Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-04 / 258. szám

1991. NOVEMBER 4. Sportextra 11 FÉLSZÁZSZOR A PÁLYÁKRÓL Rohan az idő. A megállapítást Koncz Zsuza régi slágerének hatására olykor mások is szívesen idézik. Nekem is mindjárt beugrott, mikor elővettem a hétfőn szokásos üres „tükröt’ ’, hogy tartalmát megtervezzem, és beleirkáljam a következő Sportextra eseményeit. Nem vagyok egy KSH-s alkat, ám mégis számozni szobám a félasztalnyi, nyolcszor hatvan kockás kartonpapírt, amehen legutóbb a 49-es szám díszelgett. Te jó ég! Akkor az ötvenedik következik. Ilyenkor illik megállni egy szóra, legalább az említés idejéig, talán nem tilos néhány perces nosztalgiába „temetkezni' ’, miköz­ben átvillan az ember agyán néhány felejthetetlen élmény. Példá­ul a kosarasok bajnoki menetelése, a női röplabdások és kézisek bekopogtatása a felsőházba, a hokizók Fradi-háborúja, a triatlo­­nisták eredményessége, a birkózók éremesője, a kerékpárosok embert próbáló körversenye, a Forma-I sztárjainak budapesti randevúja és még sorolhatnám. Miért hagynám ki a focit, hiszen mai számunkban (remélem, nem túlzás) immár ötvenedszer is a labdarúgás híreit várják legtöbben megyeszerte. Sajnos a rosszakat is kénytelenek vagyunk nyilvánosságra hozni, mint ahogy a jókról sem próbálunk megfeledkezni. Természetesen a teljesség igénye nélkül készül lassan másfél éves múltra visszatekintő hétfői dolgozatunk, amelynek osztályo­zása az olvasó feladata lenne. Sokan közülük megteszik több esetben is. Észrevételeik általában egy-egy tévedésre (nem fatá­lis) vagy az általuk más értékítélettel mért sportágak vélt, esetleg jogos,,hanyagolásáróT', netán túlzott népszerűsítéséről szólnak. Csendben jegyzem meg: az sem ritka dolog, mikor valaki azt kéri, ha lehet, a Sportextrában jelenjen meg a róla vagy környezetéről szóló írás. Az efféle kívánságot érezzük mi kollégáimmal együtt valami elismerés félének. Eljutottunk tehát idáig, és megyünk tovább, mert változatlanul az a dolgunk, hogy minél hitelesebben tájákoztassuk szükebb hazánk sportbarátait. Erre már azért is törekednünk kell, mert a lelátókon fokozatosan fogynak az érdeklődök. Véleményem sze­rint a jelenségnek nem pusztán hangulati motivációja van, inkább anyagi. Úgy érzem, ma már egyre többen megfontolják azt, hogy egyáltalán megvásárolják-e a borsos belépőket, bérleteket. Akik nem tehetik, kénytelenek az újságra hagyatkozni. Rájuk is gondolunk a jövőben. (ni) Messze vagyunk még Európától Európa egyik leghíresebb, egyben leggazdagabb klubjával, a Sporting Lisboa Benficával hozta össze Fortuna istenasz­­szony a Szolnoki Olajbányász kosarasait. A Férfi Klubcsapa­tok Európa-bajnokságának má­sodik fordulójában - a Partizán Belgrádtól - elszenvedett vere­ség után a KEK utódjában, a Fér­fi Klubcsapatok Európa-kupájá­ban folytathatták a küzdelmet Berkicsék. A portugál együttes - igaz, nem kosárlabdázóiról is­mert inkább - biztos anyagi hát­tere jótékonyan érezteti hatását a palánk világában is. Egy nappal a derbi előtt kel­tek útra a Tisza-partiak. Hétfőn a korai órákban vágtak a közel 1500 kilométeres „sétarepülés­nek”, kétszeri átszállást - Zü­richben és Genfben - követően este nyolc órára értek Lissza­bonba. A többszöri le- és felszál­lás megviselt ugyan néhány játé­kost, de az esti átmozgató edzé­sen senkin nem látszott, hogy különösebben feszült lenne. A helyi szakemberek termé­szetesen árgus szemekkel követ­ték minden magyar játékos moz­dulatát, hiszen kupaújonc ellen­félről lévén szó, semmit nem tudtak az Olajbányászról. A sportcsarnok - mely megközelí­tően annyi szurkolót képes befo­gadni, mint a tiszaligeti - a Ben­­fica-komplexum részeként, a 120 ezer nézőt befogadó labda­rúgó-stadion tövében épült. Egy csodálatos szállodában, a Mundial Hotelben szállásolta el vendégeit a Lisboa. A minden igényt kielégítő, csendes, ké­nyelmes „fogadó” harminc percre volt mindössze a találko­zó színhelyétől. A mérkőzés napján délelőtt edzés és városné­zés szerepelt az olajosok prog­ramjában: megtekintették a vá­rat, a portugál fővárás jellegze­tes tereit, és ellátogattak a Tao folyó torkolatához is. Ebéd után rövid bevásárlásra nyílt lehető­ség, majd pihenőre kötelezte fia­it Rezák László. Már két órával az összecsapás megkezdése előtt a csarnokba érkeztek a piros-fe­keték, bőven jutott idő a beme­legítésre. Megközelítően két­ezer lelkes Benfica-rajongó láto­gatott ki a kupameccsre, akik rendkívül sportszerűen buzdí­tották kedvenceiket. A találkozó után színpompás elnöki fogadásra volt hivatalos az Olajbányász, ahol a Benfica összes szponzora képviseltette magát. Itt minden megtalálható volt, ami szem-szájnak ingere, a százszemélyes svédasztaltól kezdve a különféle italokkal be­zárólag. A másnapi hazautazás Zürichen és Bécsen keresztül újabb tizenkét órát vett igénybe, ráadásul ezúttal az égiek sem fo­gadták kegyeikbe Tóth Zoliékat, igencsak „göröngyös” volt a re­pülőút. Szomorú leírni, de a portugá­lok elleni két összecsapás majd­nem vészhelyzetet idézet elő az Olajbányásznál. Csak a 16 sze­mély kiutaztatása 907 ezer fo­rintjába került az egyesületnek, és ehhez még hozzájön a Benfi­ca kétnapos magyarországi tar­tózkodása. Figyelembe véve, milyen kiszolgálásban volt ré­szük kint a mieinknek, fel van adva a lecke, ha nem akarunk leégni. (Zárójelbe merjük csak leírni, továbbjutásuk esetén, mi­vel hatos csoportban folyik a küzdelem, ötször ismétlődhetne ez a kiadás.) Az egyesület - és a hasonló cipőben járó többi ma­gyar klub - most döbbenhetett rá igazán, mit jelent Európa legna­gyobb, legtehetősebb csapatai­val felvenni a harcot. A Magyar Televízió egyed­uralkodó (még) a hazai pia­con, így megengedhette magá­nak, hogy visszautasítsa az Olajbányász 700 ezer forintos, a Tungsram 10 ezer dolláros ajánlatát egy esetleges élő köz­vetítésre. (Mekkora segítség lett volna a két kupacsapat­nak!) Ehelyett a hazai kosár­barátok vasárnap délidöben láthatták a Sopron-MTK-VM női NB I-es mérkőzést. Hogy az Európa-hírü Benfica és Za­ragoza legjobbjai nem kerül­tek az MTV képernyőjére, az, úgy látszik, a tévéseket nem zavarja. Géléi Mici szögese szegen lóg Emlékszem, még kis­lányként koptattuk a vö­rös salakot, amikor már az büszkeséggel töltött el minket, atlétajelölteket, hogy Juhász Erzsivel, a válogatott sprinterrel egy pályán edzhetünk. Hát ha még beszédbe elegye­dett velünk! Azóta persze eltelt néhány év, és az at­létikai pályán eltöltött idejét Mici (merthogy így becézik barátai) huszon­két (!) esztendőre egészí­tette ki. S hogy mindez már múlt időben íródik, annak köszönhető, hogy Ecsekiné Juhász Erzsé­bet (aki időközben a kivá­ló magasugró, Ecseki Ti­bor feleségeként neveli két gyermeküket) hivatalo­san is bejelentette pályafutá­sa befejezését. Ettől függet­lenül egy tornatermi edzést követő időpontra adott ran­devút.- Most akkor befejezted, avagy mégsem? - szegeztem neki edzés után a kérdést.- Persze, felhagytam az él­sportolói élettel, de a pálya nélkül meglenni úgysem tu­dok, így hetente két-három edzésre még eljárok. Külön­ben is imádok edzeni, ver­senyző koromban is alig lóg­tam.- Mi juttatott a végső elha­tározásra?- Idén nem sikerült megfut­ni az I. osztályt, aminek követ­kezménye, hogy tíz év után vissza kellett mennem a Jár­műjavítóba napi nyolc órát dolgozni. Emellett, valamint egy elsős és egy bölcsődés gyerekkel viszont nem lehet válogatott szinten sportolni. Égetni pedig nem akarom ma­gam, és számomra az sem si­ker, ha egy magyar bajnoksá­gon 100 méteren a döntőbe ke­rülök. Ráadásul nyáron kiújult az ülőideg-gyulladásom, ami szintén hátráltatott a mozgás­ban. Különben nagyon jól ér­zem magam a nyomdában, örülök, hogy a munkatársaim hamar befogadtak.- Pályafutásod során mit könyveltél el a legnagyobb si­kernek?- Egyéniben 100 méteren négyszer nyertem országos bajnokságot, 4X100-as váltó­ban kétszer, 36-szor voltam felnőtt válogatott, együtt fu­tottam Marita Cochal, melegí­tőalsót kaptam a világcsúcs­tartó Nelli Coumantól. Mégis a legszebb emlék a 60 méteren elért fedett pályás országos csúcsom maradt, hiszen há­rom évi próbálkozás után sike­rült megjavítanom Siska Xé­nia legendás rekordját. Ez minden válogatott szereplést felülmúlt.- És ha tízévesen mindent elölről kezdhetnél?- Akkor is atléta lennék. Sokan nem tudják elképzelni, mit lehet ebben a sportágban szeretni, nem ismerik, milyen érzés kellemesen elfáradni. Ez egy olyan mérhető sportág, hogy ha sikere van a gyerek­nek, ha megízleli a győzelem érzését, utána nem lehet el­kergetni a pályáról. Itt csakis a saját teljestményére tá­maszkodhat az ember.- Elérred-e a benned lévő maximálij eredményt, vagy esetleg van némi hiányér­zeted?- Véleményem szerint meg kellett volna javítanom a szabadtéri oszágos csúcsot 100-on, de a szakemberek azt mondják: igazán jó futó 400 méteren lett volna belőlem. De ezt a távot még kezdő­ként, felkészületlenül meg­­utáltatták velem.- A fiaid nyomdokaitokba lépnek?- Tény, Tibiké hatéves ko­ráig a pályán nőtt fel, és csak az alapján, amit látott, nagyon fejlett mozgáskultúrával ren­delkezik. Télen hócsizmában magasat ugrik, ráadásul nyú­lánk termetű. Egyébként ne­kem mindegy, hogy mit fog csinálni, csak ne küzdősport legyen. Azt viszont már most tudom, hogy nagyon ideges leszek, ha versenyezni fog.- Népszerűség?- Nálam nem csapódott le úgy, mint a labdajátékokban. Véletlenül sem bántani aka­rom a kosarasok^, de amíg őket a bajnokság után többéz: rés tömeg fogadta, addig én azt hatszor értem el, az orszá­gos csúcsomhoz még az egye­sület vezetése sem gratulált. Ez fájó pont marad az életem­ben. Viszont teljes szívből szeretném megköszönni a se­gítséget a szüleimnek, a fér­jem szüleinek, az edzőmnek, Balasi Péternek, és termé­szetesen a kedves férjemnek! Nélkülük minden sokkal ne­hezebb lett volna. Kocsis Erika Fotó: Novák Jégkorong Jól sikerült a rajt Minden eddiginél korábban, már október 22-én megkezdő­dött az 1991-92. évi felnőtt ma­gyar jégkorongbajnokság. A Magyar Jégkorong Szövetség az érdekelt csapatok egyetér­tésével a székesfehérvári fedett műjégpálya adta lehetőségeket kihasználva írta ki a szezonkez­dés időpontját. Most az első kör végén egyértelműen megálla­pítható: szerencsés volt ez a döntés. A hat együttes fehérvári összecsapásainak tapasz­talatairól Kereső Csabát, a Le­hel HC edzőjét kérdeztük.- Milyen volt a színvonal, nem zavarta a csapatokat a szo­katlanul korai nyitány?- Bátran állítom, jobb lett a bajnokság színvonala. A csapa­tok megerősödtek a tavalyi sze­zonhoz képest. Nagy harc vár­ható az 1-3. és a 4-6. helyért, a „kicsik” - az Álba Volán, az NSZE és a miskolciak - is egy­­egy mérkőzésen alaposan meg­szorongathatják a vezető hár­mast. A korai rajt különböző­képpen érintette az együttese­ket. A fővárosi csapatoknak már augusztus közepétől lehetősé­gük volt jeges edzésre, s szep­temberben már Fehérváron is volt jég. A miskolciak és mi csak edzőtáborozások során tudtunk jeges edzést tartani, ami számunkra hátrányt jelentett.- Mennyire elégedett csapata teljesítményével?- Mivel a nyitányig mind­össze tizenöt napot voltunk jé­gen, igazán nagy elvárásaink nem lehettek. A lényeg az volt, hogy az újpestieket legyőzzük, és ha lehet, szorítsuk meg a Fra­dit. A csapat a várt négy győzel­met szállította, a zöld-fehérek, ellen is szorosabb eredményt ér­hetett volna el, ha a játékvezetés korrekt. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a fővá­rosiak jelenleg jobbak, mint mi. Én a megszerzett nyolc ponttal elégedett vagyok. A játékosok közül Mihonik, Vargyas, Bálint és Sipos teljesítményét emel­ném ki.- Az első körben három játé­kost végleg kiállítottak, mi volt annak az oka?- Sajnos azt kell mondanom, hogy nem a véletlen hozta össze ezeket a büntetéseket. A magyar bíráskodás szintje nem éri el az OB I.-ét A sok külföldi játékos által felgyorsult játék követésé­re huzamosabb ideig képtelenek játékvezetőik. Sipos kiállítását az UTE ellen még a jelen lévő szakemberek is megmosolyog­ták, Kulikov esete sem a vélet­len műve volt, hiszen az NSZE után az FTC ellen kellett játsza­nunk. Ami külön érdekes és szá­momra érthetetlen, az az, hogy Kulikov két mérkőzésre szóló eltiltást kapott, míg Vaszjunin, akit a Fradi ellen azért állítottak ki, mert nekikorcsolyázott a já­tékvezetőnek, nem kapott mér­kőzésről szóló eltiltást.- A szövetség főtitkárának le­mondását hogyan fogadták?- Tudjuk, hogy a most követ­kező átmeneti időszak nehezebb lesz, mert nem lehet egyik nap­ról a másikra alkalmas utódot találni. Egy új ember új elképze­léseket. új ötleteket hozhat, fel­kavarhatja a jelenlegi állóvizet.- Mit vár a november 8-án folytatódó bajnokságtól?- Célunk továbbra is az első két hely megszerzése, erre, úgy érzem, minden esélyünk meg­van. Az UTE-101 Nap előtt je­lenleg három ponttal vezetünk, és ennek elégnek kell lennie a későbbiek során is, bár az újpes­tieknél hamarosan két szovjet idegenlégiós is pályára lép. A csapattól azt várom - és ebben maximálisan hiszek is, hogy at­tól a naptól kezdődően, amely­től napi két jeges edzést tartha­tunk Jászberényben -, javulni fog az együttes teljesítménye. Be kell jutnunk a bajnoki döntő­be, úgy kell felkészülnünk, hogy akkor legyünk csúcsfor­mában. Ehhez persze nagy szükségünk van lelkes közönsé­günk támogatására is. ígérhe­tem a hokibarátoknak, hogy idén is érdemes lesz Jászberény­ben bajnoki mérkőzésre járni, mert az érdeklődők érdekes, iz­galmas és sok gólt hozó találko­zókat láthatnak majd. Azt már a Hűtőpgépőgyár il­letékesétől sikerült megtudni, ha az időjárás engedi, akkor a Lehel HC együttese már első ha­zai mérkőzését - november 15- én a miskolciak ellen - a hűtő­­gépgyári műjégpályán játszhat­­ja. Minden attól függ, hogy az Országos Meteorológiai Inté­zettől a november 10-20-a kö­zötti időre megkért előrejelzés majd mit tartalmaz. Remélhető­en az „égiek” támogatni fogják a segítségre egyébként is rászo­ruló hokisokat, és a sportbarátok örömére november 15-én való­ban hazai környezetben kerül megrendezésre a Lehel HC­­Miskolci HC mérkőzés. Szántai NB Il-es férfi röplabdamérkőzésen: Nyíregyházi Tanárképző-Kunhegyesi ESE 3:0 (12, 10, 13). Kunhegyes: Dan­­csik, Tóth, Szikszai, Tamási, Kasza, Bodó. Csere: Bernáth, Dugovszky. Edző: Felső Tibor. A nagyobb játékerőt képviselő hazaiak szoros játszmákban szerezték meg a győzelmet. Jók: Dan­­csik, Kasza. Ifi: KESE-Nyíregyházi Ta­nárképző 3:1. Nyíregyházi Sportula- Kunhegyes3:l (7,12,-10,13). Azelőző mérkőzéshez hasonló összetételben szereplő kunhegyesiek némi játékveze­tői segítséggel és balszerencsével veszí­tettek. Győrben rendezték meg a IV. Amazon Kupa elnevezésű labda­rúgótornát, amelyen kizárólago­san általános iskolás leánycsapa­tok vettek részt. Szolnokról a Zöld Iskola (egykori K. Bozsó K.) nyolcadikos leányzói léptek pá­lyára az ötcsapatos mezőnyben. A három osztályból (8/a, 8/b, 8/c) összeállított alkalmi válogatott Holló Mihály vezetésével öt győ­zelmet aratott, egyetlen vereséget szenvedett, ami azt jelentette a szolnokiak számára, hogy ők sze­rezték meg a díszes trófeát. A győztes csapat: Pozsik Gabriella, Molnár Mónika, Balogh Anett, Kaszab Katalin, Hajdú Beatrix, Emrich Mariann, Gacov Móni­ka, Péntek Anita. Mezőtúron rendezték a Túri Trapp Parti városi elnevezésű futóversenyt, amelyen 450 fő - zömében általános iskolás - vett részt, négy korcsoportba sorolva. Győztesek: 3-4. oszt. leányok: Kovács Edit (Rákóczi DSE), fiúk: Radó Attila (RDSE). 5-6. oszt. leányok: Wei­gert Melinda, fiúk: Kállai József (mind­kettő RDSE). 7-8. oszt. leányok: Szabó Judit, fiúk: Juhász Zoltán (mindkettő RDSE). A felnőttek versenytávján nem volt női célba érkező, az erősebb nem képviseletében Tóth Sándor (RDSE) győzött. Első alkalommal rendeztek Jászberényben Október 23. Ku­pa elnevezéssel kispályás labda­rúgótornát. A rendezvényt egy, a közelmúltban történt tragikus eseménnyel kötötték egybe. A résztvevők nevezési díja - csapa­tonként ezer forint - felajánlásra került, Nagy János családjának, aki az Aprítógépgyári üzemi baj­nokság egyik mérkőzésén szív­elégtelenség következtében meg­halt. A tíz induló csapat mellett további három is befizette a neve­zési díjat, annak ellenére, hogy nem vett részt a küzdelmekben. A kupát a Vendéglátó-Fészek csa­pata nyerte, miután a döntőben 2-0-ra legyőzte az Aprítógépgyár csapatát és a Polgármesteri Hiva­tal együttesét. A Szolnok Városi Diáksport Bizott­ság, a Városi Sportcentrum és a Szolno­ki Tisza HSE asztalitenisz-versenyt ren­dez középfokú tanintézetek részére, amely egyben diákolimpiái erőpróba is lesz. A november 30-án, szombaton 14 órakor kezdődő eseményt a IV-V. kor­csoportok számára bonyolítják, a lét­számtól függően kieséses vagy csopor­tos körmérkőzéses rendszerben. Min­den találkozó két nyert játszámáig tart, a csapatküzdelmek 2-2 egyéniből és egy párosból állnak. Sorsolás a helyszínen történik, fél órával a kezdés előtt, azok részére, akik a nevezési határidőn belül (1991. november 28.) leadták jelentke­zésüket, amely díjtalan! Valamennyi versenyző részére iskolaorvosi igazolás szükséges, ami csoportosan is elfogad­ható. A rendezők felhívják valamennyi jelentkező figyelmét arra, hogy sportöl­tözék használata kötelező, és az öltö­zőkben elhelyezett értéktárgyakért a tu­lajdonosok a felelősek. A rendezési költségeket a Városi Sportcentrum állja, míg a versenyzőkét az intézményeknek kell viselni. Jelentkezési cím: 5001 Szolnok, Pf. 163. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom