Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-02 / 283. szám

4 1991. DECEMBER 2. A szerkesztőség postájából Az alapítvánnyal a szakmunkástanulókat támogatják Elkeseredéssel olvastam A jövő munkahelyeiért című, november 25-i Új Néplapban azt a pályázati felhívást, amiről a november 12-i Tv-híradó is tájékoztatott, de na­gyon szűkszavúan. Azóta is kíván­csian figyeltük, honnan tudunk meg többet a „Közösen a jövő munkahelyeiért” elnevezésű ala­pítványról, mellyel a munkanélkü­liséggel sújtott megyékben élő, hátrányos helyzetű tanulók szak­munkás-képesítésének megszer­zését kívánják támogatni. A Hír­adóban elhangzottak szerint nem csak a szakmunkás, hanem a kö­zépiskolai tanulókra is vonatkozott a pályázat, ezért megdöbbenve ol­vastuk a lapban is megjelent infor­mációt. Gyermekünk a Jászberényi Lis- ka József Erősáramú Szakközépis­kolába jár, és ha a tanulmányi ered­ménye gyenge, szakmunkás-bizo­nyítványt kap, jobb esetben érett­ségizhet, majd technikusi vizsgát tehet. Sajnos a férjemmel együtt munka nélkül vagyunk, miközben három kiskorú gyermeket neve­lünk. Az alapítványról értesülve örültünk, hogy talán mi is kapha­tunk egy kis segítséget, de most már nem tudjuk, mitévők le­gyünk? Szabó Sándorné Tiszaroff Kedves Olvasónk! Igazán most annak örültünk volna, ha a lapunk­ban is közreadott pályázati felhí­vás kiegészítésre szorul, és azt ír­hatjuk, hogy ezzel a lehetőséggel a középiskolai tanulók is élhetnek, de sajnos nem így van. Levele nyo­mán az alapítvány kuratóriumánál konkrétan rákérdeztünk: kizáró­lag a hátrányos helyzetű szak­munkástanulók pályázhatnak! Előzetesen ennyit, mert az Önök méltánylást érdemlő helyzetére levélben visszatérünk. (A szerk.) Egy gyerek után kétszeres tartásdíj? Az Új Néplap olvasója, tisztelője vagyok, és jóleső érzéssel értesül­tem a november 21 -i számukból - Négy hónapja se járadék, se csalá­di pótlék! címmel jelent meg -.hogy közbenjárásukkal segíteni tudtak egy család problémáján. Úgy gon­doltam, Önökhöz fordulok, hátha az én ügyemben is sikerül eljárniuk, amivel szemben több mint egy éve tehetetlen vagyok. Történetem a következő: Tavaly novemberétől a külön élő gyermek­em után járó tartásdíjat kétszere­sen vonják le a nyugdíjamból. Ez azt jelenti, hogy havonta 3500 he­lyett 7000 forintot. A fiam harma­déves gimnazista, és a láthatáskor kapom vissza az összeg felét, ami már egyre kínosabbá vált. Nem be­szélve arról, hogy a családom, is­merőseim körében szinte hülyének érzi az ember magát, hogy ennyit nem képes elintézni... A gubanc akkor kezdődött, ami­kor az első nyugdíjamból elfelejtet­ték leemelni a tartásdíjat, így a kö­vetkező hónapban duplán vonták, és azóta is - rendületlenül. Eddig három ajánlott levélben hívtam fel a nyugdíjintézet figyelmét a téve­désre, s mivel választ egyikre sem kaptam, személyesen kerestem fel az illetékes osztályt. Udvariasan igazat adtak, és arról biztosítottak, hogy korrigálják, ennek dacára csak vonják, csak vonják - kétszere­sen a tartásdíjat. Talán Önöknek sikerül az egyiket leállíttatniuk. Ké­rem, segítsenek. Szíves fáradozásu­kat előre is köszönöm. Tóth Sándor Szolnok Talán sikerült. A Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságon Papp György osztályvezető sajnálatát fejezte ki a példátlan tévedés miatt, amire nincs mentség. Még az sem, hogy állítólag az ügyre vonatkozó teljes iratanyag eltűnt, valamivel össze­foghatták (és azóta is keresik, ha meg nem találták...). Még jó, hogy ettől függetlenül intézkedett, és bizton állította, hogy jövő hónaptól már nem vonják duplán a tartásdí­jat. Természetesen a tévedésért vét­kes dolgozó felelősségre vonása nem marad el. Se megépíteni, se megbecsülni nem tudják A rákócziújfalui Fürst Sándor utca lakói - még a régi tanácsi hivatallal egyetértésben - határozták el, hogy közösen utat építe­nek. Az előmunkálatokat nagy lendülettel meg is kezdték - még a választások előtt, s úgy szólt a megállapodás: az építés költségét a lakosság állja, a kivitelezés irányítását, összefogását pedig a tanács vállalja magára. Lelkes támogatója voltam a gondolatnak, hiszen mindannyi­unk számára „létkérdés” egy minden körülmények közöttjárható út. Sajnos csalódás ért. Csak egy darabon készült el az út, a másik felén a talajegyengetésig, a homokágyazásig jutottak el. A szerve­zetlenség, a nemtörődömség következtében már szinte tönkretet­ték a helyi termelőszövetkezet munkagépei, az előmunkálatokat pedig annyira szétrombolták, hogy a lakosság saját erőből már képtelen helyrehozni. Az okozott kár jogi úton rendezhető, de a közös tulajdon meg­óvása, használhatóságának fenntartása érdekében kérjük az ön- kormányzat segítségét, intézkedését. Kaptás Béla Rákócziújfalu Szomorú statisztika Jászberényben, az év első hó­napjaiban készült kimutatás sze­rint több mint ötszáz munkanél­külit tartanak számon - köztük ötven fölött pályakezdő fiatalok. Elkeserítő adat, hiszen az elmúlt évhez viszonyítva tízszeres emelkedést mutat. Az önkor­mányzat - anyagi lehetőségeihez mérten - 450 személyt részesít ellátásban, ugyanis még mindig sok a segélyre várakozók száma. Aggasztó, hogy a munkahe­lyek előrejelzése szerint év végé­ig további ötszázzal nő a város­ban a munkanélküliek száma - növelve a gondokat, hiszen újabb családok életnívója kerül a létminimum alá.- illés ­Életet ment, aki vért ad! Ezzel a talán közhelynek számí­tó és mégis időszerű felhívással kezdte a véradás szervezését a kis­újszállási Tisza II. Termelőszövet­kezet Vöröskereszt-szervezete. A november 13-i, önkéntes véradá­son százötvenegyen jelentek meg, azonban az orvosi vizsgálat után százharmincnyolc jelentkező egészségi állapota tette lehetővé a véradást. A mezőtúri vértranszfúziós állo­más 54,4 liter friss vérrel távozott a helyszínről. Az esemény alkalmával a terme­lőszövetkezet vezetősége - a nehéz gazdasági helyzet ellenére is - fe­hér asztalnál látta vendégül a vér­adókat. A szövetkezet vezetősége nevében dr. Nagy Gyuláné jogta­nácsos köszöntötte a megjelente­ket, majd átadta az ajándékot, elis­merést azoknak, akik 10,20,25,30 vagy ennél több alkalommal adtak vért. A szövetkezet Vöröskereszt­szervezete nevében ezúton is kö­szönjük az önzetlen segítséget, és kérjük, hogy a jövőben is hasonló­képp cselekedjenek. A termelőszö­vetkezet vezetőségének ugyancsak köszönetünket fejezzük ki a támo­gatásért. Farkas László véradó Kisújszállás Csodálatos babagyűjtemény, Fodor Al_ bertné, szegedi nyugdíjas tanárnő 15 évvel ezelőtt kapott először ajándékba egy játékbabát, s olyannyira megtetszett neki, hogy gyűjteni kezdte. Azóta több mint ötszáz baba ül, áll a másfél szobás panellakás polcain. A világ minden tájáról származó ba­bák egy részét vásárolta, egy részét ajándékba kapta, és az utóbbi néhány évben már inkább csereberélte. Legbüszkébb a több mint 150-darabos romániai népművészeti babakollekciójára. (MTI- fotó: Németh György) Válasz egy „csalódott anyának” Van-e még olyan törvény, amely „liliomtiprás” címén bün­tetést szab ki? - kérdezi tőlünk egy édesanya, majd levelében így utal a történtekre: Egy húsz­éves fiatalember 15 éves diák­lányt csábított el, de elképzelhe­tő, hogy az adott szituációban szó sem volt erőszakról . . . Akkor jogilag mégsem vonható felelős­ségre a „csábító”? Nem bizony, de csakis akkor, ha nem erőszakkal tette, hanem a diáklány beleegyezésével jött létre a kapcsolat, s lényeges szempont, hogy ez a lány már betöltötte a 14. életévét. Ettől függetlenül kiskorúnak számít, és egészsége, fejlődése érdeké­ben erkölcsileg elítélendő e korai viszony. Ha azonban valaki 14 éven aluli lánnyal (vagy fiúval) létesít testi kapcsolatot, megron­tásnak, bűncselekménynek számít akkor is, ha az a kiskorú beleegyezésével történt. Hozzászólás cikkeinkhez A kórházi parkolóhoz Érdeklődéssel olvastam az Új Néplap november 16-i számában az Adalékok a „vállalkozói kór­ház”-koncepcióhoz című Molnár H. Lajos-cikket, melyhez néhány gondolatot szeretnék fűzni. (A Par- kolósdi a Hetényi Kórház előtt c. írás november 9-én jelent meg. A szerk.) Magam is többszörös véradó vagyok, akit legutóbb táviratban értesítettek, hogy jelenjek meg a kórház vértranszfúziós állomásán - november 11-én, véradásra. Meg­lepődve vettem tudomásul, hogy parkolási díjat kellett fizetnem. A parkolóör ugyanis közölte, hogy mindegy, miért jöttem ... Reggel 8 óra volt, és türelmesen végigvár­tam a szokásos vizsgálatokat. Nem akarok rossz véleményt mondani az állomás munkájáról, hiszen az ott dolgozók lelkiismeretesen vég­zik felelősségteljes munkájukat, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy nem a legjobb körülmények kö­zött. Mivel háromnegyed tizenegy­kor értem vissza, újabb parkolási díjat kellett fizetnem. Ez már nekem is több volt a soknál, gorombán dobtam oda a pénzt, és figyelem­mel a 40 km-es táblára, „elhúztam a csíkot”. De a sérelem azóta sem ült el bennem, a cikket olvasva új­raéledt. Gondolkozzunk csak el: miért megyünk a kórházba? Vagy azért, mert betegek vagyunk, vagy azért, mert a hozzátartozónkat, ismrő- sünket látogatjukmeg, esetleg elkí­sérjük egy vizsgálatra! Tartok tőle, nem sok igazság van abban, hogy a díj bevezetésével majd több par­kolóhely akad. Ha az egészségem engedi, a ké­sőbbiekben is elmegyek véradásra, az említett dolog nem tart vissza, legfeljebb buszra szállók. Talán a meglévő összvonalas bérletem mellé szerzek megfelelő buszje­gyet, és elszámolhatom . . .! Azon­ban úgy érzem, a parkolási díj be­vezetésének szépséghibája van, mindenképp ,,kozmetikázásra” szorul, aminek elsősorban megér­tésből, emberségből kell fakadnia. Berecz Norbertné Szolnok * * * * Ezúttal arról tájékoztathatjuk ol­vasóinkat, hogy az önkéntes vér­adók térítés nélkül parkolhatnak, a soron kívüli véradásra behívottak pedig a kórház belső területére is behajthatnak. Misurák Dénes, a kórház gazdasági igazgatója azon­ban megjegyezte, hogy ez koráb­ban is így volt. A fenti levélben említett esetben a parkolóőr nem volt körültekintő, amiért Berecz Norbertné elnézését kéri. „Kell-e félni a kormányzótól?” E cím alatt olvastam az Új Néplap november 26-i számában - Palágyi Béla tollából - azt az írást, melyben vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egykori kor­mányzó történelmi szerepének megítélését, emberi mivoltát érintette. A cikket jónak tartom, az abban foglaltakkal egyetértek, és csak hozzátenni tudok néhány gondolatot. A mi nemzedékünk, akik a háború után születtünk, honnan, milyen forrásból ismer­jük vagy nem ismerjük a Horthy- rendszer történelmét? Tudjuk-e, hogy annak idején a háborúban álló országok közül - Európában Nagy-Britanniát kivéve - csak Magyarországon, a Horthy- rendszerben működött parla­T alán el sem hiszik, mennyire örvendünk a szerkesztőségünkbe érkező levélözönnek. Jóleső érzéssel tölt el, ha bizonyos kérdésekben egyetértenek ve­lünk, és azt sem bánjuk, ha vi­tatkoznak a lapunkban megje­lentekkel, hisz a többféle állás­pont megismerése közelebb vi­het a valósághoz. Ezek a reagá­lások nemcsak azt jelzik, hogy olvasnak minket, hanem azt is, hogy adott esetben olyannyira „megvan a véleményük” né­mely kérdésről, hogy tollat ra­gadnak. Van a leveleknek egy szá­munkra igen értékes kategóri­ája, melyben a levélíró bizo­nyos jelenségekre, visszássá­gokra vagy nagyszerű dolgok­ra, egyént vagy közösséget ért sérelmekre, illetve jótétemé­nyekre és hasonlókra hívja fel a figyelmünket. Rendszeres ol­vasóink láthatták, hogy ezeket vagy leközöljük, vagy magunk járunk utána a felvetett észre­vételnek, és riport, interjú - azaz írás születik belőle. Mind­ennek azonban egyik, csaknem elengedhetetlen feltétele, hogy az illető „vállalja az ügyet”, azaz aláírásával és lakcímének a feltüntetésével biztosítsa - legalábbis számunkra - a fogó­dzót. Névtelen leveleket csak egészen kivételes esetekben le­het közölni, a részünkről törté­nő „kivizsgálást” is rendkívül megnehezíti az, hogy még egy­más között sem tudunk „kon­zultálni” a panasztevővel, az észrevételezővel. (Engem kü­lön elszomorít annak a soroza­tos megtapasztalása, hogy so­kakban tovább működik a fél­sz, a személytelenségbe burko­lózás, az inkognitóba rejtőzkö­dés kényszere.) A velünk folytatott levele­zésnek van egy olyan műfaja, amelyik egyenesen dühít. Egy ilyen díszpéldány nemrég K- ról érkezett (a levélben minden név ki van írva, majd kiderül, hogy én miért nem teszem), a szerző, a K-i polgármesteri hi­vatal alkalmazottja azt kéri, közöljük le a művét. Azzal a vallomással kezdi, hogy régeb­V ____________ b en a munkásőrségnél dolgo­zott, és (a rettenetes helyesírási hibáktól eltekintek) „ott sem szerettem az igazságtalansá­got, ezért az akkori vezetőjét, K.I. parancsnokot följelentet­tem. Most is hasonlót szeret­nék tenni, csak most a jegyző­vel és a polgármester úrral kap­csolatban.” Meg is teszi, felso­rol néhány dolgot, melyek sze­rinte bizonyítanák, hogy a helység két elöljárója magán­érdekekre használ beosztottat és hivatali gépkocsit, végeze­tül levonja a következtetést: „K-n most sem rózsásabb a helyzet, mint volt a múlt rend­szerben.” És ott az aláírás: K.Z. Ez eddig egy „szabályos problémafelvetés”, vagy ha tetszik, feljelentés, ám attól vá­lik szabálytalanná, hogy az alá­írás (tehát a levél szerzőjének feltüntetése) hamis, ettől kap „dupla vészkanyart” az egye­nes beszéd és kiállás. Ez a stílus kérdezteti velem: miért várunk mi felnőttséget választott elöljáróinktól? Mi­lyen politikusokat „termelhet ki” az a nép, melynek körében dívik az ilyenszerű feljelentős- di? Miért csodálkozunk azon, hogy a vezető kisgazda felje­lenti a miniszterelnököt, a bel­ügyminisztert; őt meg a saját pártjának több tagja? Vagy „felülről lefelé” lenne ragadós ismét a példa? Netán a készülő igazságtételt képzelik el sokan úgy kivitelezendőnek, hogy feléled a hamis jelentgetések áradatának korszaka? M indenesetre minket ne nézzenek olyan majomnak, aki eb­ben esetleg majd részt vesz. Csak nem gondolta uram, höl­gyem (vagy minek nevez­zem?) K-ból, hogy kapásból leközöljük azt, amit az „igaz­ságtalanság leleplezésének” állít be? Előbb nyilván megke­restük K.Z-t. Hát nem ő írta. És ha ráérnénk az ilyesmikre, vagy ha komolyabb lenne az ügy, megmutatnánk a levelét egy írásszakértőnek... Molnár H. Lajos menti demokrácia? A mai isme­reteink alapján mondhatunk-e ítéletet a múltról? Azt hiszem, a kérdésekre egyértelmű a válasz. Mégis megdöbbentő az emberek tudatlansága, hiszen még né­hány évvel ezelőtt művelt, törté­nelmet, politikát kedvelőktől olyan véleményeket hallottam, amelyek Horthyt Sztálinnal vet­ték egy kategóriába; ostorozták az akkori magyarországi viszo­nyokat - mai szemmel nézve. Én akkor is és most is azt mondom, hogy a Horthy-rendszert az ak­kori viszonyokhoz, az akkori szomszédos országokhoz lehet és kell hasonlítani. Az Antones- cu-féle Romániához, a Tiso ve­zette Szlovákiához, a hitleri har­madik birodalomhoz és a Sztálin vezette Szovjetunióhoz. A; összehasonlítás eredménye mi att nekünk, magyaroknak semm szégyenkeznivalónk nincs, é: nagy hiba lenne, ha a Horthy sze mélyét véreskezű diktátorokká egy kalap alá vennénk. Ezt a sző vetséges hatalmak sem tették. 7 győztesek ismerték Horthy sze repét, és tudták, nem rajta múlt: kiugrási kísérlet kudarca. Egy megszállt országban ; történelem folyamán soha nen lehetett önállóan cselekedni, em jó példa az elmúlt 46 év is. Re mélem, történészeink hamaro san helyrehozzák azokat a káro kát, amiket az egyoldalú, hami: történelemoktatás és politika nevelés okozott tudatunkban. Fekete Ferem Szerkesztői üzenetek M. Andrásné, Törökszent- miklós: A gyógyszerrendelésre vonatkozó új szabály december elsejétől lép életbe. E módosítás­ban szerepel az a kitétel, amit levelében említ, ám a következő­képp szól: A beteg számára leg­feljebb egy hónapra elegendő gyógyszert lehet felírni, ez alól azonban kivétel, ha valaki kül­földre utazik. Ebben az esetben a kint töltött időre szükséges gyógyszermennyiséget rendel­heti. (A 30 napot meghaladó gyógyszerrendelést ellenőrizhe­tően dokumentálni kell a beteg kartonján, valamint a vény hát­lapján is.) Kolláth Imre, Karcag: A bí rósági és igazgatási szolgáltatá sért illetékbélyeggel kell fizetni Igaz, hogy ez év közepétől új többféle címletű bélyeg kerül forgalomba, de ettől függetlenü a régieket 1993. december 31 ig fel lehet használni, vagy bár mely postahivatalnál újjal cse rélhetö.Ungor Ernő, Tiszafü red: A táppénz összegének meg állapításánál a nyugdíjazását kö vetően kapott munkabérét lehe figyelembe venni, tehát a válla lat kifizetőhelyén jól számoltak Molnár Tibor, Mezőtúr A Máltai Szeretetszolgálat cí me: 1125 Budapest, Szarvas Gá bor út 52. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A ham’skodó igazságkrresés

Next

/
Oldalképek
Tartalom