Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-23 / 276. szám

1991. NOVEMBER 23. Szolnoki Extra 5 Színház és varázslat Újságpapírból megjelenik egy nagy marék dió. A választott kártya magától kibújik egy frakk zsebéből. A következő lap a csomagból lebeg ki, majd átváltozik egy másikká. Pár másodperc, és az egész csomag kártya eltűnik. Még nincs vége a varázslatnak. Az üres székben megjelenik két - élő - hölgy. Mindez a napokban látható a szolnoki Szigligeti Színházban, a Fodor Tamás által rendezett Csehov-darabban, a Cseresznyéskertben.- Robin Hood bűvész neve nem ismeretlen a szakma kedve­lői előtt. Több hazai és külföldi pódiumon lépett fel. Színházban még nem szerepeltette trükkjeit.- Amióta bűvész vagyok, egyik legérdekesebb feladatom volt ez a munka, melyben egy színdarabban az általam terve­zett trükköket taníthattam be. Örömmel és némi izgalommal fogadtam Fodor Tamás felkéré­sét. Nagyon tanulságos és fel­emelő volt együtt dolgozni vele. Sokszor csak azért mentem be a próbákra, hogy átvehessem azt a hangulatot, amely készülő da­rabjából áradt. Érdekes volt lát­ni, ahogy egy show-jellegű bű­vészmutatvány beépül Csehov világába. Az idő alatt, míg a trükköket „színháziasítottuk’ megfigyelhettem azt a világot, amiben a művészek játszanak. A kezdeti nehézségek ellenére na­gyon jó volt együtt lenni azok­kal, akik trükkjeimet alkalmaz­ták.- A bűvészet és művészet fo­galmak sokszor helyettesíthető­­ek egymással. A színművészet és bűvészet között milyen volt Ón szerint a kapcsolat?- Rájöttem, egy színésznek sokkal nehezebb a játék érdeké­ben megtanulni egy trükköt, mint nekünk, bűvészeknek ját­szani a mutatványhoz. A színé­szek és személyem között a köl­dökzsinór a rendező volt. Gyor­san le tudta fordítani a bűvészet nyelvét a színjátszáséra, meg­könnyítve ezáltal munkámat. Meszléry Judit művésznő szinte észrevétlenül tanulta meg a ne­héz trükköket, s olyan rutinnal mutatja be, hogy sok bűvésznek becsületére válna. Termé­szetesen sok munka és kitartás rejlik egy ilyen szintű mutatvány elkészítése és színpadra vitele mögött. A sikerben nagy szerepe volt Császár Gyöngyi, Kiss And­rea, Illés Edit, Kátay Endre mű­vészeknek is, akikkel szintén él­mény volt dolgozni, s akik játé­kukkal emelték a trükkök szín­vonalát.- Ha vége a „cseresznyesze­zonnak’ ’, akkor ott folytatja, ahol félbehagyta, a bároknál?- Remélem, hogy e munkával nem szűnik meg a színházzal kö­tött kapcsolatom. Számomra ez egy apró lépés volt egy olyan színház létrehozásához, ahol a bűvészet és a színjátszás fele­fele arányban egymásba épül, önálló darabbá olvad. Egyházi hírek Római katolikus egyház Vár Főplébánia November 24-én, vasár­nap 9 órától 11 óráig a reg­geli és a nagymise között szentségimádás lesz a Vár­templomban. Belvárosi Plébánia Gyermeket keresztelés­re szombati napokon lehet bejelenteni reggel 8 órakor a plébánián. Legközelebb december 1-jén délelőtt 10 órakor rendeznek kereszte­lést a Belvárosi nagytemp­lomban. Egyházi házasságkötés­re továbbra is az esküvő előtt 3 hónappal kell jelent­kezni. Januártól kezdve 3 hónapos házassági előké­szítő lesz a plébánián. A plébánia kéri, hogy azok a fiatalok, akik az előkészí­tőn részt kívánnak venni, december végéig jelentsék be ezt a szándékukat a plé­bánián. Jézus Szíve Plébánia December elsejétől, azaz advent első vasárnap­jától a Szegényházi temp­lomban megszűnik a reggel 7 órakor kezdődő szentmi­se. Helyette minden vasár­nap délelőtt fél 9-kor lesz szentmise. Szentlélek Plébánia A temetői Szentlélek­­templomban 1992január 1- től a szombat délutáni mi­sék elmaradnak. Vasárnap továbbra is 7-kor és fél tíz­kor tartanak szentmisét. Az adventi lelkigyakor­latokat december 20-án és 21-én délután 4 órakor, 22- én reggel 7 és fél 10 órakor tartjuk. November 24-én, vasár­nap egyházi szociális intéz­mények részére gyűjtünk adományokat a város kato­likus templomaiban. Görög katolikus egyház E hó 23-án, szombaton a népfőiskola keretében Dr. Pirigyi István görög katoli­kus főiskolai tanár tart elő­adást. A foglalkozás 14 órakor kezdődik a Barta István u. 10. szám alatt. Református egyház Huszonharmadikán, szombaton 17 órakor ifjú­sági bibliaóra lesz; 26-án, kedden pedig házi biblia­óra. Bővebb felvilágosítás a lelkészi hivatalban kap­ható. November 27-én 17 órakor imaóra, 28-án 17 órakor bibliaóra kezdődik. Valamennyi foglalkozás, a házi bibliaóra kivételével, a gyülekezeti teremben lesz. Evangélikus egyház Huszonnegyedikén lesz az örökélet vasárnapja, az egyházi esztendő utolsó va­sárnapja. Ekkor emléke­zünk meg halottainkról. Délelőtt 10 órakor isten­­tisztelet, majd utána hitok­tatás lesz az evangélikus templomban. Alapítvány­modell A Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány működése modell lehet az or­szág hasonló szervezetei számára - hang­zott el a közelmúltban Szekszárdon azon a tanácskozáson, ahol a korábbi ifjúsági, pontosabban úttörő- és KISZ-vagyont ke­zelő alapítványok képviselői találkoztak. Kiderült, a szolnoki alapítvány szinte egyedüli abban, hogy nyereséget termel. Az így képződött pénz egy részét tekinté­lyes értékű ingatlanvagyonuk felújítására fordítják, és visszaforgatják az alapító ok­iratban meghatározott célok megvalósítá­sára. Ahhoz, hogy életre keljen minden terv, természetesen több pénzre lenne szükségük, ám annyi van, amennyiből tá­mogathatják a helyi kezdeményezéseket. Több százezer forintot adtak diákrendez­vények megrendezéséhez. Sikeres volt többek között az olimpiai ötpróbafutás, vagy az általános és középiskolások lo­vasbajnoksága. Az alapítvány anyagi se­gítsége nélkül nem tarthatták volna meg e rendezvényeket. Az országban kevés olyan település vagy régió létezik, ahol ne lenne vita az ingatlanok, a vagyon fölött. Nem beszélve arról, hogy Szolnokkal ellentétben - bele­értve a Nemzeti Gyermek-és Ifjúsági Ala­pítványt is - több helyütt jogi bizonytalan­ság tapasztalható. Mint arról a kezdetek kezdetén is szó volt, nemcsak a szolnoki fiatalok érdekel­tek az alapítvány eredményes működésé­ben. Tiszaligeti épületeikben helyezték el azokat a vidéki tanulókat, akiknek máshol nem találtak volna kollégiumi helyet. Szekszárdi tanácskozásukon kiderült, nem felhőtlen a kapcsolat a nemzeti és a helyi alapítványok között. Az érdekel­lentét fő oka, hogy miközben az országos szervezet hatalmas vagyonát lényegében az utóbbiak ingatlanaiból és pénzéből hal­mozta fel, a helyi alapítványoknak - egyéb támogatási forma helyett - csak hitelt ad. A vidékiek kétszer fizetnek, amikor tör­­lesztenek. Elhúzódó névadó Amikor véletlenül szóba ke­rült az utcanevek átkeresztelésé­nek ügye, ismerősöm véleménye kissé cinikusnak tűnt. - Embe­rekről nem kellene elnevezni ut­cát - mondta magabiztosan. - Tárgyakról, foglalkozásokról, földrajzi helyekről lehet. Jelöl­jük számokkal őket, vagy ese­ményekről. Nem - javította ki magát -, időpontok, csaták, for­radalmak sem kellenek. Ki tudja, miként ítélnek felőlük később. Csuda tudja - gondolkodtam el -, mond valamit ez az ember, még ha bizarrul hat is. Igen ám, de akkor mivé lenne lényegünk fontos része, a szülőhely szere­­tete. Szolnokon először a millen­nium környékén adtak úgyneve­zett politikai neveket a közterü­leteknek. Némelyiket azóta vagy négyszer megváltoztatták. Elég állandónak tűnnek - bár eltűntek - az olyan elnevezések, mint a Malom, a Német, a Pálinkaház utca. Egyébként is: a sok gond közepette érdekelnek ezek a dol­gok még valakit? Ösztöntől vezérelve E nevekről ritkán hangzik el tárgyilagos, szakmai vélemény. Eszembe jut egy közelmúltban történt eset. Az illető pár méterre tőlem fülére eresztett „villámhá­­rítós” svájcisapkája alól hatal­masat sercintett a földre. Szem­mel láthatóan azért lett ideges, mert át kellett lépnie egy gázve­zetéket rejtő árkot. Majd kurta szavakkal, jól hallhatóan szidta a kommunistákat. Gondolatmene­te tiszta volt: árkot átlépni rossz, a kommunisták rosszak voltak, tehát a földtúrásért is azok a fele­lősek. Abban az agyban olyan áthághatatlan szakadék húzódott az ő végletekig leegyszerűsített világképe és a valóság között, mint annak a másiknak, mond­hatnám elvbarátjának a fejében, aki valószínűleg a megváltozott élet egyik legnagyobb vívmány­ként élte meg, hogy végre szid­hatja az egyik utca névadóját. Jellemző módon nem azért, mert az illető az volt, ami. Talán in­kább valami belső energiát veze­tett le. Mint kiderült, egy tény kivételével szinte semmit nem tudott róla. Sejtette, hogy kap­csolatban volt az „oroszokkal”, ám fogalma sem volt arról, hogy mit csinált, milyen funkcionári­us volt, azt meg végképp nem tudta, hogy Szolnokkal miként került kapcsolatba. Az az egy tény, amit teljességgel magáé­nak tudhatott, az a következő: vöröskatona volt ’ 19-ben. A Kun Béla körúton álltunk. Mint is­mert, a Szovjetunióban elhunyt ember a Tanácsköztársaság ide­jén külügyi és hadügyi népbiz­tos, a kommün vezéralakja volt, aki a Clemanceau-jegyzék ga­ranciák nélküli elfogadásával jó­vátehetetlen ballépést követett el, melynek egyenes következ­ménye volt az ország katonai összeomlása. Ennyit legalább il­lene tudni arról, akit szidunk. Többek között. P. István a forradalmár más „ballépéseiről” is tud. Mérgelő­dik is azon, hogy városunkban még mindig egy hosszú házsor őrzi emlékét.- Szüleim sokat meséltek azokról az időkről - mondja a nyugdíjas férfi. - A Tisza másik oldaláról a románok lőtték a vá­rost. Úgy mondták anyámék, a harcok közben Kun Béla a teme­tőnél saját kezűleg lőtt tarkón embereket. Sok gazságot követ­tek el a bőrkabátos, sonkanadrá­­gos katonák. Sötétek és szürkék Arra, hogy miért zavarja a szóban forgó utcanév, az öregúr tudja a választ, mint ahogy a har­mincas B. Mihálynak is gyakran eszébe jut, amikor lakásához kö­zeledik, K. Bozsó Károly levél­tári iratokon is rögzített tette. Úgy tudja, a „mártír” minden politikai indíttatás nélkül, aljas módon lelőtt egy férfit. A meg­támadott ember nem az „osz­tályharcnak” lett az áldozata, hanem egy gyilkosnak. A Szé­­chenyi-lakótelep más érdekessé­geket is kínál. Molnár Anna sze­mélye például még a munkás­mozgalom számára is jelentékte­len. Évezredek érlelték azt a mon­dást, amely arra figyelmeztet, hogy addig ne mondjunk véle­ményt társunkról, amíg nem gyalogoltunk mérföldeket az ő cipőjében. Még nehezebb ítéle­tet mondani valakiről, aki már nincs közöttünk. P. László éve­ket töltött szovjet hadifogság­ban, gyári munkás volt, amikor leszázalékolták. Kilométerekre lakik a Ragó Antal úttól, még­sem értene egyet azzal, aki ezt az utcanevet is át akarná húzni. Ne­vezett a megyei Földbirtokren­dező Tanács elnöke volt, az öt­venes évek végén kormányösz­­szekötő, majd a megyei tanács megbízott elnökévé nevezték ki. - Mindenkin segített, aki hozzá fordult - jegyzi meg. - Jó szándé­kú embernek ismertem meg. Pártoktól a pártatlanig A Szocialista Párt szolnoki szervezete a differenciálatlan névváltoztatással nem ért egyet. Azoknak az emlékét őrizni kell - hangsúlyozták a közelmúltban -, akik egész életútjukkal rászol­gáltak arra, hogy az utókor hálá­val gondoljon vissza rájuk. Az MDF szerint már jóval korábban le kellett volna zárni ezt a kérdést. A pártok közötti nézetkülönbségekkel magyaráz­zák, hogy két éve van napiren­den ez a téma. Úgy érzik, ők mindig kezdeményező módon foglalkoztak a közterületek név­­változtatásával, mégis még min­dig maradtak irritáló nevek. A Fidesz szerint ez a kérdés elvá­laszthatatlan a városrendezéstől. Nemcsak politikai szempontok­ra kell figyelemmel lenni, ha­nem például arra is, hogy ne hív­junk körútnak olyan utat, amely nem kanyarodik sehová; vagy ahol két párhuzamos utca viseli ugyanazt a nevet. Sokkal na­gyobb bajt okozhatnánk, ha el­kapkodnánk a dolgot, és később derülne ki, hogy rosszul döntöt­tünk - mondották.- A történelem számomra 1961-gyei kezdődik - nyilatko­zott egy fiatalember, aki két éve költözött Szolnokra. - Különö­sebben nem érdekel, hogy ezt vagy azt a házsort, teret kiről nevezik el. Véleményem szerint ez teljesen lényegtelen. Csekély közösségformáló hatása van az átkereszteléseknek, hiszen Szol­nok amúgyis egy „tranzitvá­ros”. Itt jönnek-mennek az em­berek. Sz.Z. lCtCSIlíip» pénteken délután ünnepséget^PHdeztek Szolnokon, a Tallinn Általános Iskolában, az iskola alapításának 26. évfordulója alkalmából. Deák Ferencné igazgató köszöntötte a részt vevő szülőket és szülői munkaközösség tagjait, megköszönte a szponzorok segítségét, és kezdetét vette a vidám program, melyben volt tallinnossá fogadás, ételkóstoló, tinifodrászat és -kozmetika, karate- és divatbemutató. A játékvezető Zentai Zoltán volt. Az óriás tortán 26 gyertya „hirdette” az évfordulót. Képünk az ünnepség egy pillanatát örökítette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom