Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-14 / 267. szám

1991. NOVEMBER 14. 5 Az Uj Néplap Kunmadarason Békés délelőtt a kunmadarasi főtéren Valamikor - még csak néhány évvel ezelőtt is - alighanem hangos petárdás ünnepet rendezett volna Kunmadaras fennál­lásának 700. évfordulóján. Lett volna rangos díszvendég, min­den bizonnyal előkerült volna valamiféle relikvia, ami köré mítoszt kanyarított volna a mindenáron nimbuszt teremteni akaró közhangulat. Talán még várjátékokra is futotta volna, de biztos, hogy kitüntetések záporoznak mindenkire, aki kéznél van. így volt ez akkor divat, eként licitálták túl egymást bizony a települések. Oka is volt ennek, hiszen a kerek évforduló mindig pénzt ígért a közös kalapokból, egyszóval elmondhat­ták a tanácsok akkori vezetői: ünnepelni jó! Most csendben, szinte diszkréten, mindössze egy emléknap­pal tisztelegtek múltjuk hétszáz éve előtt a kunmadarasiak a református templomban. A külsőségek helyett a lelkekben visszhangzott az ének, melyet a kántus adott elő a református templom patinás falai között. A múltat dr. Ötvös László refor­mátus lelkész foglalta keretbe a Kunmadaras hétszáz éve című könyvében. A pótolhatatlan iromány a kunok letelepedéséig kalandozik vissza a történelemben, s hűen követ minden fontos dátumot, ami meghatározta a madarasiak sorsának alakulását. A legutolsó negyven év aktualitásáról már nem tesz említést a szerző, úgy érzi, még be nem gyógyult sebeket bolygatna, ha megpróbálna itt is igazságot tenni. Hallgat tehát arról - ami pedig a mai Kunmadaras történetének mindenképp szerves része -, hogy volt egy zsidópogrom négy évtizeddel ezelőtt a nagyközségben, melynek oka talán nem is a belepolitizált antiszemitizmus volt, sokkal inkább a megnyomorított nép elkeseredése s szembefordulása mindenkivel, aki csak kicsit is jobb sorsot vívott ki magának. Alighanem jellemző momen­tum, hogy a verekedés, mely a falu lakói ellen sokáig ütőkártya volt, éppen a piacon fordult tettlegességbe. Nem szól a visszaemlékező kiadvány az 1956-os esemé­nyekről sem, márpedig az októberi forradalom a kunmadarasi repülőtéren is megteremtette a maga hőseit. Jeles emberi pél­dák várnak ma is követésre, azoknak a derék katonatiszteknek a példái, akik a legnehezebb helyzetben is egyetlen dolgot tartottak szem előtt: a haza érdeke mindenek előtt! Az elmúlt vasárnapon minden bizonnyal szólt az ének a pogrom áldozatainak lelki üdvéért, miként az azóta elhunyt Hagymási Jenő repülőtér-parancsnok emlékéért, s mindazo­kért, akik valaha bármit is tettek a falu boldogulása érdekében. Kunmadaras rövid történetét dr. Ötvös László református lelkész foglalta össze. November IO-én fél tízkor ünnepi istentiszteletet tartottak a község méltóságteljesen patinás templomában Egy a madarasi emlékhelyek közül: ebben a hazban időzött madaras! tartózkodása során Kossuth Lajos Az oldalt összeállította: Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán Emlékezzünk Kunmadaras hétszáz évére. Mikor ezt tesszük, idézzük a zsoltárköltő szavait: „Aki hálával áldozik, az dicsőit en­gem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Isten szabadítását.” Ezek a szavak Jé­zus Krisztus lelke által felizzanak ma is, és jótékonyan ihletik emlékezésünket, Kunma­daras történetét néhány sorsfordító évszám­hoz kapcsolhatjuk. 1291 előtt Ős-Madaras területén a honfoglalás előtti időkből a szkíták, kunok, avarok, bolgárok és rómaiak emlékét tárták fel a régészek. A honfoglalókkal együtt érkező habar törzsek telepedtek le ezen a vidéken, később a tájék az üllő nemzetség birtoka lett. A kunok körében a milkói püspökség megalapítása (1227) és a kun adománylevél kiadása (1279) közötti fél évszázad alatt tör­ténelmi jelentőségű események mentek vég­be. A hét kun vezér teljes egyetértésre jutott Kun László magyar királlyal és a pápai meg­bízottal, s elfogadták, hogy sátraik helyett házakat építenek, falvakban élnek, és min­denben a keresztyén szokásokhoz alkalmaz­kodnak. A keresztyén igehirdetés előtt to­vábbra is megnyitják szívüket, házaikat és táboraikat. A betelepedéstől és IV. Béla visszafogadásától (1243) kun lakosú helység volt Ős-Madaras, ahová 1289 körül további kétszáz kun családot telepített Kun László. A helység neve - Madaras - Modoros formá­ban 1291 -tői ismert a magyar szókészletben. 1291 után A terület birtoklásáért harcok folytak a magyarok, a kunok és jászok között. Több település közül a Kunkápolnás testvérközsé­ge - a Kis-Üllő találkozásánál alapított falu - Os-Madaras maradt meg a tatár, a török és rác dúlások után. A kunok keresztyén hitben való megmaradását a kun adománylevél ha­tározta meg a további évszázadokban. XVI. század A kunok keresztyén hitét, a középkori ke- resztyénségét a reformáció tanítása jelentő­sen alakította, elmélyítette. Az evangélium által munkált hit a templomépítésben, az is­kolaalapításban, annak fenntartásában, vala­mint a Biblia- és könyvkiadásban teljesedett ki. A jelentőssé lett kun mezővárosok - kö­zöttük Kunmadaras - a református gyüleke­zetekben élték meg lelki életüket a reformá­ciót követő évszázadokban. 1711 Madaras lakossága 1699 és 1711 között futásban, Rakamazon élt II. Rákóczi Ferenc védelme alatt. Szorongó szívvel gondoltak az otthonaikra, házaikra: mi maradt meg be­lőlük? A veszteség kettős volt, mert feléget­ték a labancok és rácok a falut; de ennél még több is történt, emberi mivoltukban gyaláz- ták meg a lakosságot, hiszen visszavonhatat­lan kiváltságuktól fosztották meg őket, meg­kérdezésük nélkül eladták földjeiket, job­bágysorba taszították a szabad embereket. Most 280 esztendeje annak, hogy a visszate- lepedés megtörtént, és a falu újraalapítása megindult. 1745 Hosszas előkészítés és tárgyalás után Má­ria Terézia hajlandónak mutatkozott arra, hogy ha a Jászkunság megfizeti a váltságdí­jat, akkor visszahelyezi őket régi jászkun szabadságukba. A váltság összegéből a ma- darasiaknak 20.780 forint összeget, redemp- tiót kellett fizetniük: Madarasért 9.700, Ká- polnásért 7.000, Fábiánkáért 4.000 forintot. 1786 A helytartótanács 1786. február 14-én adta ki az engedélyt, amelynek alapján Kunma­darasról száznégy család 490 lélekszámmal indult el április 18-án a lakatlanná vált Bács­kába. Az áttelepülők - karcagi és jászkiséri atyafiakkal együtt - alapították meg Ómora- vicát és benne a református gyülekezetét. 1811-1872 Kunmadaras gazdasági, egyházi és iskolai életében elért eredményei alapján nyerte el 1811. október 8-án a városi jogot, amit meg is őrzött a megyerendszer kialakulásáig, 1872-ig. 1923-1945 Az első és a második világháború sok-sok kunmadarasi katona életét követelte. Az első világháború 276 hősi halottat hozott, az ő neveik az 1923-ban felállított szobor talap­zatán olvashatók. A második világháború kunmadarasi áldozatainak száma is százon felül van, a nagyközség polgárai most ké­szülnek arra, hogy neveiket egy emlékmű­vön megörökítsék. Ha az említett áldozatok­hoz hozzávesszük a deportálásban és a mun­kaszolgálatban elhunyt 95 magyar zsidót, akkor a második világháború áldozatainak száma meghaladja a kétszázat. 1951-1953 A bácskai kitelepülés után másfél évszá­zaddal egy másik kitelepítés volt. Hatvanhá­rom, vagyonától megfosztott családot telepí­tettek ki a Hortobágyra kényszermunkára. Az ott eltöltött három-négy év után testileg meggyötörve, lelkileg összetörve térhettek vissza Kunmadarasra elhagyott házaikba vagy családjaik körébe. Ennek a kitelepítés­nek a kezdete szinte napra negyven eszten­dővel ezelőtt volt. 1991 Aki a múltat nem becsüli, az a jövőt nem érdemli. Ezt a szép történeti bölcseletet kö­vetve jelentettük meg Kunmadaras hétszáz éve című kiadványunkat, benne számon tart­juk a keresztyén faluközösségnek, a refor­mátus község újraalapításának és az egy év­századnyi mezővárosi rang megtartásának emlékeit. Megállapíthatjuk, hogy nem volt hiábavaló a közösségért vállalat fáradozás. Reményeink szerint hitében megújult, kultu­rált, gazdag kisváros megteremtésének lehe­tőségét tűzhetjük célul magunk elé. Ebben a munkában mindenkinek keresztyén hite és képessége szerint lehet helye, ahol is az erő­szak és az önkényeskedés helyét a bibliai emberszeretet töltheti be. A kántus hangversenye tette még emelkedettebbe a templomi áhítatot Lapok a falu krónikájáról Hét évszázadára emlékezett Kunmadaras Az első \ ilagháborü elesettjeinek emlékműve a község­háza előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom