Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
Télvíz idején Uton-útfélen ... H a csúszik . az útburkolat A tél az utóbbi időben nemcsak tartós hideget, de csapadékot sem hozott. Ritkaságszámba ment a havazás, a mezőgazdaság és a gyerekek nem kis bánatára. Az autósoknak viszont e tény örömhír, hiszen hóban- jégen közlekedni nemm éppen veszélytelen, a sózott utakon pedig gyorsan tönkremegy a kocsi alváza a fel-felhordott vegyszeres hóié hatására. Aki ilyen körülmények között kénytelen autózni, bizonyára tudja, hogy a kocsi kifogástalan műszaki állapota, megfelelő karbantartása ezúttal valóban alapkövetelmény. Különösen vonatkozik ez a gumikra és a fékekre, hiszen bármelyikük hibája súlyos baleset forrásává válhat. Megváltozik a fékezés technikája is a hóval borított, netán jégtől csúszós úton: a hirtelen és erős fékezés folytán leblokkolnak a kerekek, és irá- nyíthatatlanul csúszik tovább a jármű. Ilyenkor segít a „pumpálás”, vagyis a több mozdulattal, a fékpedál többszöri lenyomásával és felengedésével történő lassítás, megállás. Nem kell azonban fagynak lennie ahhoz, hogy csússzon az útfelület. A tavaszi esőzések foytán is veszélyessé válhat a közlekedés, különösen akkor, hanem fordítunk kellő figyelmet vezetés közben az út állapotának változásaira. A poros útfelület például akkor a legcsúszósabb, amikor megkezdődik az esőzés, később a víz lemossa a nyálkát, a sarat, s ilyenkor már attól függ a kerekek tapadása, hogy érdesített vagy sima beton, netán kockakő, esetleg a korcsolyapályának is beillő sárga klinkertégla borítja az útfelületet. A fékút hossza ennek megfelelően azonos sebességgel számolva is jócskán eltér egymástó, a csúszásveszély pedig hatvány ozódhat! Figyeljünk tehát az említett körülményekre, különösen akkor, ha váratlanul ered el az eső, mert az addig jónak ismert útviszonyok szinte egy csapásra megváltoznak, s ez bizony kellemetlen meglepetést okozhat A meglepődés pedig általában rossz dolog vezetés közben. Reflexszerű mozdulatokat, előre nem tervezett cselekvést is kiválthat minden hirtelen változás a forgalmi viszonyokban. Aki gyakorlott vezető, azt némileg védi a rutin, hiszen az első pillanatban megérzi, hogy változott az útfelület minősége, s rögtön tudja, hogyan kell erre reagálnia. Érdemes venni a fáradtságot, és az esős burkolatra futva kicsit,.kóstolgatni ”, hogy bizony vezetői manőverekre hogyan reagál a kocsi, s eszerint csökkenteni a sebességét, módosítani a fékezés technikáját. A jó vezető persze sohasem csak önmagára gondol, hiszen a közlekedésben akarva-akaratlan társakkal együtt haladunk az utunkon. így, miközben tisztában vagyunk saját lehetőségeinkkel és tennivalóinkkal, egyben figyelembe kell vermünk a velünk egy irányban haladók vezetési stílusát, szinte ki kell találnunk szándékaikat. Jó, ha a száraz úton elégségesnél sokkal nagyobb követési távolságot választunk, és - számítva a partner esetleges megcsúszására - oldalirányban is több helyet hagyunk a magunk kocsija és a mellettünk lévő sávban haladóké között. Ezt egyébként azért is ajánljuk, mert nedves úton az úttartás biztonsága is csökken, s az óvatosság sokkal kevesebbe kerül, mint egy koccanás után a szerelő számlája. Schöffer Jenő Léki horgászat A hal és nem a nyél a fontos Igazi pecás télvíz idején sem teszi félre véglegesen horgászszerkóit. Ha legalább 30 centiméteresre hízik a kiskörei tározó vizének tükrös jege, próbálkozik a léki horgászattal. A jeges pecázásnak azonban elhanyagolhatatlan szabályai vannak. Megfelelően vastag (legalább 30 centiméteres) legyen a jégfelület. Egyedül sohasem szabad jégre szállni, legalább egy pecatárs biztosítson valami probléma esetén. Ne adj ég, beszakad a jég, jól jön egy segítőtárs. Lékhorgászat befejeztével mindig tug- junk egy nádszált a lékbe, jelezvén, hogy ott friss a jégfagyás. Aztán túl sok vodkát se igyunk, ment egyáltalán nem használ nagyobb mennyiség a mínuszok ellen, sőt.. Mivel, mit horgásszon a lékhorgász? Mindenesetre a bot a lehető legrövidebb legyen. Nem fontos a nyelére a legelegánsabb orsónkat felerősíteni. A szerelék: közép- nagy úszó, 1-es süllőzőhorog legyem Csalinak persze legjobb az élő kishal, ha át tudjuk menteni őszről. De megfelel a mirelit küsz is, sőt a halszelet is, ha hűtőszekrényünkben sikerült megfelelő hőmérsékletre fagyasztanunk nyár végén. A felcsalizott horog belógatása előtt azonban léket kell nyitnunk, amit elvégezhetünk e célra gyártott lékfúróval is, ami azonban forintba kerül. Megteszi az éles kisbalta is, amivel 30x30 centiméteres léket vágunk. Ha az megvan, kezdődhet a lékpecázás... Az úszóbólya alatti ereszték a lehető leghosszabb legyen. Legyünk türelmesek, ha rétegesen vagyunk öltözve, pár óra mozdulatlanságtól nem kapunk náthát. A süllő vagy a csuka azonban tél idusán nagyon óvatosan, végtelenül „bénán” veszi a szájába a legkívánatosabb halszeletet is. Ne kapkodjuk el a bevágást A fárasztás azonban legyen határozott, igyekezzünk mielőbb a jégre vontatni a halat, mert bár a 40-es darui 1 elég teherbíró, ámm a lék széle elmetszheti azt Ugyanis itt is áll a régi mondás: a türelem süllőt terem! S milyen jól jön egy jókora torpedó hal- és fehéijehiányos télvíz idején! Próbáljuk meg a lékhorgászást Ne riadjunk vissza a hidegtől, a havas-jeges megpróbáltatásoktól. Megéri! Legalábbis, akik tavaly Kisköre térségében a tározón lékhorgásztak, azok azt mesélték, remek süllőpéldányokat emeltek ki a jég alól, talán többet, mint a főidényben: egész nyáron. A horgászmondákban, ha van is mese, de azért van valóságalapja is ... S a vérbeli pecás kétszer-háromszor egy évből a lékhorgászatot is megtapasztalja. Jó fogást hozzá! Donkó László
