Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

Jászsági Extra — Jászapáti 1992. FEBRUÁR 15. Az oldalt írta: Rátái Szilvia Fotó: Korényi Éva Az orvosok, az influenza és egyebek A városi önkormányzat képviselő-testületé­nek szociális bizottságának dolgozói Jászapátin az ügyfelek, az elszegényedett emberek olyan tömegét látják el nap mint nap, amilyenre még soha nem volt példa a közelmúlt folyamán. Nemcsak Jászapátin van így, hanem sajnos szer­te az országban. Az elszabadult indulatokat az ügyfelek a szociális osztály dolgozóira zúdítják, mintha azok lennének okozói a szegénység ár­Nincs mellénydöngetés Egy vidám kisbeteg zető főorvostól pedig az influ­enzajárvány helyi vonatkozá­sairól megtudtuk, hogy a hét ele­jén tetőző járvány mára megszű­nőben van, szövődmény alig volt. A korábbi évek influenza- járványaihoz képest nem volt több a táppénzes betegek száma, ami a főorvos úr szerint magya­rázható, hogy az emberek ma már féltik az állásukat, nem írat­ják ki magukat egykönnyen, va­lamint a munkanélküliek meg­növekedett számával is. Egyéb információt is kaptunk dr. Pál Istvántól. Jelesen azt, hogy 1992. január 1-től életbe lépett az a rendelet, mely szerint a dolgozó 3 napot betegszabad­ságra orvosi igazolás nélkül ki­vehet, további 7 napot pedig bár­mely orvos igazolhat. Most már csak az a kérdés, hogy ezt a 10 napot a munkahely hogyan szá­molja el a dolgozónak. Teljes fizetést kapnak rá (mint Ameri­kában), vagy 60-70-80-90 szá­zalékot? Ezt a munkaadó dönti el. A társadalombiztosító min­denesetre csak all. naptól fizet táppénzt. Ami a 10 napot illeti: ha már Amerikát vetítjük előre, legyen tiszta Amerika, nem? —------------J--------------­Hol szégyenkezve, hol kiabálva! Egész nap jönnek a segélyért fiatalok és idősek egyaránt. ként való felduzzadásának. Mindennaposakká váltak az ügyfélszolgálati iroda előtti veszeke­dések, ordítozások, a dolgozók életveszélyes megfenyegetése. Pedig ők nem okozói, inkább áldozatai az országhelyzet ilyen módon történő alakulásának, mégis rájuk nehezedik a szegény­séghullám minden nyomása. Ráadásul a kor­mányrendeletek ezt még csak fokozzák azzal, hogy akinek lejárt a munkanélküli-segélyre megszabott idő felső határa, két évig a szociális bizottság segélyét kérheti. Kérheti, a baj csak az, hogy a szociális osztály sem dúsgazdag nagybá­csi, nem tud adni, csak cseppeket, és ez ráadásul nem is megoldás. Hogy a megoldás, hazánk nagy gazdasági fel­virágzása mikor jön el, arról a sok millió koldus­nak ma még fogalma sincs. Számukra még áz is kérdés, hogy holnap lesz-e kenyér az asztalon (pl}? ^gyermekeken? fci. Nincs mellénydöngetés - a jász ember akkor használja ezt a népi kifejezést, amikor valamit elért ugyan, de sikere csak viszonyla­gos, és ez a siker elbizakodottság­ra, túlságosan nagy önbizalomra nem ad okot. Ezzel a jász szólással fogadott bennünket dr. Tajthy József, a jászapáti Velemi Tsz elnöke, ami­kor felkerestük, mert az a hír járta, hogy a jászapáti téesz nyereséggel zárta az elmúlt évet.- A nyereség nagyon relatív - mondotta -, a többi termelőszövet­kezettel való hasonlítás pedig nem egy szerencsés megközelítés, és nem is vigasztal bennünket. A múltkor azt mondottam az Új Nép­lap riportereinek, hogy óborzalom, ami elé a magyar mezőgazdaság néz. Most azt mondom: óborza­lom, amiben benne vagyunk!- Ezek szerint itt is az a kérdés, mi lesz a téesz sorsa?- Ezt mindennap feltesszük ma­gunknak mi, vezetők is, felteszik a tagok is egymásnak. Közhelyek nélkül már nem lehet beszélni a kialakult állapotokról; veszteség, bizonytalanság, óriási nehézségek - ezeket mondhatjuk. Ma volt a gazdaság vezetőinek ülése, az 1991. év gazdálkodási tapasz­talatait beszéltük meg. Az előző év tanulságait, tapasztalatait így fog­lalhatnám össze: a szövetkezet egy nagyon szerény nyereséggel zárta az évet. Zömében a növényter­mesztési és tejtermelő ágazat vi­szonylagos sikeréből származik ez a kis nyereség, amit hangsúlyozok, hogy ez nagyon viszonylagos. A cukorrépa az, amivel itt is baj volt. Decemberben, miután lejárt a képviselő-testület határozata, mely szerint a hét végi orvosi ügyelet a központi rendelőben legyen, az egészségügyi, szociá­lis, kulturális és társada­lompolitikai bizottság feladatul kapta, vizsgálja meg a helyzetet újra, valamint kérje ki az egész­ségügyi dolgozók és a lakoság véleményét a kérdéssel kapcso­latosan. A beszélgetések során olyan problémák merültek fel az egészségügy terén, amelyeket a nyugodt munkahelyi légkör és a gyógyítás szempontjából fontos megoldani. Több orvos ellen ér­keztek feljelentések a munkaidő pontos be nem tartása miatt is. A hét végi orvosi ügyeletről az egészségügyi dolgozóknak az a véleménye, hogy jobban szeret­nének otthon ügyelni, arra hivat­kozva, hogy ilyen módon a ren­delő rezsiköltségét csökkenteni lehetne, ugyanakkor otthon nyu- godtabb körülmények között vé­geznék a munkát. Az ápolónők ugyanakkor az ügyelet díját ke­veslik. A lakosság viszont ra­gaszkodik ahhoz, hogy az ügye­let a központi rendelőben le­gyen, mert akkor nem kell annyi felé szaladgálniuk, ahány orvos van, s ráadásul észben tartani, vagy elmenni megnézni, mikor ki ügyel. Ezt a vitát hallgatva az a kér­dés merült fel bennem: most va­jon az orvos van-e a betegért vagy a beteg az orvosért? Nem nehéz rá válaszolni. Jászapáti­nak 10 ezer lakosa van, a fentiek szerint 10 ezer embernek kellene az orvosok különböző helyen lé­vő lakását ismerni, ráadásul Jászapáti fürdőváros, a nyári tu­ristáknak is jó „szórakozás” len­ne a „Ki találja meg előbb az ügyeletes orvos lakását?” című akadályverseny. De hát ez nem a mi feladatunk eldönteni - majd eldönti a bölcs belátás és a józan ész. Dr. Pál István városi ügyve­Néha úgy tűnik, beteg az egész ország A tanműhely kívülről A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ipari Szakmunkásképző Iskola 1992. január 1-től önálló­an működik Jászapátin a megyei önkormányzat fenntartásában. Munkájukat szeretnék korsze­rűbben végezni, az élet reális igényeihez mérten átalakítani. Felmérték, hogy az 1992/93-as tanévre a korábban oktatott 8 szakma mellett igény lenne to­vábbi öt szakma oktatásának be­vezetésére, valamint a kereske­mek jelentősen csökkentik a szakképzésben való részvételü­ket, a speciális szakiskolai tanu­lókra pedig jószerével nem tarta­nak igényt. A Váci Kötöttárugyár jász­apáti tanműhelyét el kívánja ad­ni, az iskolának pedig létérdeke, hogy ezt a tanműhelyt megvásá­rolja. Ennek érdekében a városi önkormányzattól is segítséget kémek, ugyanis ha nem tudják megvenni a tanműhelyt, az isko­A képviselő-testület a város szélén épülő üzemanyagtöltő állomást eladta egy „Avanti” nevű osztrák-svájci vállalkozás­nak. (A cég neve magyarul azt jelenti: előre.) A szerződést 31 millió forint érték­ben kötötték meg. A cég ebből 26 millió forintot utalt át a megadott határidőre. A további 5 milliót a tulajdonjog átírása, illet­ve a kút üzembe helyezésekor utalják át. Az Avanti-kút egyelőre még áll, hogy előre jusson, a cég igénye szerinti plusz­munkákat az Avanti végzi el a Városgond­noksággal megkötött megállapodás sze­rint. Hát akkor előre, Avanti, a városnak szüksége van a kútra hamar. Képünkön még csak a téli álom(?) látszik. A nőiruha-készítő tanműhelyben delmi szakképzés felvállalására. Ezenkívül az iskolának vállalnia kell a középfokú oktatási rend­szerben továbbhaladásra nem képes tanulók kétéves speciális szakiskolai képzésének beveze­tését. A gazdasági helyzet meg­változásával a vállalatok, üze­lába jelentkezettek közel 50 szá­zalékát el kell utasítaniuk. A kö­töttárugyár tanműhelyének'meg­vásárlására benyújtott pályáza­tukat a megyei önkormányzat és az Országos Képzési Tanács mellett remélhetőleg a helyi ön- i í Iforményzut is támogatja. Összesen 100 hektárt nem tudtunk betakarítani az átvételi nehézségek miatt. Ráadásul itt, ellentétben a szolnoki tájkörzetbben alkalma­zott megoldástól, a földeken ma­radt répáért a Hatvani Cukorgyár nem hajlandó kármegosztást vál­lalni.- A szerény nyereség 1 millió 340 ezer forint volt úgy, hogy de­cemberben egy 10 százalék körüli évközi bérpótlékot tudtunk fizetni. Az 1991-ről áthozott gondjaink között a legnagyobb a konzerv­gyárral való kapcsolatunk, mert Nem Köbüki, hanem KÖBU A hét elején KÖBU Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. néven Gazdabolt nyílt az István király úton. A két tulajdonosról, Kövesdi Andrásról és Bubori Józsefről elnevezett bt. vetőmagokat, permetezőszereket és egyéb, a kisgazdaságban szükséges anyagokat árul. Az elnök aláírja az előző év mérlegét- A szövetkezet átalakulása va­lószínű itt is folyamatban van . . .- Az átalakulásra való felkészü­lés már elkezdődött. A közeljövő­ben munkahelyi közösségi gyűlé­seken vitatjuk meg a vagyonneve­sítés, a földalapok kijelölésének rendező elveit. A törvény ezt ápri­lis 30-ra írja elő, nyilván nem aján­latos az utolsó határnapig várni. A cél az, hogy a parasztembertől megszokott, megfontolt, józan ésszel vigyük végig ezt a.csapat­munkát.- Számszerűen milyen alapokról tárgyalhatnak az átalakulás kérdé­séről? még a tavaly leszállított paradicso­mért egy fillért sem fizettek. Ter­melőszövetkezetünk felé 40 millió forintot meghaladó tartozásuk van. Most, a nyilatkozatom időpont­jában a gyárnak semmilyen konst­ruktívjavaslata nincs, holott már le kellene ülni az idei terveket meg­beszélni, ezért fontos lenne bármi­lyen áthidaló megoldás. Mindezek után így röviden is világos, miért nagyon viszonyla­gos ez az idei szerény nyereség, és miért nincs okunk mellénydönge- tésre. Uj utakon az ipari szakmunkásképző Mikor jut előre az „Avanti”? A SZEGÉNYSÉG HULLÁMA - MÁRA ÁRADAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom