Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-07 / 262. szám
4 A szerkesztőség postájából 1991. NOVEMBER 7. Gondolatok a helyi adók bevezetése körül Érik a helyzet nálunk is, Mezőtúron a helyi adók bevezetésére, de ezt a „kényszerérést” sem az önkormányzat, sem a lakosság egyetlen tagja nem kívánja. A kényszerű helyzetet maga a kormány teremtette, mert ha a város tovább akar lépni a fejlődésben, íme, itt a lehetőség; feltétele részben biztosítható a helyi adók formájában. Ezzel mindkét oldal tisztában van, az eredmény pedig lehangoló. Hát csak ez a megoldás? Az már tisztán látható és a bőrünkön érezzük, hogy ki nem mondott vagy mond igazat, hogy az ígéretből mi valósult meg. Kérdés, megéri-e az önkormányzatnak évi alig több mint egymillió forintért ezreket tovább nyomorítani, vagy inkább ezt az energiát a meglévő értékeink megőrzésére, a tulajdon védelmére fordítani. S legyen végre szent a tulajdon, tartozzon az bármely „ágazathoz”! A súlyos anyagi helyzetünknél csak a közérzetünk rosszabb, bármennyire is próbálják szavakban ennek ellenkezőjét hírelni. Mert aki ma nem tudj a kifizetni a közműdíjakat - nem azért, mert nem akarja -, hideg szobában fagyoskodik, éhezik. Érdemes-e, szabad-e tovább feszíteni mai nyomorúságunkat; vagy azon munkálkodni, hogy jobb jövedelmi viszonyok teremtsünk, amikor nem lesz némelyek számára közömbös, hogy mikor és mennyit vessünk, a megtermettet betakarítsuk, vagy az elveszőnek tűnő százmilliókat hagyjuk veszni. Sokan szerepzavarban vannak nálunk is, amikor például szolgálni kell a lakosságot, a meglévőt megőrizni, megvédeni, a kintlévőségeket behajtani, munkaalkalmat teremteni, kiszámítható holnapot biztosítani. Némelyeknek rendkívüli szelektíven működik a politikai emlékezete, érteni lehet, elfogadni annál kevésbé. Itt van pl. a nagy igazságosztó, aki megfeddi a régi-új kultúrigazgatót, aki el merte mondani a véleményét feletteséről.. Ezek után - talán - az is megfontolandó, hogy a tiszteletdíjak, a szakértői díjak, valamint annak közterhei mennyiben aránylanak a kivetendő helyi adó nagyságához. Szerepzavarban vannak azok is, akik éppen sebeiket nyalogatják még, akik más véleményen vannak, s egyáltalán véleményük van a mai helyzetünkről, csak éppen nem jutnak el értő „.fülekig” vagy ha el is jutnak, feddés a „jutalmuk”. Itt nálunk még hiányzik - úgy látszik, lassan érő város vagyunk - az a réteg vagy csoport, amely ha szervezetten is vagy egyéni akcióként, „más” véleményétképviselőin keresztül érvényesítené. A város ellenzékének még felvillanása sem érzékelhető, vagy talán az asszisztálása az, amellyel elvégzettnek hiszi a lakosságot érintő intézkedések kritikáját. A város - jelekből ítélve - még hallgat, nem ütötte meg az új adók szele, talán még kevesen érzik, értik az újabb terhek súlyát, várható kedvezőtlen hatását. Még kevesen értik vagy akarják érteni (mert megszokták), hogy a hallgatás sehová sem vezet, holott akiket képviseletünkkel megbíztunk, várják véleményeinket - noha a megszerzéséért vajmi keveset tettek. Lemaradásunk így sajnos nőttön nő. Roszik Pál Mezőtúr Kinek és mikor jár végkielégítés? Csupán néhány hete, október 19-én lépett hatályba az 1991. évi XLVIII. számú törvény, mely a dolgozók végkielégítéséről rendelkezik, s érthető, hogy óriási érdeklődés kíséri. Ezzel kapcsolatban számtalan kérdéssel fordultak hozzánk olvasóink, melyekre most nem névre és jeligére szólóan, hanem összefoglaló-tájékoztató választ adunk. Elöljáróban hangsúlyozzuk, hogy nem jár végkielégítés azoknak, akikkel a munkáltató 1991. október 19-e előtt közölte a felmondást. A végkielégítésnek két együttes feltétele van: 1. A munkaviszony a munkáltató felmondása miatt (vagy a munkáltatónak jogutód nélküli megszűnése következtében) szűnt meg; 2. a dolgozó munkaviszonya a munkáltatónál legalább három évig fennállt. Nem jár végkielégítés abban az esetben, ha az illető nyugellátásra jogosultságot szerzett; ha részére korengedményes nyugdíjat állapítottak meg; ha a főállása mellett létesített egyéb munkaviszonya szűnt meg. (Például másodállás.) De az a dolgozó sem számíthat végkielégítésre, akinek a munkáltató azért mondott fel, mert szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megszegte a munkaviszonyból eredő lényeges kötelezettségét; ha a munkáltató nem jogutód nélkül szűnik meg, hanem például gazdasági társasággá alakul. A végkielégítés mértéke alapvetően a munkáltatónál töltött munkaviszony időtartamától függ. (Legalább 3 év esetén egyhavi, 5 év után kettő, tíznél háromhavi, tizenötnél négy-, húsz év esetén pedig öthavi átlagkereset.) Ez a mérték háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a dolgozó munkaviszonya az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzése előtt, öt éven belül szűnik meg. Korlátozó, s fontos szabály, hogy a végkielégítés alapjául figyelembe veendő egyhavi átlagkereset a minimálbér (jelenleg 7000 forint) ötszörösét nem haladhatja meg. (E törvény a Magyar Közlöny 116. számában jelent meg.) A lengyel piac mellett és ellene (Két levélből) Négy és fél órás önkormányzati vitát folytattak a szolnoki lengyel piac léte, esetleges bezárása miatt nemrég. Az a véleményünk, hogy a lengyel piacra szükség van! Ezt bizonyítja, hogy a város lakóinak zöme oda jár vásárolni, de nem csak a kispénzűek, a tehetősek is. A szűkös körülmények között élő emberek, a kisnyugdíjasok nem a méregdrága boltokba, butikokba mennek, hanem a prérire telepített olcsó piacra. Aki ott szerzi be a keresett portékát, ott kutlászkodik, az tudja, hogy nincs szavatossági idő; azzal meg nem foglalkozik, hogy honnan származik az áru. Hajónak találja, s az árával is meg tud birkózni, megveszi. Miért ennyit elmélkedni fölötte? A szegény ember már csak ott tud vásárolni ezt-azt magának, ahol olcsó, ahol még futja a pénztárcájából... Boda Lászlóné * * * Egészségünk, nyugalmunk érdekében reagálok arra a taA tárgyalóteremből „Csúcstartóknak” a nagy zsákmány se elég nácskozásra, mely arra volt hivatott, hogy több, lakosságot érintő kérdésben döntsön, közte a lengyel piac sorsáról is. Elhangzott, hogy lakossági észrevételeket, javaslatokat is figyelembe vesznek, így a sajtóban is ezt a lehetőséget szeretném kihasználni. A piac mellett lakók nevében szólok, amikor elmondom, hogy a működése óta nem tudunk pihenni, a lakások szellőztetése lehetetlen, főleg a kerítés nélküli lakóházak esetében. Éjszaka valóságos illemhely és szemétdomb a környékünk; sok esetben - a külföldi árusok - hajnalig dáridóznak. S akik jobb belátásra akarják őket bírni, azokat megfenyegetik. Képzeljék ebbe a helyzetbe magukat azok, akik a piac fenntartása mellett kardoskodnak. S kérdezzük: milyen jogon helyezik a piac működését az emberek nyugalmának, egészségének előterébe? Dicséretes az az intézkedés, hogy már a piac belső területére irányították az A szociálpolitikai feladatok között a korábbiaknál is nagyobb gondot fordítanak Jászberényben a fiatalkorúak anyagi támogatására. Az önkormányzat a rendszeres nevelési segélyezésre szánt pénzt mindenképp szeretné biztosítani. Az elmúlt évben 215 kiskorú részesült az erre a célra elkülönített összegből, az idén eddig 189 családban csaknem háromszáz gyerek kapott rendszeres nevelé-A Patyomkin Károly om! Minek ez a kapkodás? Hogy Salgótarján meg Csoóri, Patyomkin páncélos meg Dubrovnik. Nem könnyű csapongó gondolataid között eligazodni. Valahol persze értelek. Patyomkin-város című jegyzetem (október 21., Új Néplap) alkalmat adott neked, hogy ne csak úgy vakvilágba, hanem egy vaúton árusítókat, parkírozókat, akik megbénították a mellékút forgalmát, de további gond, hogy a piac területén csupán egy illemhely van, amit este a piaccal együtt bezárnak. Mi a piac végleges bezárását kérjük! Kérésünk elutasítás esetén javasoljuk, hogy a területen több WC-t, szemétgyűjtőt állítsanak föl - a másik bejáratától egészen a sorompóig; főleg éjszaka szigorú rendőri ellenőrzést tartsanak, ügyeljenek a rendre; az árusok ne járassák éjszaka is az autók motorjait, ami káros az egészségre, s lehetetlenné teszi a pihenésünket. Lengyel Dezső * * * * Az említett önkormányzati ülésen arról is határoztak, hogy a tarthatatlan helyzeten változtatnak; kiemelt figyelmet fordítanak a piac közelében lakók életkörülményeire, nyugalmára, s ezt lapunkban is hírül adtuk. (A szerk.) si segélyt. A szűkös anyagi javakból 3 millió 902 ezer forintot szántak az idén erre a célra, de a megnövekedett igények a költségvetés módosítására késztették az önkormányzatot. Megnyugtató változás, hogy a központi pótkeretből az ősz elején újabb 6 millió 144 ezer forinttal sikerült növelni az év elején képzett összeget, így a még hátralévő csaknem két hónapban segíteni tudnak a rászorulókon. az Patyomkin lóságosnak vélt csonton rágódj el, pl. a - bizonyos körök által oly kesernyésen citált - sajtószabadságon (október 31., Új Néplap - A Patyomkin-tünetcsoport, avagy kinek miről mi jut az eszébe), amit, ha írásod szellmisége mellé mások is felsorakoznának, bizony, veszélyben éreznék - Karcagon is. Királyom! Nem halogathatom Mélységes csalódás érte volna őket, ha - sportnyelven szólva - egy könnyelmű pillanatukban elhatározzák, megdöntik a maguk által felállított csúcsot. Csúf kudarc, kész leégés lett volna, hiszen a korábbi bűncselekménysorozatukkal négyen összesen 16 év börtönbüntetést kaptak. Ehhez a kimondani se könnyű súlyos számhoz mintegy ráadásként jött még két hónap. Mostani bűncselekményükkel, hiába loptak el mindent, ami csak a kezük ügyébe került, négyüknek 7 év börtönbüntetés jött össze. A legutóbbi vállalkozásnak öt szereplője volt, az érdemi munkát azonban a „négyek bandája’ ’ végezte el. Az ötödik tag „csak egy szürke külsős”, egy közönséges orgazda, aki éjjel-nappal kéznél volt ugyan, de keveset fizetett a lopott portékáért. A „kizsákmányolt” négyes banda tagjai valamennyien jászapáti lakosok. Kállai Béla a Vincze út 14., Duka István a Dankó P. u. 19., Duka Sándor a Vörösmarty út 17., Kállai Ágoston pedig a Dankó P. út 12. szám alatt lakik. A „külsős”, aki a lopott holmit felvásárolta, Oláh Gyula Jászapáti, Arany J. út 12. szám alatt lakik. A vádlottak valamennyien ismerik egymást, hiszen távoli vagy közeli rokonok. A lopássorozatot a két Kállai nyitotta meg, ez év január 15-én. A pénzszerzés vágya vitte el őket a P.B. helyi lakos által bérelt „Mini” ABC-be. Egy vasdarabbal feszítették fel az ajtót, így jutottak be a boltba. Készpénzt nem találtak, annál több olyan árut - italféleséget, cigarettát, élelmiszert és piperecikket -, amit pénzzé lehet tenni. Kettőjük első próbálkozása 48 ezer forint értéket hozott a konyhára. Majd három hónap leforgása alatt Kállai Béla a másik Kállaival, az egyik vagy mind a két Dukával több esetben indult el újabb bűnös útra. Működési területük Jászapáti volt, de a gazdag zsákmány reménye Jászszentandrásra meg Tamaörsre is elvitte őket. Boltokba vagy hétvégi házakba törtek be, általában készpénzt kerestek. Volt is olyan hely, ahol egy összegben 44 ezer forintot találtak. A zsákmány értékesítésével nem volt gond, hiszen az ital és a finomabb falatok nagy részét maguk fogyasztották el. Ä többi lopott portékát előre megbeszélt helyre, Oláh Gyula lakására vitték, aki fél áron mindent átvett, de volt úgy, hogy maga rendelte meg az árut, pl. gáztűzhelyet, palackkal együtt. A Jászberényi Városi Bíróság Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet ügyükben. Kállai Béla - társtettesként elkövetett lopás miatt, mint többszörös visszaeső - 2 év börtönbüntetést kapott; Duka Istvánt 1 év 10 hónap, Duka Sándort 1 év 7 hónap, Kállai Ágostont pedig 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte (a közügyek gyakorlásától 3 évre tiltották el őket), Oláh Gyula orgazdára 5 ezer forint pénzbüntetést szabtak ki. Az ítélet nem jogerős. SEGÍTETTEK Örömmel láttuk, hogy a szolnoki Zagyvaparti sétány 4. számú épületében lévő orvosi rendelő bejáratához a mozgássérültek közlekedésére alkalmas „lejtőt” építettek az IKV termelési osztályának dolgozói. Szívből jövő, kifogástalan munkát végeztek, mellyel az orvosok és a mozgássérültek egyesületének tagjai egyaránt elégedettek. > / í ' | Nagyon jó lenne, ha mindenhol alkalmassá tennék az utakat arra, hogy mozgássérültjeink közöttünk élhessenek, velünk együtt .Járhassanak”. Egy kis odafigyelései, segítséggel erőt, hitet tudunk adni embertásainknak, melyre valamennyiünknek nagy szüksége van. Minden hasonló segítséget nagyon köszönünk, és várjuk a folytatást. Várhegyi Attila A rászorulók gondjain enyhítenek tovább. Közölnöm kell veled, hogy a csont, amin rágódsz, Patyomkin-csont (látszat). Ugyanis az igazi „bumerángeftéktus” a te etimológiai fejtegetésed. Bizonyságul az Akadémiai Kislexikon egyik szócikkét idézem (Akadémiai Kiadó, Bp. 1990. 405. p.): „PATYOMKIN, Grigorij Alekszandrovics; Tavricseszkij, herceg (1739-1791): orosz hadvezér és politikus. II. (Nagy) Katalin kegyence volt, akinek megtévesztésére látszatfalvakat építtetett. A Patyomkin-falu kifejezés szemfényvesztést, hamis látszatot jelent. Patyomkinról kapta nevét a Patyomkin páncélos.” No de javaslom, hogy a „Dubrovnik szikláin megtörő hullámtaréjokról” térjünk vissza Karcagra. Mivel magad is érzed, hogy jegyzetem alapgondolatát cáfolnod nehéz, szerkesztői tevé- ésalkenységemet veszed célba, persze csak úgy csípőből, ami „szíved joga, elvégre sajtószabadság van”. Csípőből tüzelésednek csupán az ad némi bizarr fénytörést, hogy az általad szerkesztőként jegyzett Kunhalom című MDF-es lap remittendája - a Csoóri-látogatásról való kimerítő beszámoló ellenére - valóban „nem Patyomkin”. Egyébként pedig, amennyiben újságírói képességeidet - természetesen tévedéseken alapuló ironizálásod mellőzésével - a Kunhalomban kamatoztatnád, annak eladott példányai valószínűleg jobban megközelítenék az általam szerkesztett Nagykunsági Hírmondó (Karcagon elkelt) példányait. A magam részéről ezt a vitát lezártnak tekintem, téged pedig a régi barátsággal üdvözöllek: Jenei Gyula Itt az ideje a takarmányszár betakarításának, s mint láthatjuk, a jócskán megrakott gumikerekű terhe meg se kottyan a két csacsinak. Felvételünk Kisújszállás határában készült. (Fotó: Mészáros) Jubileumra készül az iskola A szolnoki, Széchenyi-lakótelepen lévő Zöld Általános Iskola jövőre ünnepli fennállásának tízéves éfordulóját, amiről méltóképp szeretnénk megemlékezni. Áz eseményhez kapcsolódva elindítottunk egy vetélkedősorozatot, mely a városrész általános iskolái között zajlik. A különböző évfolyamok tanulói havonta mókás, de ügyességet, edzettséget igénylő feladatokban mérik össze erejüket; októberben a 4. osztályosok mérkőztek, melyben a Széchenyi krt.-i iskola szerezte meg a győzelmet, második a Zöld, harmadik a Rigó úti, negyedik az Ecseki úti iskola lett. A „Kerek-perec” sütöde kakakós csigával jutalmazta a versenyben részt vevő gyerekeket, amiért ezúton is köszönetét mondunk. A további versenyekhez más segítőket is szeretnénk megnyerni, várjuk a jelentkezésüket. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
