Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-10 / 290. szám
Érdekességek 1991. DECEMBER 10. Első számú közellenség: az infláció Gazdasági helyzetünket az év elején a pénzügyi szakemberek jóval optimistábban látták, mint a más területen dolgozók, a közvélemény pedig kifejezetten súlyosnak érezte. Pedig a szereposztás általában fordított szokott lenni. Meglepő azonban, hogy mind a két vélekedésnek megvannak a reális alapjai, mert sok tekintetben eltérő képet mutatnak a reál- és a pénzügyi folyamatok. Egyfelől tény, hogy a recesszió tovább mélyül, a gazdaság várható visszaesése elérheti a 8 százalékot, amire a közelmúlt töténetében Magyarországon alig akadt példa. (Sovány vigasz, hogy a hozzánk hasonló problémákkal küzdő kelet-európai országokban sem rózsásabb a helyzet: Bulgária, Lengyelország és Románia már tavaly is 10 százalékot meghaladó visszaesést produkált.) Rövid idő alatt megduplázódott a munkanélküliség, a vállalati csődhelyzetek szaporodására kell számítani. A keleti piacok drámai beszűkülése, valamint a befektetési kedv csökkenése miatt nincs is ok közeli fordulatot remélni. Mindezek a jelenségek igazolják a közvélemény rossz közérzetét. Másfelől valóban kimutathatók azok a pozitív folyamatok, amelyek a gazdaság egyre jobb alkalmazkodóképességét jelzik. Az exportteljesítményeket nem kellett mesterkélt eszközökkel serkenteni, folytatódik a kisvállalkozások fellendülése, gyarapodása, és elégedettek lehetünk a külföldi tőke beáramlásával is. Egyelőre sikerül tartani magunkat az IMF-fel egyeztetett stabilizációs politikához, ami önmagában is komoly sikernek számít. Gyarapodnak a lakosság megtakarításai is, hónapról-hónapra csökken az inflációs ráta - mindez a pénzügyi szakértők optimizmusát igazolja. Kinek van végül is igaza? Tagadhatatlan, hogy súlyos válságban vagyunk, amelynek még nem jutottunk túl a mélypontján. Aligha teljesül a kormányprogramnak az a feltételezése, hogy jövőre már megindul egy szerény mértékű fellendülés. A kelet-európai gazdasági kapcsolatok váratlan szétesése olyan súlyos sokkhatást okozott az eladósodás szorításával küzdő magyar gazdaságnak, amelyből egyszerűen képtelenség gyorsan és aránylag kis megrázkódtatással kikecmeregni. Máról holnapra elveszítette piacát a gépipar, amely szinte egyidőben szorult ki a szovjet piacról és a hazairól, de hasonló gondjai támadtak a vegyiparnak, a konzerviparnak, az építőiparnak, és újabban a mezőgazdaságnak is. Ezt a helyzetet igen nehéz átvészelni. Nincsenek csoda-megoldások. Új piacokat kell keresni, ahol mások persze az igények, új partnereket kell találni, akik részt vállalnak majd a termelés modernizálásából, eközben naponta meg kell küzdeni a nyomasztó pénzügyi nehézségekkel, amelyeket tetéznek a hasonló zavarokkal küzdő partnerek gondjai is. Mindezek még egy piaci viszonyokhoz hozzáedződött gazdaságot is megrázkódtatnának! Mint minden válság, ez is növekvő szociális feszültségekkel jár együtt, nemcsak munkanélküliséggel, hanem elszegényedéssel és leszakadással is, miközben a szintén takarékoskodásra kényszerülő költségvetésnek is a kelleténél kevesebb eszköze marad a feszültségek enyhítésére. És a pénzügyi szakemberek mégis örülnek. Örülnek, mert az ország megőrizte fizetőképességét, a növekvő megtakarítások finanszírozhatóvá teszik a költségvetést (ha ez nem így lenne, akkor pusztán emiatt is fenyegetne a külföldi eladósodás növekedése). Örülnek, mert a nagyvállalati szektor súlyos, 15 százalék körüli visszaesése nem fékezte le a kisvállalkozások fellendülését, s végül, de nem utolsósorban: a forint feketepiaci árfolyama ma már igen közel áll a hivataloshoz. Mi várható ezek után? - kérdezik sokan. Ami a közeljövőt illeti, sajnos tartani kell a kedvező folyamatok lelassulásától, sőt kifulladásától és a munkanélküliség további növekedésétől. Számítani kell a csökkenő befektetési kedvre, a kárpótlási igények kielégítése lassíthatja a privatizációt és némileg visszavetheti a mezőgazdasági termelést is. A feltorlódó gazdasági és szociális feszültségek ellenére most mégis lenne némi esély a negatív tendenciák megfékezésére, ha a kormányzat és a monetáris politika felismerné az első számú közellenséget: az inflációt, s nemcsak szóban, hanem tettekben is fellépne ellene. És persze lehetőségeket, módszereket kellene találni a társadalmi feszültségek kezelésére is, olyanokat, amelyek nem kívánnak többletforrásokat. Nem széles körben szétterülő, hanem a rászorulókra koncentráló szociálpolitikai eszközökre volna szükség. Véleményem szerint igazi fordulatra, érzékelhető gazdasági fellendülésre azonban még ekkor sincs reális lehetőség. Arra mindaddig vámunk kell, amíg annyira meg nem erősödik a gazdaság, hogy a fizetési mérleg javításának kényszere miatt nem kell minden fillért kivonni a fejlesztésből, a fejlődést serkentő, egészséget adó gazdasági vérkeringésből. Erre 1993-94 előtt aligha gondolhatunk. Antal László (Ferenczy-Europress) NÖVEKSZIK A BŰNÖZÉS A közelmúltban több fórumon is kijelentette a belügyminiszter: a legnagyobb erőfeszítések ellenére is növekszik a bűnözés, több ezer új rendőrre volna szükség a betörők, a tolvajok, a gyilkosok fülöncsípéséhez. Még 1985-ben tanulmányt készített a Belügyminisztérium a következő évtized bűnözési hullámának várható alakulásáról. Már akkor megjósolták, hogy a 90-es évek elejére „dagály” várható, amely akár az évezred végéig is eltarthat. Akkor nem vették komolyan az előrejelzéseket, megpróbálták padló alá söpörni a problémát, és nem készült fel a rendőrség a bűnözők elleni harc-Kevés a rendőr ra.- A rendőrség jelenlegi létszámát is akkor állapították meg, amikor az ismertté vált bűncselekmények száma még alig érte el évente a százezret - állítja Szabó Győző országos rendőrfőkapitány. - Tavaly azonban már több mint 340.000 bűnesetet regisztráltunk, s idén egyetlen negyedév alatt már meghaladta számuk a 90 ezret. A mai feltételek mellett az állomány képtelen eredményesen szembeszállni a bűnözéssel. Az országos rendőrfőkapitány hatáskörébe - egyenruhásokat és civileket is beszámítva - mindössze 24.000 rendőr tartozik. Egyes számítások szerint minimum újabb tízezer rendőrre volna szükség, mások szerint már háromezer fő elegendő volna az állapotok javításához. De amíg a rendőrség szakmai tekintélye nem növekszik, nem javítják az állomány jövedelmi viszonyait, addig nem állnak sorba az újabb jelentkezők a kapuk előtt.Tavaly a ki nem derített bűncselekmények aránya országosan 27,5 százalék volt. A legtöbb tettes kiléte a fővárosban maradt felderítetlenül, vidéken a bűnözőknek mindössze 10-11 százaléka nem kerül kézre. Hajdú és Szabolcs-Szatmár, valamint Borsod és Komárom megye helyzete a legrosszabb ebből a szempontból. Rendkívül sok gondot okoz a Belügyminisztérium és az Országos Rendőrfőkapitányság vezetőinek, hogy jelenleg mintegy 4000 kiképzetlen rendőr szerepel az állományban, és nem kellően kvalifikált a nyomozói gárda sem. Vannak olyan rendőrök, akik már két éve szolgálnak a testületben, de mind a mai napig nem részesültek kiképzésben. Talán ennek a számlájára is írható, hogy ha szerencsére csökkenő mértékben is, de még mindig növekszik a bűnözés Magyarországon. A helyzet javítására most hatékony intézkedéseket tervez a Belügyminisztérium, amelyek várhatóan már a jövő év elején érzékeltetik majd hatásukat. Sz.B. Ferenczy-Europress TraktorkészítőkisiparosokHorválbGáborfeTrombltísBé. la noszlopi esztergályos vállalkozókat régóta foglalkoztatta olyan traktorok elkészítésének gondolata, amelyeket a szűkösebb anyagi körülmények között dolgozó gazdálkodók is meg tudnak vásárolni, ugyanakkor megfelelnek azoknak a speciális igényeknek, amelyeket a különböző földművelési módszerek támasztanak a munkagéppel szemben. A közelmúltban elkészült az első, saját készítésű traktor: a három tonnáig terhelhető és a hidraulikával három oldalra billenthető pótkocsi. A meghajtásról egy Trabant-motor gondoskodik. A hasonló „tudású”, futószalagról érkezett traktorokért 1-1,2 millió forintot kellene fizetni. Tábornoki uniformisok - kiállítás Katonai tisztelgéssel fogadták szombat délelőtt Budapesten a pesterzsébeti Napóleon Galéria bejáratánál azokat a vendégeket, akik hivatalosak voltak „a tábornoki egyenruhák Magyarországon 1867-1945” című kiállítás megnyitójára. K. Horváth András alapító tulajdonos kezdeményezésére két katonai szakértő rendezte be a galériát 17 tábornoki öltözettel, a hozzá tartozó fegyverekkel és kitüntetésekkel. Az említett időszak szinte teljes tábornoki ruházatát felvonultatták, mindössze a K.u.K huszártábomoki díszatilla hiányzik. (A rendezők örömmel fogadnák, ha valaki - akárcsak kölcsönbe is - ilyen öltözéket felajánlana bemutatásra). Scharrer János vezérőrnagy megnyitója után egykori tábornokok, valamint tábornoközvegyek és -leszármazottak tekintették meg a gyűjteményt. Jelen volt Stomm Marcell altábornagy 90. évében járó özvegye is. A tábornoki ruhabemutató egy hónapig tart nyitva, és kedden, szerdán, csütörtökön délutánonként tekinthető meg a Napóleon Galéria Pesterzsébet, Ady Endre utcai bemutatóhelyiségében. Kassai Lajos a íovas íjasz A Somogy megyei Ka| posmc 'őri élő Kassai Lajos I egy új sportág, a lovas íjászat meghonosításán fáradozik. A honfoglaláskori időket idéző leendő sportág lényege: vágtató ló hátáról három ^testhelyzetben - szembe, oldalról és hátrafelé - kell íjjal egy adott távon a céltáblákat eltalálni. Kassai Lajos több száz órai munkával korhű ruházatot és fegyverzetet is készített, így tart bemutatókat a sportág népszerűsítésére. MTI Fotó: Kálmándy Ferenc v_ , Áú* ' '25 / Semmi hatalmat senkinek! Anarchisták Magyarországon Egy közepes sztárnak jobb sajtója van, mint a magyar anarchistáknak. De azért léteznek, és hébe-hóba írnak is róluk. Legutóbb februárban, amikor a Honvédelmi Minisztérium előtt tüntettek a katonai szolgálat ellen. Ugyanis, ellentétben a közhiedelemmel, nem utaznak a balhéra. Sőt, erőszakellenesek, ahogy - egy terrorista kisebbségtől eltekintve - elődeik is azok voltak. Az anarchia politikai filozófia és életforma, mint egyik budapesti aktivistájuk, Seres László megfogalmazta. Ennél csak egyik jelszavuk kifejezőbb: Semmi hatalmat senkinek! Az anarchisták - a múlt századra visszanyúló történelmi gyökerekkel - ugyanis azt vallják, hogy az államra és a benne megtestesülő hatalomra, tradicionális szervezetiségre, hatalmi hierarchiára semmi szükség nincsen. A legutóbbi idők magyar anarchista mozgalma 1988-ban kezdődött, amikor a budapesti Eötvös-klubban az egyetemisták, főleg a bölcsészek, kedvelt találkozóhelyén megalakult az Autonómia nevű anarchista csoport, főleg diákokból, néhány munkásból és baloldali értelmiségiből. Tevékenységük központjában az önszerveződés és az önművelés állt. Olvastak, saját múltjukat kutatták, vitatkoztak, és próbáltak mintákat venni a hasonló nyugat-európai mozgalmaktól. Miután elveikkel ellentétes, hogy pártszervezetszerűen működjenek, nem volt vezetőjük, elnökségük, szóvivőjük sem. Gondolataikról, véleményükről stencilezett újságokból lehetett értesülni, vagy az érdeklődő udvarias meghívást kapott összejövetelükre, ahol mindenki egyenrangúan fejtette ki álláspontját. Egy év múltán fordulat következett be; amikor létszámuk hatvan fölé nőtt - tevékenységük összeegyeztethetetlenné és követhetetlenné vált, kisebb sejtekre, csoportokra oszlottak. Azóta is működik a Budapest és a Nap nevű anarchopunk csoport. Alakult szakszervezeti jellegű és feminista csoportjuk is. Akcióik - a résztvevőkhöz hasonlóan - szelídek némi föltűnést mégis keltenek tüntetéseiket, demonstrációika ugyanis nem jelentik be előre Ez elveikkel és a törvénnyé egyaránt ellenkezik, ezért velük szemben mindig fellép < rendőrség. E számukra logikus, a kör nyezet számára azonban le küzdhetetlen ellentmondás fel oldódik következő és mindéi eddiginél nagyobb szabású ak ciójuk során: december 13-ái ugyanis bejelentett tüntetés tartanak. A nacionalizmusol ellen rendezendő demonstrácií címe: Gyertyagyújtás az áldó zatokért. Az akció érdekessége, hog; az anarchisták a jelek szerin kitörnek az elszigeteltségből Fellépnek a nacionalista dikta túrák, a polgárháború, különö sen az Európa biztonságát ve szélyeztető szerb-horvát konf liktus ellen. Védeni kívánják kisebbségi nemzetek és a nem zeti kisebbségek autonómiáját szót emelnek a magyarország cigányságért. Javaslataik: bé kés tárgyalások, demilitarizá lás, az előítéletek leküzdése. Jugoszláviában még csal gyűltek a fegyverek és az indu latok, amikor egy ifjú anarchis ta ezt mondta: „Az anarchiz mus az egyedüli társadalmi fői ma, amelyben minden egyér minden közösség, minden val lás, minden etnikai csopoi vagy nép meg tudja valósítar saját szabadságát.” Most ezét mennek 13-án a Kossuth térri ahonnan nem viszik el őket rendőrök. Bejelentett tünteté lesz. Kaszás Jen Atlantic Sajtószolgák