Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)
1991-11-23 / 276. szám
1991. NOVEMBER 23. Szolnoki Extra 5 Színház és varázslat Újságpapírból megjelenik egy nagy marék dió. A választott kártya magától kibújik egy frakk zsebéből. A következő lap a csomagból lebeg ki, majd átváltozik egy másikká. Pár másodperc, és az egész csomag kártya eltűnik. Még nincs vége a varázslatnak. Az üres székben megjelenik két - élő - hölgy. Mindez a napokban látható a szolnoki Szigligeti Színházban, a Fodor Tamás által rendezett Csehov-darabban, a Cseresznyéskertben.- Robin Hood bűvész neve nem ismeretlen a szakma kedvelői előtt. Több hazai és külföldi pódiumon lépett fel. Színházban még nem szerepeltette trükkjeit.- Amióta bűvész vagyok, egyik legérdekesebb feladatom volt ez a munka, melyben egy színdarabban az általam tervezett trükköket taníthattam be. Örömmel és némi izgalommal fogadtam Fodor Tamás felkérését. Nagyon tanulságos és felemelő volt együtt dolgozni vele. Sokszor csak azért mentem be a próbákra, hogy átvehessem azt a hangulatot, amely készülő darabjából áradt. Érdekes volt látni, ahogy egy show-jellegű bűvészmutatvány beépül Csehov világába. Az idő alatt, míg a trükköket „színháziasítottuk’ megfigyelhettem azt a világot, amiben a művészek játszanak. A kezdeti nehézségek ellenére nagyon jó volt együtt lenni azokkal, akik trükkjeimet alkalmazták.- A bűvészet és művészet fogalmak sokszor helyettesíthetőek egymással. A színművészet és bűvészet között milyen volt Ón szerint a kapcsolat?- Rájöttem, egy színésznek sokkal nehezebb a játék érdekében megtanulni egy trükköt, mint nekünk, bűvészeknek játszani a mutatványhoz. A színészek és személyem között a köldökzsinór a rendező volt. Gyorsan le tudta fordítani a bűvészet nyelvét a színjátszáséra, megkönnyítve ezáltal munkámat. Meszléry Judit művésznő szinte észrevétlenül tanulta meg a nehéz trükköket, s olyan rutinnal mutatja be, hogy sok bűvésznek becsületére válna. Természetesen sok munka és kitartás rejlik egy ilyen szintű mutatvány elkészítése és színpadra vitele mögött. A sikerben nagy szerepe volt Császár Gyöngyi, Kiss Andrea, Illés Edit, Kátay Endre művészeknek is, akikkel szintén élmény volt dolgozni, s akik játékukkal emelték a trükkök színvonalát.- Ha vége a „cseresznyeszezonnak’ ’, akkor ott folytatja, ahol félbehagyta, a bároknál?- Remélem, hogy e munkával nem szűnik meg a színházzal kötött kapcsolatom. Számomra ez egy apró lépés volt egy olyan színház létrehozásához, ahol a bűvészet és a színjátszás felefele arányban egymásba épül, önálló darabbá olvad. Egyházi hírek Római katolikus egyház Vár Főplébánia November 24-én, vasárnap 9 órától 11 óráig a reggeli és a nagymise között szentségimádás lesz a Vártemplomban. Belvárosi Plébánia Gyermeket keresztelésre szombati napokon lehet bejelenteni reggel 8 órakor a plébánián. Legközelebb december 1-jén délelőtt 10 órakor rendeznek keresztelést a Belvárosi nagytemplomban. Egyházi házasságkötésre továbbra is az esküvő előtt 3 hónappal kell jelentkezni. Januártól kezdve 3 hónapos házassági előkészítő lesz a plébánián. A plébánia kéri, hogy azok a fiatalok, akik az előkészítőn részt kívánnak venni, december végéig jelentsék be ezt a szándékukat a plébánián. Jézus Szíve Plébánia December elsejétől, azaz advent első vasárnapjától a Szegényházi templomban megszűnik a reggel 7 órakor kezdődő szentmise. Helyette minden vasárnap délelőtt fél 9-kor lesz szentmise. Szentlélek Plébánia A temetői Szentlélektemplomban 1992január 1- től a szombat délutáni misék elmaradnak. Vasárnap továbbra is 7-kor és fél tízkor tartanak szentmisét. Az adventi lelkigyakorlatokat december 20-án és 21-én délután 4 órakor, 22- én reggel 7 és fél 10 órakor tartjuk. November 24-én, vasárnap egyházi szociális intézmények részére gyűjtünk adományokat a város katolikus templomaiban. Görög katolikus egyház E hó 23-án, szombaton a népfőiskola keretében Dr. Pirigyi István görög katolikus főiskolai tanár tart előadást. A foglalkozás 14 órakor kezdődik a Barta István u. 10. szám alatt. Református egyház Huszonharmadikán, szombaton 17 órakor ifjúsági bibliaóra lesz; 26-án, kedden pedig házi bibliaóra. Bővebb felvilágosítás a lelkészi hivatalban kapható. November 27-én 17 órakor imaóra, 28-án 17 órakor bibliaóra kezdődik. Valamennyi foglalkozás, a házi bibliaóra kivételével, a gyülekezeti teremben lesz. Evangélikus egyház Huszonnegyedikén lesz az örökélet vasárnapja, az egyházi esztendő utolsó vasárnapja. Ekkor emlékezünk meg halottainkról. Délelőtt 10 órakor istentisztelet, majd utána hitoktatás lesz az evangélikus templomban. Alapítványmodell A Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány működése modell lehet az ország hasonló szervezetei számára - hangzott el a közelmúltban Szekszárdon azon a tanácskozáson, ahol a korábbi ifjúsági, pontosabban úttörő- és KISZ-vagyont kezelő alapítványok képviselői találkoztak. Kiderült, a szolnoki alapítvány szinte egyedüli abban, hogy nyereséget termel. Az így képződött pénz egy részét tekintélyes értékű ingatlanvagyonuk felújítására fordítják, és visszaforgatják az alapító okiratban meghatározott célok megvalósítására. Ahhoz, hogy életre keljen minden terv, természetesen több pénzre lenne szükségük, ám annyi van, amennyiből támogathatják a helyi kezdeményezéseket. Több százezer forintot adtak diákrendezvények megrendezéséhez. Sikeres volt többek között az olimpiai ötpróbafutás, vagy az általános és középiskolások lovasbajnoksága. Az alapítvány anyagi segítsége nélkül nem tarthatták volna meg e rendezvényeket. Az országban kevés olyan település vagy régió létezik, ahol ne lenne vita az ingatlanok, a vagyon fölött. Nem beszélve arról, hogy Szolnokkal ellentétben - beleértve a Nemzeti Gyermek-és Ifjúsági Alapítványt is - több helyütt jogi bizonytalanság tapasztalható. Mint arról a kezdetek kezdetén is szó volt, nemcsak a szolnoki fiatalok érdekeltek az alapítvány eredményes működésében. Tiszaligeti épületeikben helyezték el azokat a vidéki tanulókat, akiknek máshol nem találtak volna kollégiumi helyet. Szekszárdi tanácskozásukon kiderült, nem felhőtlen a kapcsolat a nemzeti és a helyi alapítványok között. Az érdekellentét fő oka, hogy miközben az országos szervezet hatalmas vagyonát lényegében az utóbbiak ingatlanaiból és pénzéből halmozta fel, a helyi alapítványoknak - egyéb támogatási forma helyett - csak hitelt ad. A vidékiek kétszer fizetnek, amikor törlesztenek. Elhúzódó névadó Amikor véletlenül szóba került az utcanevek átkeresztelésének ügye, ismerősöm véleménye kissé cinikusnak tűnt. - Emberekről nem kellene elnevezni utcát - mondta magabiztosan. - Tárgyakról, foglalkozásokról, földrajzi helyekről lehet. Jelöljük számokkal őket, vagy eseményekről. Nem - javította ki magát -, időpontok, csaták, forradalmak sem kellenek. Ki tudja, miként ítélnek felőlük később. Csuda tudja - gondolkodtam el -, mond valamit ez az ember, még ha bizarrul hat is. Igen ám, de akkor mivé lenne lényegünk fontos része, a szülőhely szeretete. Szolnokon először a millennium környékén adtak úgynevezett politikai neveket a közterületeknek. Némelyiket azóta vagy négyszer megváltoztatták. Elég állandónak tűnnek - bár eltűntek - az olyan elnevezések, mint a Malom, a Német, a Pálinkaház utca. Egyébként is: a sok gond közepette érdekelnek ezek a dolgok még valakit? Ösztöntől vezérelve E nevekről ritkán hangzik el tárgyilagos, szakmai vélemény. Eszembe jut egy közelmúltban történt eset. Az illető pár méterre tőlem fülére eresztett „villámhárítós” svájcisapkája alól hatalmasat sercintett a földre. Szemmel láthatóan azért lett ideges, mert át kellett lépnie egy gázvezetéket rejtő árkot. Majd kurta szavakkal, jól hallhatóan szidta a kommunistákat. Gondolatmenete tiszta volt: árkot átlépni rossz, a kommunisták rosszak voltak, tehát a földtúrásért is azok a felelősek. Abban az agyban olyan áthághatatlan szakadék húzódott az ő végletekig leegyszerűsített világképe és a valóság között, mint annak a másiknak, mondhatnám elvbarátjának a fejében, aki valószínűleg a megváltozott élet egyik legnagyobb vívmányként élte meg, hogy végre szidhatja az egyik utca névadóját. Jellemző módon nem azért, mert az illető az volt, ami. Talán inkább valami belső energiát vezetett le. Mint kiderült, egy tény kivételével szinte semmit nem tudott róla. Sejtette, hogy kapcsolatban volt az „oroszokkal”, ám fogalma sem volt arról, hogy mit csinált, milyen funkcionárius volt, azt meg végképp nem tudta, hogy Szolnokkal miként került kapcsolatba. Az az egy tény, amit teljességgel magáénak tudhatott, az a következő: vöröskatona volt ’ 19-ben. A Kun Béla körúton álltunk. Mint ismert, a Szovjetunióban elhunyt ember a Tanácsköztársaság idején külügyi és hadügyi népbiztos, a kommün vezéralakja volt, aki a Clemanceau-jegyzék garanciák nélküli elfogadásával jóvátehetetlen ballépést követett el, melynek egyenes következménye volt az ország katonai összeomlása. Ennyit legalább illene tudni arról, akit szidunk. Többek között. P. István a forradalmár más „ballépéseiről” is tud. Mérgelődik is azon, hogy városunkban még mindig egy hosszú házsor őrzi emlékét.- Szüleim sokat meséltek azokról az időkről - mondja a nyugdíjas férfi. - A Tisza másik oldaláról a románok lőtték a várost. Úgy mondták anyámék, a harcok közben Kun Béla a temetőnél saját kezűleg lőtt tarkón embereket. Sok gazságot követtek el a bőrkabátos, sonkanadrágos katonák. Sötétek és szürkék Arra, hogy miért zavarja a szóban forgó utcanév, az öregúr tudja a választ, mint ahogy a harmincas B. Mihálynak is gyakran eszébe jut, amikor lakásához közeledik, K. Bozsó Károly levéltári iratokon is rögzített tette. Úgy tudja, a „mártír” minden politikai indíttatás nélkül, aljas módon lelőtt egy férfit. A megtámadott ember nem az „osztályharcnak” lett az áldozata, hanem egy gyilkosnak. A Széchenyi-lakótelep más érdekességeket is kínál. Molnár Anna személye például még a munkásmozgalom számára is jelentéktelen. Évezredek érlelték azt a mondást, amely arra figyelmeztet, hogy addig ne mondjunk véleményt társunkról, amíg nem gyalogoltunk mérföldeket az ő cipőjében. Még nehezebb ítéletet mondani valakiről, aki már nincs közöttünk. P. László éveket töltött szovjet hadifogságban, gyári munkás volt, amikor leszázalékolták. Kilométerekre lakik a Ragó Antal úttól, mégsem értene egyet azzal, aki ezt az utcanevet is át akarná húzni. Nevezett a megyei Földbirtokrendező Tanács elnöke volt, az ötvenes évek végén kormányöszszekötő, majd a megyei tanács megbízott elnökévé nevezték ki. - Mindenkin segített, aki hozzá fordult - jegyzi meg. - Jó szándékú embernek ismertem meg. Pártoktól a pártatlanig A Szocialista Párt szolnoki szervezete a differenciálatlan névváltoztatással nem ért egyet. Azoknak az emlékét őrizni kell - hangsúlyozták a közelmúltban -, akik egész életútjukkal rászolgáltak arra, hogy az utókor hálával gondoljon vissza rájuk. Az MDF szerint már jóval korábban le kellett volna zárni ezt a kérdést. A pártok közötti nézetkülönbségekkel magyarázzák, hogy két éve van napirenden ez a téma. Úgy érzik, ők mindig kezdeményező módon foglalkoztak a közterületek névváltoztatásával, mégis még mindig maradtak irritáló nevek. A Fidesz szerint ez a kérdés elválaszthatatlan a városrendezéstől. Nemcsak politikai szempontokra kell figyelemmel lenni, hanem például arra is, hogy ne hívjunk körútnak olyan utat, amely nem kanyarodik sehová; vagy ahol két párhuzamos utca viseli ugyanazt a nevet. Sokkal nagyobb bajt okozhatnánk, ha elkapkodnánk a dolgot, és később derülne ki, hogy rosszul döntöttünk - mondották.- A történelem számomra 1961-gyei kezdődik - nyilatkozott egy fiatalember, aki két éve költözött Szolnokra. - Különösebben nem érdekel, hogy ezt vagy azt a házsort, teret kiről nevezik el. Véleményem szerint ez teljesen lényegtelen. Csekély közösségformáló hatása van az átkereszteléseknek, hiszen Szolnok amúgyis egy „tranzitváros”. Itt jönnek-mennek az emberek. Sz.Z. lCtCSIlíip» pénteken délután ünnepséget^PHdeztek Szolnokon, a Tallinn Általános Iskolában, az iskola alapításának 26. évfordulója alkalmából. Deák Ferencné igazgató köszöntötte a részt vevő szülőket és szülői munkaközösség tagjait, megköszönte a szponzorok segítségét, és kezdetét vette a vidám program, melyben volt tallinnossá fogadás, ételkóstoló, tinifodrászat és -kozmetika, karate- és divatbemutató. A játékvezető Zentai Zoltán volt. Az óriás tortán 26 gyertya „hirdette” az évfordulót. Képünk az ünnepség egy pillanatát örökítette meg.
