Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1991. JANUÁR 16. Hazai körkép 3 Falusi hírek Tiszaörs Hétszáz esztendős Tiszaörs! Az évforduló alkalmából hét­főn ünnepi önkormányzati ülést tartottak, ahol megalkot­ták a címer és a zászló haszná­latáról szóló rendeletet (eddig ugyanis egyikkel sem rendelke­zett a község). Május végén je­lenik meg „Tanulmányok Ti- szaörsről” címmel az a 17 feje­zetes, illusztrációkkal együtt 200 oldalas könyv, amely a falu eddigi történetét mutatja be. Az éves sorozat fénypontjának a június 5-ei ünnepi falugyűlés ígérkezik, amelyen felszentelik a címert és a zászlót, valamint terjeszteni kezdik a dedikált könyveket. Az egyház Eszter- házy Károly püspök munkás­ságáról emlékülést tervez, ezenkívül augusztus 20-án ün­nepi hangversennyel lepik meg a helybélieket. * Február 3-án véleménycserére hívja az önkormányzat a lakossá­got a polgármesteri hivatal máso­dik emeletén. Egyrészt az 1992- es év pénzügyi elképzeléseiről ejtenek szót, ezenkívül szavazás­ra kerül, hogy a fiatal házasok lakásvásárlásához, illetye építke­zéséhez nyújtsanak^ továbbra is^ vissza nem térítenjdőitámogatóát. 'i* * • J ' Az elmúlt évben több mint egy falat kenyérrel,,gazdagodott’ ’ a község, hiszen befejezték a várva várt telefonbevezetést, aminek köszönhetően négyszáz állomá­sos automata központot adtak át. Ebből 170 vonal a Tiszaörsre eső rész, de bekapcsolódott Tisza- igar és Nagyivány is. A helyi költ­ségek az önkormányzat részéről meghaladták a nyolcmillió forin­tot, de a lényeg: most már min­den hatodik-hetedik háznál meg­csörrenhet a telefon. * Négy csapat rúgja a bőrt az idén másodjára megrendezen­dő községi teremfoci-bajnok­ságon, így minden csütörtök es­te „öldöklő” küzdelem folyik az általános iskola tornatermé­ben. Az első kört már lepörget­ték a játékosok úgy, hogy egyetlen csapat sem tetszeleg­het a veretlenség színében. Ezek szerint további éles össze­csapások várhatók. i 'Vízellátási gondokkal küszkö- dikra falu, így a közeljövőben Tiszaigarral együtt - hiszen kö­zös vízmüvük van - a vízminőség javításában és a vízbázis növelé­sében szeretnének előrelépni. Ennek érdekében az Ország- gyűléstől céltámogatást igényel­tek, ennek teljesítése esetén a 15 millió forintos beruházásból ki­lencet a központi kasszából kap­nának meg. * A térséggel összefogva (előre­láthatólag 10 település részvéte­lével) vezetékes földgáz beveze­tésére törekszik Tiszaörs is. A megrendelőlevél már a Tigáz szolnoki üzemigazgatóságánál található, s a tervek szerint a munkálatok 1993-as indítással és 1994-es befejezéssel történ­nek. * Január 25-én vendégjátékra érkezik az egri színház, amely a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című darabbal szóra­koztatja majd a közönséget. A viccgyűjtő „műhelyében” Napi tíz perc nevetés Viccek nélkül nincs élet - vallja Bede István viccgyűjtő, akinek ne­vével lapunk szatirikus oldalain gyakran lehet találkozni. Ez a hu­morról vallott felfogása hatja át az életét - vidám természetű ember, és környezetét is igyekszik felvidíta­ni. A viccgyűjtő a Szolnoki Repü­lőtiszti Főiskolán dolgozik mint műszerész. Ebben a mai humorta- lan világban meglehetősen ritka, ha valaki hobbiként humorral fog­lalkozik. Hogyan „süllyedt odá­ig”, hogy ilyen fehér hollónak szá­mító foglalatossággal töltse el drá­ga szabadidejét? Nos, a viccelődésre jószerével „kínjában” fanyalodott rá. Az tör­tént ugyanis, hogy építkezett, és míg a háza felépült, ő idegileg le­épült. Kikapcsolódást az jelentett /■ N számára, hogy olvasott, főleg vicc­könyveket. Eközben szinte észre­vétlenül jött rá a humor ízére, és egyszer csak a körülötte zajló dol­gokat is kezdte a fonákjukról szemlélni. Kiderült, hogy egy-egy jó viccért, poénért csak „le kell hajolni”, hiszen ott hever a lábunk előtt, ott van életünk minden pilla­natában. Innen már egyszerű volt a folytatás. Élesebb szemmel kezdte el figyelni a valóságot, és ha vala­mi humorosat fedezett fel, azt rög­tön felírta. Aztán a barátok, isme­rősök is tudomást szereztek hobbi­járól, elkezdték szállítani a vicce­ket, ő pedig szorgalmasan felje­gyezte. Most nagyjából két és fél ezerre tehető a gyűjteménye, ami napról napra szaporodik. De hát mit kezd a viccekkel? Kiadásukra egyelőre még nem gondolt. A környezetét szórakoztatja vele, és időnként küld belőlük az Új Néplap szer­kesztőségébe. Önmaga humorigé­nyének kielégítésén túl tehát má­sokat is nevetésre igyekszik inge­relni, mert „minden embernek szüksége van napi tíz perc nevetés­re.” Heti „vicctermése” kb. ötven darab, de a szám csak egy átlagmu­tató - néha egy óra alatt is összejön ennyi. A politikai vicceket kerüli. Úgy van vele, hogy elegük van az embereknek a politikából, minek még viccelődni is azzal. Inkább olyan vicceket jegyez fel, ami egy­szerű, amit mindenki megért. De hogyan születik meg egy-egy vicc? Például a munkahelyén tör­tént: csörgött a szobában a telefon, ő a munkatársát biztatta, hogy ve­gye fel a kagylót. A kolléga így reagált: nem veszem fel, mert vagy nem engem keresnek, vagy mun­kát adnak. Vajon ferde szemmel néznek-e a munkatársak a viccgyűjtőre? Bede István ezt nem tapasztalja, sőt! Né­ha kérik, hogy mondjon már el ne­kik egy párat. Tudják róla, hogy ő más szemmel nézi a világot, és ezt méltányolják. Végezetül Bede István legújabb vicce: Két kopasz találkozik, és ar­ról vitatkozik, melyikük a kopa­szabb. - De hát miért vitatkozunk, hiszen- sem neked, sem nekem nincs egy szál hajunk sem - mond­ja az egyik. Mire a másik: - De neked nagyobb a fejed! BI. f\FAtmWA ‘BOLTHQH&J,VW \X.lZA\m ww vmimJjmm* # gm muok uobmm Mm wtomt in KénúLöce^. VIOÉO MAtfNÖK, mm rv-K KWtlef «C­KI ÚJ WM MINŐ ffOMPgW Mte-m AOTFEIÖ VÁKJA ICDVft V/W-CMWT. J/IMUÁRMH'A 10-000 fT. VÁSÁRLÓK. KÖZÖTT f\ ¡¡W rffóy ércem wuvmmawK kj . a mmiá ímtm i/áa'klö i blokkit. Pénz, money, das Geld Külgazdaság: sikerre ítélve Egy évvel ezelőtt pesszimista prognózisok hangzottak el kül­gazdasági helyzetünket illetően. Erre minden ok meg is volt, sőt a várt események egy része, mint például a volt KGST-országok- kal való kapcsolataink, ha lehet sokkal rohamosabban zuhantak össze, mint azt várni lehetett. Ezen a területen ráadásul sokáig ijesztgettek is minket a szakem­berek, mondván, a kereskedelmi elszámolások megváltoztatása rubelről dollárra 1-2 milliárd dollár körüli veszteséget fog okozni. Ezzel szemben például a kőolajtermékek felhasználásá­nak, s így a kőolaj behozatalának visszaesése miatt kimutathatóan is több száz millió dollárral ki­sebb a várt kiadás növekedése. Feltehetően igaz ez más termé­kek esetében is. Sőt, ha az export oldaláról nézzük a dolgot, a ma­gyar gazdaság meglepő átalaku­ló képességről tett tanúbizonysá­got. Ami az ország külső pénz­ügyi helyzetét illeti, a javulás még látványosabb. Az elmúlt év­ben, a pesszimista várakozások logikus folytatásaként mintegy 1,2 milliárd dolláros fizetési mérleghiányt jósoltak. Ezzel szemben várhatóan 400 millió dollár körül lesz az MNB adatai szerint a többlet. A működőtőke beáramlása is gyorsabb lett, amely egyik alapja a külső pénz­ügyi stabilitásnak. Sokan felteszik a kérdést: va­jon tartósak-e azok a folyama­tok, amelyek a leírt adatokban is rejlenek. Hajlamosak vagyunk egyértelmű válaszokat adni, hol­ott ezen a területen ennek vég­képp nincs helye. Itt ugyanis ket­té kell választani a folyamat bi­zonytalanságait, illetve a pozitív folyamat negatív következmé­nyeit. Két különböző dologról van szó ugyanis. Az első a pozi­tív folyamatok továbbfolytatásá­nak alapjait érinti, s itt általában megoszlanak vélemények. A kedvező fizetési mérleg mögött például meghúzódik a kedvezőt­len külkereskedelmi mérleg, s ezen belül a még mindig túlságo­san dinamikus import. Nincs egyértelmű bizonyíték arra sem, hogy a külföldi tőke változatlan vagy esetleg nagyobb ütemben érkezik hozzánk. A múlt évben a lakosság devizamegtakarításai is jelentősek voltak, s hozzájárul­tak a kedvező összkép kialakítá­sához. Az idén csak jósolni lehet, mi­lyen irányba fordul a megtakarí­tási hajlam. A vállalatok külgaz­dasági pozícióinak átrendeződé­se is több bizonytalanságot, mint bizonyosságot hordoz magában. A gyorsan konvertálható termé­kek már minden bizonnyal meg­találták nyugati piacaikat. Nagy kérdés, hogy a még mindig meg­lévő állami nagyvállalati struk­túra mire lesz képes. Illúzió len­ne abban bízni, hogy az eddig alapvetően keletre szállító, főleg gépipari termékeket előállító cé­gek látványos átfordulást tudná­nak produkálni. A pozitív folya­matok instabilitását jelzi a beru­házások alacsony szintje, sőt, várható azok további visszaesé­se. Márpedig a közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy a recesz- szió megfordulásának egyik leg­biztosabb jele a beruházások visszaesésének megállása. S ha már itt tartunk, meg kell említeni a kereslet egyéb tényezőit, alap­vetően a fogyasztói, lakossági keresletet. Ezen a területen to­vábbi visszaeséssel lehet szá­molni, ami lassan már a kibonta­kozás fő kerékkötőjévé válik. Persze nem könnyű egyszerre megbirkózni a hatalmas adós- ságteherrel, s a szükséges gazda­ságélénkítő eszközök kiválasztá­sával. A gazdasági szerkezet, bele­értve a tulajdonosi szerkezetet, megváltozásának folytatódása egyszerre a pozitív folyamatok megalapozását, de ezen folya­matok negatív következményei­nek felerősödését is jelentik. S ha már itt tartunk, a negatív kö­vetkezmények között meg kell említenünk a recesszió, a vissza­esés folytatódását. Ez ráadásul ágazatonként és területenként is rendkívül differenciált. Legfőbb negatív következménye pedig a növekvő munkanélküliség, amely elérheti a 12-13 százalé­kot is. Ez pedig akkor már felette lesz az európai közösség 10,5 százalék körüli átlagának, de sokkal rosszabb szerkezetben és sokkal rosszabb táradalmi, jóléti háttérrel. A leírtakkal együtt is a külgaz­daság sikerre van ítélve, ahogy a címünkben is megfogalmaztuk. A legdinamikusabban fejlődő exportpiacunkon, az EK-orszá- gok piacán sikerült megkötni a társulási szerződést. A védővá­mok leépítése, a szakemberek számításai szerint, már ebben az évben is dollárban mérhető ered­ményt hoz. Ez az évek múlásával csak fokozódik. Legerősebb ha­tást persze a piaci verseny erősö­désének „multiplikátor”, leegy­szerűsítve tovagyűrűző, önma­gát erősítő folyamataitól várha­tunk. Ami Kelet-Európát érinti, ott egyrészt kiemelhetjük azt, hogy a legnagyobb krízisen már túl vagyunk. Ugyanakkor Ma­gyarország verseny előnyei egy­re inkább kidomborodnak. Igaz ez a lakossági piacokra, igaz a forint helyét illetően, s úgy tű­nik, ez az előny egyre inkább behatol a makroszférába is. Ha mindezt a politikai stabili­tással is alá tudjuk támasztani, akkor valóság is lehet, hogy a magyar gazdaság kilábalásának hajtómotorja a világgazdaság lesz. Füle István Zöldek leszünk vagy tiszták? Még nem volt szerencsém látni, de hamarosan megjelenik az autósok legújabb réme, az úgyne­vezett zöld kártya. Ezzel ismét bővül a gépjár­művek kötelező tartozékainak köre, akinek ugyanis nem lesz meg az esedékes műszaki vizs­gát követően a környezetvédelmi mérést igazoló kártyája, nem közlekedhet majd. Nos, ez a CO- rendeletként ismert jogszabály alapjaiban nem is lenne rossz, csakhogy ezzel még nem fog lénye­gesen csökkenni a valóban egyre elviselhetetle­nebb levegőszennyezés. Tőlünk általában nyugatra, ahol nemcsak han­goztatják a környezetvédelem szükségességét, hanem érdemben hajlandók ezért tenni is, már jó néhány éve felismerték, hogy csak a katalizáto­rok hozhatnak forradalmi változást a gépjármű­vek okozta légszennyezés mérséklésében. Sőt náluk még az sem mindegy, hogy miféle katali­zátor. Az Otto-motoros autókat a három legfon­tosabb szennyező vegyület ártalmatlanítására al­kalmas, szabályozott katalizátorral hozzák for­galomba, míg a dízelek oxidációs katalizátort kapnak. Igen, kérem, a dízelek sem olyan jó „fiúk”, mint ahogyan sokan gondolják, hisz az általuk kibocsátott korom aktív, rákkeltő méreg­anyagok melegágya, mely a légutakba kerülve roncsolja szervezetünket. Persze a négyütemű benzinesek tulajdonosai sem lehetnek büszkék, némelyikük ugyanis a mostanában oly sokat szidott kétüteműeket is felülmúlja a szén-monoxid—kibocsátás terén. De nézzünk egy példát. Az 1980 előtti gyártású Ladák (van belőlük bőven) motorja alapjáraton maximálisan 4,5 térfogatszázalék szén-mono- xiddal „gyarapíthatja” Földünk légkörét. Ezzel szemben mondjuk egy kétütemű Wartburgnál 2,5 százalék a megengedett érték. Tetemes kü­lönbség, nemde? V______________________________ Ha viszont egy háromutas, szabályozott kata­lizátorral szerelt autó gördül be a mérőállomásra, neki mindössze 0,04 százalék szén-monoxidot szabad teljesítenie. A fenti példák tehát egyértel­műen bizonyítják, hogy hazánkban ugyancsak a katalizátor jelenthet megoldást, nem pedig a zöld kártya. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az illeté­kes szervek támogatják a katalizátor ügyét, amit azonban eddig tettek, az bizony édeskevés. Van már ugyebár súlyadó, illetve vámkedvezmény az ilyen autókra, ez viszont éppen arra jó, hogy mosolyra fakassza az embert. Az is igaz persze, hogy az évente forgalomba helyezett 5-10 ezer katalizátoros kocsi nem vált­ja meg a világot. A „maradék”, több mint másfél millió gépjármű ugyanis, akár kettő, akár négy­ütemű motor hozza mozgásba, továbbra is pró­bára teszi tüdőnket. Holott megoldás létezik: katalizátort a kipufogórendszerbe! Nem is lenne ez olyan nagy képtelenség, egyes számítások szerint már 20 ezer forintból ki lehetne hozni egy méregtelenítőt. Pláne, ha felszerelését központi­lag is támogatnák, hisz a szerencsétlen magyar autós úgyis annyit fizet a „nagy kalapba”, hogy abból valamit már igazán visszakaphatna. Jó magyar szokás szerint azonban a „lassan járj, tovább érsz” elve alapján döntöttek ezúttal is az illetékesek. Ezért már az is valami, hogy január 1-től életbe lépett az új motorbenzinszab­vány, melyet április elejétől az új gázolajszab­vány követ majd. Ennek értelmében az ólmozott benzinek ólomtartalmát a közös piaci irány­elveknek megfelelően literenként 0,15 grammra, a kéntartalmat pedig 0,05 százalékra csökkentet­ték. Ennek természetesen csak örülni lehet, de továbbra is kérdéses: a zöld kártya bevezetésével zöldek leszünk-e a bosszúságtól, vagy autóink „tiszták”? Ez utóbbi kevésbé valószínű. Laczi Zoltán _____________________J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom