Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-05 / 286. szám

1991. DECEMBER 5. 5 Az Uj Néplap Kisújszálláson A 101. esztendejébe lépett ide illik még egy statisztika. Va­lami olyasmi, hogy még az álla­mi gondozottaknak általában tíz­tizenöt százaléka végül börtön­ben köt ki, náluk mások az ará­nyok. Hétórás tanácskozás egy másik hölgyhöz. Ebből a le­vélváltásból azután ismeretség, szerelem, később pedig házasság lett. Ámbár akkor, a nyolcvanas évek dereka körül nem volt egy­szerű átköltözni Székelyország­ból a Nagykunságba. Tengernyi kérelem, utánjárás révén sike­rült, és azóta Sándor kisúji fele-Sándor egyébként nem hiába székely, de afféle ezermester is, akár az édesapja. Tervbe vette, hogy mostani lakásuk elé, a Kí­gyó utcába díszes székely kaput farag. Nem másért, hogy idézze szülőföldje hangulatát. Azt a vi­lágot, ahol olyan magyar embe­rek teremnek, akik kevés szóból is megértik egymást... 1991/ A Kossuth Úti Általános Iskolá­ban az intézményvezetés és a diá­kok gondoltak egy merészet, és Kis Pétemé tanárnő vezetésével megjelentettek egy érdekes kiad­ványt, Suliújság címmel. A leendő újságíró-palánták a Kincskereső Klub tagjaiból verbuválódtak. Mintegy tizenöten szerkesztik a la­pot, és mivel a suliban hatszáz diák koptatja a padokat, egyelőre há­romszáz darabot nyomtattak a ti­zenhat oldalas kiadványból. Az el­ső számban többek között az igaz­gatónő nyilatkozik arról, hogy mi­lyen iskolát szeretnének megvaló­sítani. Ezenkívül portré található az egyik új nevelőről, van humor­zsák, Kincskereső-oldal, olvastad­­hallottad fejezet, a lap ismerteti a diákönkormányzat éves program­ját és a tanév eseményeit. Az újsá­got példányonként tizenhat forin­tért árulják, és a szerkesztők elkép­zelése szerint a második szám va-Idestova hét éve, hogy a Mi­kes úton megnyílt az úgyneve­zett túlkoros fiatalok nevelőott­hona. Ebbe az intézetbe olyan apátlan-anyátlan tizenévesek ke­rülnek, akik nem tehetnek arról, hogy általában egyik vér szerinti szülőnek sem kellenek. így az­után az sem véletlen, hogy ki­­sebb-nagyobb mértékben össze­ütközésbe kerültek a törvénnyel. Az intézet nevelői igyekeznek az elveszett otthon helyett otthont biztosítani: sőt, a gyerekek dol­goznak meg tanulnak is. A munkaalkalom teremtésé­ben sokat segít nekik a két mező­­gazdasági és az ipari szövetke­zet, illetve az egyház. Talán az is mond valamit, hogy az egykoron itt élők - vesse a sors bármerre őket -, ha csak tehetik, visszajár­nak, és látogatóként sokszor fel­keresik istápolóikat. Tudom, a nevelőmunka hatékonyságát végtelenül nehéz mérni, de talán Késik a kalendárium Bő esztendő telt el azóta, hogy a tanácsrendszert követően megalakult a tizenkilenc tagú képviselő-testület. Ebben a vá­rosban van a helyi hon­atyák között például: gaz­dasági és agrárszakember, tanár, gyógyszerész, állat­orvos, nyugdíjas, mérnök, közgazdász. Vajon milyen az összhang közöttük, ér­deklődtünk dr. Ducza La­jos polgármestertől.- Az a jó, hogy több párt­ból található delegált, és mivel sok a gazdasági szakember, a döntések szakmailag megalapozot­tak. Úgy jellemezném, hogy ez az egy híján húsz személy színes kis csapat.- Mi az eltelt időszak fő erénye?- Talán az, hogy a város intézményei zavartalanul tevékenykedhettek. Aki ismeri a mostani pénzügyi viszonyokat, tisztában van azzal, hogy ez nem kis do­log. Az is jó, hogy az ügyek intézésére nem kell annyit utazni, hiszen például a szemé­lyi igazolványokkal, útlevelek­kel kapcsolatos teendőket nem Karcagon, hanem helyben inté­zik. A pozitív oldal számlálóját erősíti az is, hogy több utcát asz­faltoztunk, a tervezett ütemben kezésekkel az itteni cégek em­bereit bíztuk meg, elsősorban azért, hogy ne kelljen további dolgozókat elbocsátani.- Melyek 1992 legfonto­sabb feladatai?- Több is van. Az élre kívánkozik az, hogy mun­kahelyeket kell létesíteni, mert már hatszáz az állás­­nélküli. Ezért minden úton-módon segítjük a vál­lalkozásokat, vállalkozó­kat, akik létszáma egy év alatt megduplázódott, és már meghaladja a hatszá­zat. Befejeződik a szemét­telep építése, és a képvise­lő-testület úgy döntött, hogy a helyi adókból új műutak épülnek. Hadd említsem meg azt is, hogy jövőre ünnepeljük a város újratelepülésének a 275. évfordulóját. Erre a jeles eseményre megemlé­kezéssorozattal készülünk, amelyek forgatókönyvét egy bizottság dolgozza ki. A jugoszláviai magyaro­kon kívül a romániaiakkal is ápoljuk a barátság szálait, így például Brassó külvárosának, Négyfalunak karácsonyra az egyházak és az iskolák szalon­cukrot gyűjtenek. Azért, mert ez ott még napjainkban is hiány­cikknek számít. és módon épül a 19 millióba ke­rülő szeméttelep. Azután az egészségügyi létesítményeink műszerezettségét korszerűsítet­tük, bővítettük, sőt létrejött az első itteni amerikai-magyar kft.- Mi az, ami nem sikerült?- Minden szándékunk ellenére képtelenek voltunk olyan vállal­kozásokat teremteni, amelyek­kel a munkanélküliséget lehetett volna csökkenteni. A helyi épít-Özvegy Mile Károlyné, Julis­ka néni november derekán átlép­te a bűvös kort, és azóta már a százegyedik esztendejét tapossa. Noha a látása, hallása kissé már picit hűtlen lett hozzá, de a szel­lemi frissessége változatlan, és bizony sokszor jobban ismeri, tudja a családi vonatkozású ese­ményeket, mint az őt gondozó 66 éves lánya. Az, hogy gondozás, erős túl­zás, hiszen Juliska néni 101 esz­tendősen is a maga Ura. Azon kevesek közé tartozik, aki el­mondhatja: az én édesapám még látta a 48-as forradalmat, hiszen 1840-ben született. Hat elemit járt, 1910. december 1-jén tartot­ták a lakodalmukat az urával. 43 esztendeig éltek együtt, hat gye­rekük született, de az egyik ko­rán meghalt. Napjainkban még hárman élnek közülük: egy fiú és két lány. Beteg nem volt, orvos­ságot eddig még nem szedett. Világéletében dolgozott, és még ma is sepreget, takarít, kukoricát darál a tyúkoknak. Századik szü­letésnapja alkalmából köszön­tötte a polgármester, a tiszteletes úr, az országgyűlési képviselő, a vöröskeresztes titkár. Szerinte a hosszú élet titka a sok munka és a korai kelés. Hébe-korba az or­vos is megnézi: a minap is benyi­tott hozzájuk, és majdnení rosszul lett. Ugyanis Juliska néni kétrét görnyedve a répát mosta a folyosón. Meg is jegyezte: én lamikor februárban jelenik majd meg. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Korányi Éva Kacsó Sándor bő másfél évti­zede Székelyföldön, Felső-Só­­falván bizony vajmi keveset tu­dott Kisújszállásról. A most hu­szonkilenc éves, ipari szövetke­zetben dolgozó esztergályos úgy jutott el ide, hogy kapott egy cí­met. Levelet írt, de ez elkerült ségével együtt a nagykun város­ban él, sőt a család azóta egy Hunor és egy Nándor nevű apró­sággal is gyarapodott. (Egyelő­re, mert a téma még koránt sincs lezárva, noha mindez már nem tartozik bemutató írásunk továb­bi sorai közé.) Sajnálattal vegyes szomorú­sággal adjuk közre, hogy a de­cember végére ígért helyi Nagy­kun Kalendárium nyomdai és egyéb szervezési okok miatt csak januárban kerülhet tisztelt olvasóink asztalára. A párhetes késésért, csúszásért szíves meg­értésüket kérik mindazok, akik az 1992-es helyi kalendárium megteremtésén, létrehozásán fá­radoztak. Csak mellesleg jegy­zem meg, hogy az írók, szerkesz­tők kivétel nélkül ingyen vállal­ták és végezték tevékenységü­ket, hiszen ezért a munkáért kö­­szönömön kívül mással nem bír­tak, bírnak fizetni az ötlet kitalá­lói. Eddig az alapítás óta százöt­vennégyen laktak itt, és közülük mindössze négyen jutottak bör­tönbe. Ez ugye, akárhogy néz­zük, még a három százalékot sem éri el... j 147 e-r mérlege Sulisok Suliujsagja Otthon helyett otthon Székelyföldről a Nagyalföldre A legutóbbi képviselő-testületi ülésen a helybeli honatyák tizenhárom napirendi pontot tárgyaltak meg délután egytől este nyolcig. Az egyik közülük a helyi ipar­űzési adó volt, amelyről koráb­ban már említés történt a lapunk­ban. Ennek értelmében a vállal­kozóknak a nettó árbevétel két ezrelékét kell befizetniük az ön­­kormányzatnak: mégpedig oly módon, hogy az első három év adómentes, és csak azután lép életbe ez a határozat. Kivéve azokat a vállalkozókat, akik al­kohol árusításával foglalkoznak. Ezenkívül költségvetési tájé­koztató hangzott el arról, hogy a város a maradék pénzekből bizo­nyos összeget a kábeltelevízió fejállomásának a vásárlására fordított, illetve számítógépet vett. Eddig egyébként a kábelte­levízió bekötését mintegy két­száz személy akarja, noha ez la­kásonként 13 ezerbe kerül. Most alakul meg az a kft., amely a témával kapcsolatos eljárások, tennivalók bonyolítója lesz. Rendeletet alkottak a környe­zetvédelemről is, és az önkor­mányzati tulajdonú lakások el­adásával szintén foglalkoztak. Ugyanis közel háromszáz efféle otthont, házat tartanak nyilván, és a bennük lakók közül sokan meg szeretnék vásárolni jelenle­gi otthonaikat. A képviselők úgy foglaltak állást, hogy legyen bár­milyen beosztású, szakmájú, he­lyileg fontos személy az illető, a legjobb ilyen lakások nem el­adók. Egyébként mintegy hat­van lakást szerenének eladni, fi­noman fogalmazva: nem a leg­jobbakat. Ugyanitt szó esett a közvilágí­tás korszerűsítéséről, meg arról, hogy egy utca új nevet kapott. Egyébként december 5-én délután egy órakor a városháza dísztermében a túrkevei hon­atyákkal együttes ülést tart a tes­tület. Ugyanis a két város önkor­mányzata megvásárolta az otta­ni Autójavító Vállalat egy részét, mégpedig a tanszervizt, ahol mintegy százhúsz gyerek szak­képzését végzik. A kisúji képviselőknek az esz­tendő legutolsó tanácskozása de­cember 17-én délután egy órakor kezdődik. Ezen az összejövete­len többek között szó lesz: az építési tilalmak felül­vizsgálatáról, a közterület-fogla­lási díjak megállapításáról, és döntés várható a korábbi egyházi ingatlanok sorsáról, esetleges visszaadásáról. A nyilvános ülésre - mint eddig is - tisztelettel várják az érdeklődőket. ilyen karikába tekeredve nem bírnék dolgozni. Juliska néni még bír ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom