Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-21 / 300. szám
991. DECEMBER 21. Hazai körkép 3 \ daltulajdonos Amerikában járt Nem fegyverrel kell harcolni, hanem szavakkal Beszélgetés Dinnyés Józseffel Nem tudom, lehet, hogy a karásony közelsége tette, de amikor a apókban újból összefutottam ve;, s leültünk beszélgetni, hogy saknem kéthónapos amerikai útinak élményeiről faggasim, úgy éreztem, hogy szíesebben szólna másról, vaimi többről. S minél tovább allgattam, annál inkább rá ellett jönnöm arra, hogy az Imúlt negyedszázad nagy sodáinak hitt, ám leheletvéony, pillekönnyű, csillogó szógömbjei” sorra hűhóikként pattannak szét szavai ilya alatt, éppen úgy, mint tok a karácsonyfadíszek, Tielyeken szétfröccsen a /ertyák forró viasza. Dinnyés József daltulajdo>st 1967 óta ismerem. Batságunk tehát régi keletű, s hosszú évtizedek alatt sem rt meg úgy, mint a fény szo>tt, ha útjába kerül valami, eszélgetésünk jó lenne ha ;y szín egyre vidámabb ár'alatába öltöztetné az ünnefenyőket, habár ehhez nem indenben a Lajtán túli minkhöz, hanem saját magunk>z kellene jobban ragasztunk. De ne vágjunk a úgok közepébe. Nagyon sokan hiányoznak a palettáról- Az én munkásságom huszonöt ztendeje alatt - kezdte - körülbe- 200-300 költővel ismerkedtem sze. Ezek az emberek, akiknek a rseit énekelem, általában kis pélnyszámban megjelenő kötetek ;rzői. Nincsenek benne a tanny vekben, hiszen az élő mai maar irodalmi tannyvszerkesztők gondatlansága politikai kultúránk útszéli utóra miatt csak a halott költők ketek a tankönyvek lapjaira. Ezért szönetképpen az általam ismert k, költők engem bármikor vendül látnak. Nem egy pohár sörre, n egy pörköltre, hanem közszetlésre, író-olvasó találkozókra /nak. így ismerkedtem meg >kkal a jeles emberekkel, akik már irodalomtörténeti jelentő;ű életművel rendelkeznek. Emtetném közülük Ratkó Józsefet, da Ferencet, Bella Istvánt vagy ónevű Nagy Lászlót, és még tszan sorolhatnám. Az általad említett emberek id ebben az országban éltek és ek. De hogyan ismerkedtél meg atáron túli írókkal, költőkkel9 Ugyanúgy, mint az itthoniak. Mert nagyon gyorsan rá kellett nőm arra, hogy a határon átszűő irodalom, a határon átjött jaj• versben fogalmazva nem jutott az olvasókhoz. Vagy ha igen, tor meg olyan szövegkömyeben, ami nem volt közérthető az berek számára. A nyugati emigráció irodalma lig százszoros szűrőn érkezett g, ha egyáltalán eljuthatott hozk. Pontosan így van. S emiatt a eltárol nagyon sokan hiányoz. Hiszen 60-80 magyar költő ródott szét szerte a v i tágban egy nzedéken vagy inkább korosz'on belül. Ott van például egy éves, alkotó ember, mint a próró Wass Albert, aki írásai után a gyár irodalom egyik legna>bb alakja lehetne, ha egyáltalán na könyve itthon. Vagy említném a tíz esztendeje eltemetett ' Ferencet, akinek a mai napig :s emléktáblája Magyarorszál. Pedig ha József Attilának, y Endrének, Radnóti Miklósnak itt súlya van - nos, Fáy velük egyenrangú alkotóember volt, de sokan még a nevét sem ismerik. Vagy mondhatnám Kannás Alajost is, aki olyan alkotásokat hozott létre, amelyek időtállóak. Ezzel csak azt akartam bizonyítani, hogy olyan nevek, versek és dolgok titkolódtak el hosszú évtizedeken át előlünk, amikhez csak úgy juthattam, mint a mai magyar versekhez is. A szűrőkön átjutott alkotások, a zsebben áthozott könyvek, a bőröndök mélyén rejtőzködő írások, a magnetofonszalagokra felmondott versek aztán mind bekerültek a mappámba, és vártam arra a pillanatra, hogy megtudjak ezekről a költőkről valamit.- És mi van azokkal, akiket meg sem említesz?- Róluk azért nem mondok semmit, mert vagy nem tudom, hogy kicsodák, vagy pedig már bebizonyosodott, hogy rossz emberek.- Tehát ezek szerint számodra fontos, hogy megtudd: emberileg milyenek ezek a költők?- Nagyon lényeges, mert hogyhá egy ember hangulatát befolyásolja a versélmény, amit én közvetítek dalban, akkor valakinek a jel lemét is alakítom. Hiszen minden művészeti alkotás azért születik, hogy jellemformáló legyen. Közvetítsen egy világot egy másik világ felé, hogy az a kétféle világ közelebb kerüljön egymáshoz. De ha az az alkotó egy kétszínű, hazudós alak, akkor én tőle egy büdös hangot sem mondok el, s a nevét sem ejtem ki a számon soha többet. Elindultam a kincsekért- Ehhez viszont fő! kellett vállalni egyféle kutatómunkát is.- Természetesen. És pontosan azért volt szükségem azokra a portyázásokra, amelyeket leginkább a honfoglaló magyarok kalandozásaihoz tudnék hasonlítani. Hisz magam is a kalandozó vagy inkább menekülő magyarok nyomán indultam el azokért a kincsekért, versekért, amiket irodalmi értéknek nevezünk, s amelyeket el kell énekelni, el kell mondani a fiataloknak, az idősebbeknek, hogy él a magyar irodalom, létezik, lélegzik Ausztráliától Dél-Amerikáig, Észak-Amerikától Angliáig és még azon is túl.- így juthattál el Hollandiától kezdve Franciaországon át most legutóbb az Amerikai Egyesült Államokig is, ugye?- Igen, s ennek az útnak azért is örültem, mert kinn élő költők hívtak meg. Örültem, hogy megbecsülik a szándékomat azok a barátok, akik a magyar nyelvet ápolják odakinn is. Hisz nem arról volt szó, hogy ott én valamit keressek. Tehát nem pénzszerzési akció volt az út célja, hanem az, hogy az erdélyi költők alkotásait elvigyem Floridába, ahol várták a szép magyar szót az Erdélyből korábban elmenekült emberek. S ugyanakkor ott kaptam egy másik töltést, amivel el tudtam jutni Kaliforniáig, ahol ugyancsak vártak rám a magyarok.- Milyen tanulságokat szűrtél le az utad során?- Egy tény: egymillió-nyolcszázezer magyar származású ember él az Amerikai Egyesült Államokban, de már a felük sem beszél magyarul. Ugyanez a helyzet a költőkkel, írókkal is. Hisz 60-80 íróembert tartottam nyilván, ám rá kellett jönnöm, hogy odakinn igazából csak 6- 8, esetleg tíz költője van Magyarországnak. Nagyon sok ember elvesztette a távolság miatt azt az anyanyelvi kötődést, amit a szépen beszélő magyar ember áhít. S ez többek között olyan antológiák is segíthetik, amiket én gitárra fogalmazok.- Pedig elég sokat lehet hallani arról, hogy odakinn még mindig él a magyar szó. és magyar nyelvű iskolák is vannak.- Igen, csak ezek nem igazi népiskolák.- Ilyenek itthon sincsenek.- Tegyük hozzá, hogy sajnos. A kétórai járóföld törvénye megszűnt, s mégis, ha ma egy itthoni kisdiák el akarja végezni az egyetemet, mert tehetséges és valahonnan egy isten háta mögötti helyről indul, hatéves korától annyit utazik a diploma megszerzéséig, hogy háromszor körbejárhatná a Földet, miközben nem hagyja el Magyarországot. Ezt be lehet bizonyítani. Ingázó diákok, figyelem! És talán a te szőkébb hazád, Jász-Nagykun-Szolnok megye is példa erre. Mindezt nem én találtam ki, nem én számoltam ki először, hanem Váci Mihály, a méltatlanul elfeledett költő. O volt az, aki először kiszámolta, és az akkori parlamentben fölállt, eí is mondta, de a kutya sem hallgatta meg. Utána lehet olvasni a Toldi feltámadása című kötetében. Hát többek között ezért is indultam el az egyesült államokbeli költők hívó szavára. Azoknak a költőknek a hívó szavára, akik örültek annak, hogy verseiket itthon tolmácsolom, és ezt így akarták megköszönni. Fejet hajtok a tehetségek előtt- Ezt a köszönetét az itthoniaktól is megkaptad már?- Nem, de nem is várom el, hogy megadják. Hiszen egy előadóművésznek fejet kell hajtania a tehetségek előtt, és ők tehetségesek. Tehetségesek abban, hogy megőrzik az anyanyelvet, és szülik a szebbnél szebb szavakat. Lásd Bella István egyik szép szavát: a hátára fordított bogár mit mond mozdulataival? Segítségezik. Vagy egy másik szép szó: örökködik-e? Március 15-ét jelöli így a szépen beszélő és szóalkotó magyar művészet. Mindezekért nekem meggyőződésem, hogy nem fegyverrel kell harcolni, hanem szavakkal. S ezt a világ érzi és érti. Nagy Tibor Fotó: Korányi Éva Az egész tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy 1939-ben a jó kiállású Oláh Károly az egyik bálban felkérte táncolni a csinos Kalmár Erzsébetet. Mindez Kisújszállás városában történt, és meg is forgatta az ifjú hölgyet alaposan. Azután egy darabig találkozgattak meg nem is, végül ennek a szép kapcsolatnak az lett a vége, hogy 1941. december 17- én a nagykun településen kimondták a holtomiglant-holtodiglant. Idestova ennek több mint fél évszázada, amely úgy elrohant, mint a gyorsvonat. Károly bácsi a vasútnál dolgozott, élete párja pedig háztartásbeliként otthon nevelte a gyerekeket, sütött, főzött, mosott - szóval nem unatkozott. Ezt már csak azért sem tehette, mert kilenc gyerekük született. Fel is nevelték, útnak indították őket tisztességgel, és egyszer csak azt vették észre, hogy az öt fiuk és a négy lányuk az aranylakodalmukat szervezi. Márpedig ez nem bizonyult egyszerű összejövetelnek, hiszen a gyerekeken kívül harminc unokával és öt dédunokával is dicsekedhetnek. Éppen ezért nem tehettek mást, mint azt, hogy a helyi házasságkötő teremben megismételt fogadalom után elkérték, kibérelték a városháza alatt lévő pincegalériát. Itt azután a hosszú asztalok mellett elfért a tisztelt vendégsereg, akikből hál' istennek nem Bálban ismerkedtek meg volt hiány, hiszen aki tudott, eljött, gratulált az örökifjú párnak. A jeles napnak két igazi vesztese akadt csak: egy jámbor birka meg egy nála súlyosabb hízó személyében, őket előre megfontolt szándékkal fosztották meg szűkre szabott földi pályafutásuktól. Eme tényen senki sem búslakodott igazán, hiszen mindenki annyit falatozhatott belőlük, amennyi belefért. Akiknek pedig a torkuk száradt ki, azok is találtak a bajukra gyógyírt: bor, sör, pálinka, konyak, pezsgő formájában. Elég az hozzá: az arany lakodalomnak végül is a másnap vetett véget, amikor a vendégek hazamentek. Ok pedig szépen, csendesen elkezdték közös életük ötvenegyedik esztendejét ... D. Sz. M. Fotó: N. Zs. Korizók, pecázók - figyelem! Urbán Zoltán rendőr őrnagy, a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetője a következők közlésére kért fel:- Mindenképp szeretném, ha a tél elején, az iskolai szünet kezdete előtt eljutna a figyelmeztetés a jégen való tartózkodás rendjéről, hogy ilyen csúnya rendőri szóval fejezzem ki magam. Most, a hét végén kezdték el próbálgatni a jeget. Tudni kell a Holt-Tiszáról, hogy nem egyformán fagy be. Az egyik legnagyobb veszély a korai időszakban az, hogy bizonyos szakaszon már van olyan jégvastagság, ahol rá lehet menni, néhány száz méterrel arrébb meg olyan vékony, hogy beszakad. Tavaly ebből kifolyólag volt egy hármas halálos baleset, egy olyan területre korcsolyáztak át a már teherbíró jégről, ahol beszakadt, és meghalt az apa meg a két gyereke. Erre kell felhívni a figyelmet. Aki nem ismeri a Holt-Tiszát, ne nagyon bátorkodjon főleg most, a kezdeti időszakban, amikor a jég még nem mindenhol egyformán biztonságos. Hiába mondjuk azt, hogy ne menjenek még a jégre, úgyis rá fognak menni. Megnézettem a jeget, az evezőspálya már használható, de a többi rész most később fagyott be. Ha nem jön ennél keményebb hideg, vagy főleg ha elkezdene enyhülni az idő, akkor csak ezt az említett két helyet vegyék igénybe. Azt javasolnám, hogy egyedül senki ne induljon el bóklászni. A jégen nagyot lehet esni, az kemény, most képzeljük el, hogy az Áfor-telep környékén elesik a gyerek, eltöri a lábát, legalább legyen még egy másik gyerek, aki segítséget tud kérni. A másik dolog, amit a horgászoknak kellene elmondani: tudomásul kell venni, hogy a Holt-Tisza nemcsak a lékhorgászatra való, hanem sportolásra is, úgy kellene viselkedni, hogy elférjenek egymás mellett. A horgászok mint felnőtt, felelősségtudattal rendelkező emberek gondoljanak arra, hogy a lékeket úgy jelöljék meg, hogy az észlelhető legyen ködben, szürkületben és este is, mert még éjszakai jégdiszkót is rendeznek ott a korcsolyázók. Ne egy szál nádat tegyen oda, mert nád bőven van, tépjen le egy komolyabb adagot, nyomja bele, az rövid időn belül belefagy, s akkor mindenki láthatja, hogy ott lék van. és elkerüli. A másik kérésem az, hogy ne perforálják ki a Holt-Tiszát. Ha ma vágtam egy léket, akkor holnap lehetőleg közvetlen mellette vágjak. Lehetőleg alakuljanak ki ilyen csokrok, és ahol lát öt-hat ilyen lékcsomót, akkor ki fogja kerülni a korcsolyázó. Tavaly is szó szerint ki volt perforálva a Holt-Tisza, ezt el kellene kerülni, legyenek tekintettel a többiekre is, azokra is, akik „csak” sportolni akarnak. Némelyik horgász akkora léket vág, mintha bálnát akarna kihúzni. Azt is kérem, hogy lehetőleg a szükségesnek megfelelő léket vágjanak. Jó lenne, ha nem baltáznák a léket, mert azzal összerepedezik ajég. Van erre egy nagyon jó módszer, az úgynevezett jégfúrás: egy h alakú furdancsot addig forgat, amíg egy kör alakú léket kivág, egy harminc centi átmérőjűt, azon már kifér a Moby Dick is ... A lékcsinálást ellenőriztetjük a halőrökkel, az állományommal is ellenőriztetem. Úgy döntöttem, hogy aki ezután sem jelöli meg rendesen a léket, azt bírságolják meg szigorúan. Ahol ajég sima, változatlan és itt megbír, az megbír távolabb is. De ahol rendszertelenséget, elváltozásokat tapasztal a jégen, azt, hogy például göcsörtös, rücskös, az ilyen helyeken álljon meg, figyeljen nagyon oda, mert onnantól változik ajég minősége. Hasonló volt a helyzet az említett tavalyi tragikus balesetnél. Én oda kivittem a gyerekeimet. Lehet, hogy kegyetlenség volt, de amikor kiszedték a holttesteket, végignézettem velük. ..15 éves a fiam, 13 éves a lányom, de rendszeresen lemegyek velük korcsolyázni, mert tényleg veszélyes ez ajég. Évente több baleset is előfordul. Ha jégbeszakadás van. akármilyen baleset, szóljanak a rendőrnek. De ha mentenek maguk, lehetőleg mindig valami mentőeszközzel tegyék ezt. Ha valaki beleszakad, nehogy odaszaladjon kihúzni, mert őmellé fog szakadni. Hosszú rúd, deszka, létra..., bármit betolni neki, hogy bele tudjon kapaszkodni. De semmiképp se szaladjanak oda ... Lejegyezte: M. H. L.
