Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-02 / 283. szám

1991. DECEMBER 2. ; .. . : ..'tv___ Sportextra 5 Kosárlabda - Szuper Liga Vízilabda OB I. Gigászi küzdelem a presztízsrangadón Körmend Hunor-Szolnoki Olajbá­nyász 93-89 (47-33) Körmend, 2400 n., v.: Szabó, Szamos Körmend: Bell 29/3, Érsek 14/6, Zse­be 17/6, Hódi 6, Kraus 12. Csere: Kar­dos 8, Véha 7/3. Edző: Fodor Péter Szolnok: Hosszú 7/6, Kmézic 12, Hor­váth 1, Tóth A. 23/15, Berkics 31/3. Cse­re: Zsarkov 14/6,Tóth Z. 1, Jáhni. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Második olyan mérkőzését játszotta az Olajbányász, melynek eredményét magá­val viszi a magyar bajnokságba. Ennek megfelelően óriási elszántsággal kezdte a találkozót a piros-fekete legénység, Kmé­zic duplája, Tóth A. triplája adta meg az alaphangot. Nagy taktikai harc folyt a pá­lyán, a hetedik percben Kmézic - aki tava­szi egerszegi formájában játszott - már ne­gyedik kétpontos kosarát szerezte. Igyeke­zett kihasználni magassági fölényét a hazai együttes - mind az öt kosarasa két méteren felüli -, ezért a palánk alatti pozíciójátékot erőltette. Bell ügyesen bevitte az őt semle­gesíteni próbáló Horváthot a gyűrű alá, ahol az irányító tehetetlennek bizonyult. Hiába szerzett időközben Tóth Attila újabb triplát, a csehszlovák Kraus révén átvették a vezetést a körmendiek (20-18). Kimon­dottan színvonalas, élvezetes összecsapást láthatott a vasi közönség, ráadásul kedven­cei remek hajrát vágtak ki. Zsinórban ki­lenc pontot szereztek Zsebéék, így meg­nyugtató előnnyel térhettek pihenőre. Rezák László félidei tanácsait megfo­gadták fiai, hatalmas lendülettel vetették magukat a küzdelembe, pontos távoli do­básokkal sikerült felzárkózni. Ebben az időben a Hunor csak büntetőkből tudott eredményes lenni, míg a vendégek szemet gyönyörködtető támadások után szerezték találataikat. Tűzbe jött a maroknyi szolno­ki szurkolótábor, de az egyenlítést csak nem sikerült kicsikarni. A hajrá perceire sajnos fordult a kocka, Berkicsék dobál­hatták az egy plusz egyeket - váltakozó sikerrel -, a vendéglátók viszont rendre hárompontossal válaszoltak. Pattanásig feszült hangulatban teltek az utolsó per­cek, 86-83-nál háromszor is visszakapta a támadás jogát a hazai gárda, melyből Bell kétpontos kosarat ért el. Már ünnepelt a publikum, mikor Berkics hármasával 91 - 89-re módosította az állást. Négy másod­perccel a vége előtt egy taktikai szabályta­lanság után a megítélt büntetőket Zsebe higgadtan értékesítve alakította ki a vég­eredményt. Gigászi küzdelemben szenvedett vere­séget a bajnok, annak ellenére, hogy meg­ismételte Bécsben mutatott második fél­idei kitűnő játékát. Rezák László: - Sajnos az első félidő közepén bekövetkezett rövidzárlat döntő­en befolyásolta a mérkőzés végkimenete­lét, annak ellenére, hogy a folytatásban igazi csapatmunkával sikerült szorossá tenni a találkozót.- Kékesi -NB I. B-csoport Ez nem volt kosárlabda Nők: Szolnoki MÁV MTE-Testneve­­lési Főiskola 58-69 (23-38) Szolnok, 100 n., v.: Mustos, Kóthay Szolnok: Szőcs 6, Kremer, Czeglédi 14, Pintér 10, Krasznai 12. Csere: Szalai 16. Edző: Hegedűs Mária TFSE: Bíró 15, Kovács 11/3, Edelényi 6, Dezső 12, Klucsik 11. Csere: Balogh 3, Szakáll 10, Kangyerka, Somogyi, Lu­gosi. Edző: Boros Gábor Kipontozódott: Szőcs a 25. percben „Négypontos” találkozóra érkezett a fő­iskolás gárda, mivel hazai pályán meg­szerzett előnyük nem tűnt behozhatatlan­­nak, s nagyobb arányú vereségük esetén azonban helyet cserélt volna a két együt­tes. A várva várt piros-kék győzelem saj­nos elmaradt, pedig az esély adva volt. Nagyon nehéz erről a találkozóról bár­mit is írni, hiszen nem azt a játékot nevezik kosárlabdának, amit a csapatok szombat este bemutattak. Az általam - s a nézők által - elképzelt sportágban futnak, mo­zognak, dobnak a játékosok (még ha hi­báznak is közben), ehelyett valami egé­szen más produkciót láthattunk az NB I-es (!) bajnoki összecsapáson. Kezdetleges hibák tömkelegé „színesítette” az egyéb­ként unalmas mérkőzést, eladott labdák, rossz labdavezetések, kihagyott ziccerek sokasága borzolta a nézők idegeit. A ha­zaiak közül tulajdonképpen egyedül a sé­rüléséből éppenhogy felépült, csak csere­ként pályára lépő Szalai dicsérhető, aki szállította a tőle elvárt pontokat. A nyáron srősítésként Szolnokra érkezett Kremer jelentős súlyfelesleggel küszködik, így lassúsága az irányító poszton még szem­betűnőbb volt. Pontot nem szerzett, moz­gatni nem tudta ötösét, kerékkötője volt a csapatnak. Krasznainak jó ideje csak fel­villanásai vannak, Szőcs abszolút formán kívül játszott, ráadásul a nézőtérről úgy :űnt, mintha szándékosan pontoztatta vol­na ki magát, mivel edzője nem cserélte le. Ennyi gyatra teljesítmény mellett is lett volna azonban esélye a győzelemre a MÁV MTE-nek - a vendégek sem brillí­roztak -, de a döntő pillanatokban, mikor fel lehetett volna zárkózni, mindig hibá­zott valaki. Ilyen játékot látva gondolko­dik el csak igazán az ember, idáig süllyedt a nem is olyan régen Eb-bronzérmet szer­zett női kosárlabdánk színvonala?! Számomra érthetetlen, pedagógiailag pedig egyszerűen elfogadhatatlan Hege­dűs Mária edző módszere. Akkor, amikor bármelyik kezdőemberét lehozhatta volna mutatott teljesítménye alapján, nem cse­rélt, hagyta kínlódni a pályán levőket. Pe­dig mellette olyanok foglaltak helyet, akik tavaly húzóemberei voltak a bajnokságot nyert együttesnek, s lelkesedésükkel, bi­zonyítási vágyukkal esetleg pótolni tudták volna a tudáskülönbséget. Géléi Szentesített diadal Szolnoki Vízügy SE-Szentesi SC 11-6 (3-2, 3-3,3-0, 2-1) Damjanich uszoda, 200 n. V.: Szent­­györgyi, Szarka Szolnok: Bodrogi - Mohi 2, Tóth Cs. 3, Lihótzky, Eschwig 1, Magyar, Nagy 3. Csere: Dudás, Molnár 1, Pintér Z., Krasznai G. 1, Kiss A. Edző: Cseh Sán­dor Szentes: Podhánszky - Cseh, Berki 1, Orazalinov 3, Kozák, Tary 1, Hanykov. Csere: Lantos 1, Bállá, Halápi. Edző: dr. Tóth Gyula és Fülöp Tibor Gól emberelőnyből: 10/3, ill. 10/1. Négyméteresből: 1/1, ill. 2/1 Úgy tűnik, hazai vízben ellenállhatatlan a szolnoki gárda. S talán az is segít ebben, hogy mindig akad támogató: ezúttal a PA­LIÉRT KFT. nyúlt a pénztárcába. Ami pe­dig a mérkőzést illeti: az a tavaly ragyogó­an szerepelt Szentes volt az ellenfél, amelynek sorait a góllövőlistát vezető szovjet Orazalinov erősíti. Kezdetben úgy tűnt, hogy csodát látunk: a Vízügy SE sorozatban három előnyös helyzetet érté­kesített. Előbb Nagy, aztán Tóth Cs. lőtt gólt, 2-0, a Szentes előnyből és négyméte­resből egyenlített, de Mohi újabb ember­előnyből ismét betalált, és 3-2 a Szolnok javára. A második negyed elején Eschwig távoli lövése becsorgott, 4-2, majd több jó védekezés után a nagy kedvvel játszó Nagy Tibi két góljával már 6-2 volt az eredmény. Élettel teli, lüktető volt ekkor a Vízügy SE játéka. Úgy tarolt a csapat, akár egy gőzhenger. De észrevétlenül belopó­­zott néhány perces rövidzárlat, s a meden­ce partján mindenki szorongott, mert a Bodrogi volt a mezőny legjobbja Szentes felzárkózott 6-5-re. Ekkor a Szol­noknál kimaradt több nagy és emberelő­nyös helyzet. Szerencsére a harmadik ne­gyed elején a mezőny legjobbjának bizo­nyuló Bodrogi négyméterest hárított, az­tán Krasznai és Tóth Cs. góljával 8-5-re elhúzott a hazai együttes. Eschwig kipon­tozódott, hátrányos helyzetben a szemfü­les Nagy elcsente a labdát, megúszott, de visszahúzták. Négyméteres! Mohi kímé­letlenül bevágta a labdát, 9-5, az utolsó negyed elején Tóth Cs. lőtt gólt, és már 10-5. Taktikusan, okosan játszott a Vízügy SE, egy újabb hátrányos helyzet kivédése után leúsztak ellenfelüket, Tóth Cs. átadá­sát Molnár belőtte, és már 11-5. A ritka szép akció láttán ösztönösen felcsattant a nyílt színi taps. Lantos megugrása után alakult ki a végeredmény. Ezzel befejeződött az őszi idény, a hát­ralévő két találkozót már tavaszról hozták előre. A szolnoki csapat - hasonlóan a Szeged elleni mérkőzéshez - szinte leisko­lázta ellenfelét. Védekezésben, Bodrogi­val az élen, egymást múlták felül a játéko­sok. Úszástudásban, erőnlétben és hely­zetkihasználásban is magasan ellenfelük fölé kerekedtek, taktikailag érettebben ját­szottak, csupán a győzelem különbsége volt kérdéses. Hej, ha idegenben is ezt tudnák játszani! Sajnálatos epizód volt, hogy a mérkőzés lefújása után a szovjet Orazalinov a me­dencében feldühödött oroszlán módjára rontott Mohi Zoltánra, három társa is alig tudta lefogni, hogy szét ne tépje a szolnoki fiút. (pataki) Kézilabda NB I. A-csoport Hetesek futószalagon Nők: Hargita KC-Jászberényi TK Lehel SC 31-23 (16-12) Népliget, 200 n. V.: Kardos, Olmann Hargita KC: Szopóczy - Horváth 1.4 (2), Farkas 7 (5), Kökény 8 (3), Győrffyné, György 6 (2), Major 1. Csere: Janák (ka­pus), Minárovicsné 2, Halmai, Mankovai 1 (1), Kovácsné 2(1). Edző: Adorján János Lehel SC: Lenhardt - Molnár 3, Zubor­­jeva 3, Fjodorova 2, Tarjányi 7 (4), Szegő 6, Esztáriné 2. Csere: Krehlik (kapus), Esik. Edző: Ugrin György Kiállítások: 4, ill 6 perc Hétméteresek: 15/14. ill. 5/4 Esztáriné már kezdőként lépett pá­lyára hosszú kihagyása után Tisztes helytállás. Ez volt a célja a bajnok­ság tizenkettedik fordulójában a JTK Lehel SC csapatának, amely a bajnoki címet védő Hargita KC-től hazai pályán is tíz góllal ka­pott ki. Az esélytelenek nyugalmával induló jászságiak céljuknak megfelelően, nem fel­tartott kézzel kezdtek. Nem tisztelték nagy hírű ellenfelüket, meglepetésre Szegő és Zu­­borjeva találataival a vezetést is megszerez­ték. Az első tíz percben az előny rendre a jászságiaknál volt, a hazaiak csak nehezen melegedtek játékba. A vendégek később is jól használták ki a fővárosiak meglehetősen szellős védekezését, és lépést tudtak tartani a bajnokkal. Feltűnő volt, hogy a játékvezetők milyen sok esetben adtak büntetőt a Hargita KC javára, s ez bizony befolyásolta a találko­zó alakulását. Míg az egyik oldalon Kökény és Farkas többnyire hétméteresekből volt eredményes, addig a másik oldalon Szegő és Tarjányi szerezte szorgalmasan a gólokat. Többgólos előnyre a Hargita KC csak a fél­idő hajrájában tett szert. Ekkor a jászberényi­ek játszottak emberelőnyben, de mégis ők kaptak két gólt. Ez a rövidzárlat négygólos előnyt jelentett az első harminc perc végére a fővárosiak javára. A hazaiak a második fél­időben fokozatosan növelték előnyüket, de a jászsági csapat egy percig sem játszott alá­rendelt szerepet. Nem volt vitás, hogy a fő­városiak lényegesen nagyobb játékerőt kép­viselnek, de még a játékvezetés is nekik ked­vezett. Ezzel viszont már nem tudtak lépést tartani a vendégek. A Hargita KC javára megítélt tizenöt büntetőből egy kivételével mindig gól született, a Hargita találatainak Férfiak: Bp. Hargita KC-Szolnoki Olaj­bányász 17-16(9-10) Budapest, 400 n. V.: Nyári, Veszter Hargita: Ihász - Móré 2 (1), Fülöp 1, Török 2, Klemán 1, Adorján 2 (1), Grud­­mann 4(1). Csere: Hemela (kapus), Szmir­­nov 5 (1), Páll, Roczó, Dobrovits. Edző: Győrfi János Szolnok: Szemenov - Rigó 1, Maszkalec, Mezei 3, Kotormán 2, Harta 7 (6), Bendó 2. Csere: Horváth Zs. (kapus), Vozár 1 (1), Be­­rényi, Woth, Simon. Edző: Zsiga Gyula Kiállítások: 2, ill. 2 perc. Hétméteresek: 5/4, ill. 7/7 A szerdai fordulóban megsérült Vozárra sajnos csak a cseresorban számíthatott az edző, ott is csak úgy, hogy közvetlenül a találkozó előtt fájdalomcsillapító injekciót kapott. Az „új” összetételű szolnoki támadósor indította a játékot, a betörő Maszkalecet csak szabálytalanság árán szerelték, a büntetés­végrehajtó Harta biztosan talált a bal sarokba. A fővárosiak támadását, a jól záró Tisza-parti védősorból kilépő Harta szerelte, és gyors indításból 0-2-re növelte az előnyt. Az Olaj­bányász védőfala továbbra is magabiztos volt, és újabb labdaszerzés után Kotormán lövése a kapufán csattant, de a kipattanót Mezei a kapuba „pofozta”, 0-3. A hazaiak­nak a hatodik percig kellett várni, hogy Fülöp átlövéséből megszerezzék első góljukat. A jó csaknem felét érte el hétméteresekből. Ezzel szemben a jászberényiek csak ötször jutottak büntetőhöz. Ekkora különbség pedig nem volt a két csapat védekezése között. A hatvan perc vé­gére végül nyolc góllal húzott el a Hargita KC, s ez hazai eredményeiket ismerve a jász­berényiek várakozáson felüli jó teljesítmé­nyét dicséri. Szegő, Tarjányi és Zuborjeva játéka külön is említést érdemel a vendégek­nél, míg a hazaiaknál Kökény volt a legjobb. A jó közepes színvonalú találkozót teljesen megérdemelten nyerte az esélyes fővárosi gárda. Szántai kezdést Bendó technikai hibája zavarta meg, majd viszonttámadásból Grudmann szélről talált be, 2-3. Mintha csak az előbbi jelzésre vártak volna a Szolnok szélsői, Rigó, majd Bendó volt eredményes, és tíz perc játék után 2-5. A hazaiak cserékkel próbáltak támadási taktikájukon változtatni, sikerrel, 5-5-re fel­zárkóztak. A félidő hajrájában Szemenov védte Adorján büntetőjét, majd látványos Kotormán-Mezei összjáték után vezetést szervezetek a Tisza-partiak. A második félidő Grudmann góljával in­dult, 10-10 lett az állás. Nagy taktikai csata volt mindkét kapu előtt a kedvező pozíció­kért, de a védők jóvoltából egyik csapat sem tudott előnyre szert tenni, 15-15. Az Olajból az irányító Maszkalec sérülés miatt kénytelen volt elhagyni a játékteret, így Vozár és Harta kiválása után átlövő nélkül maradt a csapat. Az öt nap alatt harmadik bajnoki mérkőzését játszó Olajbányász a lövők kiválása után szé­leken próbálkozott, kevés sikerrel, és ezt ki­használva a fővárosiak 17-15-re elhúztak. Az utolsó percekben újra volt remény a felzárkó­zásra, de ziccerek maradnak ki, és így maradt a két pont a fővárosiaknál. Sajnos az öt nap alatt keletkezett sérülések és a fáradtság a második félidő közepétől nagyon nehéz helyzet elé állította Zsiga Gyu­la edzőt, mivel „elfogyott’ ’ a csapata, és csak „kényszermegoldásokat’ ’ tudott alkalmazni. Horváth Öt nap alatt három meccs -túl sok! Szalai (fehérben) nyújtott egyedül el­fogadható teljesítményt. Fotó: Novák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom