Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
8 Sportextra 1992. JANUÁR 13. A megyei jogú városok sportszövetsége január 13-án, hétfőn Veszprémben tartja alakuló ülését. A résztvevők az alapszabály megvitatásán és a tisztségviselők megválasztásán túl is igyekeznek kihasználni a kedvező alkalmat: a megyei jogú városokat érintő sportszervezési és versenykérdésekről is kicserélik tapasztalataikat a tanácskozáson. Szolnok megyei jogú várost ezen a tanácskozáson a Sportcentrum igazgatója, Balasi Péter képviseli. Megrendezte első idei vívóbajnokságát a szolnoki vívószövetség általános iskolások részére. A nevezettek közül azonban többen távol maradtak, köztük olyanok is, akik a döntőbe kerülésre is esélyesek voltak a körmérkőzéses rendszerben lebonyolított viadalon. Leány tőrben 1. Szalontai Edina (Mátyás K. Á. L), 2. Molnár Vera (Kohói Á. I.), 3. Farkas Orsolya (Rákóczi Á. I.), 4. Lovas Ágnes (Újvárosi Á. I.). Fiú tőrben városi bajnok: Pákái János (Mátyás K. Á. I.), 2. Menyhért Kristóf (Csanádi Á. I.), 3. Ecsédi András (Széchenyi Á. I.), 4. Fodor Károly (Széchenyi A. I.). Külön meg kell említeni a kiváló fizikumú Pákái szembetűnő fejlődését, úgy látszik, „családi örökségként” a párbajtőrvívás lesz az igazi fegyverneme, hiszen nagybátyja egykori magyar bajnok, édesapja I. osztályú versenyző volt mindkét szú- rófegyvememben. A Maradion DSK mezőtúri egyesület városi kosárlabda-bajnokságot rendez 1992. január 13-tól kezdődően hétfő és csütörtöki napokon 14.30-tól 16.00 óráigA bajnokságot az általános és középfokú tanintézetek első osztályos tanulói részére közösen rendezik. A helyezések sorrendjét a mérkőzéseken megszerzett pontok összege határozza meg, melynek azonossága esetén a kosárlabdázás bajnoki rendszabályai szerint kell dönteni. A győztesek egy darab kosárlabdát kapnak ajándékba, a további dobogósok oklevéldíjazásban részesülnek. A jászberényi városi teremlabdarúgó-bajnokság ül. fordulójának eredményei: Jászsági Á. G.-Jászberényi Vasas 4-0, Kitérő SC-Panzió FC 0-2, Apropó-TAK-Speed 3-1, Fészek-Ven- déglátó—Aprítógépgyár 1-3, DMSC- Tűzoltók—Városgazdálkodás 2-1, Treff-Grösser—Célgépterv 4-2, T és T Elektronik-Metallica 4-1. Az élcsoport állása: 1. DMSC-Tűzoltók 6, 2. Treff- Grösser 5, 3. T és T Elektronik 4, 4. Kitérő SC 4, 5. Apropó 4, 6. Panzió 4 ponttal. Négy meghívott csapat részvételével január 18-án, szombaton 14 órától kézi- labdatomát rendeznek a szarvasi városi sportcsarnokban öregfiúk részére. A torna programja: 14 órakor Szarvas-Mezőtúr, 14.50-kor Békéscsaba-Túrkeve, 15.30-kor Szarvasi FMSE gyermekcsapatainak mérkőzése, 16.05-kor a két vesztes, 16.50-kor a döntő összecsapását játsszák. A torna rendezési költségeit a szervezők biztosítják, az egyéb kiadásokat a résztvevőknek kell vállalni. A Volán Rákóczi férfi asztaliteniszcsapata az előkelő második helyen zárta az NB II 1-as bajnokság Szabados-csoportjának őszi szezonját. Megfelelő felkészülés után tavasszal a feljutás jogos reményében várhatják a folytatást. Az őszi forduló végeredménye: 1. Makói Spartacus 15, 2. Volán Rákóczi 13, 3. Mezőtúri AFC 12, 4. Gyulai Élésker 12, 5. Kiskunhalas 11, 6. Kalocsa 11, 7. Szentesi Kinizsi 8, 8. Szolnoki Papír 6, 9. Dunaföldvár 2, 10. Tiszakécske 0 ponttal. Azonos pontszám esetén , az egymás elleni eredmény döntött. Új vizeken a kajak-kenu Megteremtik az előrelépés feltételeit Nem valami fényesen zárta az elmúlt esztendőt a Szolnoki Vízügy SE kajak-kenu szakosztálya, amelyben korábban olimpiai és magyar válogatott kerettagok, országos bajnokok lapátolták a vizet. Elsősorban színvonalban történt a visszesés. Miután a sportág iránt a fiatalok körében változatlanul nagy az érdeklődés, és a szakosztályt szeretnék a korábbi évek színvonalára emelni, más alapokra helyezték a működését. Összeállt egy új szakosztályvezetés, amely kidolgozta a felemelkedés útját. A tervekről, az elképzelésekről Pataki József technikai vezető és létesítmény igazgató adott tájékoztatást.- Tavaly, szeptember elején a kajak-kenu szakosztály is részben önálló lett. Az alapműködést az egyesület megteremti, de külön költségvetési számlával rendelkezünk és önálló bevételre törekszünk - vázolta. - Tervünk, hogy egy-két éven belül utánpótlást nevelő versenyszakosztály legyünk, és előbbre lépjünk a versenyeztetésben. Az utóbbi években ugyanis, sajnos, részben önellátóak voltak a fiatalok, bizony a saját zsebbe is kellett nyúlni. Tavaly csak nagyobb versenyeken vettünk részt, kis létszámmal. így nem csoda, hogy a minősítettek száma negyvenről húszra csökkent. Jobbára csak háziversenyeket rendeztünk. Jelenleg Szabó Lajos a legismertebb, ő első osztályú. A létszámot szerencsére sikerült megtartani, a szakosztályban kétszázhúszan vannak. Ez annak tulajdonítható, hogy a mellékfoglalkozásban dolgozó edzők tanfolyamrendszerben tanítják a fiatalokat. Ezzel érdekeltté tettük az edzőket a minél nagyobb létszámra való törekvésre. De van tömegsportcsoportunk is. Tehetségek is bontogatják a szárnyaikat. Varjú Márton kenus, serdülő válogatott kerettag, a cseh- és szlovák nemzetek közötti versenyen két második és egy ötödik helyet szerzett. Miután a kajak-kenu technikai sportág, drágák a felszerelések és sok versenyeztetés szükséges, támogatókat keresünk. Az egyesület a szakosztályvezetéssel közösen létrehozott egy alapítványt „Kajak-kenu sport az egészséges életmódért” címmel. Célja a Szolnok városban és a vonzáskörzetében élő emberek kulturált, az egészséget megőrző, szabadidős sportolási lehetőségének a fokozatos megteremtése. Vízi túrák biztosítása, a kajak-kenu sport űzésé- nek, a versenysportnak a támogatása, ezen belül a kiemelkedő eredményeket elérő versenyzők és edzők anyagi elismerése, az edzőtáborokhoz, a versenyek költségeihez való hozzájárulás. Az alapítvány számlaszáma: 837005392-3, címe: Szolnok OTP Baross úti fiók. Mint megtudtuk, a nemrég nyitott számlára már történt befizetés. A szakosztály szakmai összetétele: főállásban vezető edző De- me József, aki a versenyzői szakággal foglalkozik. A másik edző Gonda Béla. Mellékfoglalkozásban utánpótlás-nevelő edző Nagy György, Folláth János, Tarsoly István, míg a tömegsportcsoportnak Tamás Ágnes a vezetője. Biztató, hogy a kajak-kenu iránt változatlanul nagy az érdeklődés a fiatalok körében, a szakosztály vezetői további növekvő létszámra számítanak. (pataki) Nemrég a sportág elitjei verseineztek a Holt-Tiszán. Reméljük, ismét így lesz. Visszatér a régi rendszer Nem először tapasztalom, hogy egy törvényes intézkedés nem váltotta be a hozzá főzött reményeket és egy újabbal megpróbálják korrigálni az „adminisztrációs" hibát. így történt ez mostanában Mezőtúron, ahol 1983 decemberében megkapták a 16I1983IVIII. 23. számú megyei vb, a sportiskolák megszüntetéséről szóló határozata okán megírt körlevelet, melyben az állt, hogy „a versenysport színvonalának növelése érdekében új alapokra kell helyezni az utánpótlás-nevelés rendszerét." Mint máshol, Mezőtúron is ágáltak a „vezényszó” végrehajtása ellen, ám jogosnak vélt ellenvetésük süket fülekre talált. Szerintük egy-egy nagyobb település mintáját szerencsétlen dolog volt ráerőszakolni egy eltérő sajátosságokkal bíró kisváros sportstruktúrájára. Nem maradt más, mint a jól működő iskolai rendszert átadni az egyesületeknek. Az élet azonban néhány év alatt bebizonyította (nemcsak Mezőtúron), hogy az eredmény- és felnőttcentrikus egyesületi miliőben kisebb gonjuk is nagyobb annál a vezetőknek, mintsem figyelemmel kisérjék az embergyerekek körülményeit, fejlődését. Nem csoda, ha a velük foglalkozó edzők, nevelők lelkesedése fokozatosan alábbhagyott, s akik tehették, inkább más területre távoztak az állandó nélkülözések miatt. A helyükre állókat pedig általában nem a szakképesítéssel párosult hivatástudat, hanem a biztos mellékállás fix fizetése vonzotta a pályákra. Mi más lehetett ennek a következménye, mint az, hogy elapadtak az utánpótlás forrásai, egyre többet kellett átigazolásokra költeni, és innen már csak egy ugrás a tönk széle. ! A múlt év decemberében a mezőtúri honatyák döntő lépésre I (határozat kimondására) szánták el magukat. Ez év január el- ' sejétől visszaállították a sportiskolái rendszert, pontosan azért, hogy a versenysport színvonalának emelése érdekében tényleg stabil alapokra helyezzék az utánpótlás-nevelést. Bagdán Sándor igazgató nem is tagadja: elsősorban azért, mert biztos anyagi háttérét akarnak maguk mögött tudni, amely legalább háromszáz helyi gyerek rendszeres és szakszerű foglalkoztatásának lehet garanciája hét sportágban. Lám, az ésszerűség utat tör magának, ha nem előbb, akkor később. Mezőtúron bátran megváltak a rossz „ruhadaraboktól" (híreim szerint Szolnokon is valami hasonlóra készülnek), kitisztították a régi kabátot, és magukra öltve büszkén elindultak. Tudják azt, hogy a város költségvetésének három százalékával gazdálkodhatnak a sporttal foglalkozó szakemberek és létesítményvezetők. Tudnak tervezni rövid és középtávra, a klubokkal történt megállapodások értelmében a versenyre alkalmas fiatalokat tárt karokkal várja az AFC mint egyesület. Megvan tehát a folyamatos fejlődés irányvonala, adottak a tárgyi és személyi feltételek is. Most már csak a munkára kell fektetni a hangsúlyt. V Sísulitól a medvepörköltig Szolnoki diákok a Tátrában Kezdetben ment minden simán Mi kell egy jó hangulatú téli diák sítáborhoz? Először is egy olyan valaki, aki kellő tájékozódás után megszervezi az utazást, szállást, étkezést, egy olyan utazási iroda mely mindehhez megadja a szükséges támogatást, egy fegyelmezett, mozgást kedvelő gyereksereg, pár rátermett síoktató és orvos, valamint kellő mennyiségű hó. Mindez a múlt héten a szolnoki Ecseki úti Általános Iskola 28 fős „különítménye” számára megadatott. Öt napon keresztül a Ti- sza-partjától mindössze 370 kilo- méterre lévő szlovákiai Rackova Dolina nevezetű üdülőben sajátíthatták el a siklás tudományát. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola szállodája minden igényt kielégítő ellátást biztosított az Alföld kellős közepéről érkező, a Tátrához hasonló nagyságú hegyeket csak fényképről ismerő gyerekek számára. A négyágyas szobák, a szauna, a finomabbnál-finomabb ételek, az üdülőhöz tartozó saját sípályák - melyhez a felvonó használata természetesen hozzátartozott -, a csodálatosan tiszta, napfényes levegő - volt, hogy +10 fokos tűző napsütésben gyakorolhattak - mind hozzájárultak ahhoz, hogy a csoport élményekkel telve étkezett haza pénteken este. Marik Tamás tanár úr már október közepén elkezdte szervezni a januári táborozást. Ehhez a legnagyobb segítséget a kecskemé- ti(!) városi sportiroda munkatársa, Lovas Zoltán nyújtotta, aki minden ellenszolgáltatás nélkül, teljes ismeretségi körét megmozgatva, olcsóbbnál-olcsóbb lehetőségeket ajánlott. A Lehel Tourist Kft. panorámás busza nemhogy egy gyerekcsapat, de bármilyen felnőtt társaság külföldi utzására ragyogóan megfelel. Az már csak a véletlenek szerencsés összejátszása, hogy Ancsin Attila személyében egy olyan sofőrt sikerült kifogni, aki maga is benne volt a legapróbb gyerekcsínyekben. A napi háromszori étkezés után senki sem panaszkodhatott a feltálalt „kajára”, a milánói makarónitól kezdve a csülkös bablevesig, a knédlitől a magyarok számára szokatlan ízű medvepörköltig minden elnyerte a jelenlévők tetszését Három „símester” utazott a csapattal. Ivády Róbert, Lengyel György és dr. Ruttkay György, mindent elkövettek annak érdekében, hogy egyetlen „újonc” se térhessen haza sikerélmény nélkül. Oktatásuk eredményét híven tükrözi az a szlalomverseny, melyet az utolsó nap vívtak a gyerekek. A kapukat gyakorlottan kerülgetve, esés nélkül teljesítették mindannyian a kijelölt pályát. Ha most valaki ezekután azt hiszi, a részvételi díj valami horribilis összegbe került, jobban teszi ha leül, mielőtt elovassa a következő sort Mindenestől, beleszámítva a balesetbiztosítást is - végül nem volt rá szükség -, 3300 forintot kellett leszurkolnia az utazni vágyóknak. Igaz, akiknek nem jutott az iskola saját felszereléséből - jelentkezési sorrendben osztották ki a húsz pár bakancsot, lécet-, bérelniük kellett, de még így is lényegesen kevesebbe került ez az öt nap, mintha akár a Kékesen, akár Bánkúton szándékoztak volna megtanulni síelni a diákok. Nem volt se városnézés, se múzeumlátogatás, „csak” sízés, mégsem maradt senkinek hiányérzete. Legjobban természetesen a gyerekek véleménye tükrözheti a valóságot. Az ötödikes Székely Barbara például két napon keresztül „kelt-feküdt”, de a végére ő is hibátlanul teljesítette a vizsgát. Már most megfogadta, jövőre ismét rábeszéli szüleit, engedjék el a táborba. Két évvel idősebb társának, Oláh Attilának csak egyszer kellett otthon megemlítenie a sísuli lehetőségét, azonnal igenlő választ kapott. Nem véletlen, hazatérte után szülei utaznak el a pár napra a téli örömöknek hódolni Sokan nyilván hitetlenül csóválják fejüket, bár aki tegnap délelőt hallgatta a szolnoki rádió műso rát, már kezdi elhinni, nem mesekönyvet olvasott mostanáig. Hí valakiben még mindig maradt kétely, javaslom nézze meg a Váró si Televízió februári Szolnok Sport műsorát, melyben közel tíz perces összefoglalót láthat a kin töltött csodás napokról. A jól sikerült tábor után jogo san búcsúztak vigyorogva a gye rekek: - „Jövőre visszatérünk!” (Géléi) Fotó: Mészáro! Azért ilyesmi is előfordult
