Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-02 / 283. szám
4 1991. DECEMBER 2. A szerkesztőség postájából Az alapítvánnyal a szakmunkástanulókat támogatják Elkeseredéssel olvastam A jövő munkahelyeiért című, november 25-i Új Néplapban azt a pályázati felhívást, amiről a november 12-i Tv-híradó is tájékoztatott, de nagyon szűkszavúan. Azóta is kíváncsian figyeltük, honnan tudunk meg többet a „Közösen a jövő munkahelyeiért” elnevezésű alapítványról, mellyel a munkanélküliséggel sújtott megyékben élő, hátrányos helyzetű tanulók szakmunkás-képesítésének megszerzését kívánják támogatni. A Híradóban elhangzottak szerint nem csak a szakmunkás, hanem a középiskolai tanulókra is vonatkozott a pályázat, ezért megdöbbenve olvastuk a lapban is megjelent információt. Gyermekünk a Jászberényi Liska József Erősáramú Szakközépiskolába jár, és ha a tanulmányi eredménye gyenge, szakmunkás-bizonyítványt kap, jobb esetben érettségizhet, majd technikusi vizsgát tehet. Sajnos a férjemmel együtt munka nélkül vagyunk, miközben három kiskorú gyermeket nevelünk. Az alapítványról értesülve örültünk, hogy talán mi is kaphatunk egy kis segítséget, de most már nem tudjuk, mitévők legyünk? Szabó Sándorné Tiszaroff Kedves Olvasónk! Igazán most annak örültünk volna, ha a lapunkban is közreadott pályázati felhívás kiegészítésre szorul, és azt írhatjuk, hogy ezzel a lehetőséggel a középiskolai tanulók is élhetnek, de sajnos nem így van. Levele nyomán az alapítvány kuratóriumánál konkrétan rákérdeztünk: kizárólag a hátrányos helyzetű szakmunkástanulók pályázhatnak! Előzetesen ennyit, mert az Önök méltánylást érdemlő helyzetére levélben visszatérünk. (A szerk.) Egy gyerek után kétszeres tartásdíj? Az Új Néplap olvasója, tisztelője vagyok, és jóleső érzéssel értesültem a november 21 -i számukból - Négy hónapja se járadék, se családi pótlék! címmel jelent meg -.hogy közbenjárásukkal segíteni tudtak egy család problémáján. Úgy gondoltam, Önökhöz fordulok, hátha az én ügyemben is sikerül eljárniuk, amivel szemben több mint egy éve tehetetlen vagyok. Történetem a következő: Tavaly novemberétől a külön élő gyermekem után járó tartásdíjat kétszeresen vonják le a nyugdíjamból. Ez azt jelenti, hogy havonta 3500 helyett 7000 forintot. A fiam harmadéves gimnazista, és a láthatáskor kapom vissza az összeg felét, ami már egyre kínosabbá vált. Nem beszélve arról, hogy a családom, ismerőseim körében szinte hülyének érzi az ember magát, hogy ennyit nem képes elintézni... A gubanc akkor kezdődött, amikor az első nyugdíjamból elfelejtették leemelni a tartásdíjat, így a következő hónapban duplán vonták, és azóta is - rendületlenül. Eddig három ajánlott levélben hívtam fel a nyugdíjintézet figyelmét a tévedésre, s mivel választ egyikre sem kaptam, személyesen kerestem fel az illetékes osztályt. Udvariasan igazat adtak, és arról biztosítottak, hogy korrigálják, ennek dacára csak vonják, csak vonják - kétszeresen a tartásdíjat. Talán Önöknek sikerül az egyiket leállíttatniuk. Kérem, segítsenek. Szíves fáradozásukat előre is köszönöm. Tóth Sándor Szolnok Talán sikerült. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon Papp György osztályvezető sajnálatát fejezte ki a példátlan tévedés miatt, amire nincs mentség. Még az sem, hogy állítólag az ügyre vonatkozó teljes iratanyag eltűnt, valamivel összefoghatták (és azóta is keresik, ha meg nem találták...). Még jó, hogy ettől függetlenül intézkedett, és bizton állította, hogy jövő hónaptól már nem vonják duplán a tartásdíjat. Természetesen a tévedésért vétkes dolgozó felelősségre vonása nem marad el. Se megépíteni, se megbecsülni nem tudják A rákócziújfalui Fürst Sándor utca lakói - még a régi tanácsi hivatallal egyetértésben - határozták el, hogy közösen utat építenek. Az előmunkálatokat nagy lendülettel meg is kezdték - még a választások előtt, s úgy szólt a megállapodás: az építés költségét a lakosság állja, a kivitelezés irányítását, összefogását pedig a tanács vállalja magára. Lelkes támogatója voltam a gondolatnak, hiszen mindannyiunk számára „létkérdés” egy minden körülmények közöttjárható út. Sajnos csalódás ért. Csak egy darabon készült el az út, a másik felén a talajegyengetésig, a homokágyazásig jutottak el. A szervezetlenség, a nemtörődömség következtében már szinte tönkretették a helyi termelőszövetkezet munkagépei, az előmunkálatokat pedig annyira szétrombolták, hogy a lakosság saját erőből már képtelen helyrehozni. Az okozott kár jogi úton rendezhető, de a közös tulajdon megóvása, használhatóságának fenntartása érdekében kérjük az önkormányzat segítségét, intézkedését. Kaptás Béla Rákócziújfalu Szomorú statisztika Jászberényben, az év első hónapjaiban készült kimutatás szerint több mint ötszáz munkanélkülit tartanak számon - köztük ötven fölött pályakezdő fiatalok. Elkeserítő adat, hiszen az elmúlt évhez viszonyítva tízszeres emelkedést mutat. Az önkormányzat - anyagi lehetőségeihez mérten - 450 személyt részesít ellátásban, ugyanis még mindig sok a segélyre várakozók száma. Aggasztó, hogy a munkahelyek előrejelzése szerint év végéig további ötszázzal nő a városban a munkanélküliek száma - növelve a gondokat, hiszen újabb családok életnívója kerül a létminimum alá.- illés -Életet ment, aki vért ad! Ezzel a talán közhelynek számító és mégis időszerű felhívással kezdte a véradás szervezését a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet Vöröskereszt-szervezete. A november 13-i, önkéntes véradáson százötvenegyen jelentek meg, azonban az orvosi vizsgálat után százharmincnyolc jelentkező egészségi állapota tette lehetővé a véradást. A mezőtúri vértranszfúziós állomás 54,4 liter friss vérrel távozott a helyszínről. Az esemény alkalmával a termelőszövetkezet vezetősége - a nehéz gazdasági helyzet ellenére is - fehér asztalnál látta vendégül a véradókat. A szövetkezet vezetősége nevében dr. Nagy Gyuláné jogtanácsos köszöntötte a megjelenteket, majd átadta az ajándékot, elismerést azoknak, akik 10,20,25,30 vagy ennél több alkalommal adtak vért. A szövetkezet Vöröskeresztszervezete nevében ezúton is köszönjük az önzetlen segítséget, és kérjük, hogy a jövőben is hasonlóképp cselekedjenek. A termelőszövetkezet vezetőségének ugyancsak köszönetünket fejezzük ki a támogatásért. Farkas László véradó Kisújszállás Csodálatos babagyűjtemény, Fodor Al_ bertné, szegedi nyugdíjas tanárnő 15 évvel ezelőtt kapott először ajándékba egy játékbabát, s olyannyira megtetszett neki, hogy gyűjteni kezdte. Azóta több mint ötszáz baba ül, áll a másfél szobás panellakás polcain. A világ minden tájáról származó babák egy részét vásárolta, egy részét ajándékba kapta, és az utóbbi néhány évben már inkább csereberélte. Legbüszkébb a több mint 150-darabos romániai népművészeti babakollekciójára. (MTI- fotó: Németh György) Válasz egy „csalódott anyának” Van-e még olyan törvény, amely „liliomtiprás” címén büntetést szab ki? - kérdezi tőlünk egy édesanya, majd levelében így utal a történtekre: Egy húszéves fiatalember 15 éves diáklányt csábított el, de elképzelhető, hogy az adott szituációban szó sem volt erőszakról . . . Akkor jogilag mégsem vonható felelősségre a „csábító”? Nem bizony, de csakis akkor, ha nem erőszakkal tette, hanem a diáklány beleegyezésével jött létre a kapcsolat, s lényeges szempont, hogy ez a lány már betöltötte a 14. életévét. Ettől függetlenül kiskorúnak számít, és egészsége, fejlődése érdekében erkölcsileg elítélendő e korai viszony. Ha azonban valaki 14 éven aluli lánnyal (vagy fiúval) létesít testi kapcsolatot, megrontásnak, bűncselekménynek számít akkor is, ha az a kiskorú beleegyezésével történt. Hozzászólás cikkeinkhez A kórházi parkolóhoz Érdeklődéssel olvastam az Új Néplap november 16-i számában az Adalékok a „vállalkozói kórház”-koncepcióhoz című Molnár H. Lajos-cikket, melyhez néhány gondolatot szeretnék fűzni. (A Parkolósdi a Hetényi Kórház előtt c. írás november 9-én jelent meg. A szerk.) Magam is többszörös véradó vagyok, akit legutóbb táviratban értesítettek, hogy jelenjek meg a kórház vértranszfúziós állomásán - november 11-én, véradásra. Meglepődve vettem tudomásul, hogy parkolási díjat kellett fizetnem. A parkolóör ugyanis közölte, hogy mindegy, miért jöttem ... Reggel 8 óra volt, és türelmesen végigvártam a szokásos vizsgálatokat. Nem akarok rossz véleményt mondani az állomás munkájáról, hiszen az ott dolgozók lelkiismeretesen végzik felelősségteljes munkájukat, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy nem a legjobb körülmények között. Mivel háromnegyed tizenegykor értem vissza, újabb parkolási díjat kellett fizetnem. Ez már nekem is több volt a soknál, gorombán dobtam oda a pénzt, és figyelemmel a 40 km-es táblára, „elhúztam a csíkot”. De a sérelem azóta sem ült el bennem, a cikket olvasva újraéledt. Gondolkozzunk csak el: miért megyünk a kórházba? Vagy azért, mert betegek vagyunk, vagy azért, mert a hozzátartozónkat, ismrősünket látogatjukmeg, esetleg elkísérjük egy vizsgálatra! Tartok tőle, nem sok igazság van abban, hogy a díj bevezetésével majd több parkolóhely akad. Ha az egészségem engedi, a későbbiekben is elmegyek véradásra, az említett dolog nem tart vissza, legfeljebb buszra szállók. Talán a meglévő összvonalas bérletem mellé szerzek megfelelő buszjegyet, és elszámolhatom . . .! Azonban úgy érzem, a parkolási díj bevezetésének szépséghibája van, mindenképp ,,kozmetikázásra” szorul, aminek elsősorban megértésből, emberségből kell fakadnia. Berecz Norbertné Szolnok * * * * Ezúttal arról tájékoztathatjuk olvasóinkat, hogy az önkéntes véradók térítés nélkül parkolhatnak, a soron kívüli véradásra behívottak pedig a kórház belső területére is behajthatnak. Misurák Dénes, a kórház gazdasági igazgatója azonban megjegyezte, hogy ez korábban is így volt. A fenti levélben említett esetben a parkolóőr nem volt körültekintő, amiért Berecz Norbertné elnézését kéri. „Kell-e félni a kormányzótól?” E cím alatt olvastam az Új Néplap november 26-i számában - Palágyi Béla tollából - azt az írást, melyben vitéz Nagybányai Horthy Miklós, egykori kormányzó történelmi szerepének megítélését, emberi mivoltát érintette. A cikket jónak tartom, az abban foglaltakkal egyetértek, és csak hozzátenni tudok néhány gondolatot. A mi nemzedékünk, akik a háború után születtünk, honnan, milyen forrásból ismerjük vagy nem ismerjük a Horthyrendszer történelmét? Tudjuk-e, hogy annak idején a háborúban álló országok közül - Európában Nagy-Britanniát kivéve - csak Magyarországon, a Horthyrendszerben működött parlaTalán el sem hiszik, mennyire örvendünk a szerkesztőségünkbe érkező levélözönnek. Jóleső érzéssel tölt el, ha bizonyos kérdésekben egyetértenek velünk, és azt sem bánjuk, ha vitatkoznak a lapunkban megjelentekkel, hisz a többféle álláspont megismerése közelebb vihet a valósághoz. Ezek a reagálások nemcsak azt jelzik, hogy olvasnak minket, hanem azt is, hogy adott esetben olyannyira „megvan a véleményük” némely kérdésről, hogy tollat ragadnak. Van a leveleknek egy számunkra igen értékes kategóriája, melyben a levélíró bizonyos jelenségekre, visszásságokra vagy nagyszerű dolgokra, egyént vagy közösséget ért sérelmekre, illetve jótéteményekre és hasonlókra hívja fel a figyelmünket. Rendszeres olvasóink láthatták, hogy ezeket vagy leközöljük, vagy magunk járunk utána a felvetett észrevételnek, és riport, interjú - azaz írás születik belőle. Mindennek azonban egyik, csaknem elengedhetetlen feltétele, hogy az illető „vállalja az ügyet”, azaz aláírásával és lakcímének a feltüntetésével biztosítsa - legalábbis számunkra - a fogódzót. Névtelen leveleket csak egészen kivételes esetekben lehet közölni, a részünkről történő „kivizsgálást” is rendkívül megnehezíti az, hogy még egymás között sem tudunk „konzultálni” a panasztevővel, az észrevételezővel. (Engem külön elszomorít annak a sorozatos megtapasztalása, hogy sokakban tovább működik a félsz, a személytelenségbe burkolózás, az inkognitóba rejtőzködés kényszere.) A velünk folytatott levelezésnek van egy olyan műfaja, amelyik egyenesen dühít. Egy ilyen díszpéldány nemrég K- ról érkezett (a levélben minden név ki van írva, majd kiderül, hogy én miért nem teszem), a szerző, a K-i polgármesteri hivatal alkalmazottja azt kéri, közöljük le a művét. Azzal a vallomással kezdi, hogy régeb-V ____________ ben a munkásőrségnél dolgozott, és (a rettenetes helyesírási hibáktól eltekintek) „ott sem szerettem az igazságtalanságot, ezért az akkori vezetőjét, K.I. parancsnokot följelentettem. Most is hasonlót szeretnék tenni, csak most a jegyzővel és a polgármester úrral kapcsolatban.” Meg is teszi, felsorol néhány dolgot, melyek szerinte bizonyítanák, hogy a helység két elöljárója magánérdekekre használ beosztottat és hivatali gépkocsit, végezetül levonja a következtetést: „K-n most sem rózsásabb a helyzet, mint volt a múlt rendszerben.” És ott az aláírás: K.Z. Ez eddig egy „szabályos problémafelvetés”, vagy ha tetszik, feljelentés, ám attól válik szabálytalanná, hogy az aláírás (tehát a levél szerzőjének feltüntetése) hamis, ettől kap „dupla vészkanyart” az egyenes beszéd és kiállás. Ez a stílus kérdezteti velem: miért várunk mi felnőttséget választott elöljáróinktól? Milyen politikusokat „termelhet ki” az a nép, melynek körében dívik az ilyenszerű feljelentősdi? Miért csodálkozunk azon, hogy a vezető kisgazda feljelenti a miniszterelnököt, a belügyminisztert; őt meg a saját pártjának több tagja? Vagy „felülről lefelé” lenne ragadós ismét a példa? Netán a készülő igazságtételt képzelik el sokan úgy kivitelezendőnek, hogy feléled a hamis jelentgetések áradatának korszaka? Mindenesetre minket ne nézzenek olyan majomnak, aki ebben esetleg majd részt vesz. Csak nem gondolta uram, hölgyem (vagy minek nevezzem?) K-ból, hogy kapásból leközöljük azt, amit az „igazságtalanság leleplezésének” állít be? Előbb nyilván megkerestük K.Z-t. Hát nem ő írta. És ha ráérnénk az ilyesmikre, vagy ha komolyabb lenne az ügy, megmutatnánk a levelét egy írásszakértőnek... Molnár H. Lajos menti demokrácia? A mai ismereteink alapján mondhatunk-e ítéletet a múltról? Azt hiszem, a kérdésekre egyértelmű a válasz. Mégis megdöbbentő az emberek tudatlansága, hiszen még néhány évvel ezelőtt művelt, történelmet, politikát kedvelőktől olyan véleményeket hallottam, amelyek Horthyt Sztálinnal vették egy kategóriába; ostorozták az akkori magyarországi viszonyokat - mai szemmel nézve. Én akkor is és most is azt mondom, hogy a Horthy-rendszert az akkori viszonyokhoz, az akkori szomszédos országokhoz lehet és kell hasonlítani. Az Antonescu-féle Romániához, a Tiso vezette Szlovákiához, a hitleri harmadik birodalomhoz és a Sztálin vezette Szovjetunióhoz. A; összehasonlítás eredménye mi att nekünk, magyaroknak semm szégyenkeznivalónk nincs, é: nagy hiba lenne, ha a Horthy sze mélyét véreskezű diktátorokká egy kalap alá vennénk. Ezt a sző vetséges hatalmak sem tették. 7 győztesek ismerték Horthy sze repét, és tudták, nem rajta múlt: kiugrási kísérlet kudarca. Egy megszállt országban ; történelem folyamán soha nen lehetett önállóan cselekedni, em jó példa az elmúlt 46 év is. Re mélem, történészeink hamaro san helyrehozzák azokat a káro kát, amiket az egyoldalú, hami: történelemoktatás és politika nevelés okozott tudatunkban. Fekete Ferem Szerkesztői üzenetek M. Andrásné, Törökszentmiklós: A gyógyszerrendelésre vonatkozó új szabály december elsejétől lép életbe. E módosításban szerepel az a kitétel, amit levelében említ, ám a következőképp szól: A beteg számára legfeljebb egy hónapra elegendő gyógyszert lehet felírni, ez alól azonban kivétel, ha valaki külföldre utazik. Ebben az esetben a kint töltött időre szükséges gyógyszermennyiséget rendelheti. (A 30 napot meghaladó gyógyszerrendelést ellenőrizhetően dokumentálni kell a beteg kartonján, valamint a vény hátlapján is.) Kolláth Imre, Karcag: A bí rósági és igazgatási szolgáltatá sért illetékbélyeggel kell fizetni Igaz, hogy ez év közepétől új többféle címletű bélyeg kerül forgalomba, de ettől függetlenü a régieket 1993. december 31 ig fel lehet használni, vagy bár mely postahivatalnál újjal cse rélhetö.Ungor Ernő, Tiszafü red: A táppénz összegének meg állapításánál a nyugdíjazását kö vetően kapott munkabérét lehe figyelembe venni, tehát a válla lat kifizetőhelyén jól számoltak Molnár Tibor, Mezőtúr A Máltai Szeretetszolgálat cí me: 1125 Budapest, Szarvas Gá bor út 52. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A ham’skodó igazságkrresés
