Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
Tél víz idején Egy és más a teáról A teát mintegy 5000 éve ismerik Kínában, ahonnan Ázsia más országaiba is elterjedt Eleinte orvosságként használták, és e célra a tea nyers leveleit megfőzték, az így készített „levest” fogyasztották. Később rájöttek, hogy a forró ital megszünteti a szellemi és fizikai fáradtságot, felfrissíti az embert Ezért vált a tea népszerű itallá, amit elősegített az is, hogy sok helyen ihatatlan vizek a felforralás során ¡hatókká, egészségesekké váltak. Kis teatörténelem Lao-cse, Lün-yu és más kínai bölcsek a teát a béke és bölcsesség italának nevezték. Nemcsak Kínában vált nemzeti itallá, az lett Japánban, Indiában és más országban is. A japán teaházakban ősidők óta ünnepélyes szertartások közben szolgálják fel a teát, amelyhez kézzel festett, rendkívül szép csészéket használtak. Európába 1610-ben érkezett először tea: Hollandiába küldték Távol-Keletről az első szállítmányt. 35 évvel később az angol király kapott 2 font teát ajándékba. AngUában rendkívül gyorsan megkedvelték a teát. A XVII. század végén Londonban már mintegy 3000 helyen árusították. Hazánkban egy 1745-ös pozsonyi feljegyzés említi meg először a teát. Eddig csak gyógytcákat használtak, a kínai teát később is sokáig háziszerként vették igénybe. A teakészítés szabályai 1. A teát sohase főzéssel, hanem mindig forrázással készítsük. Csak így biztosítható mellékízmentes, jó minőségű, illatos, üdítő ital. 2. A teakészítéshez külön edényben forraljunk vizet. Ha nem elég forró a víz, a száraz teaanyag nemes része nem oldódik ki. 3. E célra használt kerámia- vagy tűzálló edényt előmelegítünk, majd leforrázzuk a tealeveleket 4. Ha normális erősségű italt készítünk, akkor egy csészére (kb. 2 dl) egy teáskanálnyi teát számítsunk, több csésze ital esetén növeljük a teaadagot. 5. A forrázási időt tartsuk be! Fekete teát általában 5-6 percig, zöld teát 3-4 percig, sárga teát 4-5 percig forrázzunk. A filteres teák forrázási ideje általában 3 perc. Egy tasak egy csésze teához elegendő. 6. Ha gyengébb teát kívánunk, akkor csökkentsük a csészénkénti adagot, ha erősebbet, akkor növeljük. 7. A már egyszer leforrázott teát még egyszer felhasználni nem célszerű. 8. A teát csak forrázás után ízesítsük. így elkerülhető, például citromlé használatánál, hogy a benne lévő C-vitamin a forró italban veszítsen értékéből. Teaitalok Szénsavas tea A szódavizes szifont forró vízzel előmelegítjük, beletöltjük az elkészített teát, lezárjuk, ellátjuk patronnal, és szódavízként nyomjuk ki a csészékbe. Igen finom, habzó, illatos ital, melyet mindenféle teából jó minőségben lehet készíteni. Hideg citromos ,pezsgő" tea A hideg citromos teába egy-két csepp rumaromát teszünk. (Jó erős teát készítünk!) Az így ízesített teához egy harmadrész kristályvizet adunk, az egészet jól záródó üvegbe öntjük, és így helyezzük el a hűtő- szekrényben. Tej tea Egy liter tejet felforralunk, és ha már forr, két teáskanál tealevelet teszünk bele. Félretéve többbször megkeverjük, és kb. 10 percnyi állás után leszűrjük. ízlés szerint édesítve, jól lehűtve fogyasztjuk. Ízesíthetjük egy kevés citrom- vagy narancshéjjal is. Teaparfé Két evőkanál fmom teát, egy rúd vaníliát, kevés citromhéjat és fahéjat 5 dl forró tejszínnel leöntünk, s negyedórán át letakarva félretesszük. Átszűrjük, s ha kihűlt, adunk hozzá 40 gramm oldott zselatint, 25 deka porcukrot Simára keverés után formába téve a hűtőszekrényben fagyasztjuk. Teakrém Egy deci vízből, három teáskanál teából, erős sötét teasűrítményt készítünk. Ha kihűlt, két teáskanál étkezési zselatint oldunk fel benne. 25 deka, szitán áttört sovány tehéntúrót összekeverünk egy deci tejjel, egy egész tojással és fél citrom levével. Hozzáadunk néhány szem porrá tört szaharint vagy édeskét, majd bedolÍ ózzuk a zselatinos teasűrítményt fvegkelyhekbe töltjük, nyers gyümölcsszeletekkel díszítjük. Egy-két óráig hűtőszekrényben tartjuk. Szénhidrátmentes, fehérjedús, vitaminban gazdag különlegesség. Teapuding Másfél deka teát 4 deci vízzel leforrázunk, leszűrjük, majd 10 deka cukorral és 2 deka pudingkrém porral kikeverve gyengén felfőzzük. (Felforralni nem szabad!) Ezután a tűzről levéve folytonos keverés közben lehűtjük, beleadagolunk egy deci cifráit, és 25 deka, keményre felvert tejszínhabot Poharakba téve díszítjük cukrozott tejszínhabbal, marcipánnal és poharanként két-két Rotschild-pis- kótával. Teafagylalt 4 deci jó erős teát készítünk, azt 20 deka porcukorral édesítjük, és ha kihűlt 4 deci sűrű tejszínt adunk hozzá, majd formába téve megfagyasztjuk. A tea ízesíthető kevés citromlével, esetleg rumaromával. Olvasmányainkból és filmélményeinkből valószínűleg ismerős a japán teaházak hagyományos teaszertartása. Jól tudjuk, milyen sok teát isznak a kínaiak, s mennyire „szent dolog” Angliában, illetve az angolszász országokban a„five o’clock tea”, vagyis az ötórai tea időpontja. Örömteli dolog, hogy napjainkban hazánkban is egyre nagyobb tömegeket hódít el a feketekávézástól a teázás „szertartása”. Egy valamire való üzleti tárgyalásnál már megkérdezik a vendéget: kávét vagy teát óhajt inni, s ha barátokhoz megyünk látogatóba, a legtöbb helyen megválaszthatjuk, mi kerüljön a csészénkbe. Teázunk, ha fáj az epénk. Teázünk, ha fogyókúrázni szeretnénk. Teázunk, ha nem gyógyszerekkel kívánjuk csökkenteni a vérnyomásunkat. Teázunk, ha köhögés vagy nátha gyötör... A kamillatea, a hársfatea, a borsmentatea, a csipkebogyótea már régóta ismert és kedvelt házi gyógyszer, s ezek mellé napjainkban egyre több újfajta tea, illetve teakeverék sorakozik fel, nem is beszélve az importteák sokaságáról, a fekete- és a zöldteafü- vekről, mostanában pedig az egyre népszerűbb gyümölcsteákról és keverékekről. A tea élvezeti cikk, de egyben az egyik legtermészetesebb gyógyrint készítheti el a teáját, csak az a lényeg, hogy ne vegyük el túlságosan a tea természetes ízét és aromáját. Vigyázat! A téli hónapokban hiába csavarunk a forró teába sok-sok citromot, euől nem várhatjuk, hogy megvéd bennünket a megfázástól: a citromléTeaszertartás szer is. Ez az a „divat”, amely feltétel nélkül támogatható, nemre és életkorra tekintet nélkül hasznos, s a kávéhoz viszonyítva jóval olcsóbb is. Vannak, akik valóban „szertartásosan” teáznak, vigyáznak a forrázóvíz hőfokára, pontosan kimérik, mennyi teafüvet használnak egy- egy csészényi italhoz, s a világ minden kincséért sem tranének semmit az aranyló sárgás-barna teába. Hagyjuk meg őket hitükben, s ha most próbálunk áttérni a kávéról a teázásra, próbáljuk ki, nekünk melyik ízesítés a legmegfelelőbb. Cukor vagy szaharin, citromlé vagy - angolosan - néhány cseppnyi tej. Mindenki a saját szájíze szeben lévő C-vitamin a forró folyadékban elveszíti gyógy ha tás át Akkor inkább igyunk csipkebogyóteát, az önmagában is nagyon sok C- vitamint tartalmaz. Az sem mindegy, hogy milyenre főzzük- forrázzuk a teát A világos tea szinte korlátlan mennyiségben iható. Nemhiába itatják ilyennel a szomjas csecsemőt vagy a kiszáradásra hajlamos beteg embereket. A sötétre, szinte sűrűre főzött teában viszont csaknem annyi izgatóanyag van, mint a kávéban. Tehát aki non tud aludni egy este megivott feketétől, az vacsorához is csak könnyű, világos teát igyon. Manapság egyre több a tasakos-filteres teakínálat. A család reggelijénél vagy vacsorájánál - ha például négyen-öten ülik körül az asztalt, s mindenki teázik - elég két tasaknyi teát körbeadni. A már használt, filteres teát nem jó újra forrázni, mert ízét-zamatát veszti. Ha valaki egyedül él - például nyugdíjas -, a reggeli teázás mellé készítsen magának még egy-két nagy bögre teát, s napközben, hidegen, víz vagy üdítő helyett is ezt iszogathatja. Egészségesebb, mint a mesterséges tartósítókkal készített szörpök vagy a szénsavas italok. Az élelmiszerek drágulásának idején a vendéglátásban is segítségünkre van a jó öreg tea! Feltálalhatunk mellé kekszet, sós vagy édes aprósüteményt, olcsón és házilag elkészített szendvicseket - senki meg nem szólhat érte! Legfeljebb amikor majd visszahívnak bennünket, mi is teát meg valami rágcsálnivalót kapunk. A vendéglátásban amúgy sem egymás „túllicitálása” a fontos! Teázás közben is nar gyón jól lehet beszélgetni. Csak ki kell prób- lálni!