Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 25. szám
1992. JANUÁR 30. 11 A tudomány és technika világából Műanyag benzintartályok kiszolgált benzintartályok újrahasznosításra lárva. (MTI-Press) Emberek helyett gének Az emberi génekkel könnyebb bánni, mint az emberekkel: a kis helyet elfoglaló öröklési anyagot génbankokban lehet tárolni. Ezért akarják az amerikai genetikusok és antropológusok a Föld különböző területei őslakosságának génjeit összegyűjteni és konzerválni, származzanak azok akár afrikai pigmeusoktól, az Amazonas menti yanomami indiánoktól vagy spanyol baszkoktól, vagy rajtuk kívül még sok száz népcsoporttól. Ezen a genetikai anyagon akarják a kutatók az ember eredetére és fejlődésére vonatkozó vizsgálataikat elvégezni. A gyűjtést öt éven belül be akarják fejezni, mert addigra már alig lehet majd „keveretlen” öröklési anyagot találni, vagy ami még rosszabb: valószínűleg sok néptörzs kihal. A nanoelektronika korszakának küszöbén? A híres autógyárak intenzíven foglalkoznak az egyes műanyag gépkocsialkatrészek újrahasznosításának lehetőségeivel. így az utóbbi években egyre több gépkocsihoz nagy sűrűségű polietilénből, könnyen, gazdaságosan újrahasznosítható műanyag üzemanyagtartályokat állítanak elő. Ezek sokéves használat után nem a roncstelepre kerülnek, hanem a régi tartályokat megőrlik, és mintegy 30 százalékban friss polietiléngranulátumhoz keverik. Az újrahasznosítással kapcsolatban a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a sokéves használat során a polietiléntartályok anyaga telítődik benzinnel, pontosabban annak egy szénhidrogén alkotórészével, ami mérgező, és robbanásveszélyt okozhat. Ezért olyan eljárást dolgoztak ki a szakemberek, amelynek lényege, hogy a semleges nitrogéngázban végzik az őrlést, és fokozatosan gázmentesítik az anyagot, egy hűtött csapdával a keletkező gőzöket eltávolítják, ezzel megszüntetik a mérgező és robbanásveszélyes anyagok keletkezésének veszélyét. Előállítottak már kizárólag használt alapanyagból, melyek egy része már 10 éves volt, új üzemanyagtartályokat. Az újrahasznosítható alkatrészek visszagyűjtésére azonban az autógyárak egyedül nem tudnak vállalkozni, ezért speciális szétszerelő hálózat létesítését tervezik. Mikrohullámú szárító Már a prototípusa készül annak a ruhaszárító gépnek, amely mikrohullámokkal működik, akárcsak egy konyhai sütő-főző készülék. Előnye nemcsak az, hogy mechanikai hatás, esetleg rongálás nélkül szárítja a ruhát, hanem az is, hogy sokkal energiatakarékosabb, mint egy hagyományos villanymotoros szárító. A készülékben a sütőhöz hasonlóan magnetron kelti a mikrohullámokat, amelyek rezgésbe hozzák a vízmolekulákat. Hő termelődik, a víz pedig elpárolog. A hagyományos szárítókkal szemben nincs szükség arra, hogy a gépben lévő levegőt felmelegítsék, csupán a folyamat legvégén kapcsol be egy időre az elektromos fűtés. A hőmérséklet még így is csak 32-38 C-fokos, szemben a hagyományos szárítók 66 C-fokával. A mikrohullámú szárító körülbelül 25 százalékkal kevesebb energiát használ fel, mint az elektromos, ami összegződve igen tetemes megtakarítás, ha figyelembe vesszük, hogy Ameri- ka-szerte körülbelül 3,5 millió hagyományos szárítót használnak. Az úgynevezett pásztázó alag- útmikroszkóp nemcsak a szilárd testek felületének atomi felbontóképességű vizsgálatára alkalmas. Egyre inkább használják szerszámként is, amellyel a felület szerkezetét tetszőlegesen meg lehet változtatni. Az IBM kutatólaboratóriumában egy szilíciumkristályban erősen kötött egyetlen atomot sikerült a kristályból kiemelni, és a kristály más helyén lerakni. A letapogatótű hegyénél erős elektromos tér van. A feszültséget rövid időre megnövelve az atom megtapad a csúcson, további feszültségimpulzussal pedig le lehet tenni. így elvben lé- pésről-lépésre új kristályszerkezetet lehet felépíteni. A kutatók olyan roppant kicsiny- ségű elektronikai elemek előállítását tartják így lehetségesnek, amelyek elektromos tulajdonságait egyes atomok beépítésével tetszőlegesen lehet változtatni. Ez talán már egy új kor hajnalát jelenti: a mikroelektronikából a nanoelektronika korszakába lépünk. Robbanékony vulkánok Nemrég Japánban és a Fü- löp-szigeteken történt egy- egy olyan katasztrofális vulkánkitörés, amelynek híre bejárta a világot. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy más vulkánok is képesek-e ilyen hirtelen és pusztító kitörésre? Erősen leegyszerűsítve a dolgot, kétféle típusú vulkánt különböztetünk meg: az Etna- és a Ve- zúv-'típusúakat. Az Etna-típusú vulkánok lávájából a benne eredetileg oldott gázok az idők folyamán lassan eltávoztak a légkörbe, míg a Vezúv-típusúak lávája sok oldott gázt tartalmaz. Kitöréskor a kétféle típusú vulkán egészen másként viselkedik. Az Etna-típusú vulkánok kitörésekor a gázszegény magma lassan kerül a felszínre, és a vulkán lejtőjén óránként néhány kilométeres sebességgel folyik lefelé, ezért aránylag könnyen el' lehet menekülni előle. Merőben másként megy végbe a Vezúv-tí- pusú vulkánok kitörése, amelyet - persze leegyszerűsítve - a pezsgősüveg kinyitásához lehet hasonlítani. A lezárt üvegben levő pezsgő a légkörinél nagyobb nyomás alatt van, azért a feloldott szén-dioxid nem tud belőle elillanni. Amint azonban az üveg dugóját eltávolítjuk, megszűnik a túlnyomás. Mivel kisebb nyomáson a pezsgő csak jóval kevesebb szén-dioxidot tud oldani, a gázfelesleg hirtelen felszabadulva a pezsgő egy részét is magával ragadja az üvegből. A Vezúv-típusú vulkánoknál a dugó szerepét többnyire egy kihűlt lávaoszlop tölti be, amely lezárja a tűzhányó kürtőjét, és a földkéreg mélyebb rétegeiből a magmakamrába áramló lávában oldott gázokat nem engedi elillanni. A magmakamrában így egyre fokozódó túlnyomás jön létre. Ez a, túlnyomás a vulkán környezetében kis földrengések százait idézi elő, amit például a Pinatubo vulkánnál a kitörés előtti hónapokban megfigyeltek. Ezek a kis földrengések a kitörés előjelei. Végül akkorára nő a nyomás, hogy hatalmas robbanással kiveti a lávadugót, és a hirtelen felszabaduló gáz az izzó láva ezer tonnáit ragadja magával. A kitörés iszonyatos ereje még fokozódik, ha víz hatol a magmakamrába, ugyanis ezen a hőmérsékleten a víz elpárolgása robbanásszerűen történik. Az ilyen kitörés több száz négyzetkilométeres területet képes elpusztítani a vulkán környékén. A robbanás első következménye a gyakorlatilag hangsebességgel terjedő, épületeket leromboló, erdőket letaroló erejű nyomáshullám, amely elől gyakorlatilag nincs menekvés. Ezt követik a hegyoldalon az óránként 100 kilométeres vagy még nagyobb sebességgel lezúduló, forró hamuból és lávadarabokból álló lavinák. Ezek mindent maguk alá temetnek, és élettelen porsivatag marad a nyomukban. A veszély azonban akkor sem Nem csoda! Nem csoda, ha korunk embere természetesnek találja egy-egy olyan természeti jelenség bekövetkezését, mint egy napfogyatkozás. Pláne, ha - mint a közelmúltban is - Amerikából (a Hawaii-szigetek ugyanis oda tartoznak) igen jól látható, és a sajtó kellő hírverést csinál. A csillagászok évkönyvei az égitestek mozgástörvényeinek ismeretében az égi jelenségek bekövetkezésének időpontját hosszú évszázadokra előre pontosan megadják. A hold- és napfogyatkozások 18 év és 11 napos periódussal ismétlődve szabályos sorrendben következnek egymás után. Amíg ezeket a törvényszerűségeket nem ismerték fel, a történeti korok embereiben gyakran rémületet keltett a hirtelen bekövetkező sötétség, amely olykor sorsdöntőnek bizonyult a világtörténelemben oly gyakori csaták némelyikében. így például a Bibliában is szereplő gibeoni csata vélhetően a Kr. e. 1399. esztendő március 11-i teljes napfogyatkozás napján volt, s ez az égi jelenség kedvezően járult hozzá az izraeliták győzelméhez az amoriták fölött. Aki úgy érzi, lemaradt az évszázad napfogyatkozásáról, mert nem tudott a Hawaii-szigetekre utazni, az se bánkódjon, hiszen néhány év szűnik meg, mikor a magma nagyrészt elveszíti gáztartalmát, és így nem jelent már közvetlen fenyegetést. A trópusokon gyakori kiadós esőzések ugyanis lemossák a kitörés során a vulkán oldalán lerakodott hamut és finom port. Sok eső esetén sárlavinák jönnek létre, amelyek elárasztják a völgyeket és a folyómedreket. A kitörés során a levegőbe kerülő finom por nagy területen oszlik el, és légzési nehézségeket okoz, eltörni a klímaberendezések és az autók légszűrőjét. Ha a porfelhő városokra ereszkedik le, és ott, mint a Fülöp-szigete- ken, esővízzel keveredik, a házak összeroskadnak a rájuk nehezedő súly alatt. A porfelhők a légi közlekedést is veszélyeztetik. A vulkáni hamu ugyanis a léglökéses gépek tüzelőterének magas hőmérsékletén üveggé olvad, és elszűkíti a fúvókákat, ami a hajtómű leállásához vezethet. A Pinatubo vulkán kitörésekor a szaúdi légitársaság egyik Boeing 747 gépe ilyen ¡porfelhőbe került, és két hajtóműve felmondta a szolgálatot: A porfelhők kiteijedését és mozgásának irányát műholdakkal figyelik, és így időben figyelmeztetni tudják a pilótákat. A szigetvulkánok robbanásszerű kitörésénél még külön nagy veszélyt jelent a kitörést követő szökőár. A Krakatau 1883-as kitörésekor keletkezett tengerár 36 ezer emberéletet követelt. Gogola Aladár Kevesen gondolták, hogy egyszer majd nem a fegyverkezési, hanem a leszerelési hajsza is gondokat okoz a két szuperhatalomnak. A Bush elnök által bejelentett részleges nukleáris leszerelés nyomán több mint háromezer robbanófejet, vagyis 30 tonna dúsított urániumot és 9 tonna plutóniumot kell megfelelően kezelni, elhelyezni. Eddig a forgalomból kivont nukleáris tölteteket a Sziklás-hegységben, egy Denver melletti telephelyen fogadták. Savban feloldották, fém vagy oxid formában nyerték vissza, majd megfelelő biztonsági feltételek közt tárolták. Ezt a telepet azonban környezetvédelmi okokból már bezárták, s ráadásul a most feldolgozásra váró nukleáris robbanóanyag sokkalta több, mint az eddig leszerelt rakétáké. A jelenleg hatályos nemzetközi szerződések a nukleáris fegyverek dolgában csak a hordozó- rakétákról, bombázókról intézkednek, de nem szólnak a robbanófejekről. Eszerint a forgalomból kivont robbanófejek uránium- és plutóniumtartalmával az országok azt csinálnak, amit akarnak. Kérdés, mit tudnak? Elvileg elképzelhető, hogy az urániumot bizonyos módosításokkal atomerőművekben használják fel. „Oxigénezett” kipufogás Hat amerikai nagyvárosban végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy az etanol- lal vagy éterekkel kevert üzemanyaggal működő járművek körülbelül 20 százalékkal kevesebb szén-monoxidot bocsátanak ki a szokásosnál. A levegő szén-monoxid—tartalma különösen a téli hónapokban szökik fel, mert a legtöbb autósnak ilyenkor indítási gondjai vannak, az üzemanyag elégése tökéletlenebb, erős szennyezést okoz, holott csak néhány percig tart. A következő évtql 41 amerikai városban teszik kötelezővé a különleges üzemanyagakeve- rék árusítását és használatát. Teljes napfogyatkozás a csak ilyenkor látható napkoronával múlva, 1999. augusztus 11-én a déli órákban hazánkból is megtekinthet egy gyönyörű napfogyatkozást. Ennek megfigyeléséhez én a tihanyi Balaton-partot ajánlanám, hiszen itt mintegy négy percig fog tartani a jelenség, s az augusztusi kánikula is talán itt lesz a legel vi- selhetőbb. Csak időben gondoskodjanak szállásról és kormozott üvegről! T erhességmegszakító tabletta Attól tartok, még ma is nagyon sok nem kívánt gyermek születik meg csak azért, mert az anya fél az orvosoktól, a kórháztól, az abortusztól. A félelem többé-kevésbé indokolt, hiszen talán mindenki tudna említeni az ismerősei közül olyat, akinek egy művi abortusz után nem sikerült többé gyereket szülnie. Marad tehát az előrehozott terhesség, a gyors esküvő, az abbahagyott iskola, a kényszerpályák. Felbecsülhetetlen ezért annak a francia tudósnak az érdeme, aki munkatársaival együtt megoldotta a gyógyszeres terhességmegszakítást. A módszer lényege roppant egyszerű. A terhesség fenntartásához az anyai szervezet pontos és összehangolt hormonműködése szükséges. Ezek közül egynek, a progeszteronnak kiemelt jelentősége van. Ha ez nincs, megszakad a terhesség. A kutatóknak sikerült előállítaniuk egy vegyületet (amelynek az RU486 nevet adták), amely a progeszteron felvételét megakadályozza a méhben. Két nappal a szer beadása után méh- összehúzódásokat serkentő szereket adnak az anyának. Végül is a spontán abortuszhoz hasonló módon szakad meg a terhesség. Eddig szerte a világon több mint 100.000 asszonynak szakították meg így a terhességét. Sajnos nemrégiben a kezelés következtében meghalt egy asszony. 31 éves volt, erős dohányos, és a 13. terhességét akarta ily módon megszüntetni. Az utólagos vizsgálatok szerint feltehetőleg gyors vérnyomáscsökkenés okozta a halált. A méhösszehú- zódásokat elősegítő vegyület, a prosztaglandin ugyanis a vérnyomás szabályozásában is részt vesz. Ez az összefüggés jól ismert az orvosok előtt, éppen ezért két évvel ezelőtt a francia hatóságok elrendelték a prosztaglandinadago- lás hatásának megfigyelését. Az •orvosi javallat szerint 35 év feletti dohányosoknál, magas vérnyomásban szenvedőknél és szívbetegeknél kerülni kell a terhességmegszakítás ezen módját. A sors iróniája, hogy amikor nyilvánosságra hozták a halálesetet, aznap jelent meg egy tudományos közlemény, amelyben egy mesterségesen előállított vegyület- ről számoltak be. Ennek a szemek ugyanolyan a hatása, mint a prosz- taglandinnak, szájon át is szedhető, és remélhetőleg nincsenek mellékhatásai. Az orvosok szerint ha beválik, a terhességmegszakítás otthon is elvégezhető lesz. Sajnos minden beavatkozásnak megvan a maga kockázata. A hagyományosan végzett művi abortuszoknál is nagyon ritkán ugyan, de meghalhat az anya. (Nagy-Bri- tanniában 1989-ben több mint 180 ezer nőnél végeztek művi terhességmegszakítást, és közülük egy asszony meghalt.) Tehát az anya szempontjából körülbelül azonos a kockázat. A későbbi, tervezett gyerekek szempontjából viszont egyértelműen a gyógyszeres út a kevésbé kockázatos. Dr. Buczkó Krisztina
