Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

SPOR 7 EXTRA Mindenki másképp csinálja Nem vitás, okosan taktikáztak így, szilveszter előtt az Olajbányász vezetői, amikor a város NB I-es csapatainak zö­mét összecsördítették a „Dili-buli”-ra. Új év - új sportág alapon, az 1992-es esztendő küszöbén még mindenki ide­jén észbe kaphatott egy soha jobb átiga­zolási lehetőséget megfontolva ... Az első mérkőzésen a Szolnoki Ve­gyiművek röplabdás lányai (focista fér­fitársaikhoz hasonlóan?) pezsgőkor­­tyolgatással melegítettek a MÁV MTE kosárlabdázó lányai elleni futballranga­­dóra. Kár is volt magyarázkodni holmi Éva-napot emlegetve, hi­szen Kovácsné és Kmézics csak a kispadon, a „célzó­víz’ ’ mellett találtak helyet. A kosarasok kétszer annyi­an érkeztek, mint vetélytár­­saik, de meglepetésre a kez­dőötösbe egyetlen játékos sem került be a megszokott kvintettből. Persze mint ki­derült, mindez csak ámítás és altatás volt, hiszen az első húsz perc felénél teljes sort cserélt Hegedűs Mária edző. No, az első gólra nem kellett ennyi ideig várni, hiszen az átlagon felüli futballképes­­ségekkel rendelkező Petró­­czi óriási védelmi hiba után már az első percben megszerezte a MÁV MTE-nek a vezetést (a gólszerző próbajátékát Ló­­di mesternek is figyelmébe ajánljuk, an­nál is inkább, mert az új tehetség házon belül maradna). A test test elleni játék­hoz szemmel láthatóan nem szokott röplabdások időnként rettegve mered­tek az „ütközetbe” induló társaik felé, akiknek a jövőben egyben anyai köte­lességeiknek is eleget kell(ene) tenni. A nyomasztó mezőnyfölény ben játszó ko­sarasok közül Petróczi Edina a 7. perc­ben már önmaga és csapata második gólját lőtte, amin a csereként beállt Kmézics szépíthetett volna a félidő lejárta előtt két perccel. Ám az „echte” ka­puskesztyűben védő Kre­­mer őrizte hálóba nem si­került betalálnia, ehelyett az ellentámadásból kapu előtti kavarodás után Krasznai módosította 3-0- ra az eredményt. A szünet­ben a röpis Sülyösné azon kesergett, hogy legna­gyobb sajnálatára a labdát nem lehet kézzel megfog­ni, míg a gátfutó válogatott Sárközi Lajos kissé elfo­gultan (ugyanis érdekeltsé­ge volt a győzelemre esé­lyes csapatnál), bár jogosan a piros-ké­keket éltette. A második félidő ott folytatódott, ahol az első véget ért, igaz, a hálóban elhaló gólözön ezúttal Csertán révén öngóllal gyarapodott. Alkalmanként a helyzetkihasználás mindkét részről vé­szesen emlékeztetett a magyar váloga­tott teljesítményére, mondani sem kell, olyankor, amikor a pettyes a kapu mel­­lett-fölött legalább öt méterrel süvített el. A továbbiakban különösen Krasznai Kriszti tüsténkedett, góljainak számát mesterhármasra egészítette ki, amit egy „idegenlégiós”, valamint az utolsó per­cekben Németh Ildi toldott meg, beállít­va a 8-0-as végeredményt. Kis ráhangolódás után, a „változa­tosság” kedvéért futballal folytatódott a menetrend, az Olaj-vezetők és a B-kö­­zép szurkolói között. Előbbieknél az ügyvezető elnök, Balogh László a „ki­rályi” 13-asban tetszelgett, társaknak olyanok szegődtek el, mint Zsiga Gyu­la, Kékesi „Kökesz”, Pálszabó, Tóth Zoli, Farkas „Kutya”. Az első gól okoz­ta örömre a 13. percig kellett várni, ami­kor is Pálszabó érvényesítette (lab­­dajvezetői tudását. A szurkolók, akár a meccseken, hangolásba kezdtek, így a következő percben már egált mutatott az eredményjelző, sőt rövid időn belül a vezetés is nekik dukált. Kékesi „szak­társ” azonban a szakosztály dolgai után a labda útját is jól szervezte, s máris ismét döntetlenre állt a találkozó. Ki tudja, „Tojásék” talán jobbnak tartották a vereséget a „bevágódás” érdekében, hiszen öngóllal tépázták meg nimbu­szukat, majd a legeslegutolsó másod­percben Tóth Zoli állította be a 4-2-es végeredményt. Óriási presztízscsata folyt a Dili-buli harmadik - természetesen futball - összecsapásán, hiszen a pólósok nagyon szerették volna megverni a bajnok ko­sarasokat. így indult a meccs, a vízben erősödött vízilabdások óriási elánnal próbálták bevenni az olajosok Bódi által védett kapuját. Hatalmas erejű távoli lövéseik azonban rendre a kapu melleti hálóban kötöttek ki. „Ellesték” a tech­nikát a kosarasok, átvéve az irányítást, és egyre inkább úgy látszott, fociban sem maradnak le a sportolók között. Tóth Zoli - aki már a második meccsét játszotta, hiszen mint vezető, részt vett az előző talákozón is - rúgta azt a távoli bombát, amelyet végül Hosszú „Pus­ka” segített be a kapuba. Nem tétlen­kedtek a pólósok sem, mert néhány perc múlva egy rossz beadásból Pintér Zoli egyenlített ki. Hatalmas iramot diktált mindkét csapat, felváltva estek a gólok. Újra Hosszú volt eredményes, némi pó­lós segítséggel, majd Tóth Attila keze­­zése miatt megítélt büntetőt értékesítet­te nagy nehezen Pintér. Az első játék­rész utolsó találata szintén csapatmunka volt. Tóth Zoli távoli lövése a kapusról kipattanva Jáhniról került a hálóba, 3-3. Fordulás után a „vízi’ ’ emberek új erőre kaptak, és Varga szép beadása után Tóth Csaba megszerezte a vezetést. A pihenő után visszatért Hosszú Pista Kiss And-MAGYAR OLIMPIAI CSAPAT HIVATALOS BIZTOSÍTÓJA rás hasa alatt gurította be a kosarasok negyedik gólját. Úgy tűnt, elfáradtak a pólósok, sok lövésből egy sem került a kapuba. A másik oldalon közben két gól is született. Tóth Zoli közelről, a ven­dégként játszó Judik Béla pedig távolról volt eredményes. Óriási kavarodás kö­vetkezett az Ólaj kapuja előtt, majd Sű­rű Dezső a kipöcintett labdát a hatos vonalról értékesítette, 6-5. Már csak né­hány perc volt hátra, amikor Tóth Zoli hatalmas bombája a kapuban kötött ki, beállítva a 7-5-ös végeredményt. Re­mek meccset láthatott a kicsiny közön­ség, ahol a kosarasok focitudását a ke­mény ellenfélnek bizonyult pólósok sem tudták csorbítani. „Törpék és óriások” A tavalyi show után már a - MÁV MTE focistái és az Olajbányász kézi­­sei közreműködésével zajló - bemele­gítésnél látszott, ismét jól fog szóra­kozni a publikum. A Véső utcaiakat vendégként erősítette Mészáros Géza, Király Tamás és az egykori kézilab­­dás, Gulyás Károly, míg az olajosok­nál Vitális Sanyi személyében akadt „támogató”. Nehezen született meg az első ko­sár, amelyet Woth dobott (a TF-en volt alkalma tapasztalatszerzésre). Ezt követően Ladányi hárompontos talá­lata váltott ki óriási ovációt, nemcsak a nézőtéren, de a kispadon is. Az első játékrészben mindkét csapat megcsil­logtatta kosárbeli jártasságát, illetve annak minden hiányosságát. Az olajo­sok nehezen tudták a két lépést betar­tani, ezzel szemben magassági fölé­nyük hamar kidomborodott. A foci „művészei” viszont gyorsaságukat próbálták előnyre váltani. Az első húsz perc eredménye mindkettőjüket igazolni látszott. A folytatásban a megfelelő meny­­nyiségű „célzóvíz” ellenére is meg­torpant a MÁV MTE, dobásaik célt tévesztettek. Ez lendületbe hozta a ké­­ziseket, és jelentős előnyt szereztek. Hiába próbáltak a futballisták sorfalat állítani Harta büntetőjénél, a „szigo­rú” sípmester leparancsolta őket a til­tott területről. A hajrában a MÁV MTE nyolc emberrel védekezett, mire a kézisek is teljes létszámmal vonul­tak fel a pályára. A „sok bába között” elveszett a labda, de ez ekkor már nem is igazán volt fontos. A végelszámolásnál tíz pont kü­lönbséget könyveltek el az együttesek (kocsis-albert) Az a bizonyos „óriások és törpék” fel­állás - jelenet a kézisek és futballisták összecsapásáról közt (42-32), visszavágó 1992. de­cemberében. aá Van, hogy a labda nemcsak a kapu, hanem a láb mellett is elszáll... Zsiga Gyula edző játékosai után ezúttal a labdát terelgette - eredményesen Kacagó futballvilág „ANYA, NÉZD, EZ EGY FOCI!” Brazíliai történet. A játékvezető a második félidőben büntetőt ítél a ven­déglátók ellen. Egy szurkoló nem bírja tovább „cérnával”, átugrik a keríté­sen, botjával fejbe csapja a játékveze­tőt, aztán elpárolog. A játékvezető másnap nagy turbánnal, zúgó füllel orvoshoz megy. Bekopog, benyit. Tíz perc múlva az orvos fején a turbán, az orvos feje is zúg. Ő volt a merénylő. * * * A fiatal játékvezetőt élete első mér­kőzésére édesanyja is elkísérte, és a lelátón foglalt helyet. A néni talán na­gyobb izgalommal várta a találkozót, mint maga az ifjú jelölt. Mi tagadás, a fiúnak nem sikerült fényesen a bemu­tatkozás, és a szurkolók nem fukar­kodtak sértések özönét a fejére zúdíta­ni. A mama rosszallólag csóválta a fejét, s a mérkőzés végén odament fi­ához az öltözőben:- Fiam, ha engem ennyit sérteget­nének, mint téged, az életben soha nem vennék sípot a számba.- Mama, azt hiszem, így is kell tenned, ugyanis téged emlegettek. * * * A humor még a legnagyobb mérkő­zések legforróbb pillanataiban is jelen van, ha nem is a pályán, de a lelátók széksoraiban. Egyik kitűnő játékveze­tőnk örök emlékként őrzi egy bömbö­lő bariton hangorkánt elnyomó meg­jegyzését, amit neki nem tetsző ítélete nyomán tett:- Bíró! Téged küldjünk, vagy ide­jön anyukád? * * * Kőrös László, egykori NB I-es és FIFA-játékvezetőnk mesélte:- 1968-ban egy dunántúli városban vezettem meccset. A 87. percben meg­ítélt büntetővel a helyi csapat vereség­gel, én meg rendőrkísérettel hagytam el a pályát. Egy rendőrautó mentett meg a „népharag” elől. Azt hittem, teljes biztonságban vagyok, s nem győztem hálálkodni „mentőangyala­imnak”, amikor az egyik mellettem álló rendőr megszólalt:- Természetesen feljelentettem a magáról megfeledkezett embert, ame­lyet később családja kérésére vissza­vontam, hiszen kétségtelen, fegyelmi úton történő elbocsátás lett volna be­lőle. Én már régen elfelejtettem az. ese­tet, amikor mintegy nyolc évvel ké­sőbb egyik NB I-es mérkőzésem előtt a tartalékok találkozójának egyik part­jelzőjében felismertem egykori „jó­akarómat". _ - Hogyan lett magából játékveze­tő? - kérdeztem a meglepetéstől reme­gő kollégámtól. Sűrű bocsánatkérések közepette ezt mondta:- Tudja, kedves sporttárs, így akaí­(Részletek Somos Ist­ván, a „nemzetközi já­tékvezetők világkróni­kása” készülő köny­véből) tam le vezekelni az önnel szembeni bű­nömet, hogy felcsaptam játékvezető­nek! * * * Kétfordulós hét, bajnoki meccs szerdán, bajnoki meccs szombaton. Egy szombati szurkoló elégedetlenke­dik:- Ébresztő, fiúk, hasatokra süt a nap!- Ne bántsa őket - nyugtatja a másik -. fáradtak a szerdai meccstől.- Ne mondja, és szerdán mitől vol­tak fáradtak? * * * A középcsatár bejelenti, hogy ha­marosan nősülni szándékozik.- Na és? - kérdi az edző. - Mikor lesz az. esküvő?- Majd valamikor a kupadöntő és az. alapozó edzőtábor között. * * * Coventry csapata 40 ezer fontért fűtőcsöveket helyezett el a pálya talaja alatt. A szurkolók azóta büszkén mon­dogatják:- Most olyan remek a pályánk, hogy okosabb lenne, ha felhagynánk a futballal, és inkább spárgát termel- • nénk rajta.- „Nem találtuk fel a spanyolviaszt, hi­szen az ilyenfanta kezdeményezés nem el­ső ebben az országban” - kezdte monda­nivalóját a Tiszaligeti Sportcsarnok veze­tője a küzdőtéren felállított fenyőfa előtt. De ebben a városban először fordult elő, hogy a sportegyesületek, vállalatok és több intézmény összefogásával sportszereket, sportjátékokat és sportruhákat adomá­nyoztak karácsony alkalmából a nagycsa­ládosoknak. Az összegyűlt ajándékokat a sokgyermekes családok nevében vette át Feketéné Molnár Zsuzsa, és egyben meg­köszönte mindenkinek, hogy az ünnep al­kalmával órájuk is gondoltak. Ezután a gyerekek vették birtokukba a fa alját. A nagyobbaknál a sláger a gördeszka és a kori volt, a kisebbek a játékok között válo­gattak, az anyukák pedig a melegítők és csizmák közt vélték megtalálni a legszük­ségesebbeket. Érdemes talán felsorolni azoknak a ne­vét, akik az ajándékokat felajánlották: Ag­­roker, Agrobix, MÁV MTE Öregfiúk, Honvéd Tisza SE, Vegyiművek SE, Szol­noki MÁV MTE , Baross G. Gépipari SZKI, Kerskedelmi SZK1, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola, Városi Sport­­centrum, Olajbányász SE, Lehel SC, Lehel HC. Stella Doro, Megyei Sportiroda, Exp­ress Utazási Iroda, Városi Labdarúgó Szö­vetség, Verseghy és a Széchenyi Gimnázi­um. Ä fenyőfa pedig a Rákóczi Tsz aján­déka. A kis ünnepségre a Nagycsaládosok Városi Szervezete hívta meg a családokat. Volt, aki „csak” három aprósággal, de a Kozák család például hat gyerekkel érke­zett. Kozák László, a családfő nagyon örült a sok szép holminak, amelyet a lurkók rögtön birtokukba is vettek. A kétéves Ko­zák Kati ragyogó arccal és csillogó szem­mel magyarázta nekem, a rózsaszín póni miért kell neki, de sajnos csacsogásából nem sokat értettem, ezért édesanyjához fordultam. Megkérdeztem őt is, milyen ekkora családot eltartani. - Bizony nem könnyű, de mindenhonnan jön a segítség. Például az Aranykanna ABC bejglivel ajándéko­zott meg, amely természetesen az ünnepi asztalra került. A gyerekek belefeledkeztek a játékba, a felnőttek pedig a megmaradt holmikat elszállították a raktárba, ahonnan azok is hozzájutnak majd, akik nem voltak jelen. Öröm volt nézni a mosolygós gyereke­ket a fa alatt, akik boldogan szorították magukhoz kincseiket, amely talán megala­pozza sportpályafutásukat, és akkor már nem volt hiába a fáradság a mai délelőtt megszervezéséért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom