Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
12 1992. JANUAR 25. Azt beszélik Jászágón nem adja fel! A templom és az iskola Tíz év múltán egy falugyűlésen újra felvetették a kérdést, ami a rendszerváltás elő- vagy hátszelének segítségével meghallgatásra talált. 1989-ben került 4,5 millió a visszaállításra, a téesz, a rádióállomás, a kaptafaüzem és a szülők is segítettek. így újra teljessé vált ez a családias kis iskola. Ideálisnak mondható, 8-17-es osztálylétszámokban foglalkoznak a 78 gyerekkel. A nevelők közül egy végig az ágói iskolánál dolgozott, az igazgató és egy kollégája „hazatért”, a többiek pályakezgozóknak még ma is tanár bácsi, pedig megválasztott polgármesterük. 1989-ben nyugdíjba ment, s úgy gondolta, kiegészítésképpen továbbra is elkertészkedik majd. Szeptemberben éppen görögországi nyárutói nyaralásra csamagoltak, amikor megkeresték, induljon el a választáson. Elvállalta, és elutazott. Mikor hazaérkezett a nyaralásból, tudatták vele, ő a polgár- mester. Gyerekként a nagyszülők ugyanúgy megfordultak nála az iskolában, mint az unokák, mégis egészen más oldaláról ismerte meg a falut. A kis jászsági falu 1952-ben önállóvá válhatott, majd fokról fokra magába olvasztotta a tanyákat. Az utóbbi évtizedekben megtanult együtt élni a tsz-szel, szorgos lakói intenzív kertészkedéssel, állattartással foglalatoskodtak, és ebből boldogultak. A hetvenes években Ágót sem kerülte el a kis falvak sorsa, a téesz és az áfész után megszűnt az önálló tanács. Ezek után az akkori logika szerint a nyolc osztály sem maradhatott meg a faluban. Tavaly óta viszont újra működik a felső tagozat. Az iskola jelentősége A községházán összejött alkalmi szülői értekezleten erről kezdtünk beszélgetni. Fellner Ferenc igazgató sorolja az újjáalakulás körülményeit, de nem kerülhetjük meg a felső tagozat felszámolásának történetét.- 1975-76-ban még nagyon is benne voltunk az iskola bővítésében - mondják.- Én feketén két fuvar sódert vittem az építéshez - vallja be Csajkás Lajos gazdálkodó. Mindennek nem sok köszöneté lett, mert 1977-ben szülői értekezleten jelentették be a megyeiek, nincs tovább. A falugyűlésen elhangzott tiltakozásnak, a mindenhová elküldött panaszleveleknek volt némi elodázó hatása, mert „csak” két év múlva szűnt meg a felső tagozat. Elkezdődött a kínlódás. Jöttek a kemény telek, nem jött a busz, a gyerekek ott fagyoskod- tak a megállóban. Ráadásul olyan vezető ült a volánhoz, aki többször elaludt mellette. A gyerekek egy része felügyelet nélkül kószált Árokszálláson, mert az ottani iskola mellett a váróterem is szűknek bizonyult. A művelődési ház igazgatónője szerint óriási károkat okozott az iskola hiánya. A gyerekek az iskolán keresztül kötődnek a faluhoz, de ez az adott körülmények miatt kimaradt az életükből. Szó ami szó, nem sok köszönet volt mindebben. Akadt, aki fogta magát, átíratta gyerekét Hatvanba, és ott járatta iskolába. Megannyi új feladattal, gonddal és problémával kellett szembenéznie, ami meglehetősen szokatlan volt. Ahogy telt, múlt az idő, fokról fokra belejött, beletanult hivatalába. Több kezdeményezésük sikert aratott, utat építettek, felavatták a világháborúk áldozatainak emlékművét, betársultak a gázvezeték tervezésébe. Most azonban előbbrevalónak tartják a telefont, amire annyian jelentkeztek, hogy rövidesen tízszer annyi telefon lehet a faluban, mint most. Szeretné, ha minél többen élnének a megyei idegenforgalmi hivatal által kínált, szállásbővítést segítő igen kedvező hitellel. Ezek az összegek kettős módon hasznosulnának. Sokan befejezhetnék a ma még üresen álló emeleti vagy padlásszobák kialakítását, sőt vendégek fogadásával bevételhez is jutnának a tulajdonosok. A polgármesterség persze olyan feladatkör, melyhez kudarcok is társulnak. A szűkülő piaci lehetőségeket látva, gyakorló kertészkedőként maga is szorgalmazta, nyissanak Árokszálláson árudát, ahol biztos akadna vevő az ágóiak termelvényeire. Bármilyen furcsa, de a mai munkaerőkrízis közepette nem akadt falubeli vállalkozó a bolt vezetésére. Hollandiai tapasztalatok Paksi József, a vízmű vezetője elégedetlen. Különösen azóta, amióta egy sikeres pályázat eredményeként holland kertészek életébe és tevékenységébe nyert bepillantást. Amikor tavaly hazajött, alig bírt magával, ezt ő is kipróbálja! Csaknam minden mozgósítható vagyonát pénzzé tette, speciális öntözőberendezést vásárolt, mert úgy gondolta, meg kellene való- sítani. amit odakinn látott, tapasztalt. IgyeA kaptafaüzem dolgozói örülnek, mert jól fizető munkájuk van Paksi József, aki Hollandiából hozta a nyakában lévő öntözőberendezést biztosítanak jól fizető munkát. A két éve létesült kis üzem zajos fűrész- és megmunkáló gépei mellett keményen meg kell dolgozni a pénzért. Módé János telepvezető a kőművesség mellé vállalta el ezt a munkát. A telepvezetésből, a hattól kettőig tartó főmunkából összejön annyi, amiből eléldegél a család. De igazán csak akkor jutnak ötről a hatra, ha délutántól késő estig kőművesként is helytáll. No és hajnalban megeteti az állatokat, mert azok is vannak. Próbálunk számvetést készíteni. Visszaestek vagy előbbre jutottak tavaly a korábbi évekhez képest? Sok mindent latolgatva megállapítja, nem változott, nem is javult, de nem is romlott a helyzetük. Jobb se lett, de rosszabb se, a szociális helyiségnek nevezett ebédlőben újabb közös eszmecserébe kezdünk. A dolgozók éppen letéve-letudva a műszak fáradságát, a nap, illetve az év további részét tervezik. Tétlenkedésből semmi sem lesz. Ágón változatlanul a kertészkedést tartják megélhetési forrásnak. Érthető, hogy elsősorban ez jár a fejükben. Az üzemanyag, a fűtőolaj megint drágább lett, a fólia se lett olcsóbb, latolgatják, megéri-e idén továbbra is csinálni. Lassan-lassan kiderül, hogy a vetőmagot már beszerezték. Valamivel olcsóbbat vettek, mint tavaly, de vetni akarnak. Pethő László Fotó: Nagy Zsolt dők. Tehát az iskola körül - a jelenlevők egybehangzó véleménye szerint - megnyugodtak a kedélyek. A hosszabb távú jövő azonban már mutat némi bizonytalanságot. Az 1-4. osztályban 32-en, 12-vel kevesebben vannak, mint a felsőkben, s 1991-ben mindössze 4 ágói gyerek látta meg a napvilágot... Akt görögországi üdülése alatt lett polgármester Az utóbbi adatot Szabó Gyulától hallom, aki a képviselőknek és a hivatali dolSzabó Gyula polgármester Itt kaptafa készül kezete, szorgoskodása nem járt eredménnyel, a tavalyi összekuszált piaci viszonyok következtében alaposan ráfizetett. Ezek után nem csoda, hogy elégedetlen, de nemcsak ezért. Ahhoz, hogy gazdálkodjon, a látottakat, hallottakat hasznosítsa, gépekre lenne szüksége. De például az Agrokemél, ahol alig fémek az MTZ-ktől, még mindig nehéz dűlőre jutni. Amikor először érdeklődött, fedezetigazolást kértek tőle. Megkérdezték, van-e balatoni nyaralója, 3 évnél nem régebbi nyugati autója meg hasonlók. Alig tudta türtőztetni magát, hiszen ha mindez meglenne, esze ágában se lenne a földet túrni. Érthetetlen számára az Agroker üzletpolitikája, nem tudja, kinek jó, ha ott állnak a gépek. A tavalyi ajánlatok szerint 980 ezerbe került volna egy traktor, most már 600 ezerért kínálják. Paksi most hamiskásan arra spekulál, megvárja, amíg 100 ezer lesz az ára, mert arra már lesz fedezete. Még egyszer visszatérünk a Hollandiában tapasztaltakhoz. Szerinte - ha továbbra is így mennek a dolgok - jó, ha 60 év múlva tudjuk utolérni a hollandokat. Pedig végeredményben semmi különöset nem csi( sajkás Lajos gazdálkodó Ágón a január közepi adatok szerint 5 munkanélkülit tartanak nyilván. Hozzájuk képest különösen boldog az a 11 dolgozó, akinek az Elit Ortopéd Cipőkészítő Ipari Szövetkezet kaptafaüzemében nálnak odakint. A termelő és a kereskedő között az adott szó viszont mindennél többet jelent, amivel sokkal gördülékenyebbé válnak az ügyletek, és mellesleg rengeteg papírt megspórolnak. A holland gazdák tényleg összefognak, összetársulnak, és nagyon nagy szerepük, tekintélyük van a felkészült szaktanácsadóknak. - Nem kellene annyit dolgozni, hanem az emberek közötti kapcsolattartáson kellene változtatni - mondja ki végszóként. Alkalmazkodni kell, nem kétségbeesni! Csajkás Lajos önálló gazda nem osztja világot járt falubelije véleményét. Én ebből a szintből, amit elértem, nem akarok engedni, ha kell, többet fogok dolgozni - állítja. O a maga uraként, gazda módjára számol. Elismeri, tavaly kora őszig sok nyűge volt az állatok leadásával, de az év vége felé már tisztességes árat tudott elérni. Vélekedése szerint nagyon sok múlik a piackutatáson. A régiek igazságát hangoztatva, egy gazdának tudnia kell, mikor szabad eladnia az áruját. Az utóbbi években 2 tehénből és 6 anyadisznóból urasan meg lehetett élni, most viszont változott a világ, alkalmazkodni kell, de nem kétségbeesni. Egy rendesen tejelő tehénből még mindig kijön naponta 400 forint, jó ára van a trágyának, s két anyadisznót azért még mindig megtartott. O komolyan számít a kárpótlási licit utáni időkre, amikor újra saját földjén gazdálkodhat. Habár a földhöz jutás nem lesz olyan egyszerű, mert a családi birtok éppenséggel Baracskán volt, ahol köztudottan rabgazdaságot szerveztek. De mindenképpen önálló lesz, hiszen nem cél nélkül szerzett be számos gépet.
