Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

1992. JANUAR 11. SZOLNOKI EXTRA Kevés pénz, sok kiadás „Rázós” úton a közúti igazgatóság A január a mérlegkészítés és a tervezés időszaka. A gazdálkodóegységek ilyenkor összegzik az el­múlt év tapasztalatait és veszik számba az előttük álló teendőket, lehetőségeket. Ezúttal a Szolnoki Közúti Igazgatóságot kerestük meg, és dr. Bede János igazgatótól kértünk egy „gyorsmérleget” olvasóink számára.- Sajnos - kezdi tájékoztatóját az igazgató - az utóbbi évek egyre csökkenő reálértékű útalap-tá­mogatása következtében tavaly minden eddiginél kevesebb anyagi forrással rendelkeztünk. Az út­üzemeltetésre, út- és hídfenntartásra összesen 190 millió forintunk volt - ebből mindössze csak a kimondottan balesetveszélyes burkolathibák javí­tására tellett, a burkolatok egyenetlenségének, fe­lületi épségének, pályaszerkezetének javítására nem futotta. Dupla összegre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ezeket a munkákat is elvégezzük. Még egy megjegyzés: az útépítési munkák árindexe 1990-ről 1991-re 30 százalékkal nőtt. Ilyen körül­mények között pl. burkolaterősítésre mindössze 12 km hosszan került sor, szemben a korábbi évek 70-80 km-es évi átlagával.- A tél mennyire „viseli meg” az igazgatóságot anyagilag?- Az idei tél eddig viszonylag sok csapadékot ho­zott. November közepe óta 23 síkos és 10 havas napot regisztráltunk. Ezen idő alatt bő kétezer ton­na ipari sót és ezernél több tonna érdesítőanyagot „fogyasztottunk el”. Várhatóan az idei tél mintegy 40 millió forinttal lesz drágább nekünk a korábbi évek átlagánál. Egyébként az 1300 km-es útháló­zatból mindössze 126 kilométert kezelünk csak hóeltakarítással, a többire sót vagy inkább környe­zetkímélő érdesítőanyagot szórunk. Már most fé­lünk a tavasztól. Ha a csapadékos időjárás akkor is folytatódik, olyan útkárok keletkezhetnek, ame­lyek már a közlekedés biztonságára is kihathatnak.- Autósként egyre több szándékos rongálás és sze­metelés látható az utakon. Ez sem lehet Önöknek olcsó mulatság . ..- Igen, egyre több a felelőtlen rongálás, ami rengeteg pénzünkbe kerül. Tavaly 9 millió forintot költöttünk az úttartozékok tisztítására, a sérülések helyreállítására - ebből legalább 300 ezret a rongá­lásokból eredőkre. A szemeteléssel hasonló a hely­zet. A szemét összegyűjtése, elszállítása 8 millióba került. A parkolókban pedig még kocsiból kidobott vaskályhákat is találunk. Sokan a háztartási szeme­tet is oda viszik ki zsákokban.- A nehéz viszonyok ellenére viszont mégis történ­tek jelentős fejlesztések.- Igen. Jó ütemben épül a 4. sz. főút déli elkerülő szakasza. Befejeződött a tiszaugi Tisza-híd pálya­szerkezeti javításának I. üteme. Szintén elkészültek a Tiszakürt-Csépa, Tiszakürt-Tiszainoka utak, és folyamatban van a Fegyvemek-Bánhalma közötti földút kiépítése. Folyik a szolnok-kiskunfélegyhá- zi út szolnoki szakaszának négynyomúsítása.- Milyen tervekkel vágnak neki 1992-nek?- Sajnos, az erőfeszítések ellenére a pénzszűke továbbra is jellemző lesz. Anyagi lehetőségeink nem fogják megengedni az utakon végzendő fenn­tartási munkák mennyiségének növelését. Fő cé­lunk elsősorban a főúthálózat üzemképességének biztosítása. Forgalomba helyezzük a 4. sz. főút déli, elkerülő szakaszát az új Tisza-híddal augusz­tusban és a Budapest felőli bevezető szakaszt, az úgynevezett II. ütemet az év végére. Ezenkívül elkészülhet a megyei kórház és a cu­korgyár előtti út négynyomúsítása. Befejeződik a tiszaugi híd felújításának II. üteme, és elkezdődik a Tiszasüly-Tiszaroff, Tószeg-Jászkarajepőjcq^öj- ti földutak kiépítése. BI. OMV-benzinkút A Thököly úton, a Széchenvi-lakótelep bejáratánál egy új, európai mércével is korszerű benzinkút épül az osztrák ÖMV beruházásában. A létesítményt - amelynek most még csak a váza látszik - várhatóan a tavasszal adják át. Fotó: N. Zs. Pólótörténet Nagyszerű hálóőrök nevelkedtek Szolnokon évtizedek óta kiváló képességű, nagyszerű eredménye­ket elérő vízilabdak'apusok nevel­kedtek. (Nem azért, mintha ugyan­ez a mezőnyjátékosokra nem vo­natkozna, hiszen közöttük is olim­piai bajnokokat, sokszoros váloga­tottakat találunk, de ezúttal csak a kapusokról essék szó.) Véletlen műve? Kiválasztás kérdése? A jó szakmai munka gyümölcse? Sok a tehetséges fiatal a városban? Vagy a felsoroltak összessége? Tulajdo­Lezsibbadó szeszpiac Búcsú a Hamiltontól Az ünnepek előtt kegyesek vol­tak hozzánk a vámhatóságok és a szeszcsempészek. Karácsony táján az árudömpingben a szol­noki KGST-piacon a külföldi­ektől már 200 forintért lehetett vásárolni egy liter Hamilton vagy Bond 40 konyakot. Ha többet vásárolt valaki, még 200 alá is lealkudhatta. A magyar szeszárusoknál pedig 220-230 forint volt az ára. Cigaretta is volt bőven: a Winston dobo­zonként 30, a Marlboro 50-55 forintért. A kilós osztrák kávé 230-250 forintba került. Ezeknek a „szép időknek” azonban egyik napról a másikra vége lett - a vámhatóságok jó­voltából. Az új vámrendelkezé­sek utáni napokban még futotta az eladók készleteiből, de az árak rögtön megemelkedtek. A konyak ára 260 forint lett, a ki­lós kávé pedig 300 forintot tak­sált. A Winston cigaretta pedig dobozonként 50 forint lett az oroszoknál. A készletek fogyá­sával most már alig van konyak és kávé. Aki ilyesmit akar be­szerezni, annak 290-300 forin­tot kell leszurkolnia a Hamilto- nért, 350-et pedig a kávéért. A cigaretta meg teljesen eltűnt - maradt az emelt árú magyar So­pianae. A fekete piac tehát megrendítő erejű ütést kapott a szesz, a kávé és a cigaretta frontján. De ahogy ezt a piacot és az áruso­kat ismerjük, talpra fog állni! BI. A Szegedi Balett a Szigligetiben „Szenvedélyes viszonyok” a színházban Az immár negyedik évadjába lé­pő Szegedi Balettról - igazán rangos sikerei ellenére - a szol­noki közönség jó része ma még keveset tud. A társulat művészi arculatának alaposabb megisme­réséhez járulhat hozzá a Szolno­kon 1992. január 13-án, hétfőn 19 órakor színre kerülő előadá­suk, amely a „Szenvedélyes vi­szonyok” címet kapta. A két fő darabból álló előadásból ízelítőt kapnak a szolnoki érdeklődő, művészetpártoló nézők a szege­diek képességeiről, alkotókész­ségük mélységeiről. A „Vonzá­sok és választások’ ’ (Imre Zoltán koreográfiája) Goethe azonos cí­mű regényéből inspirálódon, a balett azonban úgy szeretné kife­jezni ezt a romantikát, mint kort, mint az emberek érzelmeinek korlátok közé szorítottságát. A „Tatjána és mások” című rész (Lőrinc Katalin koreográfi­ája) pedig a klasszikus „Anye- gin-téma” újraértelmezéseként fogható fel, azt keresvén: mi az az erő, amely az ember érzelmeit manipulálja, sokszor saját meg­gondolása ellen?! A hétfői előadást tehát - kurió­zum jellege miatt is - érdemes megnézni. Jegyek az előadás kezdete előtt még kaphatók a helyszínen, a szolnoki Szigligeti Színházban. Rendhagyó kérdések egy rendhagyó (életű) huszonéveshez- Eddig hány hullaboncolást te­kintett meg?- Egyet.- Mit keres egy 25 éves, csinos, ifjú hölgy a boncterem környé­kén?- Miután a Tiszapartiban leérett­ségiztem, úgy tűnt, hogy laborba kerülök. Apukám a kórház gaz­dasági igazgatója volt, és a mos­tani főnököm, dr. Krasznai Géza tanár úr szólt neki: lenne-e ked­vem nála, az ő osztályán dolgoz­ni mint laborasszisztens. így tör­tént.- Kivételes személyként kezelik, vagy munkálkodnia is kell?- Amikor benn vagyok, dolgo­zom, mivel a szövettani vizsgá­latokra mi készítjük el a metsze­teket.- Az estéit hogyan tölti?- Hétköznap prózai módon: pó­lóban, melegítőben pihenek, vagy olvasok, tévézek. Egyedül élek, és a hétvégeken elmegyek szórakozni, mert szeretek táncol­ni.- Álmodni, álmodozni szokott?- Álmodni is: hol jókat, hol rosszakat. Álmodozni szintén jó, főleg az egyéni sikerekről.- Hány országban járt eddig in­gyen?- Tizennégyben. A legcsodálato­sabb helyen Göteborgban lak­tunk egy gyönyörű szállodában.- Kedvenc étele?- Hosszú a lista: csirkepörkölt, töltött káposzta, pacal, túrós pa­lacsinta, babgulyás. Soroljam még?-Hm. Nem kimondottan diétás fogások. Kedvenc színe?- A piros és a zöld.- Van-e példaképe?- Nincs, bár minden alkotó em­bert - a foglalkozásától függetle­nül - csodálok.- Fel bírna emelni, venni egy má­zsát?- Annyit nem, de hetven kilót felveszek.- Mi az, ami lelkesíti?- Egy szép siker és a szerelem.- Ami letöri?- Ha a magánéletemben csalódás ér.- Véleménye szerint miképpen alakul a sorsa mondjuk tíz év múlva?- Lesz egy férjem, két eleven gyermekem, egy fiú és egy kis­lány. Ezenkívül jó lenne tovább­ra is a Hetényi Géza Kórházban, a patológián dolgozni, ahol most is vagyok.- Különös ismertetőjele?- Szekeres Juditnak hívnak, 167 centimhez 56 kiló tartozik. Gesz- tenyebama a hajam, barna a sze­mem, és szeretek nevetni. („Mellesleg” Judit hét éve a ma­gyar atlétaválogatott tagja. Két­szeres felnőtt egyéni, magyar bajnok, a váltóban kétszeres csa­patbajnok, aki a 400 méteres gát­futásban 58.90-et repeszt. Heten­te hétszer edz, ebből kétszer Pes­ten, az Olimpiai Csarnokban. De hát ezeket már ki tudja hányszor leírtuk róla ...) D. Szabó Miklós Fotó: Nagy Zs. Bodrogi kapus munkában nítsuk valamennyinek. Felsorolá­sunkban némi áttekintést adunk azokról a Szolnokon nevelkedett vízilabdakapusokról, akik szerep­lésükkel nagyban öregbítették a magyar s egyben a szolnoki vízi­labda hímevét. Akikre büszkék le­hetünk, s talán inspirációt is ad újabb tehetséges fiatalnak. Hasznos István olimpiai bajnok szerint Modla Sándor volt az első tehetséges, rendkívül jó képessé­gekkel megáldott hálóőr. A háború előtt a Szolnoki MÁV kapujában tűnt fel, s egyetlen hátránya az volt, hogy a másodosztályban ját­szott. Őt Barta Gyula követte, aki Egerbe távozott, aztán jött egy üs­tökös, a géniuszként titulált Boros Ottó. Kétszeres olimpiai bajnok, több mint százszoros válogatott, fénykorában a világ legjobb kapu­sai között emlegették. Mellette fel­tűnt egy másik tehetség, Szegedi Varga Kázmér, de klubtársa mö­gött - érthetően - csak a B-váloga- tottságig vihette. S közben már bontogatta szárnyait egy újabb szép reményekre jogosító fiatal, Selmeci László. Boros udójaként jelölték, járt a Jenei-féle kapusis­kolába is, de ő inkább a tanulást választotta. Mégsem maradt árván a Szolno­ki Dózsa kapuja, mert szintén gomba módra szaporodtak az újabb tehetségek. Gyorsan az él­vonalba robbant a kivételes képes­ségű Cservényük Tibor. Verseny­szerűen úszott is, így nem csoda, hogy abban az időben ő volt a leg­gyorsabb magyar vízilabdakapus, sőt, a mezőnyben is megállta a he­lyét. Őt is a tudásvágy vezérelte a fővárosba, már nem szolnoki szí­nekben, olimpiai bajnokságot is nyert a magyar válogatottal, ma vegyészmérnökként Svájcban él. Mögötte ott volt már és egyre jobban helyet követelt magának Esztergomi és Ugrai, korábban pe­dig Bors László. Ők mindhárman már más klubszínekben ölthették magukra a válogatott köpenyét, a tudást azonban, amivel mindezt el­érték, Szolnokon szerezték. Bors a BVSC-ben folytatta, Esztergomi és Ugrai pedig Szegedre távozott, egyetemre, illetve főiskolára. Őket Pintér Ferenc váltotta fel. Eveken át kitűnő formában védett, meg­hívták a magyar válogatott keretbe is, de sajnos csak a kispadig jutott el. Sújtotta a vidékiek hátrányos helyzete, miként az Egerből iga­zolt Kiss Pétert is. Meggyőződé­sük volt, hogy egy vidéki játékos­nak, ha válogatott akar lenni, két­szer olyan jó teljesítményt kell nyújtania, mint egy fővárosinak. Igazságtalanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg Kozákról és la­kóról, akik nem lettek ugyan válo­gatottak, de védtek az OB I-ben. Az utóbbi években azonban mintha megtorpant volna az újabb tehetségek felbukkanása. Kis Ta­más biztatóan mutatkozott be ugyan, de közbejött egy sérülés. Most a Szentesről igazolt Bodrogi Attila bizonyítja első osztályú ké­pességeit. S hogy lesz-e és mikor újabb Szolnokon nevelkedett ki­vételes képességű vízilabdaka­pus? Bizakodjunk, hogy nem szakad meg ez a szép sorozat, és rövidesen új nevek kerülnek majd reflektor- fénybe. (pi) Latyak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom