Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-20 / 43. szám
Bomlás idején Mezőgazdasági szövetkezetek Problémák-.o 0 az átalakulás körül A szövetkezetek tagjai két éve várták az új szövetkezeti és az átmeneti törvényt, hogy végre megvalósíthassák a sokak által emlegetett átalakulást. A törvények megszületésére azonban a mezőgazdaság „sikerágazatból” napi túléléséért küzdő, a tagság egy jó részének megélhetését biztosítani sem tudó ágazattá vált. A tagok és szakemberek energiáit, figyelmét legalább annyira leköti a napi túlélésért folytatott mind kilátástalanabbá váló harc, mint a várva várt átalakulás. Sok helyen a tavaszi munkák megkezdésének a lehetősége sem látszik, s így az átalakulási lehetőségek sem világosak, nem is annyira a jogi feltételek ismeretének hiánya miatt, hanem a termelési, értékesítési nehézségek s a helyzet kilátástalansága miatt. Bár jogi probléma is akad bőven, hiszen a két új szövetkezeti törvényen kívül most kell tanulni s alkalmazni is egyből az úgynevezett csődtörvényt, az új számviteli törvényt s a kárpótlási jogszabályokat, hogy csak a legfontosabbakról szóljunk. Már az értelmezés sem _______könnyű_______ A legtöbb gondot talán nem is az új jogszabályok tömege okozza, hanem az együttes alkalmazásuk s értelmezésük. A különböző jogszabályokban használt fogalmak nem igazodnak egymáshoz, nincsenek szinkronban egymással, s a régi szabályok hatályon kívül helyezésével, illetőleg ez néha el is marad, így tág tere nyílik az értelmezésnek, bár minden elméleti, hatósági szakember hangsúlyozza, hogy az autentikus jogértelmezésre csak a bíróság jogosult, azonban r£gen rossz annak a szövetkezeti tagságnak apiely a bíróság útján kívánja tisztázni aí&léritmondá- sokat, ugyanis közben elmúlnak ayfendkívül rövid s általában jogvesztő hatöjdők. A konkrét problémákról csak felsorolásszerűen néhányat: Az átmenet időszakában a két új törvényen kívül a régi szövetkezeti jogszabályokat is alkalmazni kell, melyek közül csak a régi törvényből helyezték hatályon kívül az újjal ütköző rendelkezéseket, a végrehajtási rendeletekből nem. Az átmeneti törvényben a vagyonnevesítés elrendelése kapcsán használt vagyon fogalmának az értelmezésén a mai napig vitáznak a pénzügyi és jogi szakemberek, különösen az új számviteli törvény szabályaira tekintettel. A vagyonnevesítésre jogosultak körét széleskörűen határozta meg a törvény, azonban a jogosultság bizonyítása sok gondot és indulatot fog kelteni. A volt tagok vonatkozásában azért, mert az emberek többségében nem rendelkeznek dokumentumokkal, s a szövetkezetek többségében sincsenek meg a régebbi idők dokumentumai sem a tagsági viszonyban, sem a munkában töltött időre vonatkozóan. Az örökösök vonatkozásában pedig az okozhat gondokat, hogy az örökösi mivoltukat egzakt módon csak hagyaték- átadó végzéssel vagy öröklési bizonyítvánnyal tudnák igazolni, s ahol nem volt hagyatéki eljárás, ott a törvényben biztosított hatvan nap kevésnek bizonyulhat ezen okmányok beszerzésére. Problémát jelenthet majd az örökösök esetében a végrendeleti és a törvényes örökösök között a jogosultság megállapítása is. A vagyonnevesítés elveiről csak annyit, hogy az Országgyűlés a jóváhagyást követően szinte azonnal módosító indítványok tárgyalásába kezdett. _____Időzavarban_____ A vagyonnevesítés végrehajtása során talán a legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy hogyan kell kezelni a már nevesített részt, csak a többit lehet (vagy kell) most nevesíteni, vagy ezt is újra kell osztani, s a tulajdonosnak legalább azt meg kell kapnia? A vagyonnevesítéssel egy időben rendkívül nagy és nehéz feladat az úgynevezett földalapképzés. A részarány-tulajdonosok, az állam, a kárpótlásra jogosultak részére kijelölni a földeket, s a maradékot a tagok tulajdonába adni. A kijelölés végrehajtásához a törvény több mint tíz feltételt határoz meg szempontként a szövetkezet részére. Az első az, hogy a részarány-tulajdonosok és a kárpótlásra jogosultak részére ott kell kijelölni, ahol azok a tulajdonosoktól a szövetkezet közös használatába kerültek. A kárrendezési hivatal azonban a kárpótlást igénylők személyiségére hivatkozva - teljes joggal - nem adja ki az adataikat. így csak az úgynevezett helyi érdekegyeztető fórumok, illetőleg a velük kialakított kompromisszumok jelenthetnek a szövetkezet részére segítséget a feladat megoldásához. A fórumot a helyi önkormányzatnak kell a jogosultak kérelmére megalakítani, azonban az erre vonatkozó szabályok értelmezése és vétrehajtása is rendkívül nehéz az eddigi tapasztalat szerint. Néhány nappal ezelőtt a polgármesterek is jó néhány kérdéssel „izzasztották” a hatóságok képviselőit. Amennyiben a földalapképzést nem sikerül kompromisszummal a fórumnak közösen megoldani, úgy tolódnak a kárpótlási árverések időpontjai is, de a szövetkezeti tagok sem fogják tudni, hogy hol és mennyi, milyen minőségű föld jut a tulajdonukba, s enélkül megalapozott mezőgazdasági vállalkozási elképzelést kialakítani, szervezeti változás iránti vagyonmegosztás iránti igényt benyújtani igen nehéz lesz. Az ezekre nyitva álló törvényi határidő pedig sokkal hamarabb letelik, mint a földalapképzéssel kapcsolatos jogorvoslatok.A törvény a vagyonmegosztás során a tartozások megosztását is előírja, melyhez a hitelezők hozzájárulását is be kell szerezni. A mezőgazdaság jellegéből adódóan az első félévben a terhek csak szaporodnak, így a jelenleginél is jóval súlyosabb helyzetekben kell majd a hitelezőkkel tárgyalni, egyeztetni a nyár folyamán legkésőbb, ami megint a szövetkezet, a tagok későbbi pozícióit is rontja. Túlbonyolított árverés Amennyiben nem sikerül a vagyonmegosztásról a közgyűlésen dönteni, úgy árveréssel kell a vagyonmegosztást végrehajtani. Az ezt kísérő indulatokat, emberek közötti feszültségeket nem kell escsetelni, mindenki el tudja képzelni. Az eljárás bonyolultságáról is csak egy momentumot emeljünk ki: a 43. paragrafus (4) bekezdése szerint az adott vagyontárgy árverése után a vételárként kifizetett szövetkezeti üzletrészt be kell vonni, és a meglévő szövetkezeti üzletrészek részarányát ki kell egészíteni. Egy átlagos szövetkezeteknek több ezer vagyontárgya s több mint ezer üzletrész-tulajdonosa lesz, s ha csak ötven vagyontárgy kerül árverésre, akkor ötvenszer kell a több mint ezer üzletrész-tulajdonos üzletrészét újra számolni, mert változik az üzletrésze névértéke és a tulajdoni részaránya is. Ez még számítógéppel is jelentős idő, s addig a következő vagyontárgy árverése elvileg nem kezdődhet el. Mi lesz, ha ötszáz vagyontárgyat kell árverésre bocsátani, mert például a szövetkezet nehéz helyzete miatt a többség egyéni gazdálkodást kíván folytatni? Munkamegállapodás helyett munkaszerződés Az elején emlegettem a jogszabályok szinkronját, a gyakorlatra csak egy példát említek, amely jelenleg a legnagyobb indulatokat váltja ki. Az átmeneti törvény 55. paragrafusa a szövetkezeti tagok munkamegállapodását 1992. január 20-val munkaszerződéssé minősítette, minek következtében a munkanélküli-ellátásban részesülő több ezer szövetkezeti tag azonnal elveszítette az ellátásra vonatkozójogosultságát, mert a szünetelő munkamegállapodásokat nem vonta ki a törvény a rendelkezés alól, illetőleg nem szabályozta ezt a kérdést Beszélhetnénk még arról is, hogy a tagi munkamegállapodásnak is két fajtája volt, az egyik vállalkozási, a másik munkavégzésre irányuló, s így a vállalkozók is munkavállalókká váltak egyik napról a másikra. A következményeket a végrehajtás jogi leheteüenségeit lehetne még sokáig folytatni, amit igazol az is, hogy a rendelkezésre vonatkozóan is tárgyal módosító indítványokat a parlament, de törvényt nem lehet visszamenő hatállyal módosítani, így ez is újabb lehetetlen helyzeteket okozhat. Mindezek ellenére a szövetkezeti tagság s a szakemberek a megyében sehol sem a lehetetlen helyzetek és a végrehajthatatlan rendelkezéseket szedegetik sorba, hanem a megoldás, a mielőbbi átalakulás lehetőségeit keresik, s ennek érdekében készek kompromisszumokra a kárpótlást igénylőkkel, a volt tagokkal s örökösökkel, különösen azért, mert ezek jelentős része, talán többsége valahol most is szövetkezeti tag, s a jövőben is az akar maradni. Dr. Köti Márton Bomlás idején \ Az átalakulás menetrendje Fontös határidőkről juttatott el információt szerkesztőségünkhöz az MDF megyei szervezetének elnöksége. Tették mindezt azért,'hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti vagyon a tsz-tagok valódi tulajdonába kerüljön, a szövetkezeti vagyon teljes egészében felosztásra kerül azok között, akik azt létrehozták. így azután már maguk a tulajdonosok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen formában akarnak majd gazdálkodni. A szövetkezeti törvény átmeneti rendelkezéseiben határidők vannak, amelyek elmulasztása jogvesztő, ez időpont után már nem lehet élni a megadott lehetőségekkel. Ezek a nagyon fontos határidők a következők:- 1992. február 20-ig kell az önkormányzatnak a tsz-vagyon iránti igényét bejelentenie.- 1992. február 29-ig kell az érdekegyeztető fórum megalakítását kezdeményezni a kárpótlási jeggyel földet igénylőknek az önkormányzatnál, amely 15 napon belül köteles azt megalakítani.- 1992. március 20-a: eddig kell bejelenteni az igényét annak, aki 5 évig tsz-tag volt, vagy ilyen volt tag jogosult örököse.- 1992. március 20-ig kell a tagsági viszonyuk helyreállítását bejelenteni a tsz vezetőségéhez (igazgatóságához) azoknak, akiknek a tagsági viszonya az átmeneti szabályozás 7. paragrafus c/ pontban felsoroltak alapján szűnt meg.- 1992. április 30-a: a szövetkezet közgyűlésének a vagyon nevesítéséről eddig döntenie kell. A szövetkezeti változások kezdeményezése: A vagyonnevesítésről meghozott közgyűlési határozat után 2 és fél hónapon belül lehet a tsz szervezetén változást kezdeményezni, vagy kiválni a tsz-ből egyénileg, illetve csoportosan. (Utána is lehet, de az más formájú.) Földhaszonbérletre vételi jog illeti meg:- a haszonbérlőt, a szakcsopQrt tagját, ha a földet ő használja öt éve,- a volt szövetkezeti tagot, ha a földet a megváltás óta használja. Ezt az igényt a tsz felhívásától (értesítésétől) számítva 1 hónapon belül be kell jelenteni a jogosultnak. A részletekről megbízható szakembertől kérjenek további felvilágosítást.
