Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-13 / 266. szám

Nyílt tér 1991. NOVEMBER 13 Törvény született Magyar-szlovák szándéknyilatkozat Igazságtétel a jövő érdekében • • Önkormányzatok együttműködése A politikai okokból nem üldö­zött, súlyos bűncselekményekre vonatkozó elévülési törvény el­húzódó, de korántsem felesleges vita végére tett remélhetőleg pontot. A törvényjavaslattal kapcso­latos parlamenti szavazati ará­nyok a korábbi állásfoglalások­nak megfelelően alakultak, a kormánypártok nagy fölénnyel megszavazták, az ellenzékiek el­vetették. Mindebből következik, és ezt mindenkinek világosan kell látnia, hogy amennyiben ez a kérdés az ellenzék hatáskörét képezte volna, ebben az ország­ban soha nem lenne igazságtétel, még e törvény adta igen szűk körben sem lennének megszólít­hatok a súlyos, főbenjáró bűnök elkövetői, mint ahogy kárpótlás sem lenne, sem ilyen, sem olyan körben, meg expo sem, mert az ellenzék azt sem tartotta szüksé­gesnek megszavazni. Az ellenzék szemlátomást másodrendű ügyként kezeli az elmúlt negyven év elszenvedett sérelmeit és bűncselekményeit. Nem tulajdonít túlzott jelentősé­get annak, hogy politikai okból ki kit ölt meg szándékosan, vagy a fenyítések, vallatások során véletlenül, kik érhetők tetten ha­zaárulás bűntettében. Mint ahogy az sem foglalkoztatja - a közvéleménnyel ellentétben -, hogy a nómenklatúra vezető ál­lású, a piaci átalakulást kezdettől a legjobb pozíciókban megélő káderei, lehetőségeit kihasznál­va, az új rendbe már meggazda­godva kerültek, milliomos tulaj­donosként élik világukat, míg a nép mindenben vétlen százezrei munka nélkül vagy létminimum­bérből, lakás nélkül, nyomorúsá­gos nyugdíjból tengődnek. A le­tűnt korszak vezető tisztségvise­lői rózsadombi villákban, luxus­lakásokban ágálnak az új rend ellen, ápolják kertjeiket, nem en­gedik kiszáradni a bérelt tavat. Az ellenzék parlamenti állásfog­lalása szerint ezeket az urakat nem szabad megszólítani, ne­hogy elterelődjék a figyelem a sokkal fontosabb dolgokról. ízlés dolga, hogy ki, mikor, mit tart fontosnak vagy fonto­sabbnak. Anélkül, hogy a gazda­sági jellegű kérdések fontossá­gát, akár prioritását bárki kétség­be vonná, hadd utaljunk arra, hogy a társadalmi közérzetet, melyet az igazságérzet is jelen­tősen befolyásol, nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni egyetlen fontos kérdés megoldása során sem. De mindezeken túl, enyhén szólva is különös, hogy egy or­szágban, ahol minden romokban hever, ahol negyven éven át tö­kéletesen megvalósították a mit és hogyan nem szabad stratégiá­ját, melynek következményeit most kell orvosolni, mert egy­szerűen nincs más lehetőség, ak­kor ebben az országban az ellen­zék kizárólagosan csak a negy­ven év kisemmizettjeinek kár­pótlását és súlyos bűncselekmé­nyek elkövetőinek felelősségre vonását látja reménytelenül megoldhatatlannak. Talán nem túlzás arra a következtetésre jut­ni, hogy az effajta szelektív ké­pességet a szelektív érdekeltség magyarázza. Természetesen a kormányzó pártok is tisztában vannak azzal, hogy a törvény megvalósítása során lehetnek, lesznek techni­kai nehézségek, de hogy ezek a megvalósíthatatlanság kategóri­ájába utalnák a törvényt, ez több mint valószínűtlen. Még akkor is valószínűtlen, ha figyelembe vesszük, hogy a törvény megva­lósításában az ellenérdekeltek alkalmasint jelentős lépéseket tehetnek a törvény megvalósulá­sa ellenében. Minden egyes fele­lősségre vonás kitűnő alkalmat nyújthat rossz ízű hangulatkel­tésre, torzsalkodás szítására, a közvélemény összekuszálására. A rosszra, az alantasra, a felelőt­lenségre alkalom mindig kínál­kozik. Előreláthatólag óriási lesz a sajtó felelőssége. A józan mérle­gelés azonban minden bizonnyal meggyőzi a túlsúlyban lévő szo­cialista és magát liberálisnak ne­vező sajtót, hog ne vegyen elég­tételt a parlamenti szocialista és liberális pártok e témakörben el­szenvedett vereségéért. Mindannyian tudjuk, hogy a felelősségre vonás büntetőjogi szempontból sokszor formalitás lesz. Az ítéletek súlyossága - fi­gyelembe véve, hogy a kiszabott büntetés korlátlan mértékben enyhíthető - az elkövetett bűnnel nem lesz, nem is lehet azonos súlycsoportban. Mégsem tilta­kozik az enyhe eljárás ellen sen­ki! Mert ezeken a tárgyalásokon az igazságnak kell győznie. A bűnösök ismerjék be, vagy bizo­nyítsák rájuk bűneiket. Az or­szág, az egész világ előtt bizo­­nyíttassék, hogy mi történt és ho­gyan. Nagy szükség van erre a bizo­nyításra, mert a jó érzésű, tisztes­séges ember még talán ma sem hiszi, hogy mik történhettek meg ebben az országban. Nagy szükség van a minden részletre kiterjedő korrekt bizo­nyításra azért is, hogy magyar fiatalok soha többé ne gondol­hassák, ne nyilatkozhassák, hogy minden idők leghazugabb­­jainak állítása és a tisztességes emberek véleménye között fél­úton lehet az igazság. Csak a bűnös múlt lezárásával lehet tisztességes jövőt építeni! Magyar Demokrata Fórum Megyei Elnöksége Az 1991. október 25-26-án Rimaszombatban megrendezett polgármesteri találkozó résztve­vői - magyarországi és szlováki­ai városok képviseletében - riieg­­beszéléseik eredményeképpen, a következő szándéknyilatkozatot fogadták el: Az alábbiakban felsorolt szlo­vákiai városok meghatalmazott képviselői, valamint magyar részről a Kisvárosi Önkormány­zatok Országos Érdekszövetsé­géhez tartozó városok meghatal­mazott képviselői kinyilvánítják azon akaratukat, szándékukat, hogy mind a gazdaság, mind a szociális-kulturális élet, a sport, valamint az idegenforgalom és a környezetvédelem vonatkozásá­ban együtt kívánnak működni. Az együttműködés megvalósítá­sa érdekében Rimaszombatban, valamint Jászberényben infor­mációs lehetőségeket kívánnak biztosítani. A központok felada­ta az igényelt információk eljut­tatása az érdeklődő városokhoz, azok rendszeres kiegészítése és kiszélesítése. A szándéknyilatkozat aláírói magyar részről felkérik a talál­kozón részt vett országgyűlési képviselőket, valamint az Ön­­kormányzati Akadémia elnökét és a Bratislavai Magyar Főkon­zulátust, hogy lehetőségeikhez mérten vegyenek részt a nyilat­kozatban vázolt feladatok végre­hajtásában, és segítsék elő ezen feladatok minél jobb megvaló­sulását. Ugyanezzel a szándék­kal a szlovákiai városok képvi­selői felkérik a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőit, hogy hason­ló módon támogassák törekvé­süket. A részt vevő felek elhatároz­ták, hogy rendszeresen tájékoz­tatják egymást az ebben a téma­körben felmerülő problémákról és megoldási lehetőségekről. Kölcsönösen úgy látják, hogy ez a folyamat mind a két fél számá­ra elősegíti egymás jobb megis­merését és a felmerülő hasonló jellegű problémák megoldását. Igényként merült fel mindkét fél részéről vámmentes területek létrehozása, lehetőség szerint határ menti övezetben. Továbbá igényként merült fel vegyes vál­lalatok létrehozásának, biztosí­tása a városok területén és azok támogatása az érdekelt felek ré­széről. Ugyancsak igényként merült fel művészi csoportok, táncegyüttesek, diák- és gyer­mekcsoportok cserelehetőségei­nek a biztosítása. Széles körű igény nyilvánult meg az idegen­­forgalom lehetőségeinek bemu­tatására és kiszélesítésére. Szük­ségesnek látszik, hogy a városok minél nagyobb aktivitással ve­gyenek részt termékeik kölcsö­nös bemutatásánál és forgalma­zásánál. Távlati lehetőségként merült fel - elsősorban a határ menti területeket illetően - a környe­zetvédelmi problémák közös megoldása, valamint közös kommunális beruházások létesí­tése. Az önkormányzatiság problé­makörében megfogalmazódott az igény, hogy a kormányoknak jobban kellene támaszkodni az önkormányzatok véleményére, és az önkormányzatok igénylik részvételüket azon problémák megoldásában, melyek a lakos­ságot érintik. A következő kon­zultációs ülés megszervezését Jászberény város vállalta magá­ra. Az előzetes megállapodás szerint a találkozóra 1992 első felében kerül sor a helyszín utó­lagos kijelölésével. A résztvevők kinyilvánították egyetértésüket a kezdeményezés nyitottságára vonatkozólag, to­vábbi városok csatlakozását mindkét részről örömmel üdvöz­­lik. Végül a résztvevők meg­egyeztek abban, hogy a szándék­­nyilatkozatot eljuttatják az Euró­pa Tanács Önkormányzati Szek­ciójához. A szándéknyilatkozatot kiadó városok jegyzéke: Magyar Köztársaság: Buda­örs, Dunakeszi, Encs, Hajdúhad­­háztéglás, Hajdúnánás, Jászbe­rény, Kazincbarcika, Kiskunha­las, Nagykáta, Ózd, Paks, Pápa, Salgótarján, Tata, Tiszaújváros. Szlovák Köztársaság: Dunajs­­ká Streda, Galanta, Hnust’a, Je­­senské (község), Klenovec, Ko­­kava nad Rimavicou, Komámo, Liptovsky Mikulás, Lucenec, Marcelová, Nővé Mesto n/Vá­ltom, Nová Dubnica, Poprad, Ri­­mavská Sobota, Roznava, Sal’a, Stary Smokovec, Tisovec, Tor­nai’a, Trencianske Teplice. Rimaszombat, 1991. okt. 26- án A szándéknyilatkozat tartal­máért és közléséért felelős: Dr. Magyar Levente Jászberény polgármestere Dipl. Ing. Kovács László a Rimaszombati Városi Hiva­tal vezetője Hatszáz résztvevő a nagygyűlésen Torgyán doktor Jászszentandráson Az Új Néplap vitafóruma írjon tovább!... Döbbenten, mélységesen lesújt­va, a mindig minden ember számá­ra egészséges jókedvtől, nevetés­től megfosztva úgy érzem magam, mint gyermek, akitől büntetésből vagy gonoszságból elvették ked­venc, pótolhatatlan játékát. És ami még a személyes érzelmeken túl bánt, az, hogy bizton hiszem és tudom, ezzel nem vagyok egyedül ebben az apátiában. így érez a me­gye minden jó szándékú lakosa, aki a közkedvelt Új Néplap olvasá­sával, az elmaradhatatlan forró fe­kete hódító illatával, semmihez nem hasonlítható ízével kezdi gyorsan elmúló napját. Külön fájdalom és szívet facsa­ró borzalom, hogy ebben mi, vagy fogalmazzunk egyértelműen és he­lyesen, én és Tóth úr közösen va­gyunk felelősök. Ezt nem lehet, nem szabad letagadnunk, elken­nünk. Ha nem cselekszünk gyor­san, nem teszünk lelkiismereti ön­vizsgálatot és nem tanúsítunk jó keresztényi megbánást, előre el­könyvelhetjük, hogy végtelen, örök időig a purgatóriumban lesz bérelt helyünk. Mert mi is történt? Mit okoztunk mi ketten megtévedt, mondjuk ki: megátalkodott gyarló tévelygők? Válaszaink miatt a zsurnalisztika aranytollú nagymesterének, Szer­­gej Ocsiny Harasó elvtársnak egyedül élő hazai utóda visszavon­hatatlanul letette hábés karandását, elzárta vörös tintától elkopott, ere­deti nyírfavesszőből művészien fa­ragott pennáját. Az egek, a világ­mindenség egyedüli Ura ilyent nem engedhet meg. Elvtársak! Ha vétünk, vagy véteni fogunk piciny­ke bűneik feszegetésében, netán bizonyos igazságtételt követelünk mégis, most bocsánatukért esede­zünk. Kérjük, segítsenek, mert e szókimondó, bátor, a mindig job­bító szándéktól vezérelt kérges kéz lehanyatlása, kitüntetésektől meg­fosztott, igazságtalanul mellőzött harcosa, ha tényleg hallgatni fog: ügyünk elveszett. Nem lesz, nélkü­le nem lehet újjászületés, készül­hetünk Recskre, előtte persze a Bérkocsis utcába. Ha most e szá­munkra kritikus pillanatban cser­benhagynak bennünket, komolyan mondjuk: nem fogunk megbocsá­tást hirdetni, legfőképpen felejteni. Pedig akarunk, még akkor is, ha a negyven évhez viszonyítva kö­vettek el csekélyke bűnöket, bű­­nöcskéket, mint gyilkosságok, ha­zaárulások, egy nemzet, egy nép meggyalázását, milliók testi, lelki nyomorba döntését, picinyke va­gyonkák, magas nyugdíjak össze­harácsolását, olyan nemes'lánglel­kű hazafi, mint Grósz Károly és elvbarátai dohos, rogyadozó, mo­csártól fertőzött putrikba kény­szerítését. Ismerjék el, ez nem volt szép dolog. De azért azt mégsem tehetik, hogy a szegény, tisztességben, be­csületben, harcokban elfáradt és áldásos életükben egyszer megté­vedt Janajeveket bitang, kellően el nem ítélhető módon kalandor ele­mek által közönséges bűnözőkkel történő összezárása, a dicsőségtől övezett, az emberiségnek egyedüli reményt nyújtó kommunista (bol­sevik) párt oroszországi becstelen betiltása után most Önök, az egye­düli reményt adók egy szorgalmas ősi magyar megyét fosszanak meg ingyen vidámságától, a még min­dig megalkuvás nélkül küzdő bo­zótharcostól, az ittfelejtett amuri, de szerintem csiszlikói parti­­zánuktól. Kérjük, könyörgünk, vegyék tu­domásul, hogy ő a soha meg nem alkuvó, a méltatlanul fel nem emelt bátor küzdő, az utódvéd harcos a miénk, a mi városunké, a mi me­gyénké. Ha pedig ezt tudjuk, meg­érdemli, hogy neki legyen külön csillagos címere és soha le nem bontható, fel nem robbantható em­­lékművecskéje. Megérdemli. Ha vért izzadva is, de ehhez most Önöknek kell végigmenniük a damaszkuszi úton és elérniük, hogy hitvány ármány­kodásunktól • függetlenül ő hallas­sa szelíd hangját: írjon, írjon to­vább. Ezt kéri esedezve Önöktől, Tőle Csiszár László Szolnok Már első olvasásra nagyon megnyerő a szerző gondolatme­nete. Ne legyen semmiféle átté­tel, közvetítő szervezet stb. a la­kosság és az orvosi szolgáltatá­sok között. Adjuk oda közvetle­nül a gyógyításra szánt pénzt az egészségügynek. Olvastam a szerző és újságíró szerzőtársa közös könyvét, a Pénzt vagy éle­tet c. művet. A könyvben részle­tesen is kifejtik elképzeléseiket. Indulatokat ébresztő, érzelmeket felkavaró és együttgondolkodás­ra serkentő olvasmány. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a javasolt új egész­ségügyi rendszert az ország egy kijelölt területén ki kellene pró­bálni. Csak attól tartok, hogy az Jászárokszállás után az FKGP országos elnöke Jászszentandrá­son tartott a község lakosainak olyan lelkesítő beszédet, melyre e kis település és a környék lakói sokáig emlékezni fognak. Elmondta, hogy a kommunista rezsim által kitermelt elitréteg vö­rös bárói, akik elvüket meghazud­tolva élvezték a nép elnyomásából származó jövedelmüket, sajnos még mindig örülhetnek szégyenle­tes munkájuk gyümölcsének, mert a jelenlegi hatalom a rend­szerváltást nem végezte el, és ren­dületlenül folyik tovább a nem­csak gazdasági, de „másfajta” át­mentés is. Félő, hogy a „Zétényi­­féle” törvény nem sokat segít, mert azok az ügyészek, bírák to­vábbra is, akik voltak. első évben a rendszer még nem működne a kívánalmak szerint, főként a régi beidegződések to­vábbélése miatt. Viszont nem hiszem el, hogy az önkormányzaton belül kiala­kítandó nagy létszámú egész­ségügyi osztály „minden ügyben átfogó és reális intézkedéseket hozhat”. Különösen olyan ve­gyes összetételben nem, mint amilyent a szerző javasol. To­vábbá: a hálapénz fenntartásá­ban éppen a kórházi osztályve­zető főorvosok (és a másodfőor­vosi gárda) érdekelt leginkább. A szerző által ajánlott TB- mentes rendszert csak akkor tar­tom országosan bevezethetőnek, ha vele egy időben olyan egész-Nyugat tudta - fejtette ki -, hogy gazdaságilag tönkre tudja tenni az évtizedekig vérrel terjeszkedő, fel­sőbbrendűnek hirdetett népel­nyomó diktatúrát, és ezen orszá­gokba a sorozatos gazdasági ku­darcok után úgy ömlött a kölcsön, mint tengerbe a hömpölygő folyó vize. És most itt vagyunk, újabb és újabb terhekkel népünk nyakában, mert az iszonyatos adósságokat „természetesen” fizeti az ország. Nekünk biztosítani kell a ma­gyar nép érdekeit! - fűzte tovább gondolatait dr. Torgyán. Szembe kell szegülnünk, különben az or­szágot teljesen szétlopják. Nem fogjuk tűmi azoknak a pártunkon belüli csoportoknak tevékenysé­gét sem, akik az ő maguk és mások akaratát - de nem százezrek és mil­ségügyi törvény lép életbe, amely gyökerében megváltoz­tatja, szétzúzza a kórházak­­gyógyintézmények feudális struktúráját, megszünteti a főor­vosok korlátlan hatalmát az osz­tályokon, lehetővé teszi a való­ban „szabad orvosválasztást”. Jánosi doktor egyszer említi csak a hálapénzt, mint tényt, írá­sának bevezetőjében. Viszont le­írja, hogy jelenleg a dolgozók a TB-nek befizetik fizetésük 43+10 százalékát. Ennek az összegnek csak 19,1 százalékát fordították 1990-ben az egész­ségügyre. liók akaratát - kívánják érvényre juttatni. Ha országunkon belül egy szűk csoport és nem a benne lakók szabják meg, hogy mi legyen nem­zetünkkel, akkor nem beszélhe­tünk többpárti demokráciáról. Az ország további romlásának megakadályozására, amibe népün­ket akaratán kívül évtizedekkel ezelőtt beletaszították, aminek ha­tásait mindmáig érezzük - össze kell fognunk. Ha kell, népszavazással. Kell, hogy ilyen nagy múltú, tehetséges nemzetet megkérdezéssel irányít­sanak - fejezte be a föld népének rendkívüli bizalmat adó, lelkes hangulatú beszédét a pártel­nök. Guth Sándor FKGP-szóvivő Ha ezt az arányt sikerülne megnövelni, akkor az egész­ségügyben dolgozók bérét is rendezni lehetne végre - minden szinten. Megszűnhetne az elván­dorlás, betölthetnék az üres nő­véri, asszisztensi, takarítói stb. státuszokat. De azt is tudomásul kell venni, hogy a hálapénzes sztárok jelen­legi jövedelmét semmilyen legá­lis fizetési rendszer nem fogja tudni biztosítani. Ezért az átállás csak az ő sajátos csoportérdekük rovására lesz megvalósítható! Pintér László Szolnok A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Hozzászólás dr. Jánosi Gábor írásához A beidegződések visszahúzhatnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom