Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-18 / 270. szám

1991. NOVEMBER 18. Megyei körkép A Hamburgban építő szolnokiak mindenese A szerelmes szakács Filmforgatás magánvállalkozásban Bujtor István nem szívleli a pazarlást A Hamis a baba a Tallinn moziban Bujtor István (Ötvös Csöpi) és Kern András (Kardos doktor) az új film egyik jelenetében A Pogány Madonna, Az elvará­zsolt dollár, a Csak semmi pánik itán pénteken a szolnoki Tallinn noziban bemutatták a Hamis a há­tát, Bujtor István újabb filmjét. A -lamis a baba története, miként az :lőző három filmé is, sajátságos nagyar krimi, amelyben bűnöző­­tét üldöznek - tele humorral -, s a régén természetesen minden jóra brdul, győzedelmeskedik az igaz­iág. A főszereplő ezúttal is Bujtor stván, a „magyar Bud Spencer”. A művész, aki a valóságban igyáltalán nem tűnik olyan ro­bosztusnak, mint a filmben, nem is agadja, hogy Búd Spencertől vet­­e az ötletet filmjeihez. Ezek az ilkotások nincsenek tele hátbor­zongató jelenetekkel, nem folyik latakokban a vér, még a hullák is liszkrét „csomagolásban” látha­­óak a vásznon, ugyanakkor tele /an izgalommal s a Balaton-part gyönyörű tájaival. Mind a négy filmben szinte tgyanazok a szereplők szórakoz­­atják a közönséget. A Hamis a baba azonban mégis különleges iarabja a sorozatnak, hiszen az el­ső olyan alkotás, amely magánvál­­alkozásban, szponzorok segítsé­gével készült.- Mi késztette erre? - kérdeztem Bujtor Istvánt a bemutatót követő­in.- Már az Elvarázsolt dollár for­gatásait is részben szponzorálták. Ezért is mertünk belevágni az íjabb filmbe, de szempont volt az is, hogy adott a szereplőgárda, s ris létszámú technikai stábbal tu­dunk forgatni. A színészeken kívül mindössze tizenhatan dolgoztak a filmen. így mindenki keményen dolgozott, s ezt természetesen meg Az osakai székhelyű Daihatsu Motor Co. Ltd. egyike japán leg­régebbi autógyárainak. A cég ha­zai vezérképviselete a közel­múltban kezdte meg önálló mű­ködését, s mint kizárólagos im­portőr, legfontosabb feladatként hozzálátott az országos márka­­kereskedői és szervizhálózat ki­építéséhez. Noha megyénkben még nem találtak ehhez partnere­ket, a vezérképviselet a Prim­­press tájékoztatási tanácsadó iro­da közreműködésével egy hétre szerkesztőségünk rendelkezésé­re bocsátotta a távol-keleti cég legnagyobb autótípusát, a Dai­hatsu Applause-t, annak is egy extrákkal bőségesen felszerelt változatát. Aki távolabbról veszi szemügyre az autó gömbölyded, de mégis erőt sugalló formáját, azt hiheti először, hogy egy ha­gyományos négyajtós limuzin­nal van dolga. A látszat azonban olykor csal, mint itt is, mert a 426 cm hosszú karosszéria hátul ha­talmas méretű ötödik ajtóban végződik. No, de menjünk egy kicsit közelebb. Tesztautónkat távirányítással működő központi zár nyitja ki, miközben hangos csipogás jelzi a riasztóberendezés működőké­pességét. Helyet foglalva az első ülésen, kényelmesen érezheti magát az ember még akkor is, ha is tudtuk fizetni, s a film mégis fele annyiba került, mint amennyibe kerülhetett volna, ha a hagyomá­nyos módon készül. Nem csoda, hiszen Bujtor Ist­ván maga is több „szerepet” vál­lalt, írta, rendezte a filmet, s egy­ben ő Ötvös Csöpi, a főszereplő, s a producer is. Emellett a forgalma­zásban is részt vesz. A szolnoki vetítésre meghívták Kelet-Ma­­gyarország mozisait azzal a szán­dékkal, hogy nézzék meg a filmet, s utána, ha úgy látják, hogy érde­mes, mutassák be a mozikban. Nos, a Hamis a baba tetszett az első közönségnek, s minden bizonnyal tetszik majd a nagyközönségnek is, hiszen ugyanolyan kulturáltan, kellemesen szórakoztató, mint az előző három, amelyek nézőszám­rekordot döntöttek itthon, de siker­rel vetítették a világ minden táján. Kínában például 90 millióan néz­az átlagosnál hosszabbra nőtt a lába. Hátul szintén majdnem ki lehet nyújtózkodni, hacsak nem egy kosarastermetű a kocsi veze­tője, mert akkor a hátsó üléseken már szűkösebb a lábtér. Jóval tá­gasabbra sikerült viszont a cso­magtér, amely a 336 literes űrtar­talmával ugyan nem tűnik sok­nak, de annál jobban kihasznál­ható, és a lökhárítóig érő óriási ötödik ajtón keresztül szinte gye­rekjáték a vaskosabb bőröndök bepakolása is. Aki mondjuk egy háztartási gépet akar szállítani, annak sem kell kétségbe esnie, mert az osztott hátsó üléstámlák lehajtásával szinte kisáruszállí­­tóvá alakítható a kocsi. A pilótafülke otthonos kiala­kítású, az áttekinthető műszerfal pedig bőséges információt szol­gáltat a vezetőnek. A japán au­tókra tipikusan jellemző formájú kapcsolók és kezelőelemek jól kezelhetők, egyiket sem kell ki­sebb tomamutatványok árán mű­ködtetni. A kulcs elfordítása után nyomban életre kel az 1,6 literes, négyhengeres, elektronikus be­fecskendezés, háromutas katali­zátorral méregtelenített motor, a hengerenkénti négy szelep tánc­ra perdül. Az Az Applause erő­forrása kiválóan veszi fel a for­dulatot, a sebességi fokozatok könnyen kapcsolhatóak. A kocsi ték meg. Bujtor István abban látja a siker titkát, hogy a közönségnek lassan már kezd elege lenni az amerikai filmekből. Technikai te­kintetben persze nem tudják fel­venni a versenyt az amerikai gyár­tókkal, de úgy tűnik, kevésbé lát­ványos fűmmel is meg lehet nyer­ni a közönség tetszését. Bujtor Ist­ván, aki eredendően közgazdász, egyébként sem szívlelheti a pazar­lást. Ezért is alakította meg a Buj­tor Film Kft.-t.- Miben látjuk ismét mint ötvös Csöpit? - érdeklődtem végül a ter­vekről.- A három testőr Afrikában cí­mű Rejtő-regényből készítünk fil­met, egyelőre úgy tűnik, nemzet­közi kooprodukcióban, de erről in­kább akkor beszélgessünk, ha be­mutatták.- Akkor jövőre újra, ugyanitt... T. G. jól gyorsul, álló helyzetből 10,8 másodperc múlva már százat mutat a kilométeróra. Nyomhat­nám még persze tovább a gázpe­dált, hisz a gyári adat szerint 185 kilométer óránként a formás ja­pán „hölgy” végsebessége, de hát sebességkorlátozás is létezik. Ezért inkább egy fékpróba mel­lett döntök. A négy tárcsafék na­gyon jól teszi a dolgát, és a feszes rugózásnak köszönhetően az au­tó csak kissé himbálózik a ko­moly fizikai igénybevételt köve­tően. Az Applause a menetstabi­litás terén is jó eredményeket produkál. Élesebb kanyarokban sem kell félni attól, hogy a kocsi 14 collos kerekei felemelkednek az aszfaltról, egyenes menetben pedig százas tempó felett is biz­tonságérzetet ad vezetőjének. A városban ugyancsak jóindulatú kezes bárány a kocsi, hisz a szer­vokormány egy ujjal forgatható, így a parkoláshoz nincs szükség kidolgozott alkarizomzatra. Az erőtől duzzadó motor és a kiváló menetteljesítmények mellett még egy területen külö­nösen jó bizonyítványt érdemel a legnagyobb Daihatsu, ez pedig a felszereltség. így például a 16 szelepes motor mellett még jó néhány motor található a kocsi­ban. Ezek az ablak le- és felteke­­résének, valamint a külső visz­­szapil lantó tükrök kézzel való beállításának terhét veszik le az ember válláról, erről ugyanis ap­ró villanymotorok gondoskod­nak. De vajon mibe kerül mind­ez? - kérdezhetné bárki. Nos, a benzinkútnál nem sokba. Az au­tó - gyári adatok szerint - tartós kilencvenes tempónál 5,3 liter, százhúszas sebességnél 7,2 liter, míg városi forgalomban 8,5 liter ólommentes benzint igényel száz kilométerre. Ami viszont a vételárat illeti, az 1 millió 195 ezer forint a versenytársakhoz képest kedvező. Ezért a pénzért egy nagyon jól felszerelt, ele­gáns, de temperamentumos kö­zépkategóriájú autót kap a - tehe­tősebb - vásárló. Laczi Zoltán Amit készített, nagyon ízletes volt, és rendkívüli adag. Azt fo­gyasztottuk, amit az építőmunká­saink. ők meg is tudták enni, belém nemigen fért. Az egyébként ro­konszenves fiatalember, Bojtos József szakács (és még sok minden más) kissé szomorkásnak tűnt. Nemsokára sejteni véltem az okát, amikor valaki megjegyezte: sze­relmes. Hamburgban lett igazán az, egy itthoni hölgybe. Ezután pláne hogy beszélgetést kezdemé­nyeztem vele, négyszemközt. El­mondta (október közepén), hogy április 15-e óta dolgozik kint, az­előtt kilenc évet húzott le feszített ritmusban egységvezetőként Szol­nokon, vágyott egy kis átállásra, kikapcsolódásra. Hát megkapta! Alig várja, hogy december elsején hazajöhessen...- Többen mondták az itt dolgo­zók közül, hogy maga itt a fiúk mindenese. Tulajdonképpen mi a beosztása?- Szakács, beszerző, beosztom a pénzt. . . Nagykeráron megszer­­zem a nyersanyagot, megcsinálom magamnak az étlapot, és beosz­tom. Tényleg vigyázni kell na­gyon, hogy a hónap végén is tud­junk enni. Néha 100-110 emberre is kellett főznöm. Ezek a mi embe­reink rengeteget dolgoznak. Na­gyon sokan csak azért jöttek ki, hogy pénzt keressenek, spórolja­nak. Sokszor tényleg csak azt eszik, amit én adok. Nem úgy van, mint otthon, hogy húsból 12 dekás nyersanyagértéket veszek, hanem 25 dekásat. Ha csontos, például sertésoldalas vagy csirke, akkor 40 dekát. Plusz mellette 15-20 dekás köretadagokat . . . Kopogjam le, április óta még mindenkivel beszé­lő viszonyban vagyok, eddig min­dent megettek, mindig elfogadtak. Soha nem szóltak, hogy kicsi volt az adag. Sikerült kiosztanom, viszont nem is maradt, ez a lényeg. Nem úgy van, mint otthon vagy az üze­mi konyhán, hogy jó lesz holnapra. Nem. Itt az utolsó szemig kiadom, hogy mindenkinek egyformán jus­son. És azért ez egy kicsit nehéz, hogy az első is annyit kapjon, mint a százegyedik. Itt nem lehet meg­különböztetés ... Szívesen csiná­lom, szakácsként itt dolgoztam először, attól függetlenül, hogy nem voltam azelőtt se soha nyak­­kendős vezető. Mert otthon is, ha a takarítónő beteg volt, fel kellett mosni vagy mosogatni kellett. Úgy érzem, ezt a szakmát csak így érdemes csinálni. Furcsa lehet, mert én vegyésztechnikusként vé­geztem, utána szereztem meg az üzletvezető, szakács és felszolgáló képesítést... Úgy néz ki, hogy ha Szolnokra visszamegyek, a családi állapotomban is változás jön, pont most állok nősülés előtt. Ez is furcsa, hogy ki kellett jön­nöm Hamburgba . . ., ezalatt mé­lyült el a kapcsolat, de hát ez ma­gánügy ...- Ha nem veszi rossz néven, en­gem érdekel.- Március vége körül ismerked­tünk meg, tulajdonképpen levelek által, nagyon sűrűn, heti 2-3 levél által, így mélyültél ennyire. Végül is a leveleket emberek írják, sze­rintem minden sor mögött áll egy ember, azt nem diktálja senki, azt szívből úja. És úgy éreztük ... Én is 31 éves vagyok, idáig meglehe­tősen igényes is voltam, mondha­tom minden önteltség nélkül, meg­lehetősen sokat válogattam. Igen, ők azok - mutat az asztalon lévő fényképre, melyet épp szemléltem -, neki volt egy sikertelen házassá­ga, 11 hónapos volt a kislány, ami­kor elváltak. Ő 26 éves, és úgy érezzük, hogy megtaláltuk egy­mást, most már nagyon komoly az ügy. Pedagógus volt, most ne­gyedéves az egyetemen ...- Ez az itteni munkája anyagilag nem egy jó buli? - szaladt ki a számon, de már késő.- Egyértelműen azt kell monda­nom, hogy nem. Ha az ember át­számolja forintra azt a pénzt, amit itt keres, akkor az nagyon jónak tűnik. Csak nem szabad elfelejteni, hogy abból itt kell élni, ahol ha bemegyek a városba a metróval, az 3,20 márka, vissza ugyanannyi, te­hát összesen hat márka negyven. Voltam koncerten, negyven már­ka, meg újságot veszek, vagy be­ülök egy moziba ... Nem akarok nagy szavakat használni, de ne­kem nagyon hiányzott Magyaror­szág, hiányzott Szolnok, a barátok, meg aztán elmélyültek Editékkel a dolgaim. Az első két hónapban például havi 4-5000 forintot köl­töttem csak újságra, otthonról ho­zattam a lapokat, a szolnokit is. Most is itt vannak otthonról a leg­frissebb újságok, könyvek, én nem tudok úgy élni, hogy nem tudom, most mi van. Rendkívül érdekel­nek a világ dolgai.- Az itteni munkájának mi a leg­nagyobb haszna? Ha már az anya­giak nem jelentenek annyit...- Én vendéglátós szemüveggel nézem a dolgot. Beültem vendég­látóhelyekre, különböző nemzetek éttermeibe, kíváncsi voltam a munkaszervezésre, a feltételekre, egyáltalán a vendéglátásra. Ez az egyik. A másik: Hamburg neveze­tességeit, műemlékeit . . . Köny­vekből rengeteget tudtam. A hét­végeken a fontosabb dolgokat megnéztem. Sajnos, idáig németül csak a szaknyelvet beszéltem, most is a vásárlásnál az rakódik rám. Az a baj, hogy napközben sokat vagyok egyedül, a társalgási nyelv nem nagyon megy . .. Most tanultam meg becsülni a segéd­munkást meg a konyhalányt, most nagyon megtanultam! Mert itt mindenért, egy szem borsért, egy szem sóért magának kell kimenni.- A fiúk, akik itt dolgoznak, mi­lyenek?- Az első csoport úgymond vá­logatott emberekből állt szakmai­lag is, emberileg is. Az első cso­port tagjai nagyon hozzámnőttek. Együtt jöttünk ki, most már a ha­todik hónapot együtt húzzuk, min­dennap találkozom velük, ha meg­kérnek, elintézem ügyes-bajos dolgaikat a levéltől kezdve kirán­dulások szervezéséig, például Dá­niába voltak hajóutak, elmentem megvenni a jegyeket... Ezek ami­kor először bementek a boltba, úgy fordultak ki, hogy nem vásároltak semmit, mert abból indultak ki, hogy egy kiló kenyér kétszáz fo­rint... A munkától először nagyon féltek, mert az volt, hogy német munkafegyelem, német követel­mények. A konyha az egy infor­mációs iroda, ott mindent elmon­danak, panaszáradatot és egyebe­ket, mindenről tudok, mindenről értesülök. Volt bennük egy ilyen tartás, egy félsz. Utána rájöttek, hogy ha a magyar ember akar, ak­kor tud dolgozni. Nagy betűvel mondom azt, hogy HA AKAR. Akkor tényleg helyt tud állni. Itt azt a 8-9 órát végig kell dolgozni, mert itt nem szokás, hogy közben elmennek egy félórát cigarettázni, itt végig kell hajtani. Aki itt dolgo­zik és így dolgozik, megkeresi fő­állásában azt a pénzt - erre rájöttek ők is -, ami még otthon nem jel­lemző, hogy nem kell másodállá­son meg pótkereseteken törnie a fejét. Itt pénteken a német is haza­megy, és hétfőig el van felejtve a munka. Viszont amikor dolgoz­nak, akkor szigorúan csak a mun­ka van. Akkor nincs sport, nincs nő, nincs semmi, akkor csak a munka van ... Most voltunk ezen a házavatáson, és ahogy a németek beszéltek, meg ahogy kezelték a fiúkat, ez tényleg nagyon jó.- És ezt innen is büszkén éli meg?- Igen, mert mi együtt itt egy kis Magyarország vagyunk. Nekem is jólesett, bár apróság, hogy kétszer vagy háromszor voltak itt vacso­rázni a német művezetők, és ne­kem is megköszönték. Vagy ott is most volt 160 emberre egy ilyen állófogadás melegételből, magya­ros ételeket próbáltunk összeválo­gatni, és önteltség nélkül mondha­tom, hogy tényleg sikeres volt, mert volt, aki Hétszer visszajött, és mondták, hogy nagyon finom, na­gyon jó. Úgy érzem, az ember a munkájára büszke is kell hogy le­gyen, tehát álljon ki bátran, hogy ezt ő csinálta.- Most egyelőre szünetelnek majd az itteni munkák, de hallot­tam, jövőre esetleg beindulnak új­ra. Visszajönne?- Egy kikötése volt az Editnek, és én is úgy érzem, hogy egymás­tól távol élni semmiképp nem fo­gunk. Ezt megbeszéltük. Annyit el kell árulnom, hogy engem itt Né­metországból már megkerestek két nagyon komoly állással. Az egyik nagyon rokonszenvesnek tűnik, ott egy 50 százaléknyi üzlet­vezetői állást kínálnak, tehát ket­ten csinálnánk egy német város­ban, az egy ötéves szerződés len­ne. Megbeszéltük Edittel... Igen, erről szó van, hogy külföldön fo­gunk dolgozni, neki annyi előnye is van, hogy anyanyelvi szinten beszél németül, de dolgozni min­denképpen együtt fogunk, ez a lé­nyeg. Molnár H. Lajos Próbaúton a Daihatsu Applause-zal Gladiátor kimonóban A Daihatsu Applause-t, melynek neve angol nyelvterületen tapsot jelent, mintegy 500 kilométeren keresztül nyúztuk. Összefoglalva benyomásain­kat: valóban tapsot érdemel. Fotó: Mészáros

Next

/
Oldalképek
Tartalom