Új Néplap, 1991. december (2. évfolyam, 283-305. szám)

1991-12-02 / 283. szám

1991. DECEMBER 2. 11 Az Uj Néplap Kunszentmártonban Az 1956-os forradalom és szabadságharc kunszentmár­toni hőseinek és áldozatainak emlékét október 23-tól kopja­fa őrzi a Körös étterem előtti parkban. A kopjafa Koncz Vilmos fafaragó ajándéka. Szabnak, varrnak, sütnek, főznek Beindult a gazdasszonyképzés Tulajdonképpen az élet kény­szerítette ki, hogy a helybeli Ve­­• ress János Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetben az idén szeptembertől beindult a kétéves gazdasszonyképzés. A környéken ugyanis kevés lehető­ség kínálkozik a lányok számára, hogy továbbtanulhassanak. Ugyanakkor pedig sokan szeret­nének minél több ismerethez jut­ni, s a külföldi tapasztalatok is az bizonyítják, hogy egy ilyen ok­tatási forma számtalan lehetősé­get kínál arra, hogy praktikus is­meretekhez jussanak a tanulók. Hisz a gyakorlatban megtanul­nak sütni, főzni, szabni, varrni, kertészkedni, állatokkal bánni, az elméleti órákon pedig elsajá­títják többek között, hogy mi­ként kell a család jövedelmével gazdálkodni, hogyan lehet a ki­adásokat megtervezni, egy ki­sebb vállalkozást beindítani, s még hosszan sorolhatnánk, hogy mi mindenre képezik ki a jöven­dő gazdasszonyokat. Jelenleg 38-an tanulnak ezen a szakon, s ugyanakkor az isko­lában egy másik tizenhetes lét­számú csoport is létezik, mely­nek tagjai azokból a szakmun­kásképzőt és gimnáziumot vég­zett lányokból verbuválódott, akik nem találtak^maguknak semmiféle munkát. Ok a megyei munkaügyi központ anyagi se­gítsége mellett egyéves tanfo­lyamon sajátítják el ugyanazokat az ismereteket, amelyek min­denképpen hozzájárulhatnak ah­hoz, hogy többek között ideá­lis, jó családanyákká váljanak, vagy valamilyen vállalkozásba fogjanak. TÉRKÉP KÉSZÜL A VÁROSRÓL Annak érdekében, hogy a Tiszazug idegenforgalma minél inkább föllendülhessen, a kunszentmártoni önkormányzat elhatá­rozta, hogy térképet készíttett a városról. Erre annál is inkább szükség van, mert néha-néha még a helybelieknek is gondot okoz a tájékozódás, hogy melyik utca hol van, az idegenekről már nem is beszélve. Tehát a döntés megszületett, és ezután megkerestek több céget, s közülük a pomázi Paulus Térképszerkesztő Iroda ajánlata lát­szott a legcsábítóbbnak. Mert azon túl, hogy a többieknél sokkal jobb minőségű munkát végeznek, az iroda munkatársai fölvállal­ták a reklámszervezést is. Ugyanis egy nagyméretű, kihajthatós térképről van szó, amelyen természetesen szerepelnek majd a különböző közintézmények, üzletek, a fontosabb lakossági célo­kat szolgáló létesítmények - így például a posta, a rendőrség, az autóbusz-pályaudvar és vasútállomás -, de a térkép körül még maradt hely arra is, hogy a különböző vállalkozások, cégek hir­dethessék magukat. Ez, mint hallottuk, jó befektetés lehet, mert egyrészt a térkép 10 ezer példányban jelenik meg, másrészt pedig belátható időn belül nem tervezik újabb, hasonló kiadvány megjelentetését, amelynek a hátoldalát egyébként még több nyelvű városismertető szöveg és néhány színes fotó is gazdagítja. A térkép összesen 450-500 ezer forintba kerül, s a tervek szerint ’92 február végére el is készül. A közösségi televíziózásé a jövő Kevés területe van életünknek, ahol olyan nagy lenne az igény, mint éppen a kábeltelevíziózás, s ezen belül a műholdas műsorszol­gáltatás. Tulajdonképpen így van ez Kunszentmártonban is, ahol a szegedi Lénia Kft. szervezésében a Széchenyi-lakótelepen már mint­egy 310 lakást kapcsoltak be a kö­zösségi televíziózás rendszerébe. Az elmúlt hónapokban a Lénia Kft. szakemberei ugyanakkor a mű­holdprogramok sugárzásán kívül megkezdték a heti egyszeri rend­szeres filmvetítéseket is. A kft. vezetői emellett hozzájá­rultak ahhoz, hogy a városi rendez­vényekről készítetett videofilmeket levetíthessék. A helybeliek termé­szetesen minél inkább bővíteni sze­retnék a saját programok sugárzási idejét. Éppen ezért a városi műve­lődési központ a televíziózás fej­lesztése érdekében benyújtott egy pályázatot a Művelődési Miniszté­riumhoz, s nyertek is 200 ezer fo­rintot. Ezen túl a város önkormány­zata ugyancsak támogatja a helybe­li televíziózást, amit az is bizonyít, hogy egyrészt 200 ezer forintot sza­vaztak meg fejlesztésre, másrészt pedig engedélyezték egy újabb sze­mély - lehetőség szerint újságíró - alkalmazását, akinek feladata a te­levíziós műsorok készítése és a vá­rosi lap szerkesztése lenne. Mint említettük, az összeverbu­válódott stáb már jelentkezett a képernyőn néhány műsorral. Ám ezeket az adásokat decembertől rendszeressé szeretnék tenni. Ter­vezik, hogy riportjaikat mintegy 20-30 percben a kft. filmjeinek ve­títése előtt mutatják be. Műsoraik­ban a szűkebb haza, Kunszentmár­­ton életével, örömeivel, gondjaival akarnak foglalkozni. A stáb ezért is számít a város valamennyi lakójá­ra, hogy ötleteikkel, javaslataikkal, észrevételeikkel sokszínűbbé vál­hasson a helyi televízió műsora. Megalakult a részvénytársaság Két év múlva megcsörrennek a telefonok Már hosszú idő óta hol a városla­kók, hol pedig a vállalatok szünte­lenül „bombáz­zák” a polgármes­teri hivatalt, hogy telefonhoz juthas­sanak. Az igények­nek megfelelően a város gazdái pró­bálták keresni, ku­tatni azokat a lehe­tőségeket, melynek eredményeként Kunszentmárton is csatlakozhatna a nemzetközi távhí­vóhálózathoz. Szá­mukra a legkedve­zőbb ajánlattal a Műsortechnika Rt. állt elő. Tulajdonképpen gyorsan megegyeztek, aminek bizo­nyítéka az is, hogy november 18- án aláírták a szerződéseket, és létrehozták a Körös-Com Rész­vénytársaságot^ Ebbe persze nemcsak Kunszentmárton lépett be, hanem a tiszazugi települé­sek, Mezőtúr és a környező fal­vak, valamint Törökszentmiklós önkormányzata, de ugyancsak jelentkeztek túrkeveiek is. Nos, a lényeg, hogy Kun­szentmártonban 1992. január 1- gyel létréhoznak egy alapít­ványt, s ha oda bármelyik város­lakó 15 ezer forintot befizet, ak­kor szinte biztos lehet benne, hogy két év múlva megcsörren lakásában a telefon. A helyi ön­kormányzat induláskor egymil­lió forinttal száll be, persze ennél jóval többe kerül ez a fejlesztés. De erre nem sajnálják a pénzt, mert több legyet is ütnek egy csa­pásra. Ugyanis azon túl, hogy a vá­ros bekapcsolódhat a nemzetkö­zi távhívóhálózatba, a lefektetett kábeleken keresztül lehetővé vá­lik, hogy a városi televízió adá­sait egyre több lakásban foghas­sák, s ugyanakkor a rendszerre a riasztóberendezések is kapcsol­hatók, ami viszont a vagyonvé­delmet szolgálja majd. Arról már nem is beszélve, hogy a telefon­­ellátottság javulása magával hozhatja azt is, hogy a különbö­ző vállalkozók szívesebben te­lepszenek le a városban, ami a település fontosságát, jelentősé­gét nagyban növelheti. Ezek persze ma még csak ter­vek, mert jelenleg a rideg tény az, hogy all ezer lakosú Kun­szentmártonban kívánatosnak tartott 3000 telefonnal szemben mindössze 550 található. Ebben benne van az a két nyilvános táv­beszélő is - képünkön -, ami a posta előtt áll. Az oldalt írta: Nagy Tibor Fotó: Korányi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom