Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-18 / 270. szám

1991. NOVEMBER 18. Az Uj Néplap Tiszafüreden 13 Csökkenő adósságállomány Napjainkban csendesebbek a pártok. Az embereket nem érdekli liimak fRWéteíUMPizf1 VíVíMÍM; amikor kiderült, hogy tetemes adósságot örökölt a jelenlegi ön­­kormányzat, pontosan 134 milliót. Nem reng ég és föld, de minden­képpen figyelemre méltó, hogy az önkormányzat ezt az összeget 72 millió forintra csökkentette, s mintegy 35 millió lesz már csak esedékes 1992-re. Emelett az ez évre tervezett fejlesztési feladatok teljesítése is biztosnak látszik. Különös gondot fordítottak a szociális ellátásra. Jelenleg 82 sze­mély rendszeres, 800 rendkívüli szociális segélyben részesül. Öt­millió 700 ezer forintot osztottak így ki, míg a mozgáskorlátozottak 616 ezer forint összegű üzem­anyag-támogatást kaptak. Ápolási díjban harmincötén részesültek, 01^177 KeetfcamH;n «PÖÖBS irfffit ezer család iskolás korú gyermeke kaphatott tankönyv-, tanszer-, ru­hatámogatást, napközis étkeztetési kedvezményt 3739 ezer forint ér­tékben. Sajnos, egyre növekszik a szociális támogatás iránti igény. Nemcsak az idős, alacsony nyug­díjasok körében, hanem a munka­képes korosztályban is, mivel a munkanélküliek aránya tekinteté­ben az első helyen állunk a megyé­ben. Összességében úgy tűnik, hogy az önkormányzat az esedé­kes kötelezettségeit teljesíteni tud­ja. Nincs ok ugyan túlzott optimiz­musra, de a nehéz pénzügyi hely­zetben a talpon maradásnak Tisza­füreden megvan a realitása. A sportcsarnok árnyékában Vállalkozni nem egyszerű do­log, aki próbálta már, a saját bőrén érzi igazolva ezt a törvényszerűsé­get. Talán fokozottan igaz ez Ti­szafüreden, ahol a nagy gyárak végnapjaikat élik. S ha van is, ahol dolgoznak, ott is létszámleépítést terveznek, vagy már végre is haj­tották azt. Ez pedig a lakosság vá­sárlóerejének csökkenését vonja maga után, ami éppúgy nem ked­vez a vállalkozóknak, mint az álla­mi szektornak. Viszonylag pontos képet alkothatunk a füredi vállal­kozók helyzetéről, ha ellátogatunk a sportcsarnok árnyékába, a Vas­­vili Kft.-hez. Ez a 14 fős társaság olyan átfogó tevékenységi körrel rendelkezik, hogy óhatatlanul kita­pasztalta a magyar gazdaság min­den nyűgét, minden nehézségét, nehézkességét. Rofa Gábor ügy­vezető igazgatóval beszélgetve megtudhattuk, hogy a nagy gyár csak vegetál, és idő kérdése, mikor kell a kapukat végleg bezárni. Alaptevékenységként kézenfekvő volt arra vállalkozni, amiben pro­fik voltak és már rendelkeztek üz­leti kapcsolatokkal is. Emelőbe­rendezések, daruk teljes felújítását végzik az ország egész területén. A dolgozók nagyobb része most is Dunaújvárosban van, ahol még eb­ben az évben újjá kell varázsolniuk egy portáldarut. Munkatársaikat mindenesetre úgy válogatták össze, hogy minél szélesebb kör­ből tudjanak munkát vállalni. Ezért nem okoz gondot az autók karos­szériáinak felújítása, de a legbo­nyolultabb villamossági munka sem. Nyáron a horgász.okat, szezonon kívül az ajándékoz ni vágyókat várják a vízisport-szaküzletben- A kezdő vállalkozókat mindig arra intik, hogy lehetőleg ne csak egyféle munkára specializálódja­nak, mert azzal a saját esélyeiket csökkentik.- Ez valóban így van, bár a tár­saságok könnyebben megvalósít­hatják ezt a célt, mint aki csak ma­gára számíthat. Mi is működtetünk egy vízisport-szaküzletet a telep­helyünkön. Sajnos ezek köztudot­tan szezontermékek, így most az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a holtidőt a következő hor­gászidényig hasznos tevékenység­gel kitöltsük. Harmadik profilként pedig egy osztrák céggel közösen foglalko­zunk kedvező árú használt nyugati autók forgalmazásával. Itt is gondot okoz a tél közeledte, mert nincs fe­dett tárolóhelyünk a gépkocsik szá­mára, ezért most szuper enged­ménnyel árusítjuk őket. Aki ma tal­pon akar maradni, több vasat kell tartania egyszerre a tűzben, mert hol az egyik termelési ág megy jobban, hol a másik, s így nagyobb az esély a túlélésre. Talán ennél is fontosabb, hogy a dolgozók valóban sajátoknak érez­zék a társaságot minden gondjával, előnyével együtt. Mi úgy alakítottuk ki a vállalkozást, hogy egyben min­denki tag is, így ezzel nincsen gond. Sokkal több fejfájást okoz viszont, hogy hiába vannak biztosnak látszó szerződéseink, hiába tudjuk önma­gunk munkaidejét kitölteni, ha a szerződő feleink nem tudnak időben fizetni. Sokszor ez nem is csak raj tűk múlik, hiszen ők is sorban állnak a saját pénzükért. így aztán nagyon oda kell figyelni a fizetésekre, ezek nem kevés terhére, az üzlet feltöltésé­re, a folyamatban lévő munkákhoz szükséges alap­anyagok megvá­sárlására mindig le­gyen elegendő tar­talékunk. Eddig ez sikerült, s amire kü­lön büszkék va­gyunk, hogy mind­ezt egy fillér hitel nélkül tudtuk elér­ne_______________ Megváltoztak az utcanevek A tiszafüredi polgárok véle­ménye és a társadalmi bizottság előkészítő munkái alapján nem­régiben a képviselő-testület dön­tött egyes belterületi utcanevek igyfít Lcnui ,ui,ozoio5i ut, a megvaJtpzfafasarol„ „ . Kun BeTa sétány I anczky sé­tány, a Tanácsköztársaság park Múzeum park néven kereshető ezután. Bár a névváltoztatás szükségességét senki sem vitat­ja, a lakosságot elsősorban az ez­zel járó többletköltségek viselé­se tartotta izgalomban. A polgármesteri hivatal tájé­koztatása szerint emiatt senki pénztárcája nem lesz vékonyabb. A pénzintézetekkel, szolgáltató­szervezetekkel, állami szervek­kel való kapcsolat során nem kell átíratni a címet. Egy kivétel akad csupán, a személyi igazolvány. Itt át kell ezt vezettetni. Kivéte­lesen ez az eljárás most illeték­­mentes, s a család egy nagykorú tagja is elegendő az ügyintézés­hez. A Kossuth téren és a Húszöles úton házszámváltozásra is sor került. Ez ismét pénzbe kerül, mondhatná bárki, de az utcanév­táblák kihelyezése, átfestése in­gyenes, s a munka folyamatos végzéséről a hivatal gondosko­dik. A tájékozódást továbbra is se­gítik a régi utcanévtáblák, me­lyek egy ideig még a helyükön maradnak. Vége a szezonnak, csendes a Tisza-part Éledő városvédők Országszerte egyre többet hallani önállósodó kistelepülé­sekről, arról, hogy városrészek, kerületek kérik vissza eredeti, néha már csak a történelem­­könyvekből vagy régi leírások­ból ismert nevüket. S mintha ez­zel együtt vagy éppen emiatt az ott élők között az összetartás is erősödni látszana. Sorra alakul­nak a városvédő egyesületek, amelyek keretet adnak a telepü­lésért tenni akaró polgárok mun­kájának. Erre buzdító szórólapot indí­tottak útjára Tiszaörvényen is a Környezetvédő és Falusegítő Egyesület alapítói. Szeretnék ki­használni a városrész valóban nagyszerű adottságait, s mindezt úgy, hogy a gyümölcsökből ne csak a néhány napra vagy hétre idelátogató nyaralók részesedje­nek, hanem az itt élők is. Legyen önálló arculata a településnek, olyan, ami vonzó helybelinek és idegennek egyaránt. A szerve­ződő egyesület céljai között a falu esztétikai megjelenésének javítása, a Tisza és a tó környe­zetvédelmével kapcsolatos teen­dők szerepelnek az első helyen, de tervezik szabadidős és sport­szakosztályok létrehozását, va­lamint teret adnának minden olyan elképzelésnek, amely a közösség javát szolgálja. S hogy minderre valódi esé­lyük legyen, részt kémek a falu életét befolyásoló döntések elő­készítéséből és annak végrehaj­tásából is. Nomen est omen Otthon a nyugdíjasoknak Erre a latin közmondásra gon­dolhattak a Tiszafüreden most épülő nyugdíjasotthon névadói, amikor az intézményt a hosszú kort megélő, tekintélyes faóriás után Platánra keresztelték. A 16 lakosztályos intézményt december közepén adják át. Ezzel megoldó­dik az egyedül maradt idős embe­rek bentlakásos vagy csak nappali elhelyezése, hiszen a közösségi termekben kap otthont új helyen az öregek napközi otthona is. Régen megfogalmazódott igé­nye valósul meg ezzel a beruhá­zással sok idős embernek és azok­nak, akik eddig is törődtek velük, csak sokszor nem emberhez méltó körülmények között. Hiszen - ahogy beszélgetésünk alkalmával Pappné Szabó Janka, a Gondozási Központ vezetője elmondta - sok esetben csak az ápolók és a körzeti orvos a megmondhatója, milyen körülmények között éltek maguk­ra maradt vagy magukra hagyott idős emberek. Látva ezt az igen súlyos gondot, már 4-5 éve próbál­koztak megvalósítani elképzelésü­ket, létrehozni egy olyan közpon­tot, ahol magas színvonalon, meg­felelő emberi és technikai háttérrel tudják végezni feladatukat. Ám hi­ába próbálták magánvállalkozó­ként megvalósítani, nem kaptak kölcsönt, s nem jutott erre a pályá­zati pénzekből és a tanácsi költség­vetésből sem. Most az önkor­mányzat - hosszas vita után - zöld utat adott a beruházásnak, és ma­gára vállalta annak 7 millió forin­tos költségeit is. Ennyibe került a Bajcsy-Zsilinszky Úti Bölcsőde átalakítása. A 16 szobából tizenhármat ad­nak ki eltartási szerződés alapján, kettőt a napidíjas vendégek számá­ra - ezt legfeljebb 3 hónapig vehe­tik igénybe napi 300 forintos tarifa ellenében -, egyet pedig különle­ges ellátásban, ápolásra szorulók számára tartanak fenn. Azokkal az idős személyekkel, akik úgy dön­tenek, hogy végleges lakói lesznek az épületnek, személyre szóló szerződést köt az önkormányzat, figyelembe véve minden igényü­ket. A beköltözőket összkomfortos lakószobák várják, melyre életük végéig lakhatási jogot kapnak, s emelett teljes körű ellátást az étke­zéstől a gyógyszereken keresztül a mosásig, pedikűrig, a szolgáltatá­sok teljes vertikumát. Emelett tel­jesen felszerelt teakonyha és bar­­kácsműhely is várja az időseket, hogy idejüket kellemesen tölthes­sék. Az ellátás díja 500 ezer forint, plusz a nyugdíjuk 80 százaléka. Az önkormányzattal kötött szerző­dés szerint a félmillió forint fejé­ben felajánlhatják ingatlanukat, kárpótlási jegyüket vagy egyéb ér­téküket. A számítások alapján az intéz­mény 1-2 éven belül eléri azt a gazdaságossági szintet, hogy az önfenntartáson túl nyereségesen működjön. Természetesen arra is van lehetőség, ha valaki ki akarja próbálni a valóságban az elhelye­zés színvonalát. Egy napig térítés nélkül, még egy-két hétig önkölt­séges áron lakhatnak a kiválasztott szobában. Ennek ellenére a megál­lapodás szerint az önkormányzat három hónapig nem nyúl a gond­jára bízott ingatlanhoz, ha netalán mégis meggondolná valaki magát, vissza tudjon költözni a megszo­kott lakásába. Kis gimnazisták Egyértelműen jónak mondhatók a kezdeti tapasz­talatok a szeptemberben indí­tott 8 osztályos gimnázium­ban. Ez év őszén 31 diák tett sikeres felvételi vizsgát, s kezdte meg tanulmányait a Kossuth Lajos Gimnázium­ban. Milyen hatással lesznek majd a nagyok a kicsikre? - vetődött fel sokakban a kér­dés. Nos, a dolog fordítva tör­tént. Ugyanis kiderült, hogy a kicsik jelenléte gyakorol jóté­kony hatást a nagyokra. Óv­ják, védik őket, magatartásu­kat kedvezően befolyásolja az általános iskolás korosztá­lyúak jelenléte. S ami a tanulást illeti, a kis gimnazistáknak itt sincs szé­­gyellnivalójuk. Nagyok által irigylésre méltó módon ott­honosan mozognak a hang­tanban, s nem ismeretlen a halmazelmélet sem számuk­ra. Sokan fogadják kétkedés­sel a pedagógiai kísérleteket, nem bízván az eredmény ob­jektivitásában. A korábbiaktól eltérően a 8 osztályos gimnázium ered­ményei már két alapozó év eltelte után mérhetőek lesz­nek, tekintve, hogy „külső­sökből” álló vizsgabizottság előtt kell letenniük alapvizs­gáikat. Magasabb szinten tanítják őket, s magasabb szinten ta­nulnak, már gimnazistáknak tekinthetők, többet várnak tő­lük, s így többet is adnak. Gazdagodott a helyi sajtó Elképesztően sok mondanivaló halmozódott fel a diákokban, amit igazolni látszik a havonta megjelenő 24 oldalas „Füredi Diákszó”. A leg­fiatalabb helyi lap lehetőséget ad a vers és próza műfaját kedvelőknek a bemutatkozásra, az iskolai élet bemu­tatására, de egyben a diákság szabad véleménynyilvánításának is fóruma. A cikkeket csak diákok írhatják, de leírhatják tapasztalataikat a felsőok­tatási. intézményekbe felvett öregdiá­kok is, hasznos tanácsot adva az if­jabb generációnak. A pályaválasztás előtt álló 8. osztályosok is időben kaphatnak tájékoztatást a középisko­la képzési irányairól. A diákok képzeletét mindig is megmozgatta tanáraik élete, múltja, így a következő számokban egy-egy tanárportré is helyet kap majd. A „Füredi Diákszó” címlapja Áldás vagy átok Mi lehet az, ami akkor is bosszantja az embert, ha nincs, de akkor is, ha már a lakásban van? Természetesen a telefon. Az a csoda, amire néha többet kell vár­ni, mint valamikor egy Merkur által szállított autóra kellett - fel­téve, ha sikerült bekerülni a sze­rencsés sorbanállók közé -, s ha már megvan, süket vagy félre­kapcsol. Emelkedik az előfizeté­si díja, és érthetően mégis szinte mindenki készüléket szeretne. Nem csoda hát, ha a város a telefonkérdéstől hangos, hiszen sokan a befizetett 30 ezer forint kamatait sajnálják, s talán még többen, hogy ők még lehetőségét sem látják a bekötésnek, ezért az­tán naponta megostromolják az önkormányzat székhelyét. Kér­désünkkel mi is a polgármesteri hivatalba mentünk, ahol megtud­tuk, hogy a Távközlési Vállalat csúszása miatt késik a telefonvo­nalak átadása. Mivel a fejlesztés gazdasági társasági formában zajlik - melynek a Távközlési Vállalat és a lakosság képvisele­tében az önkormányzat a tagja -, a beruházást 60, 40 százalékos teherviselés mellett végzik. Mivel az eredeti határidő az első ötszáz készülék bekötésére október vége volt, s ez egyben a fizetési határidő is, be kellett kér­ni a lakossági hozzájárulások összegét, hogy kötelezettségének a hivatal is eleget tudjon tenni. Mivel az átadás csúszott, és a be­szedett pénzösszeget másra nem használhatták fel, kézenfekvő volt, hogy kamatozó betétként helyezzék el, hiszen a kamat összege mindannyiunk pénzét növeli, s ez már csak azért sem mindegy, mert az önkormányzat­nak ebben az évben és a követke­zőben kell visszafizetni azokat a kölcsönöket, amelyeket még a városi tanács vett fel, éppen a telefonhálózat bővítésére. Az oldalt írta: Jobbágy Judit Anna, Varga Imre István Fotó: Varga Imre István

Next

/
Oldalképek
Tartalom