meg... s ha csak közel jön, elugatja, marja” - tehát játszik vele. Ahogy Diana grófnő teszi jóképű írnokával, Teodoróval, aki Marcelát, a szolgálót szeretné ugyan, de úrnője zsarnok módra távolítja el tőle, sőt egyenesen megtiltja, hogy egymást szeressék. Merthogy titokban neki is fáj a foga a fess legényre! Csak hát egy grófnő meg egy ímo- kocska - hogy jöhetne egymáshoz: tiltja azt az etikett, a rangbéli differencia, éz itt a bökkenő. Különös játékba fog tehát Belflór grófnője... Korántsem szeretném elmesélni, ami ezután következik, csupán jelezni akartam a vígjáték alaphelyzetét, konfliktusának természetét. S ha ebből valaki azt gondolná, hogy az előadás, melyet Taub János vezényel ezúttal is biztos kézzel, elegáns fehér tüllökbe „csomagolva” a komédiát (Kemény Árpád díszlete) és színpompás jelmezekbe öltöztetve a szereplőket (tervező Csík György), nos ha a fentiekből arra következtetne, hogy a színen valamiféle markánsabb, „osztályszemléletű” dráma zajlik majd, alaposan téved. De még valami erőteljesebb igazságot is felesleges lenne keresni benne, például, hogy az igaz szerelem mindent legyőz, lám, még a rangbéli különbségek sem állhatják az útját. Mert ha elő is villan belőle efféle „tanulság”, meggyőző gondolattá nem erősödik. A szépen megkomponált, a világítási hatásokkal tapintatosan bánó előadás, melyben az elemek is mind a helyükön vannak - ilyen irányban nem mutat mélységeket. Talán a szerelem se az igazi, csak a játék vele - szeszélyes úrnői szenvedély az egyik oldalon, váratlanul felcsillanó lehetőségek a fényesebb életre a másikon. A kérdésre nehéz válaszolni, s talán nem is érdemes töprengenünk hasonló dolgokon. Ha átadjuk magunkat egyszerűen annak, amit látunk és amit hallunk: derűs szórakozásban lehet részünk; ha nem is távozunk lélekben megrakodva, de üres kézzel sem kell elhagynunk a nézőteret. Nem a beteljesült végcél öröme miatt, sokkal inkább a hozzá vezető út játékos göröngyei jelentik az élményt. Elevenen maradhatnak meg bennünk az ügyes ötletek, a formás részletek; a játékosság, amely nem nélkülözi az iróniát sem, de együtt is kellemes. Élvezhetjük a költői szöveg verbális humorát, ahogy sziporkáznak olykor a szavak (Gáspár Endre kitűnő fordítása); derülhetünk a szereplők egy-egy összegabalyodással végződő mulatságos jelenetén; mosolyoghatunk rajta, ahogy a két „alkalmatlan” grófi kérő tekereg Diana háza táján, pompás némajátékot is produkálván - Mészáros István és Szerémi Zoltán -; szívünkből szól, ha beszél, sőt ha nem szólal meg, akkor is, pusztán gesztusaival Teodoro józan eszű inasa, Tris- tán, pompás figura - Mucsi Zoltán -, amit mond, mindig ül, legfeljebb az nem, ahogy mondjai dikciója, a verses forma beszédében nem mindig érvényesül hiánytalanul. Ez azonban másnál is tapasztalható, még a gazdáját alakító Mertz Tibornál is megesik; érdekes, miként az előadás egyik mozzanatában a játék még a „falakat is megrengeti”, a tüllök az erős izgalmakba beleremegnek (más kérdés, hogy lelkünk mélye nem rez- dül meg tőle); játszik a díszlet, játszanak a tárgyak, a színen elhelyezett teltkeblű női szobrok valóságos bújócskahelyül szolgálnak; harsány nevetés foghat el bennünket az ütődött, roggyant emlékezetű, félig vagy tán egészen süket öreg „geróf’, Ludovico láttán - Czibulás Péter -, ahogy totyog-mo- tyog, igazán mulatságos; megjegyezhetjük magunknak Marcelát Császár Gyöngyi amint sírva köt-kötöget, maga után húzva kötését mint valami óriás sálat; és sorolhatnám az üde pillanatokat, perceket - részleteket. Jó hangulatban élvezettel ízlelgethetjük a humor hol édesebb, hol keserűbb ízeit, amit a nagy kedvvel komédiázó színészek teremtenek meg nekünk. Szeszélyes Dianaként Egri Márta elsősorban a grófnő zsarnoki tulajdonságait hangsúlyozza, aki örömét leli mások feletti hatalmában; szépségével uralja a színpadot, s csak egy-egy pillanatban, amikor magán nem tud uralkodni, akkor villantja meg a női érzékenységet is - kissé takarékoskodik azonban a színekkel. Mertz Tibor Teodoro alakjában nemcsak a rajongó szerelmest, s egyben a kiszolgáltatott írnokot, a becsvágyó férfiút is felmutatja; és azt is, mennyire felfoghatatlan számára mindaz, amit úrnője mível vele. Nagy energiával játszik, lendületesen. A többiek is, akiket eddig nem említettem, kisebb szerepekben Gombos Judit és Balogh Ildikó (szolgálók), Magyar Tivadar (fő- komornyik) - milyen mulatságos, ahogy „lassítva’ ’ közlekedik a színen, mert ő így siet -, Árva László (háznagy), Kaszás Mihály és Szől- lősi Zoltán (vándorkomédiások), ők is valamennyien egy-egy színt képviselnek a játék palettáján. Mélység és jellemek tekintetében Lope de Vega - nem Shakespeare. Jól ismeri azonban a színpadot, s a közönségnek akar tetszeni. Ez most is megtörténik, a publikum tapsol. Ami pedig Shakes- peare-t illeti, rá sem kell vámunk sokáig, már készül a színházban a Szeget szeggel. Valkó Mihály Az előadás egyik jelenete; előtérben Marcela (Császár Gyöngyi) és Teodoro (Mertz Tibor), a háttérben Tristan (Mucsi Zoltán) és Diána (Egri Márta). „Jövök a szemem mögötti tűzből” „Cimborák” között versekről Dienes Eszter 1976 óta él Török - szentmiklóson, a városi Cimbora Klub vezetője. Gyermekeket tanít az olvasás örömére, régi népdalokra, s közben verseket ír. Ki szerettette meg vele az olvasást, így szól hozzá az első kérdés.- Az iskolában nagyon hamar megtanultam olvasni. Édesapám sok mesét, történetet tudott, de analfabéta volt. Esténként különböző regényeket olvastam fel a családnak. Mindennap várták a folytatást. Amikor moziba mentünk és feliratos film ment, az apukám mellé kellett ülnöm. Halkan és gyorsan olvastam a szöveget.- Mikor fordult a költészet felé?- Nagyon későn kezdtem verseket írni, 26-27 évesen. Az iskola ügyeletes versmondója voltam, de soha nem mutatott rá semmi jel, hogy írni fogok. Aztán kaptam egy pofont - elvették tőlem a fiamat, akkor kezdtem el írni.- Hotpublikált először?- Első versem a Nők Lapjában jelent meg. Az első biztatást De- dinszky Erikától, Hollandiában élő költőnőtől kaptam. A soraimat dicsérte, a képeimet. Elkezdtem kibányászni a szép sorokat. Meg is vádoltak azzal, hogy csak szépeket írok . . . Lehet, hogy hazudok, de magamnak mérek. Körmendi Lajos költő-fordító összehozta a Szolnok Megyei Fiatal Írók-Költők Körét. Jó társaság volt. Meghívtuk Csoórit, Ladányit, a Mozgó Világot, a kecskeméti Forrást... hét versemet hozta le a Mozgó Világ, de a Forrásba, a Napjainkba, az Új Forásba is publikáltam. Tandori Dezső a Magyar Ifjúságban mutatott be. Megtanultam, hogy a költőnek a tehetség kevés. Foglalkoznia kell az irodalom elméletével, a verselmélettel is. Ezt próbálom átadni a Cimborának.- Mi történik egy foglalkozáson?- Ebben az évben Adyval foglalkozunk, amíg el nem fogy az anyagunk róla. Az első negyven perc az övé. Aztán fecsegünk. Újságcikkeket, verseket olvasunk fel egymásnak, népdalokat tanulunk. Készülünk meghívni Horgas Bélát, Pató Rózát, színházba is szeretnénk menni.- A Cimborák között van költő- palánta?- Kóródi Eszternek szép sorai vannak. A Cimborák már próbáltak erőfeszítéseket tenni, igénylik a tudást.- Visszatér-e valamilyen téma a verseiben?- A szerelem és a magány. Akkor tudtam verset írni, amikor valami bánatom volt. Mindig visszajött a múlt. Vissza tudom érezni a hántásokat, amelyek értek, vissza tudom idézni azt a hangulatot, ami fontos volt, és ezt éreztetni tudom a verseimben is. Szeretném megjelentetni verseskötetemet. Címe: Mosolymaradék. Nyolcvan verset tartalmaz, és a Jászkunságba megye kulturális lapja jelentetné meg. Mecénásokat kell keresnem.- Busái -