Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-18 / 270. szám

1991 NOVEMBER 18. Sportextra 11 Zöld-fehér petárda Csak el ne kiabáljam. Kétszer lekopogom alulról felfelé az asztal lapján, méghoz­zá bal kézzel: úgy vélem, elvonult a vihar megyénk futballpályáiról. Ne hánytorgas­­suk már a múltat, spongyát rá, siheder koromban úgyis mindig ez volt a kötelezd jelszavunk: előre! Persze akad még „objektum” kis hazánkban, ahol továbbra sem szűnik a vihar, sőt felette egyre komorabb felhők tornyosulnak az égen. Igen, az Üllői útra gondo­lok. Ezúttal hál' istennek néma lelátón, hanem a technikai vezető ülepe alatt robbant a petárda. Egyszerre négy légiós szerepeltetését javasolta edzőjének az előző szombati bajnoki mérkőzésre, mert fülest kapott az elnöki tanács titkárságáról, miszerint Göncz Árpád pénteken aláírta Szenes és Patkós honosítási kérelmét. A Veszprém mint ellenfél óvott (főleg, mert veszített), a többi már a fegyelmi bizottság dolga. Aki dolgozik, az hibázik, és nincs ebben semmi kivetnivaló, bárkivel előfordulhat. Kezem nem a vétkes baklövésének ,/ikszírozására’ ’ ragadott pennát, sokkal inkább azért háborgók, amiért Havasi Mihály a múlt hétfő esti Telesportban megpróbálta lerázni magáról afelelősséget. Csíki Károlyra, az MLSZ munkatársára hivatkozott, aki egyik kollégájának emlékezetére apellálva, mintha hallgatólagos engedélyt adott volna a két játékos szerepeltetésére. A szövetségi ember legalább egy napig fekete báránynak érezhette magát, hiszen csak kedden derült ki a turpisság. Havasi nem a szombati meccs előtt kért Csikitől tanácsot, hanem hétfőn délután, mikor megtudta, hogy az esti Telesportban kérdőre fogják vonni. Hoppá! Talán azt gondolta, hogy majd a Fradi-tábor nyomására csak-csak élét veszik a dolognak? Színes csokornyakkendőivel ékesített, kikezdhetetlennek tűnő határozottsága vélhe­tően alábbhagyott, mikor az MLSZ főtitkára, Berzi Sándor kategorikusan cáfolta, hogy Szenes és Patkós állampolgárságával kapcsolatban a Ferencvárostól bárki is megkereste volna Csíki Károlyt, illetve a szövetség valamelyik munkatársát. Ez megint sántít egy kicsit, hiszen néma közvetlenül érintett, hanem annak főnöke korrigálta a beosztottját, bizonyára a mundér becsületének védelmében. Legköze­lebb majd esetleg összebeszélnek. Történt már ilyesmi még békésebb időkben is. Nem feszítem tovább a húrt, már csak azért sem, mert tartok tőle, megint kapok egy levelet bátor, névtelen „barátomtól”, aki a Varga-ügy kapcsán alaposan beolvasott, minden zöld „érzésű" patrónus nevében. Szerinte a Fradi ügyeihez semmi közöm, nem tartoznak rám. Mit tehetek? Megvárom a soron következő fegyelmi határozatot, s ha van róla véleményem, legfeljebb már most engedélyt kérek annak megírására. Remélem, addig „barátom” is felfedi kilétét. (ni) Megizmosodott a TSE A TSE kézilabdacsapata. Állnak (balról): Kocsis, Mester, Laki, Sípos, Med­­gyesi, Csuti. Guggolnak: Kiss, Bukta, Tajthi, Fejes, Danyi, Gyáni. Hiányzik Zsíros és Tóth András szakosztályvezető. Nagy volt az öröm a Törökszentmiklósi SE háza táján tavaly nyáron, amikor a férfi kézilabdacsapat megnyerve az NB Il-es bajnokságot kivívta a jogot az NB I/B- ben való indulásra. Mi is nagyobb figyelmet szenteltünk az újoncok első lépéseire, s olykor aggodalommal számoltuk: vajon meg tud-e kapaszkodni a gárda a Keleti csoport tizenkettes mezőnyében. Sikerült megelőzni a két kiesőt. Megy vagy marad? Tovább szűkül a Vegyiművek kerete? A tavalyi női röplabdabaj­nokság kezdete előtt jelentős vérátömlesztésen esett át a Szolnoki Vegyiművek együt­tese. Nem titkolt szándékkal több tehetséges fiatalt csaltak a Tisza partjára, mondván, egy esztendő alatt ütőképes gárdát lehet gyúrni belőlük. így került akkor Vasicsek János keze alá Göblyös Judit, Csertán Edit és a szülés után visszatérő Kol­­láth Emília. A kitűzött célt - a rájátszásra kerülést -, ha nehe­zen is, de teljesítette a csapat. Igaz, ebben rajtuk kívül jelen­tős érdemeket szereztek a jász­berényiek is, akik a TFSE le­győzésével kikaparták a gesz­tenyét megyebeli „játszótár­suk” számára. A feljutásért ví­vott „osztályzókon” már valós tudásának megfelelő teljesít­ményt nyújtott a Vegyiművek, veretlenül biztosította helyét a legjobbak között, őket az örök rivális lehelesek követték az A- csoportba. Felmérve az erővi­szonyokat, a nyári szünetben úgy tűnt, ha megmarad a csa­pategység, és a sérülések is el­kerülik a szolnokiakat, reális esélyük lehet a legjobb hatba kerülésre. Ahogy ilyenkor lenni szo­kott, semmi sem úgy sikerült, ahogy azt előre eltervezték. A rendkívül nehéz sorsolás eleve sikerélmény nélkülivé tette a lányokat, majd amikor a papí­ron könnyebb mérkőzések kö­vetkeztek volna, jöttek a ki­­sebb-nagyobb sérülések. Az egyre jobb formában lendülő Csertán Edit kiesését nehezen visel(i)te a gárda - jelenleg is kórházi ápolásra szorul -, rá­adásul Göblyös sem volt telje­sen egészséges. Róla egyik napról a másikra kósza hírek kezdtek el terjedni. Elpályázik a megyeszékhelyről, vissza­húzza a szíve szülővárosába, Jászberénybe - lehetett hallani úton-útszélen. Mindez a múlt heti megyei rangadó előtt tör­tént. Sokan tudni vélték, nem véletlen ez az időzítés, a heré­nyiek ezzel a csábítással akar­ták kihúzni a vendégek méreg­fogát, azért fájlalta a térdét az ütőjátékos, hogy ne kelljen pá­lyára lépnie leendő társai ellen. Az összecsapáson aztán nem derült ki semmi, Göblyös - igaz, csak csereként - ott volt a halovány teljesítményt nyújtó szolnokiak közt. Se nem volt gyengébb, se nem volt jobb, mint társai, tehát nem lehet csak rajta számon kérni a siker­telenséget. Hogy a szóbeszéd­nek egyszer s mindenkorra vé­get vessünk, az érdekelt feleket kérdeztük meg, mi az igazság az esetleges átigazolással kap­csolatban. Vasicsek János (a Vegyimű­vek edzője): - Göblyös néhány napja jelezte nekem, megkeres­ték Jászberényből, ahol lénye­gesen jobb feltételeket tudná­nak neki biztosítani. Nem zár­kózunk el kiadatásától, bár ne­kem furcsának tűnt a szezon közbeni csábítás, főleg az egyymás elleni mérkőzés kö­zelsége miatt. A játékos telje­sítményén érezhető bizonyta­lankodása Szőke Péter (a Lehel SC edzője): - Még a bajnokság megkezdése előtt, egy debrece­ni tornán beszéltem egykori já­tékosunkkal. Felvetettem neki, szeretnénk hazahozni a jászbe­rényi születésű röplabdásokat - pl. Agócsot Debrecenből -, és rá is gondoltunk. Velük kiegé­szülve merészebb terveket szö­vögethetnénk a hazai bajnok­ságban. A további tárgyalások az egyesület vezetésére tartoz­nak. Göblyös Judit: - Igaz a hír, valóban hívnak Jászberénybe, de még nem döntöttem el, hogy elfogadjam-e vagy sem. Gon­dolkozom az ajánlaton, de ad­dig is becsületesen szeretnék helytállni a Vegyiművekben. Mint minden szóbeszédnek, ennek is volt valós alapja, de a különféle „biztos források” alaposan eltorzították az ügyet. Az mindenesetre elgondolkoz­tató, hogy a röplabdások átiga­zolási időszaka egészen febru­árig tart, tehát a nyílt játékos­csábítások legálisak!- Géléi József -Hovatovább a tornaterem (lesz) az otthona Felső Tibort, a kunhegyesi gimnázi­um és szakközépiskola testnevelőjét idestova két évtizede ismerem. Éppen ezért tanúsíthatom: egykoron a törté­nelmi jellegű könyveken és bélyeg­gyűjtésen kívül a sportot szerette. Az­óta annyit változott a helyzet, hogy a sporton és a családján kívül két időtöl­tése maradt: a bélyeggyűjtés és a törté­nelmi tárgyú könyvek lapozgatása, ol­vasása. Időközben azonban történt egy és más. Mivel már általános iskolás, majd gimnazista korában is nagyszerűen röplabdázott, nem csoda, hogy az an­gyalbőrt magára öltve Kalocsa NB li­es csapatához került. Ezt követően testnevelés-ma­tematika szakos tanári képesítést szerzett, és visz­­szajött tanítani egykori gimnáziumába. Ennek már tíz éve, és kezdetben itt is az NB II-ben röplabdá­zott, majd játékos-edző lett, jelenleg pedig edző. „Mellesleg” 1987-ben elvégezte a Testnevelési Főiskolát is. Öt esztendeje, hogy a gimnáziumban sporttagozatos osztály indult, és az idejáró diákok képzéséből oroszlánrészt vállal. Tanítványai külö­nösen röplabdában és tornában jeleskednek. Mos­tani, NB Il-es férfi röpicsapata ahetedik-nyolcadik, bár tavaly ezüstérmes volt. A szerényebb helyezés­nek az is az oka, hogy az idei szezon­ban jó néhány fiatal került be a gárdá­ba. így azután a bajnokság következté­ben hétvégeken Nyíregyháza, Sátoral­jaújhely, Szolnok, Debrecen a cél - már amikor nem ők a pályaválasztók. Felső Tibor egyébként nős, a felesége is ugyanabban a középiskolában tanít ahol ő, bár most kilenc hónapos trón­örökösükkel édesanyai jogait gyako­rolja otthon. (Meg nem erősített hírfor­rás szerintmég egy darabig, mivel test­vért is szeretnének az eddig egy szem legénynek). A tanár úr ráadásul osztályfőnök, diákjai nemes egyszerűséggel szeretik. Azért, mert az órán rendet tart, azokon kívül pedig bármilyen panasszal, problémával fel lehet keresni. Sokféle elfoglaltsága miatt a hét három napján este fél tízig a tornaterem a vélt feltalálási helye, hétvé­geken meccsekre utazik, de a többi napokon sem jut haza este hét előtt. Kis túlzással elmondható róla, hogy hovatovább ez a húszszor tízes terem az ott­hona. De hát aki testnevelést tanít, és imádja szak­máját, általában így tesz. Rá pedig, mint fentebb említettem, ez idestova több mint egy évtizede jel­lemző... D. Sz. M. Ez év nyarán új fejezet kezdődött a TSE életében, amelyet négy „friss” játékossal kiegészülve írtak, új edző irányítása mel­lett. Kocsis