Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)
1991-12-12 / 292. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. DECEMBER 12. Nesze neked, szociálpolitika Már engedetlenségre kényszerítik az embereket! A fűtés- és melegvíz-szolgáltatási díjak drasztikus emelésével kapcsolatos levelünket közölték lapjukban, amit ezúton is megköszönünk. (Új fűtési díj - ködösítés nélkül címmel jelent meg, október 24-én.) Véleményünkkel együtt azonban több olyan kérdést is megfogalmaztunk, melyekre az illetékesektől sem közvetlenül, sem a lapon keresztül nem kaptunk választ. Időközben közlemény jelent meg az Állami Számvevőszék e témában végzett vizsgálatáról, mely főbb megállapításai a következők. A távfűtés és melegvízszolgáltatás fogyasztói árkiegészítés növekményének 90 %-a a hőszolgáltató vállalatok nyereségét növelte az elmúlt években, míg ugyanezen időszak alatt a lakossági díj 80 %-kal nőtt. - A költségek növekedésének oka többek között az, hogy a távfűtő üzemek a fűtőolaj kilóját közel 41 Ft-ért, a gáz köbméterét 12-13-ért kapták, míg az egyéni fogyasztók csak 17, illetve 5-6 Ft-ot fizettek érte. Ha a fűtőművek is lakossági áron kapná az energiahordozókat, legalább 14 %-kal csökkenthetnék a költségeiket; a fogyasztás mérésével, szabályozásával újabb 15 %-kal,összességében pedig csaknem 50 %-kal, ami a hőközpontok termelői árát 30-40 százalékkal mérsékelné. A Számvevőszék véleménye szerint az állami ártámogatást továbbra is fenn kell tartani, de nem a mai formájában. A közlemény szerint a fenti megállapításokkal az illetékes parlamenti bizottságban tevékenykedő képviselők is egyetértettek. A Számvevőszék megállapításainak tükrében érthető, miért nem kaptunk választ az illetékesektől arra a kérdésünkre, mennyi volt a szolnoki hőközpontok tavalyi vesztesége, ami indokolttá tette, hogy az ez év tavaszán bejelentett 70 %-os díjemelés fölé mentek október elsejétől, ami végső fokon - az 1990. évhez viszonyítva - 300 %-os áremelkedést jelentett. Ezek után az is érthető, miért volt az országban több olyan hőszolgáltató üzem, melyek több millió forintot felajánlottak az elért „megtakarításaikból”, vagy év végéig vállalták, hogy nem emelik az árakat. És érthető a különböző városokban tartott lakossági demonstráció - különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vízdíjak, a fűtési költségek emelése - éves szinten - a nyugdíjemelések két-háromszorosát is elviszik. Nesze neked, szociálpolitika. Ha a számvevőszék már májusban befejezte a vizsgálatot, s az abban foglaltakat az illetékesek tudomására hozta; az őszi, újabb áremelés előtt tervezett intézkedéseket „elfogadhatatlannak és indokolatlannak minősítette, ennek ellenére milyen megfontolás alapján hajtották végre? Az áremelési döntés meghozatala előtt az illetékesek ismerték vagy vizsgálták-e az érintett lakosok általános anyagi helyzetét, továbbá anyagi terhelhetőségét? Ha nem, döntésük felelőtlen volt, ha ismerték, döntésük nemcsak „elfogadhatatlan, indokolatlan”, hanem embertelen is volt. Hogy lehet az, hogy a távfűtő művek a lakossági fogyasztói ár többszöröséért kapták az energiahordozókat? Szerintünk ezek a megemelt árak tartalmaztak annyi többletet, melyből pótolni lehetett volna a megvont állami támogatást. Mi indokolta, hogy a megszüntetett állami támogatást mégis a lakossággal fizettetik meg? Hogy lehet az, hogy a jelentős állami ártámogatással működő szolgáltatóvállalatok, hőközpontok, villamosipari tröszt vállalatai nyereséggel dolgoznak, tehát a kapott támogatást nem a célnak megfelelően használják fel, de telik belőle jelentős összegű premizálásra, alapítványi hozzájárulásra? Mindezekért ki a felelős? Az állami ártámogatás az államkasszából történik, abba viszont az állampolgároktól szedik be a forintokat. Vegyék már észre, hogy egyre üresebb zsebekben keresgélnek. A budapesti vállalkozók - polgári engedetlenségi mozgalmat indítva - megtagadták az iparűzési adó fizetését. A kisfizetésű dolgozókat, nyugdíjasokat viszont belekényszerítik az engedetlenségbe, mert nem tudják kifizetni a növekvő díjakat. Elvárjuk, hogy az illetékesek - a számvevőszék intelmeit megfogadva - sürgősen visszavonják a 29/1991. (X. 1.) sz. IKM. rendeletet, s reális, kifizethető díjakat állapítsanak meg. Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a megállapításokkal egyetértő képviselő urak közül szót emel-e valaki ennek érdekében. De ezzel kapcsolatban a polgármester úr és az országgyűlési képviselőink véleményét is szeretnénk megismerni. 27 aláírás (a szolnoki, Jubileum tér 3. sz. ház lakóitól) KÖSZÖNET A bajban azonnal segítettek November 27-én, míg a reggelit készítettem, a négyéves kisfiam a gyufával játszott, és felgyújtotta a szobát. Percek alatt lángba borult a lakás, majdnem mindenünk elégett, a megmaradt holmi szinte használhatatlanná vált. A bajban nemcsak a szomszédok, hanem mindenki a segítségünkre sietett. így a polgármester, a jegyző, az iskola igazgatója, a tanárok, a kislányom osztálytársai, Magyar István fuvaros, az ÁTI-telep összes dolgozója. Beteg, magatehetetlen apósomat és az anyósomat biztonságba helyzeték, és rögtön átmeneti szükséglakást, anyagi támogatást kaptunk. Az iskolások pótolták a harmadikos kislányom felszerelését, még mesekönyvet és játékot is hoztak - a sok ruhaneműn kívül. Ilyenkor, a bajban látja meg az ember, hogy nem marad egyedül a gondjaival, hogy számíthatunk az együttérző, önzetlen segítségre. Ezúton is hálás köszönetét mondok mindazoknak, akik a bajban mellettünk voltak, segítettek rajtunk. Somogyi Zoltánná Pusztamonostor Levélváltás Tisztelt Pótári István! Ön az Új Néplap december 5-i számában, a Régi sérelem: főbérlő a nagyapa házában című levelében kifogásolta, hogy nem sikerült velem személyesen találkoznia - bár többször próbálkozott. Rendkívül sajnálom, bár rendszeresen fogadóórát tartok, és a levelekre is válaszolok. Amikor első alkalommal keresett, éppen ülésezett az Országgyűlés, másodszor valóban megbeszélt egy találkozót a kolléganőmmel - meg is jelent -, csak éppen nem az egyeztetett időpontban. Munkarendünkkel kapcsolatban elmondanám, hogy a hét három-négy napját Budapesten töltjük, a parlamenti elfoglaltsággal, így az itthoni teendők ellátására sajnos csak a pénteki nap jut. Ez viszont annyira zsúfolt, hogy szinte minden percünk előre be van osztva. Egy viszonylag rövid időcsúszás is felboríthatja a napi programot. Ami az Ön által vázolt konkrét ügyet illeti, sajnos azt kell javasolnom, hogy forduljon a Szolnok Városi Polgármesteri Hivatalhoz, mert a kérdés rendezése egyértelműen az ő hatáskörükbe tartozik. Ebbe az országgyűlési képviselő - mivel nincs hozzá jogosítványa - nem szólhat bele, így az önkormányzat teljes joggal vissza is utasítaná. Bízom abban, hogy kérelmének elbírálásakor kedvező döntést hoznak. Petronyák László országgyűlési képviselő A Jászapáti Művelődési Házban jól sikerült gyermeknéptánc-találkozót rendeztek november 30-án, melyen • a helyi tánccsoporton kívül - fellépett a kunhegyesi, a sarudi és a szandaszőlösi gyermektánccsoport. A szandaszőlősi Vadvirág tagjai a nyilvánosság előtt is köszönetét mondanak az esemény szervezőinek, a házigazdáknak. (Beküldött kép.)________ Üzenet Egy csemegebolt előtt, ahol a kirakatban a drága konyak és whvisky kínálja magát, 10 év körüli fiúcskára lettem figyelmes. Arra, ahogyan a földre „ejti” az iskolátáskát, hogy felérje a kukát. Rövid kotorászás, és előkerült egy fél zsemle, majd egy szelet kenyér, ami már magába szívta a rákent zsírt vagy vajat. A könyvekkel megrakott táska újból a fiúcska vállát nyúzta, eltakarva a fenekét is, és mohón harapta - felváltva - a maszatos kenyeret és a zsemlét. Első megdöbbenésem után szétnyitottam a szatyrom, amiben éppen a csemegében vásárolt zsemlét vittem, s megkínáltam. A gyerek megszeppenve szabadkozott, hogy csak most az egyszer kotorászott a kukában, mert az anyja korábban ment munkába, ezért nem reggelizett; az iskolai ebédre pedig nincs befizetve... A tekintetét figyeltem, a szomorkás szemét, melyben ott bujkált valami: üzenetféle valakihez vagy valakikhez, hogy nem tett ő semmi rosszat. Csak enni akart, hogy éljen, hogy megérhesse azt az oly sokat beígért Kánaánt.- illés -Elnézést kérnek A kulturáltabb utaztatásért című (X. 28.) panaszos levélben foglaltakat (X.28.) kivizsgáltattam, s az alábbiakban válaszolok rá: Pogány Gábor úr és felesége október 23-án a 12.05 órakor induló autóbusszal kívánt utazni. A felszálláskor ezerforintossal fizettek volna, de a gépkocsivezetőnk korábbi pénzforgalma úgy alakult, hogy nem tudott visszaadni. Miután a gépkocsivezető beszállítás közben nem hagyhatja el a járművet, két megoldás kínálkozott: vagy elismervény ellenében átveszi az ezerforintost, vagy Pogány úr vállalkozik a pénzváltásra. Indokolatlan volt az e körül kialakult vita, mely odáig vezetett, hogy utasunk a forgalmi szolgálattevőtől kérte a panaszkönyvet, de nem kapta meg. A probléma kialakulásáért munkatársainkat felelősség terheli, amiért elmarasztalásban részesültek. Megjegyzem, a levélben használt pejoratív jelzőre (idézzük: A buszokat ne sofőrnek kiképzett „lassújárműhajtók” vezessék! A szerk.) gépkocsivezetőnk eddigi munkájával nem szolgált rá. A kellemetlenségért - kollégáim nevében is - utasaink szíves elnézését kérem. A felmerült és igazolt kiadásaikat természetesen magunkra vállaljuk, megtérítjük. Szabó István a Jászkun Volán igazgatója Hozzászólás cikkünkhöz A december 2-án megjelent „Kié az egyesület?’ ’ című cikk mellett már nem mehetünk el szó nélkül, mert hemzseg a tájékozatlanságból/?) eredő, valótlan kijelentéstől. Kedves (taki) Úr! A Máv Járműjavító Üzem védelme ürügyén és a labdarúgócsapat veresége apropóján született cikke érthetetlen. Ha igazán a Járműjavító védelmében akarta megírni gondolatait, akkor célszerű lett volna a Szolnoki Rádiótól megkérdezni, hogy ki és kinek a nevében vagy megbízásából tett olyan nyilatkozatot, hogy az üzem nem segíti az egyesületet, illetve a labdarúgószakosztályt, és e személynek adresszálni a dörgedelmeit. (A MÁV-MTE tudósítójától hangzott el. A szerző.) Ugyanis a Szolnoki MÁV-MTE dolgozói és vezetői soha nem nyilatkoztak így, mert az valótlan lenne. Mi nagyon sokat köszönhetünk az üzemnek! E hozzászólás keretében valamennyit nem sorolhatom fel, a sok közül egyet mégis megemlítek: ma már csak a Járműjavító biztosít ún. sportstátust hét labdarúgó és egy atléta számára. Tehát elhatároljuk magunkat a nyilatkozó véleményétől. Helyszűke miatt csupán néhány kijelentésére teszek észrevételt:- Á Véső útról lassan kiszorul a sport, mert a salakos labdarúgópályán teniszpályát, tűzoltó edzőházat és parkolót építettünk- írja. Nos, valóban építettünk teniszpályát, de a futófolyosó mögötti területen, ami addig szeméttelep volt (a dokumentumfotót mellékelem); a tűzoltómászóház ugyanitt épült, az autóparkoló pedig a salakos pálya kapu mögötti holttérben. Valóban építettünk - a MÁV Vezérigazgatóság külön támogatásából - egy szaunát, és nem a sportolóink számára, hanem szolgáltatási jelleggel, mint pl. a szállodánkat, hogy életben maradhassunk. (Az idén 258.000 Ft volt eddig a szaunabevétel.) Az igaz, hogy a birkózócsarnokban diszkontárusítás volt 6 napig - novemberben. (E hónapban megismételjük.) A befolyt összegből fizetjük sportolóink decemberi bérét és TB-járulékát. Vádolhatott volna azzal is, hogy az autóbuszaink miért járnak bérfuvarként külföldre, ahelyett, hogy a sportolókat szállítaná. Ugyanazért, amiért a csarnokot olykor bérbe adjuk, s amiért a szaunát építettük. Minden vállalkozásunk célja, hogy életben tartsuk az egyesületet mindaddig, amíg a sport a helyére nen kerül ebben a zűrzavaros világban. Amikor egyesületek men nek tönkre, mert vagy felelőtler vállalkozásokba kezdenek, vág) adósságot adósságra halmoznak mi, köszönjük, még élünk - hí oly nehezen is. Nem tartozunl senkinek, legalábbis nem fedezetlenül. Igaz, ez rányomja aí eredményességre is a bélyegét Nem vagyok meggyőződve arról, hogy csatáraink e nyomoi miatt nem találják el az ellenié kapuját, ám a labdarúgócsapa szereplésén kívül túl sok szé gyellnivalónk nincs. Atlétáin! 21, birkózóink 2, ökölvívóinkL országos bajnokkal dicsekedhet nek. Van két NB I-es szakosztá lyunk, kosarasaink az V. helyen Szóval élünk! Úgy érzi, a Véső útról kiszo rul a sport? Az elmúlt év alat építettünk egy ökölvívó csamo kot, egy futófolyosót (és az állc lelátót - az Ön állítása ellenére visszaépítettünk, egy iker tenisz pályát, egy súlyemelő-edzőter met, és felújítottuk a tekepályán kát. Igaz, mindezt a MÁV segít ségével, de Szolnok számára -1 mi közbenjárásunkkal. Sporttelepünk a lehetőségek hez képest tiszta, ápolt. Olvass; el az Új Néplap április 23-i „Más ez a miliő” című cikkét Ott többek között ez áll: „olyai érzése támad a látogatónak, jó it lenni, mert rend van.” Igenked vés (taki) Úr, rend van. A fejek ben is. A sportolóinkat nem iga zán érdekli, hogy 12 évvel eze lőtt mit rontott el az akkori párt politika, és minket sem. A köz pénzekkel mindenkor becsű lettel el tudunk számolni. Abbai igaza van, hogy mi is nagyobi támogatást reméltünk. Erőfeszí téseink súlyával tisztában va gyünk. Kérjük és várjuk a j< szándékú kritikákat, mert egy mást segítve nagyobb hasznán lehetnénk Szolnok sportjának. Hollóy Tárná a Szolnoki MAV-MTI ügyvezető elnök« A napokban adták át Tiszatenyön a ravatalozót. A modern épület költsége alig haladta meg a kilencszázezer forintot. - nzs -Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
