Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-29 / 24. szám
2 Hazai tükör 1992. JANUÁR 29. Két törvényjavaslat általános vitája (Folytatás az 1. oldalról) 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvény- javaslat miniszteri expozéjában Balsai István igazságügy-miniszter rámutatott: a tervezet „folytatása” az elmúlt évben elfogadott kárpótlási törvénynek, ennek előírásai alkalmazandók az új igények esetében. A tervezet a zsidóktól és a magyarországi németektől elvett vagyon, valamint az államosított nagybirtok után járó kárpótlásról rendelkezik. A miniszter kiemelte, hogy a javaslat kissé továbblép elődjénél, ugyanis megkísérel az elvett ingóságokért, sőt az ingó letétekért is kárpótlást nyújtani. Nem kíván azonban foglalkozni - tekintettel a nemzetközi jogi vonatkozásokra - az egykori magyar, de ma más államban élő állampolgárok igényeivel. Hat frakció vezérszónoka mondta el véleményét a tervezetről. Szauter Rudolf (MDF) azt méltatta, hogy a javaslat a politikai okokból elítélt emberek sebeire keres gyógyírt. Hangsúlyozta, hogy a parlament nem fogadhatja el a kollektív bűnösség elvét. A szabaddemokraták nevében Juhász Pál ugyan egyetértett a javaslattal, kifogásolta azonban azt a módot, ahogyan az a földügyeket kezeli. Szabó János (33-as FKGP-frakció) üdvözölte, hogy a tervezet az ingóságokért is kárpótlást kíván nyújtani, és javasolta: ebben az értelemben módosítsa a T. Ház az első törvényt is. Az MSZP-s Pál László arról beszélt, hogy az első kárpótlási törvénnyel elindult folyamat hátra visz, és kárt okoz az országnak, mert emiatt elhúzódik például a privatizáció. Glattfelder Béla (Fidesz) szerint a törvényt el kell fogadni, bár a fiatal demokraták nem értik, hogy miért nem az első törvényben orvosoltak minden sérelmet. István József (12-es FKGP) néhány szövegbeli pontatlanságra hívta fel a figyelmet. A társadalombiztosítás ön- kormányzati igazgatásáról szóló törvény előírásainak megfelelően a TB-alapokat felügyelő két bizottság tagjait is megválasztották a honatyák. Az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítást felügyelő bizottság tíz-tíz tagból áll, ezek közül hatot javasolhatott a parlament szociális bizottsága. A testületek feladata: a TB-önkor- mányzatok létrehozása és - az Országgyűlés szociális bizottsága helyett - a társadalombiztosítás felügyelete. A TB-alap idei költségvetéséről folyó vitában kedden csak egy képviselő kért szót, aki TB- alapok vagyonhoz juttatásának fontosságát taglalta. További hozzászólások hiányában az elnöklő Dombach Alajos a vitát 18 órakor elnapolta és az ülést berekesztette. (MTT) Jégkorong OB I. Pont egy tucat az NSZE hálójában Lehel HC-NSZE 12-1 (2-0,3-0,7-1) Jászberény, 300 n., v.: Tejfa- lussy, Szabó, Füzesi Lehel: Mihonik-Bató, Vaszjunin 1, Puskarjov 1 (1), Kulikov 3 (1), Vlaszov 1 (1), Nagy (1), Vargyas (1), Szajka 1, Bugyi 2 (1), Sipos 1, Baka 1, Simon (1), Oláh, Bálint 1 (1), Lajkó (kapus). Edző: Kereső NSZE: Szabó-Kővári, Takács, Gergely, Felker, Szakács, Mayer, Petrán, Katona, Magyar, Pichler 1, Kozák (kapus). Edző: Kandó György Kiállítás: 10 perc fegyelmi az NSZE-nél. Alig háromszázan fagyos- kodtak a palánk körül, a jelenlévők úgy vélték, hogy sokan a legutóbbi MJSZ-döntés miatt tüntettek távollétükkel. Az új mezt avató Lehel HC a várakozásnak megfelelően beszorította kapuja elé ellenfelét, amely egy fél harmadig meg is úszta gól nélkül. Ekkor góllá érett a hazai nyomás, Puskarjov, majd egy percre rá Kulikov talált Szabó kapujába, 2-0. A macska-egér játék nem hozott újabb találatot az első játékrészben, sőt a másodikban is legalább másfél percig kellett várni, mig Kulikov duplázik. Aztán 12 másodperc múlva Bugyi módosította ismét az eredményt. Kétségbeesetten védekezett az OB 1. sereghajtója, Mayer még a fejvédőjét is elhagyta egy önfeláldozó szerelés nyomán. Az ötödik herényi gól után még nehezebb helyzetbe került a fővárosi együttes, mert Gergelynek mondanivalója volt a vezető bíró részére, aki tanácsát nem volt hajlandó megfogadni. A monológ 10 perc fegyelmi büntetést vont maga után. Úgy tűnt, megkegyelmezett ellenfelének a Lehel HC, komótos tempóban kergették játékosai a pakkot, mintha esti sétakorcsolyázáson lettek volna. Sípos aztán hamarosan a mundér becsületének védelmére kelt a befejező harmad elején, szép szóló végén gondoskodott a féltucatról, 6-0. Nem sokkal később Szajka Bugyival társbérletben növelte az előnyt. Ismét profi csapathoz méltóan korongo- zott a Lehel HC, a sűrű hóesésben Vlaszov sasszemmel nézte meg a jobb alsó sarkot, Kulikov pedig a felsőt, 10-0. A hajrában Pichler megszerezte csapatának a becsületgólt Bállá találatára válaszolva, ezzel kialakítva a végeredményt. „A nagyüzemek gyors felbomlása nem várható” Amerikai professzor a magyar mezőgazdaság átalakulásáról A téli vizsgaidőszak kínálta szabadidőt kihasználva a napokban egy hetet Jász-Nagykun-Szolnok megyében töltött a Fulbright Alapítvány felkérésére a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen nyolc hónapig vendégprofesszorként oktató Tonv Oberschall, az egyesült államokbeli Észak-Karolina Egyelem szociológiai tanszékének tanára. A budapesti hallgatóknak döntés- és játékelméletet ad elő, megyénkben viszont a mezőgazdaságot tanulmányozta. A magyarul jól beszélő (1956-ban nyolcévesen telepedett le szüleivel az Államokban) Obershcall professzortól először arról érdeklődtünk, mi keltette fel a magyar mezőgazdaság iránti érdeklődését?- Otthon, az USA-ban nem végeztem még mezőgazdasági vizsgálatokat, azonban több, főként európai országban foglalkoztam már ennek az ágazatnak a problémáival. Mondhatni, ez kutatási érdeklődési területeim egyike. így aztán majd egy évig Magyarországon dolgozva nem mehettem el az itteni mezőgazdaság mellett, hiszen Önöknél egy különlegesen ritka változást ér meg a gazdaságnak ez a szektora. Amit én a legizgalmasabbnak tartok: miként alakítják át az állami gazdaságokat és az „állami szövetkezeteket” tényleg tulajdonosi jogokon alapuló gazdasági szervezetekké? Nem az agronómia kérdései iránt érdeklődöm tehát, hanem a változások társadalmi vetületei izgatnak, és az, miként élik mindezt meg az emberek. Jász-Nagykun-Szoknokban milyen helyszíni tapasztalatokat szerzett?- Korábban bakonyi falvakban vizsgálódtam, és azt kell mondanom, itt jobb a mezőgazdaságban dolgozók helyzete. A Dunántúlnak azon a részén - már a természeti adottságok miatt is - a falvak lakóinak jelentősebb része dolgozik az iparban. Vagyis közülük sokan csak dolgoztak, mert az üzemek helyzetének válságosra fordulásával éppen a bejárókat bocsátották, bocsátják el legelőször. Ott igen nagy ma már falun a munkanélküliség. Ráadásul a mezőgazdasági üzemek is rosszabbak, gyakran a csőd szélén állnak. A jelenségek itt, az Alfoldön is hasonlóak, a mezőgazdasági üzemek azonban még nincsenek ilyen mélyen.-És a közvetlenül a privatizációhoz kapcsolódó változásokról mi a véleménye?- Úgy gondolom, a nagy mező- gazdasági üzemek gyors felbomlására, szétesésére Magyarországon Parlamenti jegyzet A KÖZJÓ CELJARA FORDÍTJÁK A MEGYEI LAPOK VÉTELÁRÁT Tegnap igazi munkanap volt az Országházban. Dolgoztak a honatyák, és alapos munkát végeztek az újságírók is. A sajtótájékoztatókon az információk áradatával lepték el a toliforgatókat. A Szocialista Párt nevében dr. Csehák Judit és Gál Zoltán vitatta a kárpótlási törvényt, egészen pontosan azt tették szóvá, hogy a kárpótlási jegyek életjáradékra váltása elfogadhatatlan. Hosszasan sorolták a hibáit, így azt, hogy miért csak hatvanöt évnél idősebbek válthatják a jegyet életjáradékra. Aztán azt is nehezményezték, hogy a viszonylag csekély összegek arányta- lanul nagy terhet rónak a társadalombiztosításra. A kifizetésre meg nincs állami garancia, egyszóval véleményük szerint a törvényjavaslat jelen állapotában a vitára alkalmatlan, mégis a plénum elé került. Tulajdonképpen illett felszólamlani a törvény ellen a szocialistáknak, hiszen ők már magát a kárpótlási törvényt sem szavazták meg. A mostani aggályoskodásuk nem volt lefegyverző. A problémák azért nem annyira súlyosak, hiszen az életjáradékra való átváltás nem kötelező, mindössze lehetőség. Ugyancsak az ebédidőből spórolt el egy sajtótájékoztatónyit egy kuratórium, amely meghökkentő bejelentéssel állt elő. Dr. Eke Károly elmondta, hogy az MSZMP vagyonát képező vidéki lapok privatizációjából megjelent 450 millió forint, melyet a közjó céljaira fordítottak. Ez a felfedezés érdekes módon nem kapott akkora publicitást, mint a privatizáció során kaptak a sanda gyanúsít- gatások. Hogy mi lesz ennek az összegnek a sorsa? Először is három részre osztották. Az egyik harmad a tehetséggondozást szolgálja, a másik harmaddal a hírközlő eszközök, újságok, folyóiratok támogatását, biztosítják, míg a harmadik egységet a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány rendelkezésére bocsátják. Ennek az összegnek a kamata - jelenleg 50 millió forint - vár most pályázókra vár. Magánszemélyek, intézmények, egyházak nyerhetik el, ha a kisnyugdíjasok támogatásának, idős betegek gondozásának céljára használják, esetleg a drogmegelőzés nemes cselekedetét, családsegítő központok alakítását, vagy a nagycsaládosok gondjainak megoldását végzik el belőle. A részletes tájékoztató hamarosan megjelenik a lapokban, mindenesetre a kuratórium tagjai megkérték, hogy közöljük: még senki nem késett el apályázatok benyújtásával! Egy sajtótájékoztatón a sajtó képviselői elé lépett Torgyán József is, és beszámolt tajvani útjáról, ahol a Világliga a szabadságért és a demokráciáért rendezvényén vett részt, sőt azzal a hírrel érkezett, hogy a következő ülés előkészítésére Magyarországot kérték fel. Ugyanezen a sajtótájékoztatón István József, kisgazdapárti képviselő mondta el dörgedelmét a Magyar Rádió és a Magyar Televízió egyházellenes akciói miatt. Pártja ragaszkodik ahhoz, hogy a Kossuth rádió minden vasárnap két óra, hétköznaponként pedig négyszer fél óra álljon az egyházak, felekezetek rendelkezésére. A jelenlegi feszült helyzet okozóival szemben felelősségre vonást kell alkalmazni - mondta a kisgazdafrakció nevében. A délután dr. Mizsei Béla Jász-Nagykun- Szolnok megyei képviselő szereplésével kezdődött. Kérdést intézett Gergácz Elemér mezőgazdasági miniszterhez, elpanaszolva, hogy országszerte az elvetett cukorrépa egy- tizede maradt a földben, míg Jász-NagykunSzolnok megyében 1500 hektáron nem végezték el a betakarítást, és ezzel a megyét 200 millió forintos kár érte. Különösen bal- szerencsések voltak a pedagógusok, akik szolgálati földjükben termesztettek cukorrépát, kifizették a kétezer forintos művelési díjat a termelőszövetkezetnek, az egész nyári szabadságukat a munkával töltötték, aztán hoppon maradtak, mert nem akadt felvásárló a répára. A miniszteri válasz sok újjal nem szolgált. Gergácz Elemér elmondta, hogy míg 1990-ben hatmillió tonna cukorrépa termett, a kedvező időjárás hatására ezt a mezőgazdaság az elmúlt évben kétmillió tonnával fejelte meg. Csakhogy: októberben és novemberben 150 mm-nyi csapadék esett az előző őszi % mm helyett. December elején jöttek a fagyok, így a felszedés mind nehezebb lett, ezért több cukorgyár 5-15 napos leállásra kényszerült. Aztán jött a baj csőstül: a jó üzletnek bizonyult répatermesztés hatására nekibuzdult a termelési kedv, csakhogy odalett a Szovjetunió és az NDK piaca, ahová az édesített dzsemeket szállítottuk. Aztán a jugoszláv bérmunkások sem jöttek felszedni a répát, a pélmonostori és az eszéki cukorgyárat - ahol pedig a mi répánkat dolgozták volna fel - szétlőtték. Hát ennyi probléma már igazán elégséges magyarázat a gondokra. Mindenesetre a szerződésszegőket megbüntették, így a Szolnoki Cukorgyár is gazdasági bírságot fizetett. Most itt állunk a sok cukorral, amelynek az önköltsége magasabb, mint a világpiaci ár, így eladni azt csak jelentős állami szubvencióval lehet. így lesz egy képviselői kérdésből egy ágazatot elemző miniszteri válasz. Palágyi Béla nem lehel számítani. Az embereket harminc éve belekényszerítették a téeszekbe, az évtizedek során azonban sok olyan dolgot is kaptak ezekben a szervezetekben, amelyről - főként a tsz-tagként felnőtt fiatalabbak - nem szívesen mondanának le. A béren kívüli „kedvezményekre”, a nagyüzem szociális ellátására, a téeszben végzett munka mellett is ellátható, jövedelmet hozó háztáji gazdaságra gondolok. Az így kialakított modus vivendi- hez a többség már csak azért is ragaszkodik, mert a magángazdálkodáshoz szükséges vállalkozói tapasztalatokat nem szerezhették meg, nem nevelődött beléjük a gazdálkodói mentalitás, és valójában a szükséges agronómiái ismereteik is hiányoznak, hiszen a nagyüzemben csak egy-egy részfeladat elvégzését sajátították el. Az általam készített interjúkból arra következtetek, hogy a tagoknak úgy 5-10 százaléka válik majd ki a szövetkezetekből, és próbál meg saját maga jobban megélni. Már csak azért sem tartom valószínűnek, hogy többen vállalkoznak gyökeres váltásra, mert a tagok fele nyugdíjas, és a mai szövetkezetekben övék a legnagyobb, nem közös vagyonrész. Ez a réteg a szövetkezet biztosította szociális ellátásból, a háztájiból, kicsiny nyugdíjából és amit ezekhez még hozzádolgozott, eddig megélt, most pedig attól fél, hogy amikor a szövetkezet valamiféle társasággá alakul, és az nem dolgozik rentábilisan (erre a mezőgazdaság piaci helyzetét ismerve okkal lehet számítani), senki nem vállal felelősséget ellátásukért. A jelenlegi állami szociális intézmények ezt ugyanúgy nem garantálják, mint az önkormányzatok igen szűkös, ilyen célokra fordítható pénzügyi kerete.- A Bakonyban és nálunk összegyűlt tapasztalatok összegzése mi lesz?- Ma úgy gondolom, egy kisebb tanulmány már készülhet ebből a kutatásból. Persze ehhez is további helyszíni tapasztalatgyűjtés és az ezzel a témakörrel foglalkozó elemzések feldolgozása kell. Bízom benne, hogy még mostani, magyarországi „vendégeskedésem” alatt újra eljöhetek az Önök megyéjébe is. De azt sem tartom lehetetlennek, hogy egy újabb tanulmányutat szentelhessek a magyar mezőgazdaság átalakulásának. V. Sz. J. Rend a lelke Ha az ember a koszos utcákat, elhanyagolt közterületeket, szeméttároló mellé dobált papírokat, hulladékokat szemléli, óhatatlanul eszébe jut egy közismert mondás: .Jlenda lelke mindennek' ’. De kitől lehetne manapság rendet tanulni? Ki az, aki következetesen, precízen betartatja a rendet? Hát a parkolóőr! Ó aztán megköveteli, hogy úgy álljunk be a kocsival, ahogy illik! A minap is mit láttam? A parkolóban csupán néhány autó volt, akadt hely bőven. Bár a helyek kijelölésére szolgáló fehér vonalak merőlegesek, valaki fittyet hányva a rendre, keresztbe állt be a kocsijával, elfoglalva így két-három autó helyét is. Az illető bement az egyik boltba, ám a parkolóőr türelmesen várakozott, amíg ki nem jött.- Miért így tetszik beállni? Elfoglalja a mások helyét, kérem. Nem látja, hogy hogyan van kijelölve a hely?- De hiszen nincs tele a parkoló, elférek - replikázott a kocsitulajdonos.- Akkoris! - emelte föl a kezét figyelmeztetően az őr. És ebben a mozdulatban benne volt: A rend az rend, kérem! Tessék betartani! - Majd hozzátette: - És ha most hirtelen megáll itt öt-hat kocsi, hová tegyem őket? Nemrégen megint arra jártam. Hasonló kép fogadott. Megint keresztbe állt valaki a kocsijával, elfoglalva mások helyét is.- Itt aztán hiábavaló az okítás - jegyeztem meg a korábbi konfliktusra célozva. - Már megint nem úgy álltak be, ahogy kellene.- Ugyan! - vonta meg a vállát az őr, aki azóta láthatóan belefáradt a rendteremtésbe. - Maszek, aztán azt hiszi, neki áll a világ! Azt se tudom, hány butikja van. Ezzel legyintett, és továbbment.-pé-
