Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-13 / 10. szám
Férfi kosárlabda Szuper Liga Egy korszak véget ért . jtfTP 11 .. a L egalább a kislányoknak sikerült egy kis \ idamsagot csempészni a paly ara. Az eredmény alakulása: 5.p.: 1-11, lO.p.: 10-25, 15.p.: 24-33, 25.p.: 41-61, 30.p.: 57-69, 35.p.: 66-80. Kipontozódott: Haidt a 38., Tóth Z. a 40. percben. A listavezető bécsiek egyik legjobbjuk, az amerikai Payton nélkül érkeztek a tavalyi bajnok otthonába, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megfosszák ellenfelüket a közel két éve tartó hazai vereüenségétől. Feketebőrű centerük a hét közben kereszt- szalag-szakadást' szenvedett, s pénteken már kés alá is került. Ha őszinték akarunk lenni, már az első öt percben eldőlt a találkozó sorsa. A hazaiak pontatlan dobásai után rendre leindított az osztrák gárda, és az ebben az időszakban rendkívül ponterős Haidt révén tetemes előnyre tett szert. Nem találta a ritmust az Olajbányász, a kapkokapokból rendre ők kerültek ki vesztesen. A 10. percben már harmadik irányítóját küldte pályára Rezák László, azzal a szándékkal, hátha Takács Attilának sikerül felpörgetnie egy kicsit a hazaiak tempóját. Elképzelése bevált, öreg rókákat megszégyenítő módon vette át a karmesteri pálcát a fiatal játékos, ezáltal rövid idő alatt 10 pont közelébe került az Olajbányász. A félidő hajrájára mintha elfáradtak volna a csapatok, az összpontosítás hiányával magyarázható, hogy ebben az időszakban több hiba csúszott a dobásokba. Hiába sikerült Berkics büntetői révén 7 pontra megközelíteni a bécsieket, Popp triplája után mégis kétszámjegyű különbséggel vonulhattak pihenőre az ötösök. A mérkőzés szünetében a Széchenyi körúti Általános Iskola tornász leánykái tartottak előtt ismét felcsillant a remény, de elég volt két eladott labda, s tovatűntek az álmok. A hajrára szétesett a Szolnok játéka, már a pályán lévők sem hitték el, hogy megszoríthatják vendégeiket, így az aprótermetű Dukes igazi bemutatót tarthatott kosártudásából. Amire számítani lehetett, bekövetkezett, a hullámvölgyben lévő Olajbányász elvesztette két éve tartó hazai veretlenségét a Szuper Liga legjobbja ellen. A hazai játékosoknak csak felvillanásaik voltak, nem akadt köztük olyan, aki a nehéz percekben nyugalmat adott volna társainak. Rezák László: - Kitűnő csapattól szenvedtünk vereséget, de ha ebben a szellemben folytatjuk, újra jók lehetünk. George Libbon: - Már az első öt percben eldöntöttük a mérkőzés sorsát, (gj) Szolnoki Olajbányász-SPI Basketball Wien 78-92 (34-44) Szolnok, 3200 n., v.: Hricisin, Cina (csehszlovák) Szolnok: Abeljanov 17, Zsarkov 6, Tóth A. 17/15, Tóth Z. 3/3, Berkics 12. Csere: Hosszú 14/9, Kmézic 6, Takács 3/3, Horváth. Edző: Rezák László, Sza- lay Ferenc. SPI Wien: Dukes 30, Mátyás 6, O’Neal 16, Haidt 15, Myers 14. Csere: Popp 11/3. Hartl. Edző: George Libbon. dásnak, idegességnek nem is lehetett más az eredménye, minthogy a bécsiek 13 pontjára sokáig csak eggyel sikerült válaszolni. Különösen a Dukes-Myers duó muzsikált remekül, játékuknak nem találta ellenszerét a Tisza-parti együttes. Tóth Attila triplája után némileg sikerült rendezni az összeku- szálódott sorokat. Mivel a piros-feketék védekezése feljavult, ellenfelük nyomába eredtek. Nem ízlett a vendéglátóknak a játékvezetők által engedett rendkívül kemény. majdhogynem durva stílus, az adotthangulatos, vidám bemutatót. A Hegyvári- né Éliás Katalin által betanított produkció nagy közönségsikert aratott. Á folytatásban újra régi hibájába esett az Olajbányász, játékosai a feldobást követően gondolatban még az öltözőben voltak. Ellenfele azonnal kihasználta a hazaiak szunnyadását, pillanatok alatt 21 pontra növelte előnyét. Ezt követően már hiába tett meg mindent az Olaj a találkozó megfordítása érdekében, csak futhatott az eredmény után. Igaz ugyan, hogy hét perccel a lefújás Jégkorong OB I. Elmaradt a gólözön Lajkó Attila bravúros > édesekkel bizonyította, bármikor lehet rá számítani Lehel HC - Miskolc HC 7-0 (2-0, 4-0,1-0) Jászberény, 600 n. V.: Szaicz, Füze- sí Szsbó Lehel HC: Mihonik - Bató 1 (1), Vaszjunin, Puskarjov (2), Kulikov 1 (3), Vlaszov 2 (2), Vargyas 1, Nagy, Sípos, Bugyi, Bálint 2, Szabados, Bállá, Simon, Szajka, Szerdahelyi, Oláh, Csontos, Lajkó (kapus). Edző: Kereső Csaba. Miskolc HC: Vad - Rokaly, Juhász, Csíki, Egyed, Nyeste, Petricsko, Cselényi, Világi, Verba, Szentkúti, Bajnóczki, Tóth, Tardi, Bíró. Edző: Bíró Ignác. Kiállítás: 16 ill. 14 perc. A mérkőzés délelőttjén táviratilag megérkezett Vargyas játékengedélye, így a kiváló védő újra harci díszbe öltözhetett. Nem is maradt el a hála, hiszen a második sor tagja megunva a támadók tehetetlenségét, a támadóharmad közepéről hatalmas gólt ragasztott az egyébként parádézó Vad kapujába. Alig két perccel később a másik hátvéd Bató „Acél” is megmutatta, számára sem ismeretlen művelet a korong hálóba terelése, 2-0. Valamivel mozgalmasabb lett a játék, futószalagon gördültek a hazai rohamok, ám a gólözön váratott magára, sőt a miskolciak előtt adódott néhány kecsegtető alkalom a szépítésre. A második játékrészben aztán menetrendszerűen futottak a hazai akciók, a Miskolc HC egyedül Szentkúti révén tudott szórványos ellentámadásokkal válaszolni, eredménytelenül. A szabadságos katona Bálint gólját hamarosan Vlaszov toldotta meg, s ettől kezdve a fiatalok is helyet kaptak a Lehel HC-ben. A kapu őrzését Lajkóra bízta edzője, a másik ifjúsági Oláh pedig a góllövésből szerette volna kivenni részét. Páros kiállítással indult az utolsó játékrész, Puskarjov és Juhász használta érvénytelen felületen a botját, aztán Egyed és Bíró lövését tornázta ki bravúrral a kis Lajkó. A 47. percben újra az előbbi két renitens talált egymásra, a büntetőpadon volt idejük lehiggadni. Csontos jégre lépésével még egy fiatalt avatott Kereső mester, s hogy még biztosabb legyen a győzelem, Vlaszov közelről nem hibázott. Térfélcsere után Nagy és-Szentkúti akaszkodott össze teljesen feleslegesen, hiszen az eredmény- jelző ekkor már 7-0-t mutatott. A szokásosnál alacsonyab iramú és színvonalú mérkőzésen félgőzzel, a helyzetek sokaságát kihagyva is simán nyert a Lehel HC. Pénteken nehezebb dolguk lesz Vlaszovéknak az UTE 101 map vendégjátéka alkalmával. (ni) III. Délibáb Kupa teremlabdarúgó torna Tiszafüred Triplázott a DVTK Egy tűt sem lehetett leejteni az impozáns sportcsarnok lelátóján, de a két kapu mögött és a galérián is „fürtökben csüngtek” az emberek. Legalább ezren voltak kiváncsiak arra a négyes öregfiú tornára, amelyet immár harmadik alkalommal rendeztek meg Füreden a Tisza szomszédságában. Csupán egy dologban különbözött ez a találkozó elődeitől: a bevételt a „Segíts!” alapítványnak ajánlották fel a rendezők, a hátrányos helyzetű helyi gyerekek megsegítésére. Először a zeneiskola növendékei adták meg az alaphangot, majd a nyitómérkőzésre került sor a védő DVTK és a hazai gárda között. A piros-fehérek gyorsasága ugyan megkopott már, lelkesedésük azonban a régi időkre emlékeztetett. Szűcs, Oláh és Huszák góljaival 3-0-ra (1-0) legyőzték szorgalmas vendéglátóikat. Néhá- nyan csalódottan konstatálták a Magyar válogatott - Újságírók összecsapás előtt, hogy jó néhány előre beharangozott „nagyágyú” nem tisztelte meg a várost játékával. Mindkét oldalon akadtak hiányzók, így az 1-1-es döntetlen igazságosnak mondható, hetesekkel a toliforgatók bizonyultak eredményesebbnek, a sorsdöntő büntetőt Grétczy (Mai Nap) juttatta a hálóba. Rövid szünet után ismét ők következtek, méghozzá Tiszafüred öreglegényei ellen. Két óvatos társaság gurigázott sokáig, majd a szünet előtt Dr. Szepesi György hiúba a FIFA végrehajtó bizottságának tagja, igazán mikrofonnal a kezében érzi jól magát helyette Tóth B. duplázása következett négy perccel a vége előtt, Nagy II. „Ma- csaka” Vad (Ferencváros) passzából adta meg a „kegyelemdöfést”, így 4-2 lett a végeVégeredmény: 1. DVTK, 2. Újságírók, 3. Magyar válogatott, 4. Tiszafüred. A DVTK megtartotta régi szokását és az idén lile. ¡¡fa dl” f Bagics (teherben) nagy helyzetet hagy kihasználatlanul, a visszafutó Nagy II. kétségbeesetten tisztáz Fotó: Novák ritmust váltó hazaiak vesztükbe rohantak. Hegyi Iván (Népszabadság) kihasznált egy védelmi hibát. Fordulás után tovább folyt az újságírók altatása, s miután ellenfelük elszenderült, Hegyi újra megrázta magát és bebiztosította a győzelmet. Nagy Sándor késői válasza csupán a gólkülönbséget módosította 2-1-re. Kora délután a Magyar válogatott a DVTK-val nézett farkasszemet. Negyedórás kóstolgatás után a vasgyári Feledi unta meg először a tétova labdaterelgetést, és helyezett elegánsan a hálóba, a fordulást követően Kovács fejelt szemfüles gólt, beállítva a 0-2-es végeredményt Ezúttal Verébékre várt „repetázás”, mezcsere után máris felálltak a zsurnalisztákkal szemben, az oldalvonal mellett Szepesi György kommentálta az eseményeket, mint akár a 6-3- as, angolok felett aratott magyar győzelmet annak idején. Az első félidőben nem bírtak egymással a csapatok, ám a második játékrészben Oláh megnyitotta a gólok sorát, sőt a borsodiak meg sem álltak 3-0-ig. Az alaposan elfáradt újságírók becsületgólját Borbély (MTI) szerezte a hajrában. Kitörő öröm fogadta a zárótalálkozó résztvevőit a Magyar válogatott - Tiszafüred derbin. A hazaiak feledtetni szerették volna a két fiaskót, míg a címeres mezesek legalább a dobogóra szerettek volna lépni. Nagy volt a tét tehát, s Füred ennek szellemében pergőtűz alá vette Hegedűs kapuját, miközben az elöl ragadt Birinyi (Vasas) egy tiszta labdát a jobb felső sarokba vágott. Szinte elszabadult a pokol Nagy Sándor egyenlítése nyomán, hát még amikor a vezetést is megszerezte együttesének, 1-2. Nagy II. és Martos valósággal űzte társait, mígnem Lukács (Honvéd) átadását Tóth Bálint (Vasas) pöccintette Ferenczi kapujába. Bagics hamar válaszolhatott volna, ám is, immár a kupa történetében harmadszor diadalmaskodott. A kulondijak nyertesei: Gólkirály Nagy Sándor (Tiszafüred) 3 góllal, legjobb kapus Vajda József (Újságírók), a DVTK legjobbja Oláh Ferenc. Kié lehet a címeres mez? Igazán nem áll szándékomban ünneprontást elkövetni, de úgy érzem kötelességem jó néhány csalódott füredi futballhí- vő nevében beszélni egy jelenségről. Magam is úgy érzem, ezen a tornán olyan labdarúgók is pályára léptek a koronás címerrel ékesített meggypiros mezben, akik pályafutásuk zenitjén igen távol voltak a válogatottságtól. Az előzetesen híreit és a mai napig népszerű egykori játékosok - Bene, Szűcs Lajos, Csapó, Szabó György, Kovács József, Tóth Kálmán és társaik - egyike sem volt ennek a jótékony célú megmozdulásnak résztvevője. Nem tudom kiknek hibájából, de tartok tőle, ebben a helyi rendezők a legkevésbé ludasak. Bizonyára minden ex-válogatottnak volt elfogadható „alibije”, de azért azokról sem szabadna elfelejtkezniük, akik a nimbuszukat a mai napig szívükben hordozzák. Akik számtalanszor fülre szorított zsebrádiókkal rágták a körmüket a válogatott mérkőzések idején, sokszor munkaidejüket megrövidítve, és akik újjongásban törtek ki egy-egy magyar győzelmet jelentő hármas sípszó után. Nem beszélve a sors csapásától gyötört tehetetlen gyerekekről. Értük tenni, ma mindannyiunk számára kötelesség, és úgy gondolom felemelő érzést köcsönző cselekedet lehet. V agy még sem? (néder)
