Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-30 / 304. szám
1991. DECEMBER 30. 12, Azt beszélik Tiszaszentimrén... A jó szellem alakulgatna A megingott bizalom Tiszaszentimrére egy ottani levélíró csalogatott. Mint megjegyezte, sajnálatos mód az Új Néplap régóta nem írt a községről, pedig lenne mit. Mi meg azon sajnálkozhattunk, hogy nem csupán az aláírás hiányzott a levélből, hanem az is, konkrétan milyen megírandókra gondolt az illető. így vaktában keresgéltük a gondokat (mi mást óhajtott jelezni a figyelmeztetés?) a körülbelül 2200 fős községben - hát nemigen találtunk. Az utcán, a boltokban, a polgármesteri hivatalban és egyebütt hallottakból általánosságban az szűrhető ki, hogy bár eléggé eldugott ez a falu, egyáltalán nem elhanyagolt. Élelmiszerrel és egyebekkel meglehetősen jól ellátott, a művelődési háza a megye legszebbjei közé tartozik, a rend és a tisztaság a szembeszökő. A portákon nem ütközött ki az elszegényedés, bár itt-ott beszéltek róla. Beszélgetőtársaink vállalkozó szellemű emberek benyomását keltették. Nyilvánvalóan érzékelhető volt az igyekezetük arra, hogy nem szeretnének lemaradni, kapaszkodónak az életvitel magasabb szintjei felé. Itt nincsenek politikai viharok, mint egyikük mondta, Szentimrén „a politika nem mozgat tömegeket”. Az MDF-nek van néhány tagot számláló szervezete, Ami „begyűrűzött’ ’ Hiába a dicséretes igyekezet, ebben az átmeneti időszakban vannak olyan általános jelenségek, melyek nem kerülik el még az ilyen eldugott települést sem. Igen, a munkanélküliség ... A mintegy 1200 aktív tiszaszentimrei lakos közül kétszázra tehető a munkanélküli, és rajtuk kívül van még vagy hatszáz jövedelemnélküli. Az előbbiek főleg azok közül kerültek ki, akik bejártak a kunhegyesi BHG-be dolgozni, ahonnan már sok embert elküldték, valamint a felszámolt Tiszafüredi Hajó- és Darugyár volt dolgozóiból. Az utóbbiak, a munkanélküliként nem számon tartott, de lényegében jövedelem nélküliek azok, akik a kis gazdaságokban tevékenykedtek, de a termékeiknek nincs piaca. Egyelőre Szentimrén nagyobb létszámú munkaerőt az állami gazdaságból átalakult mezőgazdasági kft. és az Aranykalász Termelőszövetkezet tud foglalkoztatni. Ismétlem: egyelőre ... Mert a hírek szerint mindkettőnek elég bizonytalan a helyzete, és a téesz olyan vállalkozásai, mint a varroda vagy a nyomda, éppen megszűnőben vannak. Az elszegényedés jelei az iskolában elég „látványosan’ ’ megmutatkoznak. Az étkeztetési térítést sok szülő nem tudja fizetni, ezért sokat kellett átvállalni az önkormányzatnak. Egy osztályban már 4-5 gyereknél nyilvánvaló az alultápláltság. Az öltözködés? Durva példaként említik, hogy több kisgyerek lyukas cipőben jár, vagy öt számmal nagyobb nadrágban jön az iskolába, csak ezt tudta ráadni az apuka. Nemrég egy kisgyerek az iskolában felejtetne a dzsekijét, és rémülten jött megkeresni, mert nem az övé, hanem a kistestvéréé, aki hétfőn utazik el, és kell neki a dzseki. Hogy neki mi marad? Semmi. A pedagógusok, akik rendszeresen behordják gyerekeik kinőtt ruháitcipőit, keresgélni kezdtek a szekrényben, hátha akad valami, ami erre a gyerekre ráadható... Kétezer forintot adott a szentimrei önkormányzat minden 3-18 évesnek a beiskoláztatáshoz. Ingyenes a tankönyv, és karácsonyra ötszáz forintot kapott minden család ajándékba. Ugyan, mire elég? valamint a néhány idős embert még érdeklő Parasztpámak. A Fidesz helyi szervezete megszűnt, másokról itt nem hallottak. A nagy fölénnyel megválasztott polgármester független, azelőtt 18 évig volt a tanács vb-titkára, elégedettek voltak vele az emberek. Egy tősgyökeres tiszaszentimrei pedagógus, azt hiszem, igen találóan jellemezte a helyzetet, amikor megállapította, hogy nagyon nehéz ám egy ilyen faluban az embernek, mert itt nap mint nap szembe kell nézni egymás-A foglalkoztatási gondokon, ha sokat nem is, valamennyit segít, amit a polgármesteri hivatalban az egyik legnagyobb vállalkozásnak tartanak: az idősek szociális otthonának a bővítése. Az úgynevezett Samu-kastély egy ideig az idősek napközi otthonaként működött, aztán - mivel a mamák-taták nem szívesen mentek haza(?) - lassan átalakult szociális otthonná. Huszonegy megfáradt ember élvezi jelenleg ennek az otthonnak a melegét (főleg a helybéliek és a volt társközségek öregjei), de a bővítés után legalább ötvenfős szálláshelye lesz itt a megye magukra maradt időseinek. A szentimrei önkormányzat pályázatot nyújtott be a bővítésre, amit meg is nyert, tízmillióötszázezer forint támogatást kapott a huszonegymilliós beruházáshoz. A nagyobb otthonban több gondozóra és kisegítő személyre lesz szükség, hisz a saját konyha nemcsak a gondozottakat látja majd el, hanem feladata lesz az óvodások, az iskolások és a házi gondozottak étkeztetése is. Az építőmunkát már most a község „saját brigádja” végzi, a Mint más községben (vagy városban?), itt is a kereskedelemben és a vendéglátásban mernek vállalkozni a bátrak. Tiszaszentimrén azonban találtam egy még bátrabbat, aki autójavító műhelyt nyitott; Koczur László. Bár még cégtáblája nincs, a műhely körül parkoló személygépkocsik árulkodnak arról, hogy itt iparos ténykedik.- Mióta van szerviz Szentimrén? - kérdem az iparost.- Ez a kis autószervizem 1991. május 3-án nyílt meg - válaszolja -, akkorra sikerült megszerezni az engedélyeket a helyi önkormányzat maximális támogatásával. Azelőtt a tiszafüredi autószervizben voltam üzemvezető-helyettes, de láttam, hogy a cég az összeomlás határán volt, napok vagy órák sál, ezért általában alaposan megfontolják, mit mondanak, miképp cselekednek. És tudják, hogy ki kell állni egymásért. Égy jó szellem van kialakulóban a községben - sommázta a lényeget -, „leülepedett az emberekben, hogy kis hely vagyunk, önállóak vagyunk, nekünk magunknak kell mindent megoldani”. A jó szellem valóban csak alakulgatna - kellett pontosítani a „helyzetjelentést”, mihelyt találkoztunk a gondokkal is. volt gamesz-csapatot átvette az önkormányzat, mellette még tíz közhasznú munkást is foglalkoztatnak, főleg szakmunkásokat, akik a téeszből kerültek ki, és nagy örömmel jöttek ide dolgozni, hisz addig mindössze 2-3000 forintos munkanélküli-segélyt kaptak. Kéri Boldizsárné, a szociális otthon vezetője elmondta, hogy augusztusra várható a kibővített, felújított, modernizált létesítkérdése volt a csőd, ezért már január elején eljöttem az autószervizből, miután kaptam egy elvi engedélyt erre az épületre, mert anyagilag nem álltam úgy, hogy tudtam volna egy műhelyt építeni. Igaz, megígértem az önkormányzatnak, hogy amint lehetséges, minél több embert fogok alkalmazni. Jelenleg két kezdő szakemberem és egy tanulóm van. Ók helybéliek, tulajdonképpen munkanélküliek lettek volnna . . . Szeretném a létszámot növelni, a műhelyt kibővíteni, akkor háromkocsis beállásra lesz lehetőség, és ajavító mellett egy autóboltot is szeretnék nyitni, mert nem lehet kapni semmilyen nyugati alkatrészt, mindent úgy kell megoldani helyben. A polgármesteri hivatal nyolcfős apparátusával és különösen Beleznay Sándor polgármesterrel mindenki elégedett volt, akivel csak elbeszélgettünk. A polgármester ottjártunkkor a fővárosban volt, elmondták helyette munkatársai, milyen nagy fába vágták (nem is egybe!) a fejszéjüket. A nemrég megtartott falugyűlésen többek között azt is megtárgyalták, hogy elhoznák a földgázt Szentimrére, sőt, itt lenne a környéket ellátó központi állomás, erre a község földrajzi fekvése kínálja a lehetőséget. Nagy nyomású vezetéken hoznák ide a gázt, és innen látnák el Tiszaörsöt, Tiszaugot, Tiszafüredet, Abádszalókot és még jó néhány települést, ahol mindmáig nincs földgáz. Gyógyszercsomagolót is terveznek indítani a nyár közepén, itt jó néhány helybélinek tudnának munkát biztosítani: gyógynövénytermesztés, -felvásárlás, -feldolgozás és -csomagolás lenne a dolguk. Büszkén emlegették azt is, hogy elhozták a crossbart a községbe, és hogy éppen folyamatban van a telefonvezetékeknek a lakásokba való bekötése ... Néhány nap múlva telefonon keresett meg Beleznay Sándor, és arra kért (figyelmeztetett?), nehogy megírjam ezt a telefonmény felavatása, amit főleg a rászorulók várnak a legjobban. Mert - szerinte - rengetegen vannak, akik valahol magányosan, elesetten avagy kórházi ágyon fekve remélik, hogy itt, ebben a szép környezetben, a természet csendjében találnak értelmet, támaszt, társakat hátralévő éveikhez. Én csak a „rengeteg”-et sajnálom.- Látom, elég sok munkája van. Ez véletlenül alakult így?- Nem véletlenül. Hát egyrészt megvolt az ismeretség, az autószakmában dolgozom régóta. Eddig sem vágtam át őket, lelkiismeretes munkát végeztem. Tulajdonképpen a régi kliensek keresnek meg, akik úgy ismertek meg, hogy * ügyet, mert csak addig a napig volt igaz. Közben a MagyarTávközlési Vállalat Debreceni Igazgatósága „arcul csapta őket”. Hiába kezdték el a bekötést két és fél év huzavona után, nem fejezték be, csak 75 készülék van a csatlakozóig bekötve, de „műszakilag nem működik egy sem”, és egyik napról a másikra elvezényelték Szabolcsba a telefonosbrigádot, mert onnan valajól dolgozom. Ha kis munka van, akkor azt megcsináljuk még aznap, ha nagyobb, akkor besoroljuk őket.- A miihely felszerelését hogyan tudta összeszedni?- Részben volt egy kevés szerszámom, a többit mind a vállalkozás hasznából vettem ki. Én magamnak munkabért ebben az évben még nem adtam, amit lehetett, mindent befordítottam. Mert hegesztőfelszerelés nélkül megélni nem lehet, a szerszámok meg a mai árak mellett... Kétféle beszerzési lehetőség van, az egyik a lengyel piaci, ahol olcsóbban lehet megvásárolni, a másik pedig éppen ahonnan lehetséges. A volt szervizemtől is vásároltam különböző kulcsokat, szekrényt, satupadot, fúrógépet ...- De a munkásai kaptak munkabért . ..- Természetesen. Csak a magamét fektettem be mind, ez majd később fog megtérülni. mi pénzt várnak, míg Tiszaszentimrén már mindent kifizettek. Hivatalosan feljelentettem a vállalatot - közli indulatosan a polgármester, majd szomorúan folytatja: - Az itteni lakosság most hazugnak nevez, megrendült az irántam való bizalmuk, immár a gázprogramban sem bíznak. Hát ennek bizony utána kell járnunk mihamarabb!...- Bármilyen kocsit javít?- Én még Mezőtúron végeztem a főiskolán, a gépek világéletemben, gyerekkorom óta érdekeltek. Amit nem tanultam meg a gyakorlatból, azt megtanultam a szakirodalomból. Még annak idején a szerviztől voltam kint Münchenben a BMW-nél, hát az egy csodálatos autó, a gyár is ... Itthon az a baj, hogy nemigen van alkatrész, az embernek használnia kell a fejét. De ha traktort hoznak ide, azt is megcsináljuk. Most a téeszét is meg kell csináljam, mert hiába van oxigénpalackuk, ha nincs benne oxigén jöttek ide, hogy én hogyan állok, mondtam, ha valamit hegeszteni kell, hát megcsinálom. Én úgy vagyok vele, hogy ha a helikopter itt leszáll, megcsináljuk azt is. Az oldalt írta: Molnár H. Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Idősek kastélya Egy vállalkozó A falu jegyzője Juhászné Papp Irénnek hívják, mindössze 26 éves, Tiszaszentimre szülötte. 1987-ben végezte az államigazgatási főiskolát, dolgozott Abádszalókon és Kunhegyesen, ez a harmadik munkahelye.- Hogy lett a falu jegyzője?- Pályázat útján. Ketten pályáztunk, én nyertem. Jelenleg a polgármesteri hivatal szolgálati lakásában lakom a férjemmel.- Gyerek?- Még nincs, most esküdtünk, októberben. A férjem a kunmadarasi téesznél dolgozik autószerelőként, neki itt, a faluban nincs egyelőre munkalehetősége. Itt, Szentimrén ismerkedtünk meg egy lakodalomban vagy három éve.- Ha nincs ez az ismeretség, meg sem pályázza a jegyzői állást?- Nem függött össze a kettő. Amikor megpályáztam ezt az állást, akkor még férjjelölt sem volt.- És hogy ízlik a házasélet?- Eddig jó. A munkámat is szeretem, bár nagyobb a felelősség, mint az eddigi munkahelyeimen.- Azt a hírt nem várja, hogy terhes lett?- Még nem. Tervezünk gyereket, nem is annyira távlatilag, de még egy kicsit szeretnénk kettesben lenni. Meg kell egymást szokni is, igaz, ez nem olyan komoly dolog. De amikor már a gyerek jön, akkor mégiscsak több a gond, a probléma. Nem tapasztalatból tudom, de látom a barátnőimet . . . Azért biztosan van a gyerekben öröm is. De még mennyi!