Lajos mint játékosedző már egyszer megkóstolta a kettős feladatért já­ró keserédes kenyér ízét, a játékosok kéré­sére ismét átvette a marsallbotot Felföldi Zoltántól, akinek érdemeiről nem szabad megfeledkezni. Danyi, Fejes és Sípos Szolnokról érkezett az őszi szezon előtt, Tajthi kapus pedig Abonyból ruccant át a szomszédos megyébe, Tóth András szak­osztályvezető agilis szervezőmunkájának köszönhetően. A közönség először csak csendes szemlélője volt a négyek érkezé­sének, tagjainak fenntartásai csupán az el­ső bajnoki mérkőzésig tartottak, a Taurus ötgólos legyőzése után már a tamáskodók is csettintettek. Maga Kocsis Lajos sem volt biztos a dolgában kezdetben.- Tartottam attól, hogy az új emberek jelenléte egy két régi játékosnál vissza­esést fog okozni, hiszen nem mindegyi­küknek jutott hely a megváltozott csapat­szerkezetben. Szerencsére aggodalmamat eloszlatták a fiúk, és nyílt vérsenyben küz­döttek meg a posztokért. Úgy érzem, jelen­legi harmadik helyünk ennek is köszönhe­tő, az együttes mindössze két vereséget szenvedett, a legutolsót szeptember köze­pén. Kedvezőtlen sorsolásunk ellenére hat győzelmet arattunk, három döntetlent ér­tünk el. Valamennyi játékossal elégedett vagyok, mégis kiemelném először a két kapust. Fejes és Tajthi megbízható formá­ját néhányszor szenzációs védésekkel te­tézte, Sípos a védekezésben húzta magával a többieket. Talán támadásban torpantunk meg kissé, pedig Danyi Tibi személyében klasszis irányítóval rendelkezünk. Gyors lerohanásból viszonylag kevésszer lőttünk gólt, néhányan még nem igazán barátkoz­tak meg a fal előtti kemény belemenések­­kel. Az elmondottak egyben megszabják a jövő feladatait is, tavasszi célkitűzésünk a dobogó valamelyik fokának elfoglalása. Szeretnék köszönetét mondani szponzora­inknak, támogatóinknak és lelkes közön­ségünknek, melynek soraiban örömmel fe­deztem fel egy fiatalokból álló hangos, de sportszerűen bíztató „magot”. Emlékszem, annak idején az Olajbá­nyász kosarasainál hasonlóan kezdődött. Mindemellet félelmemet sem szeretném véka alá rejtetni, ami abból adódik, hogy továbbra sincs fedett játékterünk. Tudom, egy új csarnok legalább ötvenmillióba ke­rülne, ám annak feléből már kibővíthető lenne a Kodály úti iskola tornaterme, még mielőtt az MKSZ kiadja a parancsot: min­den NB I/B-s mérkőzést kötelező fedett csarnokban játszani. Ha az önkormányzat és a vállalatok összefognának, rengeteg társadalmi munkával, talán... Hogy ez a kérdőjel tavaszra kiegyenese­dik-e, nem tudni. Annyi viszont bizonyos, a TSE tekintélye szakmai berkekben is megnőtt. A hét végén Kassán jártak a mik­­lósi fiúk egy nemzetközi mérkőzést iktatva a kirándulásba, december közepén szarva­si meghívásnak tesznek eleget, ott pénzdí­jas tornát szerveznek a második vonal leg­jobbjai számára. A TSE már ebbe a kategóriába tartozik. néder Harmincnyolc egyesület 130 verseny­zője vett részt az országos ifjúsági ökölví­vó-bajnokságon, amelyen a MÁV MTE három öklözővei képviseltette magát. A selejtezők során Mézes 3:2-es pontozásos vereséget szenvedett, és kiesett a további küzdelmekből. Tóthnak és Forgácsnak kedvezett a szerencse, mindketten techni­kás, vívó stílusú küzdelemben bizonyul­tak a legjobbnak, és aranyérmet szereztek. Sikerükkel tizennégy olimpiai pontot kasszíroztak az aranyjelvényes minősítés mellé. Tóth Tamás a Ványai Ambrus Gim­názium és Szakközépiskola tanulója, ez évben kilenc mérkőzéséből nyolcszor hagyta el győztesen a szorítót. Társa, For­gács Gábor a 633. sz. szakmunkásképzőbe jár, aki második alkalommal nyerte el a legtechnikásabb versenyző címet. A válo­gatott edzője ezért meghívta keretébe, a decemberben Berlinben rendezendő Né­­metország-Magyarország utánpótlás-via­dalra. NB Il-es férfi röplabdamérkőzésen a Kunhegyese ESE álmos játékkal 3:1 (6,-12,10,10) arányban legyőzte a nyíregyházi főiskola együttesét. A következő összecsapásra Szolnokon került sor: Szolnoki Titász-Kunhe­­gyes 3:1 (-8,14,14, 12). Titász: Szu­­di, Fekete, Balázs, Csordás, Tompa, Nagy. Csere: Peágity, Kovács, Cifra. Edző: Pénzes György. Kunhegyes: Tamási, Dancsik, Szikszai, Bodó, Kasza, Tóth. Csere: Bemáth, Du­­govszky. Edző: Felső Tibor. Az első játszmát biztosan nyerte a vendégcsa­pat, ellenben a másodikat és a harma­dikat „odaajándékozta” vendéglátó­jának, míg a negyedik szettben már csak megszorítani tudták a Titászt. A vendégek minden diséretet megérde­melnek nagyszerű csapatmunkáju­kért, a gyenge játékot nyújtó hazaiak nagyobb ütőerejüknek köszönhetik, szerencsés győzelmüket. Ifi: Titász- Kunhegyes 2:3. Nyolc szakosztály közel másfél száz versenyzőjének részvételével területi utánpótlás úszóbajnokságot rendeztek a Damjanich uszodában, amelyen Dunaúj­város, Kecskemét, Békéscsaba, Szeged, Nyíregyháza úszópalántái képviseltették magukat a vendéglátó Vízügy SE mellett. Fiúknál a szentesi Kádár és Székely kettő, ill. egy aranyérme mellé utóbbi még egy ezüstöt is kapott, hasonlóan a gyulai Sza­bóhoz. Lányoknál a gyöngyösi Nagy két alkalommal állhatott a dobogó tetejére, az egri Feith egy aranyat és egy ezüstöt gyűj­tött, a szentesi Balogh egy arany- és egy bronzérem tulajdonosa lett. A Vízügy SE erejéből csupán egy harmadik helyezésre futotta a 100 m-es hátúszó, Drávái Rita révén. Összesítésben a szentesi csapat győzött, megelőzve a gyulai és a hódme­zővásárhelyi gyerekeket, a Vízügy SE a nyolcadik helyen fejezte be a versenyt. Első alkalommal rendeztek Abád­­szalókon sakkversenyt. A község ön­­kormányzata és a területén működő Eldorádó Idegenforgalmi Holding a jövőben minden évben szeretné meg­rendezni pénzdíjas agytomáját. A ran­gos mezőnyben ezúttal Vadász László nemzetközi nagymester és Györkös Lajos, valamint Petrán Pál nemzetkö­zi mesterek is részt vettek. Végered­mény: 1. Petrán Pál, 2. Vadász László, 3. Forgács József, 4. Berebora Ferenc, 5-6. Borsavölgyi Tamás és Györkös Lajos. A szajoli általános iskolások nagy örö­mére heti kétszer két óra keretében az újon­nan alakult diáksportkörben birkózóedzé­seket tart Vetró József IV-VI. osztályos tanulók részére. A Szolnoki MÁV MTE egykori edzője nagy türelemmel oktatja csemetéit azokon a szőnyegeken, amelye­ket szintén a vasutas-egyesülettől kaptak, s amelyek nagy segítséget jelentenek az in­dulásnál. Cél: megragadni a dobogón

Next

/
Oldalképek
Tartalom