Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

8 Sportextra 1992. JANUÁR 27. Mint ismeretes, Komáromi Tibor, az FTC-Műfémszer világ- és Európa-baj- noka a tavaly decemberi, Csepel elleni csapatbajnoki döntő visszavágóján sportszerűtlenül viselkedett. A fair play szellemével ellentétesen fellépő edzők, birkózók, más tisztségviselők már ko­rábban elnyerték méltó büntetésüket, Komáromi Tibor esetében viszont azért a késedelem, mert a klasszis birkózó elnökségi tag, így felette csak az elnök­ség mondhatott verdiktet. Nos, Komá­romi Tibort ugyanazzal a büntetéssel sújtották, mint Sike Andrást, klubtársát, azaz két hónap kalóriaköltségtérítés- megvonással büntették. Ez az összeg körülbelül 14.000 forint. Az Ausztrál Olimpiai Bizottság egyik orvosa bojkottra szólította fel a barcelonai olimpián részt vevő férfi kosárlabdázókat, ha az Egyesült Ál­lamok válogatottjában pályára lépne Earwin (Magic) Johnson. Mindez azzal van összefüggésben, hogy az AIDS-vírussal fertőzött Johnson, aki betegsége felismerése előtt a Los Angeles Lakers csapatát erősítette, bejelentette: a jövő hónapban játsza­ni kíván a legjobb amerikai profi já­tékosokat felvonultató „NBA All Star” mérkőzésen, majd a nyári öt­karikás játékokon is. Dr. Brian San- do, az Ausztrál Olimpiai Bizottság orvosi igazgatója szerint Johnson szereplésével veszélyeztetné a többi kosárlabdázó egészségét. Nagy felháborodást váltott ki a már ismert eset, hogy a Nemzeti Sportcsar­nokban rendezett női tőr Világ Kupa­verseny után Szekeres Pál volt váloga­tott tőrvívót tettleg bántalmazta Czak- kel István, az MTK vívómestere. A ma­gáról megfeledkezett edző ellen munka­helye már eljárt. A napokban megérke­zett a Magyar Vívó Szövetségbe Szeke­res Pál levele, amelyben a tavaly balese­tet szenvedett, s azóta tolókocsihoz kö­tött sportoló leírja a történteket. . . . Czakkel úrral soha közelebbi kapcsolat­ban nem voltam. Ezért meglepett, hogy édesapámat és engem letegezve durván érdeklődött hogylétem felől... Érdek­lődését nyomatékosítva kétszer megrú­gott, majd megütött. Durva kifejezése­ket zúdított rám és édesapámra is. Meg­kértük, hagyjon békében minket... Az inzultus közben a lépcsősor szélére sod­ródtam, és veszélyes helyzetbe kerül­tem ...” Az ügyben az MVSZ Fegyelmi Bizottsága dönt. A mexikóvárosi fórumról érkezett későbbi jelentések megerősítették, hogy az LAAF Tanácsa nem foglal­kozott a dél-afrikai atléták olimpiai részvételének kérdésével. Az AP hír- ügynökség egyenesen Gyulai István­ra, a nemzetközi szövetség megbí­zott főtitkárára hivatkozva írja azt, hogy a téma várhatóan csak a májusi kanadai tanácsülésen lesz napiren­den. Az IAAF vezető magyar tiszt­ségviselője sajtókonferenciáján úgy fogalmazott, hogy „technikailag” akár a barcelonai olimpia nyitónap­ján is van még mód a dél-afrikai at­léták indulásának engedélyezésére. A vízilabda-szövetség csütörtöki el­nökségi ülésén elfogadta dr. Konrád Já­nos szövetségi kapitány előterjesztését, miszerint az eddigi szakemberek mellett a korábban Olaszországban szerepelt és edzősködött olimpiai bajnok dr. Horkai György segítse a férfiválogatott felké­szülését a barcelonai nyári játékokra. A testület döntése értelmében a nyári sop­roni junior Európa-bajnokság technikai igazgatója az ismert nemzetközi játék­vezető, Vuszek Antal lett. Messze még a vég kezdete Pénteken este legalább százötven ko­sárszurkoló zsúfolódott össze az Olajbá­nyász klubjának alig ötven főre „hitele­sített” földszinti helyiségében, hogy „kivesézzék” a tavalyi bajnok idei két­arcú szereplését. Számos mendemondát elkerülendő a vezetés úgy érezte, éppen időszerű volt a párbeszéd az „ezerfejű- vel”, bár a résztvevők közül sokan ab­ban reménykedtek, tetemrehívásra invi­tálták őket. Rezák László edző elöljáróban leszö­gezte: benne már egy héttel, a bajnokság megnyerése után felmerült, hogy a foly­tatás, az elvárások megnövekedése mi­att rendkívül nehéz lesz. Ugyanis tavaly minden szerencsésen összejött, míg az őszi szezontól kezdve annak töredéke sem jelentkezik a pályán, ráadásul a Su- per Ligában jóval nehezebb ellenfelek­kel néznek farkasszemet, mint a magyar bajnokságban. Az első kérdésre vála­szolva - a két irányító Tóth Z. és Horváth helyett miért nem Zsarkov a karmester - elmondta, hogy a szemüveges idegenlé­gióssal rendkívül sok problémája akadt a csapatnak, egyszerűen nem akarta tu­domásul venni, hogy neki kell igazodnia a többiekhez és nem fordítva. Hosszúról kiderült, rendkívül szorgalmasan edz, ám a kelleténél többet vívódik, túlzottan meg akar felelni a követelményeknek, új szerepkörében nehezen találja az ará­nyokat. Az effajta bemelegítés után az egyik hozzászóló mindjárt a dolgok közepébe csapott. Sokak nevében azt kérdezte mi­ért nem tartották meg Tyubint, igaz-e, hogy hamarosan visszatér? Kékesi Ist­ván szakosztályvezető a végén kezdte a választ. - Nyárig tartó tanulmányi szer­ződése van az ÚSA-ban, addig semmi­képpen nem fog játszani az Olajbá­nyászban. Ha utána visszatér, termé­szetesen asztalhoz ülünk vele. Balogh lászló dokumentumként a még mindig népszerű Andrej kéziratát mutatta fel, amelyre a nyáron leírta, milyen feltéte­lek mellett lett volna hajlandó maradni. Ezek szerint egy évre kért 700 ezer fo­rintot a szerződés aláírásáért, 25 ezret Jó néhányan a csapatszellem megvál­tozását „sérelmezték”, szerintük a csa­pat tagjai közel sem akkora elánnal küz­denek, mint tavaly. Tóth Zoltán csapat- kapitány próbálta meggyőzni a jelenle­vőket, semmivel sem kevesebb a lendü­let bennük, viszont az ellenfelek jóval komolyabb játékerőt képviselnek a ma- ayar mezőnv számos együttesénél. Akadt aki Kiss Péter és Judik Béla távo­zásának körülményeit firtatta, többen a fiatalok rendszeresebb foglalkoztatását szorgalmazták, de elhangzott szemrehá­nyás is, miszerint ha az Olajbányász profi csapatnak érzi magát, miért nem tartott szurkológyűlést a bajnoki nyi­tány előtt. Felvetődött továbbá a bünte­tődobások alacsony hatékonysága, a Su- per Liga szeszélyes sorsolása, és hogy az újságírókat ki kell tiltani az öltözőből és annak környékéről. De megtudhatták azt is az érdeklődők, mennyiért szerző­dött a Szolnokon is megcsodált színes­bőrű Dukes az SPI-hez. Nyolc hónapra 80 ezer dollárért! Két és fél óra után már mindenki fá­radni látszott. A vitavezető véget vetett a „zenének” és mielőtt haza indultak volna a hölgyek és legények Ígéretet tett arra, hogy a jövőben sűrűbben rendez­nek hasonló fórumot. Messze még a vég kezdete, pánikhangulatról szó sincs, de azt is el kell fogadni, a csapat továbbra sem nélkülözheti lelkes szurkolóit, akiknek joguk van megtudni minden olyan dolgot, ami kedvenceikkel törté­nik a pályán kívül is. (néder) fizetésnek, 5 ezret étkezésre, egy há­romszobás lakást és egy személyautót, évi egyszeri hazautatási költségtérítést. Összesen 2.8 milliót tett volna ki az összeg. Természetesen a megjelölt pén­zek nettóban értendők. A hároméves verzió: 120 négyzetméteres családi ház garázzsal, benne autóval, 500 ezer kész­pénz, a fizetés szintén 25 plusz 5 ezer, évente 30 százalékkal emelve, hazauta­zás, valamint az amerikai tanulmányok finanszírozása. r Érdekvédelem és széleskörű demokratizmus Megalakult a megyei sport- szövetségek szövetsége A társadalmi életben végbemenő vál­tozások éreztetik hatásukat a sport­életben is. Megszűnt a minden részletre kiterjedő állami irányítás, előtérbe ke­rült a demokratizmus, az önállóság, vál­tozott a szervezeti felépítés, a gazdálko­dás, a tevékenység. A megyékben pél­dául a szakosztályok képviselői alkot­ják a szövetséget, amely tagja az orszá­gos szövetségnek. A megyei sportszö­vetség társadalmi szervezet, teljesen önálló, a programjai megvalósításához a támogatást a megyei önkormányzattól kapja, míg a működését az OTSH me­gyei igazgatósága biztosítja. Megyénk húsz sportági szövetségé­ből tizenkilenc közgyűlést tartott és megalakította a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Sportszövetségek szövetségét. Elnöke Kövecses Ferenc a megyei asz­talitenisz szövetség elnöke, helyettese Kómár József, a kézilabda szövetség elnöke, titkára Bemáth András, a kosár­labda szövetség titkára, tagjai: dr. Pál- réti Ágoston, a tenisz szövetség és Bo- zsó István, az úszó- és vízilabda szövet­ség főtitkára. Ellenőrző bizottságot is választottak, amelynek elnöke Vajó Já­nos, a kosárlabda szövetség elnökhe­lyettese, tagja Szentistvány József, a ví­vó szövetség elnöke és Séra Béla, a természetbarát bizottság főtitkára. A közgyűlésen elfogadták az alapsza­bályt, amely meghatározza a szövetség célját és feladatait. Ezekről Kövecses Ferenc elnök a következőket mondotta:- Szövetségünk célja tagszervezete­ink számára az érdekvédelem biztosí­tása, a tagszervezetek tevékenységének koordinálása, a tanácsadó tevékenység, valamint érdekképviselet a megyei és a helyi önkormányzatok, illetve az orszá­gos sportszervek előtt. Feladataink kö­zé tartozik, hogy figyelemmel kísérjük tagszervezeteink alapszabály szerinti tevékenységét. Javaslatot teszünk a me­gye sportfejlesztési kérdéseiben és szorgalmazzuk azok megvalósítását. Véleményezzük és figyelemmel kísér­jük tagszervezeteink gazdálkodását, se­gítséget nyújtunk a versenyek és egyéb rendezvények szervezésében. Kapcso­latot tartunk az országos és a megyei sportirányító szervekkel és szükség sze­rint érdekegyeztető megbeszélést foly­tatunk tagszervezeteinkkel, s ha szüksé­ges, javaslatot teszünk az egységes fel­lépésre. De segítséget nyújtunk tagszer­vezeteinknek a szakember képzésben is. Kövecses Ferenc elmondta még, hogy a szövetség az egyes sportágak szakmai kérdéseiben döntést nem hoz­hat. Hangsúlyozta viszont, hogy társa­dalmi szervezet, amelyet ne irányítson állami szerv. Aztán saját bevétellel is rendelkezhetnek. Vállalkozói és rek­lámtevékenységet folytathatnak, párto­lótagságot szervezhetnek. A sportszö­vetségek pályázhatnak országos baj­nokság vagy nemzetközi verseny meg­rendezésére. Ha elnyerik, a rendezésbe belép az OTSH és az országos szövet­ség is. Amint az írás elején említettük, a köz­gyűlésen a megye húsz sportági szövet­ségéből csak tizenkilenc volt jelen. A legnagyobb, a labdarúgó szövetség hi­ányzott. Erről dr. Soós István elnök a következőket mondta:- Amikor az előterjesztés megtörtént a szövetség elnökségi tagjaira, a labda­rúgó szövetségből nem volt benne sen­ki. Úgy éreztük helyünk lenne, hiszen mintegy nyolcvan szakosztályunk van a megyében. Ezért javasoltuk dr. Sebők Györgyöt. A szövetségek képviselői azonban nem szavazták meg. Lehet, hogy helytelenül, de úgy vélekedtem, ha nem választják meg, akkor nem lé­pünk be. Furcsa volt és rosszul esett, hogy a legnagyobb szövetség képvise­lője nem kap helyet az elnökségben. Mint megtudtuk, keresik az áthidaló megoldást. Az elnökség január végén elkészíti az éves programot, áttekinti a megyei versenynaptárt és átnézi a költ­ségvetési tervezetet. S bizonyára napi­rendre kerül a labdarúgó szövetség tag­sága is. (pataki) Drága a papír Minap a szolnoki Véső utcai sporttelepen bóklásztam félig-meddig hivatalosan, a focipálya korlátjára támaszkodva vártam a soromra, miközben sütkéreztem a nyúl­farknyi januári napsugarakban. Az idén még nem látott ismerősöm kisvártatva „letámadott”, már hallótávolságból nekem szegezte: - Mondd! Mit szólsz ehhez a Jeneihez, tud ez a pali csapatot csinálni ’94-re? Nehezen - szóltam tömören, s mielőtt más irányba tereltem volna a beszélgetés folyamát, újra kérdőre vont. -Annyi mindent olvastam a kapitányválasztásról, te meg csak nagyokat hallgatsz az ügyben. Talán már nem érdekel a labdarúgás? Azt azért nem mondanám. Csupán az hagy hidegen, ami a magyar foci körül zajlik immár néhány esztendeje. Magam is olvastam mindenféle zöldségeket” az új kapi­tány körüli történetekről, lehet, hogy éppen a „túllihegés" miatt nem kívántam szaporítani a szubjektív vélemények számát. Meg amúgy is. Romániából áttelepült kollégám, mint Jenei földije, jelen volt a „beiktatáson". Szellemes tudósításából azt vettem ki, teljesen mindegy, hogy az egyébként hazájában kizárólagosan Emeric lenei-ből mi Jenei Imrét csináltunk vagy sem. Az se izgat különösebben, miért dollárban kapja fizetését - elvégre az MLSZ önállóan gazdálkodik a Népstadion toronyépületében -, hogy volt vagy van-e belügyi rendfokozata, parolázott-e Ceauces- cuval annak idején, mint ahogy az sem, mit sugall az MLSZ elnökségi tagjainak horoszkópja. Az újságok azt írnak, amit jónak látnak, hiszen a lapokat naponta el kell adni. De kérdem én: ezt a mai magyar válogatottat ki fogja eladni? Tartok tőle, a Steaua sikeredzője túl nagy fába vágta fejszéjét. Még akkor is, ha munkakerülő súgói már kiszámították, hogy a politikai események által korbácsolt hullámokat csak meg kell tudni lovagolni. Hiszen a Szovjetunió együttesének ki tudja, lesz-e hasonszőrű utódja, a FÁK pedig a svédországi Eb-re utaztat utoljára közös csapatot. Nem beszélve a jugoszlávokról. Ugyan mire mennek a félhorvát Proszinecski és társai nélkül? Ebből következik, selejtező csoportunkban jó előre beírhatnak bennünket, legfeljebb a második továbbjutó helyre. És irány az óceán túlsó partja. És mindezet olyan természetesnek veszik egyesek, mint hogy a buborék felfelé halad a szódásüvegben. Úgy gondolom, az Új Néplapot nem feltétlenül a magyarfoci körül zajló esemé­nyekről szóló információk „cipelik”, tehát, feleltetöm” már csak üzletpolitikai meg­gondolások miatt sem veheti zokon hallgatásomat az ügyben. Bár hozzá kell tennem az igazsághoz, a Jenei-sztorival némiképp gazdagabb lettem. De annyira nem, hogy a csillagos égig felszökkent papírárakat figyelve, feles­legesen pazaroljam a fehér lapokat, csupán a szószaporítás kedvéért. (ni) J Értékelték a játékvezetőket Ahogy közeledik a labdarúgó-bajnoksá­gok tavaszi nyitánya, úgy játszák egyre in­kább sorozatban az előkészületi mérkőzése­ket a csapatok. A közel kéthónapos pauza alatt nemcsak az együttesek vonultak el erő­gyűjtésre, a játékvezetők sem tétlenkedtek. Természetesen nekik a fizikai felkészítés mellett, a szellemi feladatok gyakorlására is hangsúlyt kellett fektetniük. Á játékvezetői bizottság éves értékelése kellő támpontot je­lentett minden egyes „sípmester” számára, mely területen van valamennyiüknek lemara­dása. Szombaton évadzáró, szezonnyitó bankett keretében ismertették a megyei szövetséghez tartozó mintegy hatvan „feketeruhással”, milyen munkát végeztek 1991-ben. A szűk ellenőri állomány létszámával magyarázha­tó, csak azok kerülhettek fel a bírói ranglistá­ra, akiket legalább négy alkalommal osztá­lyoztak a megfigyelők. Ez az NB I-hez hason­ló módon történt, 1-10-ig pontozták a diri­gensek teljesítményét. Mivel valós kép így nem alakulhatott ki igazán, a dobogós helye­zettek neveit hozták csak nyilvánosságra, a többieket egyénileg értékelték.- Hosszú volt ez az esztendő, volt okunk sírásra és nevetésre egyaránt. Örülhettünk, mikor megyei I. osztályú rangadón, 1200 né­ző előtt hiba nélkül vezettek parázs hangulatú összecsapást játékvezetőink, de szomorkod- hattunk, mikor félbeszakadtak mérkőzések. Sajnos egyesek nem minden esetben álltak feladatuk magaslatán, őket hosszabb-rövi- debb időre pihentetni kényszerültünk. Mivel - országszerte - mind kevesebben vállalkoz­nak erre a hálátlan feladatra, az átlagéletkor egyre magasabb lesz. Az ősszel még az is előfordult, visszavonult bírónak kellett beug- rania partjelzőként. Egy-két évtizeddel eze­lőtt a „régiek” közt több, neves elfogadott játékvezető tevékenykedett a megyében, az ő teljesítményüket nehéz utolérni. Az igazsághoz tartozik azonban, neheze­dett a bírók helyzete is, hiszen egyre feszül­tebbek, ingerültebbek a játékosok, több az alattomos belépő, melyet a rutintalanabb fia­talok nem mindig vesznek észre - fejtette ki vélményét Szántó József, a megyei JB. főtit­kára. Ahogy ilyenkor lenni szokott, jutalmazá­sokra is sor került. A 36 éven aluli játékveze­tők dr. Magyar Béla emlékserlegét Nagy Sán­dor nyerte, szoros versenyben megelőzve Farkas Györgyöt és Jancsó Józsefet. Nem maradtak vándorserleg nélkül az idősebb kor­osztályt képviselő bírók sem, Balogh Sándor biztosan utasította maga mögé kollégáit, őt Pintér Béla és Pál Tibor követte. A megyei labdarúgó szövetség 25 éves működését megköszönve ,Aranysípot” adományozott Füzesi Gyulának, Horváth Istvánnak, Kovács Zoltánnak és Szántó Józsefnek. Rajtuk kívül többen vehettek át emlékjelvényt 10 és 15 éves pályafutásuk eredményeként. (gj)

Next

/
Oldalképek
Tartalom