Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-02 / 283. szám
1991. DECEMBER 2. Megyei tükör 3 mennyezetét, és annak belső terébe zuhant. Van abban valami sorsszerű, ahogyan a templom előtt álló kőkeresztet alul-felül eltalálta a lövedék, de a Krisztusszobor ép maradt. De miért rakhatták ezeket a fotókat örök emlékül valakiknek, akik majd megtalálják? Jól tudták, hogy a gömböt s a keresztet elemészti az idő, újat kell csinálni. biztosak lehettek szándékukban, hogy fellelik a késői utódok ezeket a dokumentumokat. Talán tanulságul, hogy összefogással - hiszen közadakozásból renoválták az épületet - minden leromlott, tönkrement építmény, legyen az a hit háza vagy az ország épülete, „felemelhető”. Vagy talán mementónak szánták? Hová vezetnek a balsikerű történelmi ítélkezések? Hová vezet. ha nem tud egy nemzet egv-Üzenet a gömbből ségre jutni? Most, amikor déli határainkra tekintve a pusztítás szele lengi körül mindennapjainkat, csak hadd beszéljenek a képek - mivé válhatnak hidak, hogyan rogynak össze templomok tornyai. S a leírás? Talán a megrázó élmény, amit úgymond ki kell írni, az vezette a papíron a tollat? Vagy csak egy szimpla figyelmeztetés arról, hogy akkor, onnan, arról a helyről lőtték ezt a várost? Szomorú, érdekes fotók. Ha valaki, akit elfog a kísértés, egykori tulajdonosuknak, idős Nerfeld Ferencznek 1915-ben azt mondja, hogy így nézhet majd ki 1920-ban lerobbantva a Tisza-híd, s behorpasztva, megcsonkítva a Vártemplom, azt feleli minden bizonnyal: ez képtelenség. A kísértések persze olyanok, mint a csavargók, hajói bánunk velük, visszajönnek, de már sokadmagukkal. Kérdés persze, hogy most, 1991-ben milyen visszhangra lelnek bennünk, mire képesek ezek a képek? Hajnal József Divatbemutató Szolnokon. A r . . . ... ..... --------------------------------------------------------------------A Cats & Girls manokenstudio szombaton este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban divatbemutatót rendezett a város butikosainak kollekcióiból. Bemutattak a fehérneműtől a menyasszonyi ruháig szinte minden divatos terméket, amelyek még karácsonyig megvásárolhatók. A műsorban fellépett Sebestyén Éva és Czibulás Péter, a műsort Váry Károly színművész vezette. - nzs -A fotók története, úgy vélem, nem mindennapi. A szolnoki Vártemplom több tucat találatot kapott 1919-ben, amikor a román csapatok feljöttek egészen a Tiszáig. A mai Kossuth térre, amely akkor piactér gyanánt szolgált, hason kúsztak az emberek vízért, hogy élve visszajussanak. Hetven esztendeje, 1921- ben újjáépítették a templomot. Bádogból elkészült tetejére a kereszt, s az azt tartó gömb. Az idén azután úgy találták jónak, hogy elkorrodálódott a gömb is, a kereszt is, kicseréltették azokat immáron rézre. Amikor lebontották a régit, igencsak elcsodálkoztak, ugyanis a gömbben ott lapultak eme fotók, mellettük még néhány, és egy leírás a harcok kimeneteléről. Most, a napokban, hogy öszszeért az új híd a Tiszán Szolnok szomszédságában - történelmi pillanat volt ez, hiszen visszavonhatatlanul épül az átkelő -, most szívesen adom közre Gacsári Kiss kanonok úr közreműködésével a lerobbantott hidat ábrázoló képet. Teszem ezt azért, amiért a másik fotót is mellékelem, gondolván arra, vajon miért tették eleink a gömbbe azt a képet, amelyen a megsebzett templom látható? Azt mondják, a tárgyak, az épületek sorsa gyakran olyan, mint az emberé - örömöt sugárzó, komikus, fordulatos vagy éppen tragikus, szenvedésekkel teli. Van abban valami sorsszerű, ahogyan a Szent István király alapította várplébánia és hit helye, a templom az idők folyamán talpon maradt. Az említett harcokban a szentély apszisa négy helyen kapott súlyos belövést, a szétlőtt torony ájultan összeomolván beszakította a templom Mennyit ér a szülő kérése? Egy család esete az iskolával Szokatlanul hosszú (tizenkét oldalas) levelet kaptunk a napokban a kunmadarasi Szendrei családtól. A levél szinte tanulmány arról, hogyan változtathatja meg egy kisgyerek, egy család életét az iskola. Benne van részletesen minden az első „fekete pont” történetétől egészen odáig, hogy a kislány másodikos korára „már olyan stresszállapotba került, hogy az iskolai munkáján szorongás, zavartság mutatkozott”. Az iskola javaslatára elvitték a nevelési tanácsadóba is a gyereket, ahol igen elismerően értékelték a kislány szellemi képességeit. Mivel úgy tűnt, a szorongás állandósul, s a szülők úgy érezték, nem kapnak elég felvilágosítást gyermekük előmeneteléről - az ellenőrzőjében mindössze egy négyes osztályzat volt -, kérték az iskola igazgatónőjét, hogy tegye át a kislányt egy másik osztályba, hátha az kedvező hatással lesz. Ennek a kérésnek azonban nem tett eleget az iskola vezetője, s a hosszú levél tulajdonképpen emiatt íródott. Szendreiék portája nem az előkelő negyedben van Kunmadarason. Arrafelé a Madár utcába és környékére esős időben legjobb gumicsizmában menni, hiszen legalább térdig ér a sár. Szendreiék háza - kívülről bár látszik rajta a munkálkodás - alaposabb csinosításra szorulna. A szülők azonban, akik nádvágással és -feldolgozással foglalkoznak, még sohasem kértek segélyt semmire sem. Boldogulnak, ahogy tudnak, s odaadó szeretettel, rajongással nevelik Júliát. A házban látszik is, hogy minden a kislány körül forog. Babák, játékok, de zömmel inkább könyvek vannak a gyerekszobában. A kislány számára ugyanis a tudomány a legbecsesebb. A legszívesebben az angolkönyvet forgatja, de szereti a keresztrejtvényeket és a matematikát is.- Akit Szendrei Júliának hívnak, annak jól kell tanulnia - hajtogatja a kislányunk -, hiszen tudja, hogy Petőfi felesége, Szendrey Júlia neve hasonlít az övéhez - árulja el az édesanya. Majd nem is titkolja, azt szeretné, ha a lánya egyetemre vagy főiskolára járna, feltéve, ha továbbra is jól tanul. Ami a szülőket illeti, mindent megtesznek azért, hogy gyermekük sikeres legyen, vigye valamire. Ők ugyanis - mint mondják - nagyon mélyről indultak. Iskolába nem sokáig jártak, élték a faluszéli cigánygyerekek életét. Az édesanya még félig gyerekfejjel elhatározta, ha felnő, másként neveli a gyerekét, mint ahogyan őt nevelték, illetve nem nevelték. Egyetlen, féltett kincsük Júlia, aki egyébként már a természettől is sokat kapott, ráadásul okos és kedves, közvetlen egyéniség. Nem csoda, hogy a szülőknek sok álmatlan éjszakát okozott a kislányon tapasztalt változás. Ám most már nyugodtak, legalábbis az éjszakák, hiszen Júliát átíratták a Tiszaörsi Általános Iskolába.- Amikor a polgármester úr ajtót mutatott legutóbbi ottjártamkor, elhatároztuk, hogy elvisszük a kunmadarasi iskolából a gyereket - jegyzi meg Szendreiné. S azóta immáron két hete reggel viszik Tiszaörsre, este hozzák Kunmadarasra a gyereket. Ha éppen működik a kocsi, akkor azzal, ha nem, busszal. Ez utóbbi esetben az apa vagy két óra hosszat gyalogol vissza reggel, hiszen csak arrafelé van buszjárat. Az egész napot nem töltheti Tiszaörsön, mivel ott van az udvaron a sok nád. A Kunmadarasi Általános Iskolában azzal fogad Tóth Károlyné igazgatónő, hogy aznap is éppen a kis Julikáról beszélgettek a tantestületben. Nem értik, miért vitték el az iskolából.- Én meg azt nem értem, miért nem teljesítette az iskola a szülök kérését . . .- Három második osztályunk van - mondja az igazgatónő. - Ebből az egyikben felzárkóztató program szerint tanítjuk a gyerekeket. A kislányt pontosan a jó képességei miatt nem tehettük át oda.- Azt hiszem, nem is arra az osztályra gondoltak Szendreiék, hiszen van még azonkívül is egy második osztály.- Mi lenne akkor, ha a fél iskola tanulói úgy döntenének, hogy inkább a másik osztályba akarnak járni? Változtatásra egyébként a félévek végén van lehetőség, ennek ellenére azt tanácsoltuk Szendreiéknek, hogy várjanak egy kicsit, hiszen nem tudtak olyan okot mondani, ami a változtatást indokolttá tette volna. Amit kifogásoltak: hangosan beszél a tanítónő, illetve nem szerepelnek a gyerek osztályzatai az ellenőrzőben. Megígértük, hogy változtatunk ezen, s később újra beszélgetünk a dologról. Ok azonban ezt nem várták meg.- A szülők kérése, ha jogos, ha nem, ha esetleg túlzott érzékenységből fakad is - nem elég ok? Hiszen azt jelzi, hogy valamivel nincsenek megelégedve. S ez még csak nem is minősíti feltétlenül a tanítót.- Mi nagyon sajnáljuk, hogy elvitték a kislányt, hiszen valóban jó képességű, jó tanuló gyerek. Nem kellett volna ilyen hirtelen dönteni. Hirtelen vagy sem, Szendreiék mindenesetre döntöttek, s Tiszaörsön szeretettel fogadták a kislányt. Bordás József né, az iskola igazgatónője nem minősíti a történteket, csupán annyit jegyez meg, hogy szabad az iskolaválasztás. Szalontai Zoltánné tanítónő pedig örömmel újságolja, hogy új tanítványa hamar beilleszkedett az osztályba, s társai a rövid idő alatt is nagyon megkedvelték. Julika aktív az órákon, rendesen dolgozik, minden remény megvan rá, hogy Tiszaörsön is a jó tanulók között lesz. Mint a mesében, minden jóra fordult hát, örülhetnénk. A dolog mégsem ilyen egyszerű. A családnak ugyanis nem kis áldozatot jelent az ingázás anyagilag sem. de ami még ennél is súlyosabb, nem múltak el nyomtalanul a történtek a lelkűkben. Hát ennyit ér a szülő kérése az iskolában? - kérdezzük mi is együtt Szendreiékkel. Tál Gizella \ megsebzett \ altemplom A felrobbantott szolnoki Tisza-híd Répaszedés kapával, gamóval. „ .. ..... ..... ,, „ .------1-----------------------------------------------------------------Nappali szürkület, szitalo eső, ragadós sár jellemezte az időjárást megveszerte az elmúlt napokban. A cukorrépaföldeken mégis dolgoznak, hétvégeken sincs megállás. Kézi erővel szedik, fejelik a répát, mentik, ami menthető. Felvételünk a jászalsószentgvörgyi Petőfi Tsz földjén készült, ahol az idén 360 hektáron termeltek répát, és 1 50-160 hektá-ron még földben a termés. Bérmunkásokat is alkalmaznak, már amennyire az anvagi lehetőségek engedik. Fotó: K. É.
