Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
1991. DECEMBER 31. Hazai tükör 3 Itt (lesz) a kártya! Az új rendszer beüzemelése A beteg igazolja magát Jövő évtől igazoljuk magunkat, ha orvoshoz megyünk. No nem azt kell bizonyítani, hogy betegek vagyunk (azt majd a doktor eldönti), hanem hogy jogosultak vagyunk a gyógykezelésre. Hamarosan megkezdik a betegbiztosítási kártya (vagy ahogy hivatalosan nevezik: betegbiztosítási igazolvány) kiosztását. Az igazolvány két részből áll. Az ellenőrző lap tartalmazza a személyi adatokat (név, anyja neve, születési adatok, személyazonosító jel, a jogosultság alapja stb.). Ez a rész a biztosítónál marad. Az igazolvány másik része az úgynevezett kártya, mely kék színű, és a Magyar Köztársaság címere látható rajta. A kártyán rajta vannak az állampolgár személyi adatai, személyazonosító jele; az, hogy meddig érvényes a kártya. Hátoldalára írják a tulajdonos vércsoportját és választott orvosának nevét, címét, telefonszámát. Ebbe a rubrikába a választott háziorvos neve kerül majd. A kártya alján két ellenőrző szelvény található, mindkettőt a választott háziorvos veszi magához, az egyik nála marad, a másikat a biztosítóhoz juttatja el. A kártyák kiosztását januárban kezdik - tudtuk meg dr. Bagdi Lászlótól, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság igazgatójától -, és az úgynevezett „türelmi idő’ ’júliusig tart. Akkor ugyanis mindenütt befejeződik a kiosztás. Ezzel a kék kártyával kell tehát (miután megkaptuk) orvoshoz menni. A körzetek megszűnnek, a körzeti orvos helyébe a háziorvos lép. (Ó sokszor ugyanaz, mint aki a körzeti orvosunk volt, de most már szabadon választjuk, vagy elmegyünk másikhoz, akiben jobban bízunk.) Az alapellátást biztosító orvos neve háziorvos lesz. Korábban próbálkoztak azzal a kifejezéssel, hogy családorvos, de kiderült, hogy ez nem helytálló. Előfordulhat ugyanis, hogy a család minden tagja más doktort választ, így a szakemberek maradtak a háziorvos megjelölésnél. Ezzel a kártyával megyünk tehát ahhoz a háziorvoshoz, akit mi választunk. Az ő feladata levenni a két ellenőrző szelvényt kék biztosítási kártyánk aljáról. De! Nemcsak a háziorvoshoz kell vinni ezt a kártyát, hanem minden egészségügyi intézménybe! A kórházi orvost ugyan nem választhatjuk, és ő nem szed le semmiféle ellenőrző szelvényt a kártyánkról, de a kórházban is ezzel a kártyával igazoljuk, hogy jogosultak vagyunk az egészségügyi ellátásra. Fölmerül a kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik nem dolgoznak, és akik után munkahelyük nem fizeti a társadalombiztosítási járulékot? Aki munkanélküli, annak is jár a kártya. A nyugdíjasoknak úgyszintén. Az eltartott családtagoknak az eltartójuk után. A hajléktalanok, a periférián élők gyógyításának költségeit a költségvetés fedezi majd. Ugyanakkor a betegek új kartont kapnak az orvosnál. A háziorvosnak ugyanis újra kell kezdeni a beteg dokumentációját. Nagy kérdés, hogy mivel szinte a társadalom nagy többsége (a gyerekek is) önálló biztosítási kártyával fog rendelkezni, és ezt az igazolványt fél év alatt milliókhoz el kell juttatni, az átvételt pedig aláírással igazolni: hogyan fogják szétosztani a kártyákat? Az elképzelések szerint a munkahelyeken, a vállalatokon, illetve a munkaügyi központokon keresztül. Az egyéni vállalkozóknak pedig be kell menniük a biztosítóhoz a kártyáért. Milyen lesz 1992? Madame Indira „rózsaszínben” látja a világot 1992-től nem kell félni, Madame Indira, Párizs ismert jövendőmondó asszonya „rózsaszínben” látja a világot. Legalábbis sok érdekes dolog fog történni jövőre. Nem lesz például változás a legerősebb nyugati hatalom vezetésében, mert George Busht újból megválasztják az Egyesült Államok elnökévé. Keleten viszont a radikális orosz Borisz Jelcin egészségi okokból lemond Mihail Gorbacsov javára, aki így volt szovjet elnökből orosz államfő(!?) lesz. A trónjához makacsul ragaszkodó II. Erzsébet angol királynő a jósnőfenomén szerint ezúttal hajlandóságot mutat majd arra, hogy esetleg lemondjon fia, Charles walesi herceg javára. Államfőkkel egyéb dolgok is történnek. A világ közvéleménye megkönnyebbül akkor, amikor végre értesül róla, hogy egy sikeres államcsíny következtében letűnik a politikai porondról Szaddam Húszéin iraki diktátor, és valamelyik Maghreb-országba menekül. Kuba élére is új politikus kerül: Fidel Castrót testvére, Raul váltja fel. Madame Indira világraszóló lakodalmakat is jósol. A filmrajongók egyik kedvence, Alain Delon újból anyakönyvvezető elé áll, hogy kivel, az egyelőre még a jövendőmondó előtt is titok. Menyasszonyt ígér a látnok Rainer monacói hercegnek is, egy nálánál tíz évvel ifjabb hölgy személyében. A londoni Buckingham-palotában Anna hercegnő esküvőjére gyűlik majd össze ország-világ sok híressége. Nagyon is közérdekű Indira asszony talán legfontosabb ígérete: azt állítja, hogy 1992-ben végre áttörésre számíthat a tudomány az AIDS gyógyítása terén. Legalább ebben az egyben legyen igaza. Mire (ne) vállalkozzunk? Országunk, a Kárpótlási-medence immár a vállalkozások országává lett. A sok új kft., bt., /btk./ születése olykor zavarba is hoz bennünket, és ha jómagunknak kell belevágni, nem is tudjuk hirtelenében, mire vállalkozzunk. És persze azt se, hogy mire ne. írásunkban tanácsot szeretnénk adni azoknak az olvasóinknak, akik vállalkozásra adják fejüket. Sikerrel kecsegtet, ha árulunk valamit. Nézzenek csak körül! Kis hazánk egyszersmind az árusok országa lett. Lehet próbálkozni Cicciolina fehérneműivel, ükapánk kutyabőrével. Biztosan vevőre talál volt pártfunkcionárius nagybátyánk piros könyve, feltehetően, ha most valamely államigazgatási hivatal élén tevékenykedik. Kínálhatunk az északi sarkról behozott havat - veszélyeztetve ezzel a hazai hűtőgépgyártó ipar megélhetését. Nem maradunk vevő nélkül akkor se, ha a németek által eladott, osztrákok által kipofozott, olaszok által összetört, a szerb fronton lövedéket kapott, egyébként alig használt, kiváló minőségű, rozsdamentesnek becézett karosszériával rendelkező nyugati autókat kínálunk megvételre. Próbálkozhatunk még meggyőződésünk vagy hitünk eladásával is - aki ügyes, biztosan hamar vevőre talál. Ha egyik-másik vásárlójelölt finnyáskodva továbbmegy, ne adjuk fel! A következő biztosan a mi emberünk lesz - és mi az övé. Egyet jól jegyezzünk meg: itt mindent el lehet adni. T avalyról maradt medvekörmöt éppúgy, mint a tihanyi visszhangot. Nagymama hálóingét éppúgy, mint az útszélről szedett lapulevet, amelyet gyógyító hatással ruházunk fel. Sikerünk titka, hogy portékánkat reklámozzuk, lehetőleg hangosabban mindenkinél. Vannak viszont dolgok, amelyek biztos bukást jelentenek. Ezekhez hozzáfogni sem érdemes. Nem érdemes arra vállalkozni például, hogy hónapról-hónapra megéljünk a fizetésünkből. Nem érdemes arra vállalkozni, hogy gyerekünket kitaníttassuk. Hogy kapáljunk, kaszáljunk, tehenet, csirkét tartsunk, mondván, hogy biztosítják számunkra a megélhetést. Nem érdemes arra vállalkozni, hogy becsületesen helytállunk a mindennapok viharaiban, mert ha olykor-olykor nem találjuk meg a kiskaput, bizony ott maradunk a földön. Nem érdemes arra vállalkozni, hogy megértsük, vajon miért a munkáltatóval akarják ezután a táppénzt kifizettetni, mikor a táppénz fedezésére szolgáló pénzt egyszer már befizettük? Nem érdemes arra se vállalkozni, hogy megértsük; az új adójogszabályok hogyan segítik a kisembereket, hogyan segítik az alkotómunkái. Ne vállalkozzunk arra se, hogy kiszámoljuk, mi marad a fizetésünkből jövőre, ha kifizetjük belőle a megemelkedett gáz-, villany-, stb. számlát, a fölemelt árú benzint, a gépkocsiadót, az ingatlanadót, a kötelező felelősségbiztosítást, a gyermek napközijét. És végül ne vállalkozzunk arra se, hogy megértsük; hogyan élnek még azok az emberek, akiknek emberi számítás szerint már régen nincs miből. paulina Magyarország -1991 Sokféle szempontból értékelhető Magyarország elmúlt egy éve, s az eredmény, a minősítés nagymértékben függ az értékelőtől. Nemcsak pártállásától, hanem attól is, hogy a 365 nap egymást kergető eseményei közül mi és hogyan érintette. Egyszer majd tudós történészek valószínűleg egyszerűen besorolják a nagy kelet-európai rendszerváltás hosszú évei közé, talán csak azt a kevés konkrétumot említik, ami valóban végleges, s ami nemcsak magyar ügy volt: megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST, Magyarországot júniusban az utolsó szovjet katona is elhagyta. 1991 százezrek vagy milliók illúzióit oszlathatta el, azokét, akik szerették volna hinni, hogy az előző évi szabad választásokban kiteljesedő politikai fordulat egy csapásra az életünket is megváltoztatja. Holott maga a politikai rendszerváltás is szükségképpen elhúzódó folyamat. Ez a felismerés persze türelmetlenséget okozott, netán a hisztériát erősítette. Túlfűtött szenvedélyeket váltottak ki például az egyes pártokban lezajló küzdelmek, miközben gyakran elutasítás, nevetség vagy éppen közöny fogadta az Országgyűlés - persze távolról sem mindig magas színvonalú, tárgyilagos - vitáit, néha hajszolná vált törvényalkotási munkáját. Politikai síkon folytatódott az új rendszer „beüzemelése”, az egyes intézmények helyének és egymáshoz való viszonyának a pontos(abb) meghatározása - vagy éppen kiharcolása. A Honvédség irányításával és egyes közintézmények - például a rádió és a televízió - vezetőinek kinevezésével kapcsolatban alkotmánybírósági döntésre volt szükség, hogy elhatárolják a miniszterelnök, a kormány, illetve a köztársasági elnök jogkörét, miközben magának az Alkotmánybíróságnak a politikai döntőbírói szerepe is váltott ki bizonyos kételyeket. A gazdasági törvénykezés - adók, állami vagyon megosztása, költségvetés stb. - napi harcaiban formálódott a központi irányítás, a kormány és az ellenzéki többségű önkormányzatok erőviszonya. Elhúzódó politikai harc tárgya, hogy a választásokon győztes pártkoalíció milyen mértékben.és milyen módon vonhatja ellenőrzése alá a különböző intézményeket: a bankokat (vita a banktörvényről, a Surányi-ügy), a vállalatokat (igazgatók leváltása, a privatizáció állami felügyelete), az iskolákat (Területi Oktatási Központok létrehozása) vagy éppen a sajtót (Magyar Nemzet, Új Magyarország, az „alelnökök ügye”, a médiatörvény vitája). Ebben a kérdésben nemcsak az ellenzék és a kormány áll szemben egymással, hanem párton belül is megoszlanak a vélemények szakmai és' politikai szempontok elsőbbségéről, központi irányítás és függetlenség kívánatos arányáról. A parlamenti szavazások során - minden ellenkező jóslattal szemben - megszilárdultak a kormánypárti és ellenzéki frontvonalak, az említett viták is ösztönözték a pártokon belüli differenciálódási, tisztázódási folyamatokat. A kormányzati pozíció - és felelősség - által összetartott MDF-en belül a Justitia-program ismételt kidolgozása, Kónya Imre tanulmánya, a Zétényi- Takács-törvény vagy éppen Csurka István megnyilatkozásai jelezték az egyik irányzatot, míg ezzel szembenálló markáns véleményt igyekezett megfogalmazni például Elek István, az utóbb kilépett Beke Kata, a miskolci liberális tanácskozás vagy a parlamenti frakcióban létrehozott Programplatform. Ugyancsak kilépések, valamint a pártvezetésért folytatott egész éves harc bizonyította, hogy az 1990-es választások előtt az SZDSZ-ben is egymástól nagyon különböző erők tömörültek. Elkülönülésüket siettette, hogy a nemrég még kormányra kerülésben reménykedő pártnak - képviselőinek és híveinek - naponta kellett szembenéznie a parlamenti kisebbség, a szavazási vereség frusztráló hatásával. A Kisgazdapártnak - túl a személyi ambíciók keltette viharokon - azzal kell megküzdenie, hogy a júniusban elfogadott kárpótlási törvény legfőbb (vagy egyetlen) programjuk, a reprivatizálás kudarcát jelentette, valamint, hogy a párt koalíciós partnerből lényegében az MDF parlamenti segédcsapatává vált. Ami a parlamenten kívüli politikai csoportokat illeti, folytatódott a magyar szociáldemokrácia tragikomédiája, az MSZMP múltja, valamint belső harcai és elnökének nagy igényű, de sorozatos balsikerrel járó külpolitikai akciói (tárgyalásértékű telefonbeszélgetés Gorbacsovval, Janajev elismerése) képtelenné tették arra, hogy profitáljon a növekvő szociális problémákból, Pozsgay Imre Nemzeti Demokrata Szövetségének valódi értéke pedig legfeljebb jövőre mutatkozhat meg. Az egyes pártok és szervezetek perifériáján felbukkanó szélsőjobboldali jelenségek 1991- ben elszigeteltek maradtak. Kiszámíthatatlan azonban, hogy jövőre milyen politikai hatása lesz a rohamosan növekvő munkanélküliségnek, hogy a menekültprobléma, a nemzetközi terrorizmus és bűnözés erősödése mennyire ad majd tápot a „rend” követelésének, az idegen- és cigánygyűlöletnek, a szociális feszültségek kiéleződésének. Ez utóbbi szempontjából aggasztó, hogy - nem utolsósorban pártpolitikai rivalizálás miatt - ma nincs a feszültségeket közvetíteni és kezelni képes szakszervezeti mozgalom. Az elvonuló év politikai eseményei azt bizonyították, hogy ma minden számottevő politikai erő a parlamenti demokrácia keretei között képzeli el Magyarország jövőjét. E nagyon tág kereten belül azonban éles politikai és ideológiai különbségeket okoz, hogy az egyes pártok - és az általuk képviselt tömegek - a múlt sérelmeinek orvoslását tekintik elsődlegesnek vagy pedig a jövő építését, illetve, hogy milyen értékek határozzák meg a kívánt jövőt. H. A. /---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ A megye lakosainak, a települések önkormányzatainak eredményekben gazdag, sikeres és boldog új esztendőt kíván: A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE
