Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-25 / 277. szám

1991. NOVEMBER 25.

13

A

Az Uj Néplap Kunhegyesen

Angolt, németet és oroszt is

A Dózsa Úti Általános Iskolában is évtizedekig az orosz jelentette az idegennyelv-oktatást. A közelmúltban annyi változás történt, hogy az első, illetve a negyedik osztályban „megjelent” az angol és a német is oly módon, hogy például amíg a 4. a osztály egyik fele angolt tanul, a másik

tíz-egynéhány gyereknek technikaórája van. Amikor pedig nekik németóra következik, az angolul tanulók fúmak-faragnak. (Felvételünk Tóthné Horváth Rita tanárnő angolóráján készült.)

Ami a jelenlegi elsősöket illeti, ők már óvodás korban elkezdték az angollal az ismerkedést, és a

szülők igénye szerint a két első osztály angolt tanul.

A másodikosok meg a harmadikosok pedig szakkörökön foglalkozhatnak valamelyik nyugati nyelvvel. Egyébként az oroszt sem száműzték, hiszen néhány felsőbb osztályban szintén tanítják.

Felújítás közben

A kunhegyesi kenyérgyár termékeit főleg azóta sóvárogják a helybeliek, mióta az itt élőknek máshol sütnek. Ugyanis most folyik a létesítmény teljes külső és belső rekonstrukciója. Egy biztos, a munkálatok kezdetét nem kapkodta el a törökszentmiklósi Preferencia Kft., de végül is augusztusban hozzáfogtak. Noha ebből az üzemből korábban hat településre is szállítottak vekniket, nem beszélve a húszezer körül napi süteményadagról, jelenleg mindezt máshonnan kapják az itt élők. Ráadásul az ide fuvarozott ennivaló minőségéről erősen megoszlanak a fogyasztói vélemények. Némi gyógyír a korábban leírtakra, hogy az első sütést már elkezdték: így a múlt hét derekán tizennégy mázsa egykilós Tiszatáj került ki innen az üzletekbe. Nem csoda, hogy a hegyesiek várják a folytatást, noha a hatalmas átépítés, korszerűsítés csak a következő évben fejeződik be.__________________________________________________

Inni lehet, enni nem

Ha valakit a vak véletlen hosszabb időre kedves településemre szólít, és ott se szeretője, se felesége, se jó ismerőse nincsen, számítson rá: meleg ételt aligha vehet. Ugyanis a város egyetlen étterme a hivatalos indoklás szerint már hetek óta átalakítás miatt zárva. Aki ennél valamivel többet szeretne tudni, elárulom: a létesítményt a Köjál záratta be. Főleg a konyhája miatt, amely, hogy finoman fogalmazzak: kelet-szibériai színvonalúnak bizonyult. Mivel más nyilvános étterem a városban nincs, ezért az utazó jobban teszi, ha iszik. Ezt húsznál több helyen teheti, de vannak aszályos torkú ismerőseim, akik ennek a dupláját emlegetik. Addig, amíg ez a hosszúra nyúlt átalakítás be nem fejeződik, és az ide verődő jámbor vándor falatozni akar, két dolgot tehet. Vagy hideget eszik, vagy ha benzinparipával érkezett, és nem rest, átugrik meleg ételért Abádszalókra. Szalók ugyan nem város, csak nagyközség, de azért étterme több is akad. Még ilyentájt is ...

( ' N

írta: D. Szabó Miklós

Fotók: Mészáros János

V

J

Előtérben a biogazdálkodás

Mint korábban szóltunk róla, Kunhegyesen elkezdődött egy olyan népfőiskolái oktatás, amely a biogazdálkodással foglalkozik. Az előadások helyszíne a művelődési központ pódiumterme, ahol a legelső összejövetelen mintegy-ötvenen hallgatták a megnyitót. Az előadások kétórásak, amelyeket konzultációk követnek. A tizenhat összejövetelen' többek' között’ neves szaktekintélyek beszélnek *a biogazdálkodás nemzetközi helyzetéről, gazdaságosságáról, értékesítési lehetőségeiről. Az ennek megfelelő növényvédelemről, a talajművelésről, a gépesítésről, valamrnba régi paraszti kultúra hagyományairól. Szó lesz az állattartásról,"atejkezelésről, abiológiai szarvasmarha-tenyésztésről, környezetvédelemről. A-foglalkozások a

jövő év áprilisában vizsgadolgozat elkészítésével zárulnak, amelyről oklevelet kapnak a hallgatók. Felvételünk a megnyitón készült.

Busszal Szolnokra, a színházba

A művelődés helyi központja, vagy ahogyan itt is nevezik: a kultúrház közismert volt arról, hogy a színpadon híresebbnélhíresebb előadók, neves társulatok léptek fel, de a kisebb termekben helyet biztosítottak a szakköröknek, kluboknak is. Tény, változó mindennapjainkban ez az intézmény is a helyét keresi, miközben a 3,3 milliós éves költségvetése elfogyott. Mindezek ellenére az önkormányzat jóvoltából nem húzták le a rolót, és teszik a dolgukat. Ottjártunkkor például az előtérben egynapos fonalvásárt tartottak, amelyet nagy érdeklődés kísért. Ezenkívül az az újság, hogy a kisebb helyiségekben nem kevesebb mint tizennyolc csoport tevékenykedik. A teljesség igénye nélkül közülük néhány: akad három dzsesszbalett-tanfolyam, társastánctanfolyam, angol-német nyelvtanulási lehetőség, zongoratanítás, népfőiskola, vannak logopédiai órák a Kossuth iskola jóvoltából, létezik felnőtt színjátszócsoport, citerazenekar gyerekeknek-felnőtteknek, modellező- meg nyugdíjasklub, asszonyok klubja, sakkkör, galambászegyesület stb. Változatlanul a nagyterem az épületegyüttes gyenge pontja, és mivel ezt jelenleg nem fűtik, így a korábban megszokott színházi előadások sincsenek. Helyette negyvennégy bérletesnek az önkormányzat színházi járatot biztosít a Szigligeti előadásaira.

Ezen a héten kozmetikai, majd Katalin-napi sütivásár várja a betérőket. December elején pedig a

Mikulás-napi programon kívül vásárlással egybekötött Sch winn-Csepel kerékpárbemutató helyszíne lesz a létesítmény. Mindezekből kitűnik: a kultúra helyi házának a munkáját bárhogyan is értékeli a kíváncsiskodó, egy vitathatatlan: a kívül mord épület kisebb helyiségei hétről-hétre rendszeresen otthont, pár órás kikapcsolódást biztosítanak sok-sok gyereknek, felnőttnek, idős helybelinek.

Ahol mindig vannak

Lévai István, vagy ahogyan focistaberkekben ismerik, a Kisboni és a felesége két éve nyitotta meg Kunhegyesen vegyesüzletét. Noha korábban az áfésznál kereskedőként huszonöt évet húztak le, végre szerettek volna a maguk gazdái lenni. Harag nélkül váltak el a szövetkezettől, és lakásuk egyik szobáját üzletté alakították. Reggel fél hatkor már várják a tisztelt betérőket, és azt mondják róluk, ha a városban sehol sincs kenyér, náluk biztosan van. Tény, hogy a polcokon akad ott még: szaloncukor, sör, Kindertojás, füge, Libero, pálinka, üdítő, cigaretta, mosószer, bent a

vitrinben tej, tejtermék, többféle szalámi és a jó ég tudná felsorolni, mi minden. így azután nem csoda, hogy az apró helyiségben mindig vannak vásárlók. Ami a

focit illeti, Pista tizenhét év játék után már régebben visszavonult. Ma pedig legfeljebb akkor bűvöli a bőrt, ha a várva-várt unokái Pestről megérkeznek pár napra.

Misi bácsi

Ahány iskola, annyi konyha

Valamikor a hőskorban, két-három évtizede a diákétkeztetést az iskolák szervezték, végezték. Ennek megfelelően mindahány jelentősebb intézményhez meg is épültek a konyhák, tálalók, ebédlők. Ezután következett a kötelező centralizmus, amikor mindenkit egy vályúhoz tereltek: magyarul a konyhák egyetlen cég fennhatósága alá kerültek. így telt el néhány év, és a közelmúltban oly módon döntött az önkormányzat, hogy 1992. január 1-jétől az étkeztetést ismét az intézmények veszik a kezükbe. Külön konyhája lesz a gimnáziumnak, a szakiskolának, a Kossuth és a Dózsa iskolának. (Az óvodások a Dózsa konyhájáról kapják a porcióikat.) Ennek az önállóságnak a szellemében már nem egy intézményvezető, gondnok télire előre megvásárolta a burgonyát, zöldségfélét, almát. Remélve, ily módon olcsóbban főzhetnek. Azért, hogy az egyes iskolakonyhák árai között ne legyenek nagyon eltérő különbségek, itt a kiegyenlítő szerep, azaz a mérleg nyelve nem más, mint az önkormányzat ^lesz.________________________y

Párdi Mihály, vagy ahogyan ismerik, Misi bácsi érdekes ember. Noha egykoron a szocializmus emelkedő csillagzata során osztályellenségnek számított, ezen a minősítésen nemes egyszerűséggel túltette magát. Példamutató módon nevelte a fiait, lányait, és szabadidejében olyan dolgokat kezdett gyűjteni, amelyeket nem emberi kéz, hanem a természet alkotott. Mindezek következtében mára már mintegy húszezer tengeri csigája van. A legkisebb gombostűfejnyi, a legnagyobb kétkilós. Ezenkívül gyűjti a puhatestűek mészvázait, a tengeri csillagokat, korallokat, sünöket, rákokat. Olyannyira, hogy az ország különböző városaiban eddig már harminc kiállítása volt. A kollekció egy részét külföldi útjairól ő hozta haza.

Míg más Itáliában például aranyat vásárolt, ő csigaházakat vett. Amikor egykori katonatársa az USA-ból megérkezett, ajándékba két bőrönd csigaházat hozott neki. Azt már csak ráadásként írom, hogy mellesleg gombaszakértő is.

Azonkívül mást is gyűjt: így gyufacímkét, imakönyvekbe való szentképeket, háromezer darab a borotvapenge-tasakja, százezres tételű az okmánybélyeg-gyűjteménye, de görög és római pénzei éppúgy akadnak, mint olyan mamutfoga, amelyik ötvenezer éves. Misi bácsi a Megyei Tanács Közművelődési Díját már 1989-ben megkapta, de a helyi elismerése valahogyan megrekedt a Társadalmi Munka ezüst fokozatánál. Sebaj, ami ugye késik ...