Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-23 / 301. szám

1991. DECEMBER 23. Hazai körkép Zene, zene, zene Muzsikusok nagy karácsonya Gyermek- és ifjúsági énekkarok és zenakarok hangver­senye Szolnokon Pénteken este a megyeháza dísztermében emlékezetesen szép hangversenyt rendezett a Kodály Zoltán Ének- Zene Tago­­zatos Általános Iskola és a Bar­tók Béla Zeneiskola. A megjelenteket dr. Peténé Balázs Erzsébet, a Kodály Zol­tán Általános Iskola igazgatónő­je köszöntötte; ünnepi beszédé­nek legszebb gondolata talán az volt, mely szerint a kará­csonynak az az egyik legfonto­sabb jelentősége, hogy megte­remtse azt a csodát, amely rejtőz­ködő jobbik énünk megtalálásá­hoz vezet: Az ünnepélyes szavak elhang­zását követően sorra színpadra léptek a szereplő együttesek: a Kodály Zoltán Ének- Zene Tago­zatos Általános Iskola „Tücsök” kórusa, a Szolnoki Kodály Zol­tán Gyermekkórus; a Bartók Bé­la Zeneiskola ifjúsági zenekara, nagyzenekara; a szólókat Pafféri Anna, Szurdok Ildikó, Tomócz­­ki Gabriella, Madaras Emese, Kiss-István Henriett és Bakondi Ágnes játszották; a zeneiskola fúvósokkal kiegészített nagyze­nekara és blockfőteegyüttese: Szittya Gabriella, Hajdú Katalin, Szittya Márta, Holler Zsuzsanna, Horváth Csilla, Bodzsár Csilla (a Tiszaparti Gimnázium tanulói). Az igazán szép és színvonalas produkciókért illesse a legna­gyobb elismerés a felkészítő ta­nárokat: Puskás Dezsőt (külön a kitűnően sikerült hangszerelése­kért is!), Nagy Imrénét, Fancsali Oldamúrnét, Ócsai Lászlót és Budáné Papp Erikát. A fellépő kórusok és hangszeres együtte­sek által előadott műveket a kar­nagyok és karmesterek: Kis Ka­talin, Báli József, Somosné Sűrű Erzsébet és Juhászné Zsákai Ka­talin vitték sikerre. A koncerten két vendégegyüt­tes is szerepelt, a szolnokiakéhoz hasonló nagy tapsot aratva: a jászberényi Székely Mihály Ének- Zene Tagozatos Általános Iskola nagy kórusa, Ilonka Gabri­ella vezetésével és az abonyi Bi­hari János Zeneiskola ifjúsági vonós kamarazenekara; karmes­terük Nádor László. A hangverseny befejezéseként Mozart: Ave verum Corpus című darabja hangzott el meghatóan szép tolmácsolásban a szolnoki, jászberényi és abonyi dalosok és hangszeresek közreműködésé­vel, Báli József karmester értő vezényletével. A meghitt hangu­latú koncert igazán szép kará­csonyi ajándék volt valamennyi szereplő és hallgató számára. Nyolcvanéves a Karcagi Városi Vegyes Kar Történelmi idők előtt: 1911- ben alakult meg az a férfikar, melyet a 80. születésnapját ün­neplő Karcagi Városi Vegyes Kar elődjének tekint. Az Iparos Dalárda 1949-ben alakult át ve­gyes karrá, Czövek Lajos és Hor­váth Kiss László vezetésével; az énekkar élén 1962 óta Mészáros Ferenc karnagy áll, aki összesen 35 éve kötődik a kórushoz - kar­nagyi megbízását megelőzően hat évig annak egyik énekese­ként. Az énekkar működéséhez szá­mos sikeres szereplés fűződik - mégis szembeötlő az utóbbi években bekövetkezett színvo­nal-emelkedés. Ennek eredmé­nyeként juthatott el a kórus Olaszországba: Artegna városá­ba; az énekeseket a Karcagi Vá­rosi Zenekar is elkísérte útjukon, s így közös produkciókkal is megörvendeztették a zenekedve­lő taljánokat. A vendéglátókkal köttetett muzsikusbarátság gyü­mölcse egy újabb külföldi út, ez­úttal egyhetes táborozás, és a próbák után Görögországba uta­zás 1992 nyarán. A magyarok úttal kapcsolatos anyagi gondja­in az olasz vendéglátók úgy pró­bálnak enyhíteni, hogy számukra a táborozás ideje alatt koncerte­ket szerveznek, s ezek teljes be­vételét e nemes célra ajánlják fel. A kórus nemzetközi kapcsola­tai egy másik európai ország felé is alakulóban vannak: 1993-ban Párizsból várnak énekesvendé­geket, és természetesen szó esett Négyszáz lakás is Mi lesz az önkormányzaté T örökszentmiklóson? Az állami tulajdonban lévő vagyon egy része a törvény alapján az önkormányzatok tulajdonába kerül. Törökszentmiklóson már számbavették az önkormányzati tulaj­donba kerülő vagyont. (Egyébként a törvény szerint a lakásokról és a nem lakás céljára szolgáló helyiségekről, a műemlék ingat­lanokról, a védett természeti területekről, a földekről, a közüze­mek vagyonáról, a vizekről, a közcélú vízlétesítményekről és a vízi közművekről van szó.) A városban elkészült a lakások és a nem lakás céljára szolgáló helyiségek felmérése. Négyszáz lakásról, 24 közületi bérlemény­ről és 38 garázsról van szó. Műemlék ingatlan, illetve védett természeti terület várhatóan nem kerül az önkormányzat tulajdonába. A legtöbb nyitott kérdés a földekkel kapcsolatban van. A volt községi, majd tanácsi szántóföldek, erdők, legelők, tanyaépületek stb. tulajdonjogi visszaállításának számos jogszabályi akadálya van. Új föld- és szövetkezeti törvényre, a kárpótlásról és az egyházak ingatlanárór szóló törvények végrehajtására van szük­ség. Az önkormányzat számára a föld tulajdonjogának rendezése fontos feladat, mert tudomásuk szerint több mint 1.800 hektár szántóföldről, 191 hektár legelőről, 4 hektár erdőről van szó, amely korábban a település tulajdona volt. A közüzemek, vizek vagyoni kérdéseiben most folynak a tár­gyalások, egyeztetések. arról is, hogy a francia énekkar viszontlátogatásra hívja a karca­gi dalosokat. A sikerek záloga az a körülte­kintő kórusépítő munka, mely­nek eredményeként az énekkar szakmai színvonala emelkedett - s egyúttal az öreg kórus megfia­talodott. Az új tagoknak felvételi vizsgát kell tenniök, zenei alap­­képzettségükről számot kell ad­­niok. A kórusban feltűnően sok fiatal énekel; az együttes élvezi a Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóságának mindenirányú támogatását. Szeptember óta új vezetősége van az énekkarnak; elnökük, Sz. Nagy János vezeté­sével minden gondot igyekeznek levenni a karnagy vállairól. En­nek jegyében született meg egy alapítvány gondolata is, mely már a megvalósulás útján halad. A kórus szombaton este szép koncerttel ünnepelte meg szüle­tésnapját; a nagy eseménynek a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ adott otthont. A daloso­kat dr. Fazekas Sándor polgár­­mester köszöntötte. A műsort a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola kamarakórusá­nak és a székelykeresztúri gyer­mekotthon dalárdájának fellépé­se színesítette, a két karnagy, Si­­mó Margit és Bartos Endre ve­zényletével. A műsorban - mint már annyiszor - a Karcagi Városi Kamarazenekar is közreműkö­dött. Kedves Mészáros Ferenc, ked­ves karcagi dalosok! Boldog szü­letésnapot! Szathmáry Judit Pedig neked zöldellt a fenyő... Nem tudhatod, hogy mostanában egyre gyak­rabban gondolok rád. Látom bájos arcocskád, kedves, finom mosolyod. Hihetetlennek tűnik, hogy mindig, mindenkinek elnyerted a rokon­­szenvét. Pedig így volt. Figyelmes voltál, alkal­mazkodó és okos. Kimondhatatlanul vágytad megismerni a betűket, a számokat, s szinte már a tanévkezdés előtt „birtokba vetted” az ABC-t. Meddig is? Két-három hétig jártál az első osz­tályba? Felnőttet is megszégyenítő fegyelmezett­séggel vetted tudomásul, hogy az iskolapadot kórházi ágyra kell cserélned. Belenyugodtál, hogy majd jövőre! ... - reménykedve csillogott a szemed. .Jövőre” az se bántott, hogy az öcséd­del kézen fogva mentél be - ismét az első osztá­lyos tanterembe. Talán még boldog is voltál ezért, hisz imádtad őt. Egymás mellett ültetek. Nem sokáig örülhettél Betűország újdonságai­nak. A „változatosság” kedvéért kórházba kel­lett menned, ki a megmondhatója, hányadszor már. S minden hiába! - ezt egy fővárosi klinikán az édesapáddal közölték először. Őrület? Igen! Az orvosok hada sem volt képes megszabadítani törékeny tested a halálos kórtól. Szeretteidhez kívánkoztál. Hazahoztak. Bevallom, féltem té­ged meglátogatni. Mit mondjon egy „okos” fel­nőtt egy halálos beteg tündérlánykának? Soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha még csak egy napig is habozok. Haza se értem tőletek, örökre lezárultak szemeid. Rövidke életed során mindig, mindenkinek igyekeztél örömet szerezni. Érezted talán, hogy nincs sok időd, s mielőbb szét akartad szórni, osztani a benned felgyülemlő szeretethalmazt? Nem a te vétked, hogy kilencévesen se, gyógyít­hatatlan sebet okoztál szüleidnek, testvérednek, nagyszüleidnek. Mérhetetlen űr maradt utánad; bánat, könnyözön, szomorúság. Az első, „egyedül töltött” karácsonyodra kap­tál a sírodra egy picinyke, töves fenyőt. Tudod, hogy édesanyád zokogva, reszkető kézzel ültette el? Csöpp gyertyákkal díszítette, hópelyheket ap­ró vattafoszlányokból varázsolt rá neked. A fe­­nyőcske egyre nőtt, terebélyesedett, másfél mé­teres is megvolt már. Kertész sem alakíthatta volna formásabbra. Hosszú éveken át a gyönyörű fenyő minden decemberben karácsonyfává „öl­tözött”. A te kedvedért . . . Egy idő után ez a Figyelmesség szomorú kényszerűségből elma­radt, de a fenyő ezután is egyedül a tiéd volt, télen-nyáron neked zöldellt! Egészen tavaly ka­rácsonyig ... Ha élnél, nem hinnéd, hegy mennyi mocsok, szenny, csúfság, ocsmányság van a földön. Ami­kor idén tavasszal felfedeztem, hogy nincs meg a fenyőfád, kis híján sírva fakadtam. Arról olvas­tam ugyanis néhány újságban (az Új Néplapban Tolvaj Télapó címmel például), hogy kará­csonyra egyesek parkokból, iskolaudvarokból, magánkertekből „szerezték be” a szeretet ünne­pének elmaradhatatlan kellékét. De temetőből, sírról, gyerek sírjáról? ... Na, ezt nem! Biztosan úgy döntött valaki a családodban, hogy kivágják a fenyőt, mert már nagyra nőtt - ezzel hesseget­­tem el magamtól a sötét, riasztó gondolatokat. A nagybátyádtól tudtam meg a lesújtó valóságot: tavaly karácsonykor a sírodon a fenyő hűlt helyét találták ... és friss fűrészport . . . Valaki tehát „készült”, és alapos munkát végzett. Csupaősz, aranyos, a nyolcadik ikszen túl járó nagymamád azóta vigasztalhatatlan - sorolta bácsikád -, hete­kig siratta a fenyőfádat. Szegény. Évekig se he­verte ki a te elvesztésed. Azután nagypapád ha­lála sújtotta, aki habozás nélkül adta volna az életét - cserébe a tiédért! A párját egyszer min­denki elveszíti. Nehezen, de egy idő után nagy­mamád is beletörődött a megváltoztathatatlanba. Az élet olykor nagyon kegyetlen, kíméletlen. Nagymamádnak kellett végső nyughelyére kísér­nie édesanyád, majd nem is oly sokkal később édesapád koporsóját is. A te fenyőd „halála” végképp váratlanul érte. Beleborzongok, ha aria gondolok, hogy valaki (akivel akár egyidős is lehetnél!) a te sírodról ellopott fenyőt díszítette fel tavaly karácsonykor, esetleg éppen (halálodkor) veled egykorú vagy kisebb-nagyobb gyermekének. A te fád alá rakta övéinek az ajándékokat. Öröme telt a szeretet ünnepében? Nyugodtan aludt vajon villanyoltás után? A tolvaj nem látta a fától... a sírfeliratot? Vagy mégis? És mégis? ... Karácsony közeleg ismét. Ugye, megérted, hogy miért (is) gondolok rád mostanában oly sokszor? Szeretném hinni, hogy se gyerek, se felnőtt sírjáról(ü), de köz- és magánterületről lopott fenyővel sem akar senki örömet szerezni övéinek! És ha nincs pénz? Mert mostanság sok helyen, gyakran ez is előfordul? Akkor se! Hová jutunk, ha ennyire gátlástalanokká válunk? A másvilágon ez, ugye, mindenképpen érthetetlen, még neked is, aki ezen a világon annyi mindent megéltél, megértettél!-fj-Új adó - új dilemmák A gépjárműadó a helyi adók oldalvizén fog beevezni az adók szélesedő körébe, azzal együtt, hogy végül is a parlament fogja jóváhagyni. Ilyen értelemben persze ez egy állami adó, de az önkormányzat fogja beszedni, míg a többi állami adót a jóval felkészültebb, tárgyi és személyi feltételekkel jobban ellátott APEH-fogja beszedni a jövőben is. Mint Kéri Józseftől, Szolnok város alpolgármesterétől meg­­■tudtuk, 1987-ben az akkori taná­csi apparátus létszámát jelentő­sen csökkentették, mondván, az itt lévő adók egy része megszűnt, helyettük jött például az SZJA, amelyet az APEH gyűjtött. Az­óta sem a tanács, sem az önkor­mányzat nem foglalkozott az adóügyi apparátussal, hiszen a jogszabályok sem változtak. A helyi adó miatt ez az apparátus már így is leterhelt. Nagy kérdés, hogy teremtsék meg a GJA be­szedésének forrásait, hiszen ha a parlament elfogadja, a helyi ap­parátust ehhez kell kialakítani. Szolnokon például a GJA azt je­lenti, hogy 40-60 ezer tételt kell feldolgozni. Ez két-háromszoro­sa a jelenlegi adóztatási felada­toknak. Ehhez létszám, technikai feltételek kellenének. De hon­nan? Igaz persze, hogy a bevéte­lek felét az önkormányzatoknak ígérték, sőt egyes vélemények szerint az egészet is megkaphat­ják. Ez utóbbinak viszont az len­ne a következménye, hogy ará­nyosan csökken a központi tá­mogatás. Mindez furcsa helyze­tet eredményezhet. Egy részleteiben, volumené­ben ismeretlen központi adót bíznak arra a szervezetre, amely erre felkészületlen, a döntés kö­vetkezményeit kényszerűen vi­selnie kell, s a végrehajtás felté­teleit is gyorsan, szinte a semmi­ből kell megteremtenie. A dolog további szépséghibája, hogy a helyi adók révén kialakult önkor­mányzati gazdasági alap, s ehhez letisztuló államigazgatási és ön­­kormányzati feladatok jellegük­ben, területileg is elhatárolód­nak, most újból összekevered­hetnek. További kérdés, hogy miért kell egyáltalán Magyarországon két adóapparátus. Több ország példája, így Finnországé is bizo­nyítja, hogy olcsóbb, egysze­rűbb, s az állampolgárok számá­ra kényelmesebb, ha adóügyei­ket egy helyen tudják intézni. Úgy tűnik, mi nem a jó példából akarunk tanulni. F. I. Megjelent a TIFFANY legújabb száma! Keresse a hírlapárusoknál! illetve Előfizethető: HELIR Budapest 1900 A kultúra leszakad a költség­­vetés köldökzsinórj'áról A jövő évre tervezett költség­­vetés 35,4 milliárd forintot szán a művelődési tárcának. Ez csak­nem 10 milliárddal több annál, mint amennyit az 1991-es költ­ségvetés eredeti előirányzata tar­talmazott a kultuszminisztérium számára. Igaz, a költségvetés az év során a tervezettnél többet, mintegy 30 milliárdot juttatott a minisztériumhoz tartozó köz­ponti intézmények és feladataik támogatására. A többletterhek fedezésére, a már meglévő tennivalók minő­ségi fejlesztésére 3,2 milliárd fo­rintot kíván juttatni a jövő évi költségvetési tervezet. Az ösz­­szeg csak a minimális szinten tartást teszi lehetővé. A reálérték megközelítéséhez annak leg­alább a duplájára, azaz 6-7 millió forintra lenne szükség. A költségvetési tervezetben szereplő 10 százalékos bér- és 5 százalékos dologi automatizmu­sok sem adhatnak okot a műve­lődési minisztériumnak az elé­gedettségre. A szinten tartáshoz ugyanis e területeken is követni kellene az inflációt. A helyzet rendezését nehezíti, hogy az em­lített automatizmusok legalább 8-10 éve elmaradnak az infláció mögött. Gábor József helyettes állam­titkár reméli: 1992 nyarán az ok­tatási, kulturális ágazat dolgozói részére sikerül további - 5 száza­léknál valamivel magasabb - bérfejlesztést kialkudni abból a7 milliárd forintból, amelyet a kor­mány a differenciált bérpolitikai intézkedésre tartalékolt a költ­ségvetésben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom