Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-02 / 283. szám

1991. DECEMBER 2. Megyei tükör 3 mennyezetét, és annak belső te­rébe zuhant. Van abban valami sorsszerű, ahogyan a templom előtt álló kőkeresztet alul-felül eltalálta a lövedék, de a Krisztus- szobor ép maradt. De miért rakhatták ezeket a fotókat örök emlékül valakik­nek, akik majd megtalálják? Jól tudták, hogy a gömböt s a keresz­tet elemészti az idő, újat kell csi- nálni. biztosak lehettek szándé­kukban, hogy fellelik a késői utó­dok ezeket a dokumentumokat. Talán tanulságul, hogy összefo­gással - hiszen közadakozásból renoválták az épületet - minden leromlott, tönkrement építmény, legyen az a hit háza vagy az or­szág épülete, „felemelhető”. Vagy talán mementónak szán­ták? Hová vezetnek a balsikerű történelmi ítélkezések? Hová ve­zet. ha nem tud egy nemzet egv­Üzenet a gömbből ségre jutni? Most, amikor déli határainkra tekintve a pusztítás szele lengi körül mindennapjain­kat, csak hadd beszéljenek a ké­pek - mivé válhatnak hidak, ho­gyan rogynak össze templomok tornyai. S a leírás? Talán a meg­rázó élmény, amit úgymond ki kell írni, az vezette a papíron a tollat? Vagy csak egy szimpla figyelmeztetés arról, hogy akkor, onnan, arról a helyről lőtték ezt a várost? Szomorú, érdekes fotók. Ha valaki, akit elfog a kísértés, egykori tulajdonosuknak, idős Nerfeld Ferencznek 1915-ben azt mondja, hogy így nézhet majd ki 1920-ban lerobbantva a Tisza-híd, s behorpasztva, meg­csonkítva a Vártemplom, azt feleli minden bizonnyal: ez kép­telenség. A kísértések persze olyanok, mint a csavargók, hajói bánunk velük, visszajönnek, de már sokadmagukkal. Kérdés persze, hogy most, 1991-ben mi­lyen visszhangra lelnek ben­nünk, mire képesek ezek a ké­pek? Hajnal József Divatbemutató Szolnokon. A r . . . ... .....--------------------------------------------------------------------A Cats & Girls manokenstudio szombaton este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban divatbemutatót rendezett a város butikosainak kollekcióiból. Bemutattak a fehérneműtől a menyasszonyi ruháig szinte minden divatos terméket, amelyek még karácsonyig megvásárolhatók. A műsorban fellépett Sebestyén Éva és Czibulás Péter, a műsort Váry Károly színművész vezette. - nzs ­A fotók története, úgy vélem, nem mindennapi. A szolnoki Vártemplom több tucat találatot kapott 1919-ben, amikor a ro­mán csapatok feljöttek egészen a Tiszáig. A mai Kossuth térre, amely akkor piactér gyanánt szolgált, hason kúsztak az embe­rek vízért, hogy élve visszajussa­nak. Hetven esztendeje, 1921- ben újjáépítették a templomot. Bádogból elkészült tetejére a ke­reszt, s az azt tartó gömb. Az idén azután úgy találták jónak, hogy elkorrodálódott a gömb is, a ke­reszt is, kicseréltették azokat im­máron rézre. Amikor lebontották a régit, igencsak elcsodálkoztak, ugyanis a gömbben ott lapultak eme fotók, mellettük még né­hány, és egy leírás a harcok ki­meneteléről. Most, a napokban, hogy ösz- szeért az új híd a Tiszán Szolnok szomszédságában - történelmi pillanat volt ez, hiszen vissza­vonhatatlanul épül az átkelő -, most szívesen adom közre Ga- csári Kiss kanonok úr közremű­ködésével a lerobbantott hidat ábrázoló képet. Teszem ezt azért, amiért a másik fotót is melléke­lem, gondolván arra, vajon miért tették eleink a gömbbe azt a ké­pet, amelyen a megsebzett temp­lom látható? Azt mondják, a tárgyak, az épületek sorsa gyakran olyan, mint az emberé - örömöt sugár­zó, komikus, fordulatos vagy ép­pen tragikus, szenvedésekkel te­li. Van abban valami sorsszerű, ahogyan a Szent István király alapította várplébánia és hit he­lye, a templom az idők folyamán talpon maradt. Az említett har­cokban a szentély apszisa négy helyen kapott súlyos belövést, a szétlőtt torony ájultan össze­omolván beszakította a templom Mennyit ér a szülő kérése? Egy család esete az iskolával Szokatlanul hosszú (tizenkét oldalas) levelet kaptunk a napok­ban a kunmadarasi Szendrei csa­ládtól. A levél szinte tanulmány arról, hogyan változtathatja meg egy kisgyerek, egy család életét az iskola. Benne van részletesen minden az első „fekete pont” történetétől egészen odáig, hogy a kislány másodikos korára „már olyan stresszállapotba került, hogy az iskolai munkáján szo­rongás, zavartság mutatkozott”. Az iskola javaslatára elvitték a nevelési tanácsadóba is a gyere­ket, ahol igen elismerően érté­kelték a kislány szellemi képes­ségeit. Mivel úgy tűnt, a szoron­gás állandósul, s a szülők úgy érezték, nem kapnak elég felvilá­gosítást gyermekük előmenete­léről - az ellenőrzőjében mindössze egy négyes osztályzat volt -, kérték az iskola igazgató­nőjét, hogy tegye át a kislányt egy másik osztályba, hátha az kedvező hatással lesz. Ennek a kérésnek azonban nem tett eleget az iskola vezetője, s a hosszú le­vél tulajdonképpen emiatt író­dott. Szendreiék portája nem az előkelő negyedben van Kunma­darason. Arrafelé a Madár utcába és környékére esős időben leg­jobb gumicsizmában menni, hi­szen legalább térdig ér a sár. Szendreiék háza - kívülről bár látszik rajta a munkálkodás - ala­posabb csinosításra szorulna. A szülők azonban, akik nádvágás­sal és -feldolgozással foglalkoz­nak, még sohasem kértek segélyt semmire sem. Boldogulnak, ahogy tudnak, s odaadó szere­tettel, rajongással nevelik Júliát. A házban látszik is, hogy minden a kislány körül forog. Babák, já­tékok, de zömmel inkább köny­vek vannak a gyerekszobában. A kislány számára ugyanis a tudo­mány a legbecsesebb. A legszí­vesebben az angolkönyvet for­gatja, de szereti a keresztrejtvé­nyeket és a matematikát is.- Akit Szendrei Júliának hív­nak, annak jól kell tanulnia - haj­togatja a kislányunk -, hiszen tudja, hogy Petőfi felesége, Szendrey Júlia neve hasonlít az övéhez - árulja el az édesanya. Majd nem is titkolja, azt szeret­né, ha a lánya egyetemre vagy főiskolára járna, feltéve, ha to­vábbra is jól tanul. Ami a szülőket illeti, mindent megtesznek azért, hogy gyer­mekük sikeres legyen, vigye va­lamire. Ők ugyanis - mint mond­ják - nagyon mélyről indultak. Iskolába nem sokáig jártak, élték a faluszéli cigánygyerekek éle­tét. Az édesanya még félig gye­rekfejjel elhatározta, ha felnő, másként neveli a gyerekét, mint ahogyan őt nevelték, illetve nem nevelték. Egyetlen, féltett kin­csük Júlia, aki egyébként már a természettől is sokat kapott, rá­adásul okos és kedves, közvetlen egyéniség. Nem csoda, hogy a szülőknek sok álmatlan éjszakát okozott a kislányon tapasztalt változás. Ám most már nyugod­tak, legalábbis az éjszakák, hi­szen Júliát átíratták a Tiszaörsi Általános Iskolába.- Amikor a polgármester úr ajtót mutatott legutóbbi ottjár- tamkor, elhatároztuk, hogy el­visszük a kunmadarasi iskolából a gyereket - jegyzi meg Szendre- iné. S azóta immáron két hete reg­gel viszik Tiszaörsre, este hoz­zák Kunmadarasra a gyereket. Ha éppen működik a kocsi, akkor azzal, ha nem, busszal. Ez utóbbi esetben az apa vagy két óra hosszat gyalogol vissza reggel, hiszen csak arrafelé van buszjá­rat. Az egész napot nem töltheti Tiszaörsön, mivel ott van az ud­varon a sok nád. A Kunmadarasi Általános Is­kolában azzal fogad Tóth Ká- rolyné igazgatónő, hogy aznap is éppen a kis Julikáról beszélget­tek a tantestületben. Nem értik, miért vitték el az iskolából.- Én meg azt nem értem, miért nem teljesítette az iskola a szülök kérését . . .- Három második osztályunk van - mondja az igazgatónő. - Ebből az egyikben felzárkóztató program szerint tanítjuk a gyere­keket. A kislányt pontosan a jó képességei miatt nem tehettük át oda.- Azt hiszem, nem is arra az osztályra gondoltak Szendreiék, hiszen van még azonkívül is egy második osztály.- Mi lenne akkor, ha a fél isko­la tanulói úgy döntenének, hogy inkább a másik osztályba akar­nak járni? Változtatásra egyéb­ként a félévek végén van lehető­ség, ennek ellenére azt tanácsol­tuk Szendreiéknek, hogy várja­nak egy kicsit, hiszen nem tudtak olyan okot mondani, ami a vál­toztatást indokolttá tette volna. Amit kifogásoltak: hangosan be­szél a tanítónő, illetve nem sze­repelnek a gyerek osztályzatai az ellenőrzőben. Megígértük, hogy változtatunk ezen, s később újra beszélgetünk a dologról. Ok azonban ezt nem várták meg.- A szülők kérése, ha jogos, ha nem, ha esetleg túlzott érzékeny­ségből fakad is - nem elég ok? Hiszen azt jelzi, hogy valamivel nincsenek megelégedve. S ez még csak nem is minősíti feltétle­nül a tanítót.- Mi nagyon sajnáljuk, hogy elvitték a kislányt, hiszen való­ban jó képességű, jó tanuló gye­rek. Nem kellett volna ilyen hir­telen dönteni. Hirtelen vagy sem, Szendrei­ék mindenesetre döntöttek, s Ti­szaörsön szeretettel fogadták a kislányt. Bordás József né, az is­kola igazgatónője nem minősíti a történteket, csupán annyit je­gyez meg, hogy szabad az isko­laválasztás. Szalontai Zoltánné tanítónő pedig örömmel újságol­ja, hogy új tanítványa hamar be­illeszkedett az osztályba, s társai a rövid idő alatt is nagyon meg­kedvelték. Julika aktív az órá­kon, rendesen dolgozik, minden remény megvan rá, hogy Tisza­örsön is a jó tanulók között lesz. Mint a mesében, minden jóra fordult hát, örülhetnénk. A dolog mégsem ilyen egyszerű. A csa­ládnak ugyanis nem kis áldozatot jelent az ingázás anyagilag sem. de ami még ennél is súlyosabb, nem múltak el nyomtalanul a tör­téntek a lelkűkben. Hát ennyit ér a szülő kérése az iskolában? - kérdezzük mi is együtt Szendreiékkel. Tál Gizella \ megsebzett \ altemplom A felrobbantott szolnoki Tisza-híd Répaszedés kapával, gamóval. „ .. ..... ..... ,, „ .------1-----------------------------------------------------------------Nappali szürkület, szitalo eső, ragadós sár j ellemezte az időjárást megveszerte az elmúlt napokban. A cukorrépaföldeken mégis dolgoznak, hétvégeken sincs megállás. Kézi erővel szedik, fejelik a répát, mentik, ami menthető. Felvételünk a jászalsószentgvörgyi Petőfi Tsz földjén készült, ahol az idén 360 hektáron termeltek répát, és 1 50-160 hektá-ron még földben a termés. Bérmunkásokat is alkalmaznak, már amennyire az anvagi lehetőségek engedik. Fotó: K. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom