Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

4 A szerkesztőség postájából 1992. JANUÁR 30. Miért forgatták meg a rendelési időt? Nagy Béla dr. írásának egyéb részletei - mint például hogy az ügyeletes orvos képtelen befejezett ellátásban részesíteni az asztmás rohamban szenvedő gyermeket; a mentőszervezet sürgősségi felada­tok rovására egyéb szállítási tevékenységet végez; a mentők igény- bevétele bonyolult - nagyfokú tájékozatlanságról tanúskodnak, amit csak személyes megbeszéléssel lehet tisztázni, ezért őt bármikor szívesen látom a mentőszervezetnél. Dr. Lückl Jenő a mentőszervezet vezető főorvosa Az íróról - képben is Az újság hasábjain keresztül szeretnénk megkérdezni: a szol­noki Széchenyi-lakótelepieket milyen alapon érte az a „meg­tiszteltetés”, hogy összevissza forgatták a körzeti orvosok ren­delési idejét? Nem tudjuk, kinek vagy kiknek az érdekét szolgálja, de a betegekét biztosan nem. Ed­dig, ha álmunkból ébresztettek is, tudtuk, mikor találjuk dokto­runkat a rendelőben, most heten­te érdeklődnünk kell, hogy ugyan mikor mehetünk orvos­hoz? Kérjük az illetékeseket, a rendelést állítsák vissza a régi kerékvágásba, vegyék figye­lembe, hogy tíz éven keresztül egy megszokott időpontban kereshettük fel a körzeti orvo­sunkat - írták (névvel és cím­mel) olvasóink a lakótelep bete­gei nevében. Kérésüket a Szolnok Megyei Jogú Város Polgármesteri Hiva­tal Művelődési és Népjóléti Iro­da vezetőjéhez továbbítottuk, aki az alábbi tájékoztató sorokat írta: Tisztelt Polgármester Úr! Az Új Néplap január 23-i szá­mában hozzám intézett levelére örömmel válaszolok, s röviden tájékoztatom. Ön sérelmezi, hogy a Tószeg utáni útszakaszon nem sószórás­sal védekezünk a téli síkosság ellen. Csak ismétlem, amit min­den környezetét szerető ember tud, hogy útjaink sózása környe­zeti károsodással jár. Ezért - gaz­dasági kényszerből - csupán a nagy forgalmú útszakaszokon - védekezünk sószórással. A köz­területek téli síkosságmentesíté­séről az 1/1988. (KM-ÉVM- BM-KVM) számú együttes köz­leménye intézkedik, amely a környezeti károk csökkentése szellemében fogalmazódott. Ezt figyelembe véve készült az az „Útkezelői szabályzat”, amely kötelezettségeket ró ránk. Ennek fedezetéül az útalap (termé­szetesen az Ön által említett adó­bevételek terhére) egy bizonyos összeget biztosít, amely nem korlátlan. E szabályzatban egyértelműen le van írva, hogy mely utakon, milyen fokú szol­gáltatást köteles nyújtani az út­fenntartó. Szolnok megyében - az álta­lunk üzemeltetett 1301 km or­szágos közútból - 423 km-en só­szórással lehet és kell védekezni a síkosság ellen, folyamatosan; 751 km-en valamilyen érdesítő Kedves Széchenyi-lakótelepi Állampolgárok! A rendelések időpontjainak rendszeres cseréje az ellátás raci­onalizálását, igazságosabbá téte­lét kívánja szolgálni - termé­szetesen a változásokról szóló előzetes tájékoztatóval, illetve az igényhez igazodó rugalmas ellá­tás megvalósításával együtt. A Széchenyi-lakótelepen nyolc éve nem volt átrendezés, az év elején bevezetett új rend nyilván­valóan kisebb-nagyobb fennaka­dásokat, problémákat okozott. Ilyen jellegű intézkedés ezután is várható - akár évente megismét­lődve, és a teljes városi körzeti orvosi rendeléseket érintve. A megfelelő tájékoztatással előkészített változásokhoz ké­rem megértésüket, rugalmassá­gukat, s remélem, hogy közös ügyünk - a korszerűbb és hatéko­nyabb alapellátás - az Önök meg­elégedésére és javára fog mű­ködni a jövőben is. Dr. Sziszik Erika irodavezető anyaggal (pl. homokkal), de csak a veszélyes útszakaszokon. (Ezek kis sugarú útkanyarulatok, buszmegállók, útcsatlakozá­sok). A maradék 126 km-en nem tervezünk és nem is végzünk sí­kosság elleni védekezést. A 4625-ös jelű út Ön által kifogá­solt szakasza abba a 751 km hosszú útkategóriába tartozik, ahol nem sóval kell védekezni. Megemlítem, hogy a megyében ezenkívül még 43 település ha­sonló viszonyok között van, amit előnynek is nevezhetnénk, mert nem szennyezzük sóval a kör­nyezetet. Sózni ugyanis csak egy meghatározott forgalomnagyság fölött és kevésbé értékes termé­szeti környezet esetén szabad. Az „irigyelt” Szolnok-Tószeg közötti út a nagy forgalom, az útkanyarulatok és a magas árvé­delmi töltésen való elhelyezke­dése miatt került be a sózottak közé, hiszen síkosság esetén fo­kozottan balesetveszélyes. Ter­mészetesen a téli útviszonyok között lassabban és óvatosan kell közlekedni. Kérem tájékoztatásom olyan szíves fogadását, mint amilyen szívesen állunk a közlekedők szolgálatára - a lehetőségeink határáig. Dr. Bede János a Szolnoki Közúti Igazgatóság igazgatója Örömmel olvastam az Új Nép­lapban A fény túlsó oldalán - Be­szélgetés Rithnovszky Jánossal című, január 22-i írást. Az írót, aki elvesztette szeme világát, gyakran látni Triton bernáthe­gyijével, amint a havas abonyi utakat rója, sétál a temetőbe, templomba, vagy ismerősöket látogat meg. Nyaranta pedig az abonyi Téglagyári-tóban hor­gászik. Gyerekkori éveink emlé­kei mellett boldogan gondolok osztálytalálkozóinkra, ahol e ne­mes, jó humorú János vidáman táncolt, tréfálkozott. Úgy éli ke­mény életét, hogy vakságát min­denkivel igyekszik elfelejtetni, egyenrangú partnere az ép testű- eknek, látóknak - írta „egy volt abonyi osztálytársa”, aki együtt járt vele polgári iskolába. Hogy kép is beszéljen az íróról és hű társáról, Tritonról, a leveléhez mellékelt felvételek közül egyet közreadunk. r \ Hoppá! Csak a dátum téves? Az új formába öltöztetett távbeszélőszámlával együtt kézbesítették a Debreceni Távközlési Igazgatóság érte­sítését, hogy a távbeszélődíjak számlázási módja ez év janu­árjától megváltozik. A mellé­kelt számlán 1991. november 16.-december 27-ig van fel­tüntetve a számlázási időszak. Az egy hónappal korábbin pe­dig ’91. október 25. és novem­ber 25. között szerepel ugyan­az. Hoppá! Mái' a második ál­talánosban százig tanultunk számolni, így az itt szereplő kilencnapos átfedés észrevé­telére nem kell külön számvi­teli főiskolát végezni. Megíté­lésem szerint - a számítógépes számlakészítés miatt - ez nem­csak az én számlámon szere­pel így, hanem a debreceni igazgatósághoz tartozó vala­mennyi előfizetőjén. Ez pedig azt jelenti, hogy nem magán-, hanem közügyet érintő esetről van szó. Valószínűsíthető, hogy a számlálót nem olvasták le kü- ^Jön november 16-án és 25-én is, hogy ez időszakra kétszer számlázhassanak, így a szám­la nem takar dupla számlá­zást. Bár ez nem derül ki egyértelműen a két számlá­ból. Ugyanis amíg a novem­beri számlában közlik a szám­láló kezdő és végső állását, addig a decemberiben csak a végsőt tüntetik fel. Ezt a tényt nem is akarom tovább ele­mezni, gondoljon róla min­denki, amit akar, én csak értel­meztem a számlákban feltün­tetetteket. De rágódom, mint kutya a csonton azon a kilenc nap át­fedésen. Ez tény, le van írva. Lehet, hogy csak az adatbevi­vő figyelmetlensége, lehet, hogy a program helytelen be­táplálása? Vagy csak a dátu­mok tévesek? Teljesen mind­egy, rossz fényt vet a kibocsá­tóra. Ahol egy hiba előfor­dulhat, ott kizárható vajon a következő? Azt hiszem, ez a kérdés nemcsak bennem fo­galmazódhat így meg. Megyer Árpád Szolnok y Válasz Bognár Ferencnek, Tiszavárkony polgármesterének A jobb sürgősségi betegellátásért A mentősök készek az „összevonásra” Gyógyításra szorul a sügősségi betegellátás címmel Nagy Béla dr. január 23-án megjelent írásában említi, hogy Tószegre egy hüvelyk­ujjsérüléshez nem akart kimenni a mentő, a sérült ellátását megpró­bálta áthárítani az orvosi ügyeletre. Sajnálatosnak tartom, hogy az Új Népklapból kellett ezt megtudnom, hiszen utólag már sokkal nehe­zebb az ügy korrekt, megfelelő kivizsgálása és a szükséges intézkedés megtétele, mintha panaszát rögtön a történtek után bejelenti. Az orvosi ügyelet és a mentő összevonását Szolnokon, valamint a megye más településein már évek óta próbálja megvalósítani a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Mentőszervezet, de sajnos a régi tanácsi illetékesek ehhez nem járultak hozzá. Az első biztató fejlemény ez ügyben 1991 augusztusában történt, amikor Szolnok város közgyű­lésének egészségügyi bizottsága elfogadta a mentőszervezet ez irá­nyú javaslatát, illetve néhány héttel ezelőtt dr. Kicsi Jenő megyei tiszti főorvos tett ígéretet a megvalósításra. A mentőszervezet tehát bármikor készen áll az összevonásra - annál is inkább, mivel a külföldi és hazai tapasztalatok azt mutatják: abban az esetben, ha a lakosságnak csak egyféle (Magyarországon a 04) telefonszámon kell segítséget kérnie, illetve a mentő és az ügyelet együtt dolgozik, akkor jelentősen megnő a sürgősségi ellátás hatékonysága. „Erre bődül fel a Riska” Azzal az indoklással emelték fel a tej és tejtermékek árát, hogy drágult az üzemanyag, az ener­gia, jelentős mértékben emelke­dett a termelési költség. De vajon hány százalékkal, és ennek következményeképpen mennyivel emelkedtek a felvá­sárlási árak? Az egyszerű, idős parasz­ti eszemmel azt a következtetést vontam le a híradásból, hogy a felvásárló, feldolgozó, forgal­mazó vállalatok saját magukat nevezték ki termelőknek. Ezek szerint nem a Riska meg a Cifra tehén termeli a tejet, és nem azoknak a gazdái: állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek és egyéni tehéntartó emberek ter­meltetik velük? Mintha nem ők szorítanák ökölbe a kezüket, és szívfacsarva káromolják még a felettünk lakó mindenhatót is! Amikor e sorokat petyegtetem - két meredt, a bajokra rámutató ujjammal -, mondja be a „déli falurádió’ ’, hogy a közelmúltban éppen 230-240 ezer család mon­dott le a sertésnevelésről és mint­egy nyolcezren a tehéntartásról. Bizony: ők sem szerettek a vágó­hídra menni - még azon az áron sem, hogy tehenenként tízezer forintot kaptak. Riska és a többi tele torokkal bődül az istálló levegőjébe; b-ő-ő! Mert bő a vállalat feneket­len zsebe, nem telik meg azzal az évi 50-60 millió forint nyereség­gel, ami a termelők és fogyasztók rovására belevándorol... Id. Kanta Gyula Berekfürdő JióJúiJf Brovtoíá gsioc tm Mi mlliqJtitrgsm (gJ Ky í t* Ij.'i 1 A „JÁKÓ” kertbarátok v életéből ■'A J Fennállásának 20 éves évfor­dulóját ünnepli ebben az évben a jászjákóhalmi „JÁKÓ Kertba­rátkor. Az ötventagú lelkes csapat ve­zetője Vámos László agrármér­nök, aki különféle szakfolyóira­tokban publikál, ismert szakem­ber; legutóbb a baromfitenyész­tésről írt, most van megjelenés alatt e könyve. A kertbarátkor évente nagy si­kerű termékbemutatót rendez, és rendszeres kapcsolatot tart a jászberényi, jászárokszállási és más települések hasonló körei­vel. Állandó vendégük a tv-ből ismert, népszerű Bálint gazda, aki a tavalyi évzárójukon is részt vett. Legutóbb nagy sikerű, jó hangulatú összejövetelen, író­olvasó találkozón dedikálta leg­újabb könyvét, majd érdekes vi- deobemutatót tartott új-zélandi útjáról. Az idei első jelentős esemény a februári fánksütő verseny lesz, melyre - Bálint gazda oldalán - meghívták a svéd nagykövetet is. László Tünde Jászjákóhalma Hozzászólás cikkünkhöz Hogy teljesebb képet kapjanak a szülők Az Új Néplap január 23-i szá­mában, „Pályaválasztási irány­tű” címmel melléklet jelent meg- annak érdekében, hogy a nyol­cadik osztályos tanulók, vala­mint szüleik pálya- és iskolavá­lasztási döntését megkönnyít­sék. A megyében sokak által ol­vasott napilap segítő szándékát csak dicsérni lehet, ugyanakkor- a pontosabb tájékoztatás érde­kében - engedjenek meg egy-két bíráló megjegyzést, illetve ki­egészítést. A mellékletben szerepel „A gimnáziumok sorrendje a felvet­tek aránya szerint” című kimu­tatás és az ezt bevezető „ 184 is­kola bizonyítványa” című inter­jú. A tiszta profilú gimnáziumok felvételi eredményeinek közzé­tétele, a szakközépiskolával kö­zös igazgatású gimnáziumok ugyanilyen szempontú rangso­rolásának bemutatása nélkül, dezinformálja a laikus közvéle­ményt. Az iskolarendszerünket nem ismerő olvasó egyrészt nem kap információt ezekről az isko­lákról, másrészt azt hiheti, hogy olyan eredménytelenül dolgoz­nak, hogy rá sem fémek erre a tabellára. Nem lett volna nehéz dolguk a szerkesztőknek, hiszen van kimutatás ezekről az isko­lákról, sőt a „tiszta” szakközép- iskolákról is. A Köznevelés 1991/3. száma a gimnáziumok, az 1991/4. sz. a gimnáziummal kombinált szakközépiskolák, az 1991/10. sz. pedig a szakközép­iskolák felvételi eredményessé­geiről közölt táblázatba foglalt kimutatást. Egyébként az utóbbi két csoportba tartozó középisko­láinknak nincs okuk a szégyen­kezésre: A 83, gimnáziumokkal kom­binált szakközépiskola közül a 25. helyen áll iskolánk, a tisza- földvári Hajnóczy József Gim­názium Pedagógiai és Szociális Asszisztensképző Szakközép- iskola, 39. helyen a mezőtúri Teleki Blanka, 43. helyen a kis­újszállási Móricz Zsigmond, 49. a karcagi Gábor Áron, 53. a túrkevei Ványai Ambrus, 58. a jászapáti Mészáros Lőrinc, 59. a szolnoki Tiszaparti, 65. az Újszászi, 80. a kunhegyesi Né­meth László Gimnázium és Szakközépiskola. A táblázat 12. helyén szerepeltetik a tisza­füredi Kossuth Lajos Gimná­ziumot, ez azonban téves, mert az összeállítás időpontjáig eb­ben az iskolában még nem érettségizett, következéskép­pen nem is felvételizett szakkö­zépiskolai osztály. Tehát ezt az iskolát akkor ebből a szem­pontból a tiszta profilú gimná­ziumok között kellett volna szerepeltetni. Remélem, hogy e kiegészítő információkkal teljesebb képet kapnak a szülők a megye közép­iskoláinak felvételi eredményes­ségeiről. Ferenczi György igazgató Hétszáz-nyolcszáz személynek főznek a jászkiséri általános iskola nap­közis konyhájában, ahonnan körülbelül ötszázötven napközis és óvodás gyereket látnak el. Az idősek napközi otthonának százhúsz tagja ugyan­csak innen kapja az ebédet, s rajtuk kívül a vendégétkezők is. (Az önkormányzat évente 2.699.000 forinttal járul hozzá az étkeztetéshez.) Kovács Jánosné konyhafőnök irányításával tizenketten dolgoznak a jól felszerelt konyhában. Képünkön Farkas Józsefné és Tóth Lászlóné - tésztakészítés közben. (Fotó: Tánczos Alajos) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné ÚJUL* V* i 1 >t J\' l>) c at(iljis...ll|ilvlS ti JA III IfilQAU j h Teljes „hadfelszerelésben” a halak ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom