Új Néplap, 1991. november (2. évfolyam, 256-282. szám)

1991-11-11 / 264. (265.) szám

1991. NOVEMBER 11. Sportextra ii Aranylabda karácsonyra_______________________________________ Császár járt Jászberényben Rövid időn belül másodszor fogadott világhírű vendégeket a jászberényi Pan­nónia bár. Néhány hete Hidegkúti Nán­dor és Illovszky Rudolf tett eleget az ön­­kormányzati testület ifjúsági és sportbi­zottsága meghívásának, a múlt napok­ban Albert Flórián, a „Császár” és Nagy Béla, az FTC krónikása találkozott a város sportbarátaival. A szervezőknek sajnos be kell látniuk, mára alaposan megcsappant a futball iránti érdeklődés. Nemcsak a pályákról hiányoznak a szur­kolók, hanem az ilyen találkozókra is csak kevesen járnak el. Szerencsére a vendégeket nem zavarta a családias lég­kör. Albert Flórián egy külön fejezet a ma­gyar labdarúgás „aranykönyvében”, ezt bizonyította Jászberényben is. Nem volt számára tabu téma, bármire szívesen vá­laszolt. Az Új Néplap tudósítója a saját és az érdeklődők által feltett kérdésekből készített összeállítást.- Pályafutásának rövid történetét ha elmesélné.- Gyermekként kerültem az általam mindig imádott Fradihoz 1952-ben, és huszonkét éven keresztül voltam a klub játékosa. Végigjártam a szamárlétrát, úgy kerültem a felnőttek közé. Nagyon sok sikerben volt részem, a legszebb időszak az 1962-67 közötti évek voltak. Négyszer bajnokok voltunk, a VVK döntőjében Torinóban szereztük meg a kupát a Juventus elleni 1-0-ás győzelem­mel, 1967-ben három hetet tölthettem a világhírű Flamengó csapatánál. Ebben az évben karácsonyra még kaptam egy labdát is, amelynek különleges jelentő­sége van életemben. Ez az a labda, ame­lyet egyetlen védő sem tudott soha el­venni tőlem. Talán már mindenki kita­lálta, hogy az Európa legjobb játékosá­nak járó „Aranylabdáról” van szó. Ez az év volt pályafutásom csúcsa. Örömömet az tette teljessé, hogy ebben az évben született a trónörökös, a „kis” Flóri.- Melyik az Ón számára legemlékeze­tesebb mérkőzés a sok közül?- Számtalan emlékezetes mérkőzést játszottam, de szívemhez legközelebb most is az 1966-os vb-n lejátszott ma­gyar-brazil áll. A rideg angol közönséget szinte kicserélték a 90 perc alatt. Remek játékunkkal még a ködös Albion rendkí­vül kritikus szurkolóit is meghódítottuk. Persze csapatunk rendkívüli dolgokat produkált azon a mérkőzésen.- A magyar mezőnyben kik voltak leg­kellemetlenebb ellenfelei?- Manapság sokan mondják, hogy a mi időnkben még könnyű volt játszani, mert most nagyobb az iram, keményebb a játék. Kíváncsi lennék a mai csatárok­ra, ha egy Kocsis, Bundzsák, Lőrincz vagy Szepesi típusú védővel találkozná­nak, és még sorolhatnám a többi védőjá­tékos nevét. Kiváló labdarúgók voltak, az igazi vagányság sem hiányzott belő­lük. Közöttük aztán nem volt leányálom játszani.- Mikor lesz a fia válogatott?- Azt hiszem, pályafutását alaposan megnehezíti az a tény, hogy az Albert nevet viseli. Egy időben sokat mondo­gatták, csak azért játszik a csapatban, mert én voltam és vagyok, aki. Nagyon örülök annak, hogy a gyerek bebizonyí­totta: ez nem igaz. Egyre jobban játszik a Fradiban, már a válogatottba is meghí­vást kapott, azonban Achilles-ín—sérü­lés miatt nem tudott pályára lépni. Re­mélem, előbb vagy utóbb sor kerül be­mutatkozására.- Az MLSZ vezetői megkeresték-e Al­bert Flóriánt, hogy vállalja el a szövet­ségi kapitányságot?- Nem kerestek meg. Egyébként négy évvel ezelőtt abbahagytam az edzőskö­­dést, nincs szándékomban a kispadra visszaülni. Egyet azért szeretnék leszö­gezni: bárki legyen a következő kapi­tány, nagyon nehéz fába vágja fejszéjét. A magyar labdarúgás jelenlegi helyzeté­ben nagyon nehéz lesz bármilyen apró eredményt elérni. Sajnos az utánpótlást nem megfelelően menedzselik. A szö­vetségnek azon korosztályokat kellene támogatni - sokat játszatni, megfelelő felkészülési körülményeket biztosítani számukra -, amelyek nemzetközi szinten bizonyítottak. A futottak még kategóriá­ba tartozó csapatokat fölösleges és értel­metlen erőltetni. Persze ez szépen hang­zik, csak azokhoz nem jut el, vagy nem is akarják meghallani, akik kezében a fiatalok sorsa van ...- Ön szerint mi kell ahhoz, hogy vala­kiből jó labdarúgó legyen?- Nagyon sok múlik azon, hogy az edző, az intéző és azok az emberek, akik a fiatalokat körülveszik, milyen légkört teremtenek. A legtöbbet azonban maga az ifjú játékos teheti. Saját pályafutásom igazolja, céltudatosság nélkül a legna­gyobb tehetség is kevés. Az ember soha ne elégedjen meg azzal, amit már elért. Mindig arra kell törekedni, hogy a jónál is jobb legyek. Ehhez persze nagyon sok munkára van szükség. Aki ezt nem vál­lalja, az elveszik a középszerűségben. Nekem szerencsém volt, hogy remek környezetben, nagyszerű játékostársak között játszhattam. Az ő segítségük is kellett ahhoz, hogy pályafutásom ilyen sikeres legyen. A beszélgetésre szánt közel két óra gyorsan elszállt, a „Császár” nem úszta meg ilyen könnyen a találkozót. Pólókat, labdákat és Fradi-kiadványokat dedikált, és a Csemege-Julius Meinl Rt. jászberé­nyi üzletének, valamint a Hűtőgépgyár­nak az ajándékcsomagjait is átvette. Jászberényi programját „uralkodóhoz” illően a Gösser sörözőben zárta, ahol a tulajdosonok vacsorameghívásának tett eleget. Szántai Tibor A lelke nem sérült, csak a lába Harta Béla hamarosan felgyógyul Végleges megoldás előtt__________________ Ezt a gólhelyzetet hárították a lányok Ha bárki megkérdezné, van-e valami közös a női labdarúgásban és a vízilab­dában, első gondolatként egyértelmű nem lehetne a válasz, hacsak a labda gömbölyűsége nem billentené át a mér­leget a igenennel szavazók javára. De képzeljék csak, minap felfedeztünk egy újabb „druszái” vonást! Mármint ami e sportágak szolnoki vonatkozásait illeti. Hiszen mind a vízilabdázóknál, mind a focistáknál a gyengébb nem képviselői sorra halmozzák vereségeiket (persze ez nem szemrehányás), ugyanakkor mind­két csapat fiatal átlagéletkorú, és egy­aránt rendelkeznek tehetséges játékosok­kal, sőt lám, gondokkal is. A múlt héten a Tiszaliget SE labdarú­gói részéről csörrent meg nem egyszer a telefon szerkesztőségünkben, amit egy találkozás, majd a problémája ecsetelése követett. A lányok nevében Szikszainé Fekete Mária a következőket kifogásol­ta: - Ez a csapat négy éve játszik együtt, és most jutottunk el arra a szintre, hogy eredményeket tudnánk elérni. Ezzel szemben olyan híreink vannak, hogy az egyesület bomlófélben van, és a női foci­ra a továbbiakban nincsen szükség. Az NB I-es bajnokság őszi szezonjából mindössze négy mérkőzés van hátra (az­óta már csak három - a szerk.), de a Sportcentrum október 20-tól a minimális anyagi támogatást is megvonta, tehát sem az útiköltséget, sem a bírói díjat nem térítik meg. Mi viszont mindenkép­pen együtt szeretnénk maradni, fiatal a csapat, van köztünk több vidéki és tehet­séges játékos, akiknek a pályafutása tör­ne ketté felszámolásunkkal. Szeretnénk választ kapni, hogy milyen megfontolás­ból szüntetik meg a szakosztályunkat, de a legfontosabb az, hogy milyen feltételek mellett és hol tudnánk folytami a focit. Kérdésükre Balasi Pétertől, a Sport­­centrum igazgatójától, és Szautner Já­nostól, a Sportlétesítmények Igazgatósá­gának (ami a Sportcentrum jogelődje) egykori igazgatójától, a Tiszaliget SE je.­­lenlegi elnökétől kértünk választ. B. P.: - A Tiszaliget SE-t a SIG hozta létre, és mi mint jogutód továbbvittiik őket. Az önkormányzat azonban azzal bízott meg, hogy hozzunk létre egy után­pótlás egyesületet - ez lett a SZUSE -, fi­gyelembe véve, hogy a sportalbizottság kilenc sportágat választott ki, amelyeket támogat mind anyagilag, mind erkölcsi­leg. Ezeket tudva a teniszt és a tájfutást 18 éves korig átvettük, a női foci azon­ban nem szerepelt felsorolásban, így az ő versenyeztetésük, valamint a felnőtt táj­futóké kérdőjeles maradt. Sz. J.: - A Tiszaliget SE-t annak ide­jén nem azért alapítottuk, hogy eggyel több egyesület legyen, hanem a létesít­mények minél jobb kihasználtsága, vala­mint a város üdülőközpontjának népsze­rűsítése érdekében. Ha az önkormányzat vezetői úgy látják, erre nincs szükség, akkor összehívjuk a közgyűlést, és készí­tünk egy javaslatot, amelynek alapja a női labdarúgás megőrzése valamilyen szervezeti keretek között. Én minden­esetre kérem a Sportcentrum igazgatóját, hogy a hátralévő négy mérkőzés feltéte­leit biztosítsa, aztán dec. 31-ig dönteni fogunk, hogyan tovább. Azt viszont már most ki merem jelenteni: nem az a de­mokrácia útja, hogy szakosztályokat szüntetek meg, hiszen a legdrágább az üres sportlétesítmény. Hiába volt például tavaly a női foci esetében nagyobb a ki­adás, mint a bevétel, pályázatokból és hirdetésből olyan többletbevételhez ju­tottunk, amelyeknek segítségével rentá­­bilisek tudtunk lenni. B. P.: - El tudom képzelni, hogy de­cember 31-ig a legszükségesebb feltéte­leket biztosítom, hiszen egy országos bajnokságban szereplő csapatról van szó. A pályát, az öltözőket természetesen nem zártuk be, mi is azt keressük, ho­gyan lehet tiszta vizet önteni a pohárba. Örvendetes, hogy ezúttal kompromisz­­szumra kész felek ültek asztalhoz, így ezt a gólhelyzetet védeni tudták a höl­gyek. Ezek után nem marad más hátra, mint rúgott gólokban gazdag mérkőzése­ket kívánni. (kocsis) Huszárvágást eszközöltek a nyáron az Olajbányász kézilabdacsapatán, és tehet­séges fiatalokkal töltötték fel a keretet. Az első bajnoki talélkozókon úgy festett, hogy a „műtét sikerült”, a beteg túlélte a beavatkozást. A lábadozásból nagy sze­repet vállalt magára a Tromosból iga­zolt, huszadik élet­évét januárban betöl­tő balkezes átlövő, Harta Béla, aki mér­kőzésenként legalább 6-8 gólra hitelesítette önmagát. A TBSC elleni hazai mérkő­zés előtt kiderült, Szép Kiss Krisztián után még egy balke­zes játékos, Béla ba­rátunk is kidőlt a sor­ból.- A bajnokit meg­előző napokban egy edzőmérkőzésen sze­rencsétlenül ütköz­tem ellenfelemmel, a talajra érés után meg­roppant a bal térdem. Korábban már volt vele problémám, gondolom, azért történhetett meg a bal­eset, hiszen szándékos durvaságról szó sem volt. Sajnos atroszkópiás eljárással nem tudták eltávolítani a leszakadt porc­darabot, ezért Kárpáti doktor kénytelen volt feltárni a térdemet.- Okoz-e törést a kellemetlen kény­szerpihenő?- Csupán a lábam sérült, lelkileg nem viselt meg a történet. Körülbelül egy hó­nap múlva újra ott leszek a többiekkel, úgy érzem, ennyi idő alatt regenerálódni fogok, és ott folytatom, ahol abbahagy­tam.- Kiesésed mennyire érinti érzékenyen a csapatot?- A srácok közül többen említették, kár, hogy nem játszhatok, és ez jólesett. Itt játszottam először igazán NB I-ben, s meg kell mondjam, magam sem hittem a nyáron helytállásom sikerében. Fiatalok vagyunk, egyre jobban játszunk, vala­mennyien jó csapatot szeretnénk Szol­nokon.- Az utóbbi eredmények némileg cá­folják kijelentésedet.- Valóban. Az elején nagyon beindul­tunk, de az igazsághoz hozzátartozik, vi­szonylag kedvező sorsolásunk is közre­játszott abban. Ké­sőbb jöttek a rázós meccsek, és a vere­ségeket nehezeb­ben viseltük el, mint például egy rutinos, öszeszo­­kott csapat. Szerin­tem védekezésben sokat javultunk, vi­szont támadásban akadozunk. Még nem kellően ismer­jük egymást. So­kunknak ez az első éve az élvonalban.- Ez azt jelenti, hogy a második „kör” végén le­csúszhattok az első nyolc helyezésért folytatott .felsőhá­zi” küzdelmekről?- Egyáltalán nem. Szerintem javuló játékkal és természetesen nagyobb sze­rencsével ott tudunk lenni az elit me­zőny sorrendjének kialakításánál. Me­gint a sorsolásra hivatkozva, most éppen a vége lesz kedvező számunkra, és azt ki kell használni.- Szolnokon már néhány meccs alatt bebizonyítottad rátermettségedet, közeli és távoli hálószaggató góljaiddal szem­ben tehetetlenek voltak a portások. Nem volt túl nagyvonalú anyaegyesületed, amiért elengedett a fővárosból?- Úgy érzem, jól döntöttek, mert az én érdekeiméit is figyelembe vették, ma­gyarul játéklehetőséghez segítettek alá­írásukkal. Ezért hálás vagyok nekik, de annyira nem, hogy a visszaigazolás gon­dolatával foglalkozzak. Egyelőre szeret­nék mihamarabb meggyógyulni, és je­lenlegi csapatommal elérni a kitűzött cé­lokat. (néder) Két győzelemmel erősítette meg elő­kelő pozícióját a Volán Rákóczi NB Di­as asztalitenisz-csapata. Kiskunhalas- Volán Rákóczi 6:12. A mérkőzés elég rosszul indult, de később magabiztos, célratörő játékkal, Csajbók vezérletével nem adott esélyt a vendégcsapat. Győ­zelmek: Csajbók-Katona 4-4, Baráth 3, Tassy 1. Volán Rákóczi-Szikra SE 10:8. A vendégek kezdtek jobban, megnyer­ték a két párost, ám a vendéglátók rá­kapcsoltak, és Baráth szép győzelmeivel nyertek. Győzelmek: Baráth 4, Katona 3, Csajbók 2, Tassy 1, ill. Bali 3, Simó 2, Gazdag 1 és a két páros. A Szolnoki Titász NB II. férfi röplabdacsapata 3:0 (5,6,7) arány­ban biztos győzelmet aratott a Sá­toraljaújhely ellen. Ifi: TTTÁSZ­­Sátoraljaújhely 3:2. A soron követ­kező találkozón a szolnokiak Deb­recenbe látogattak. Debrecen-Ti­­tász 3:2 (8, 8, -8, -8, 16). Titász: Szudi, Fekete, Tompa, Balázs, Peá­­gity. Nagy. Csere: Király, Kovács, Csordás. Edző: Pénzes György. Az első két játszmában egyértelmű ha­zai, a harmadikban és a negyedik­ben ugyanolyan vendégfölény volt jellemző. A rövidített szettben a szerencsésebb csapat szerezte meg a bajnoki pontokat. Ifi: Debrecen- TTTÁSZ 3:2. Megalakult a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Triatlon Szövetség. A közgyűlés egyhangú szavazással Nagy Imre testne­velőt választotta elnöknek, titkárnak Fe­hér Jánost, az Újszászi Ötpróba Klub ve­zetőjét. Aki csatlakozni szeretne a me­gyei szövetséghez, az minden hónap utolsó keddjén 16 és 18 óra között je­lentkezhet a Mátyás király úti székház­ban. Az egyesülés célja a megyében mű­ködő sportegyesületek, diáksportszerve­zetek triatlonistáinak foglalkoztatása, versenyek szervezése és lebonyolítása. Békéscsabán vendégszerepeitek a Szolnoki MÁV MTE vívószakosztá­lyának serdülő és ifjúsági korú fiú és leány vívói, az országos vidéki egyéni és csapatbajnokság kereté­ben. A serdülő fiúk 60 fős mezőnyé­ben Perei egyenletesen haladt előre, és a döntőben a békéscsabai Hor­­váthot biztosan győzte le, így ara­nyérmet szerzett. Klubtársai közül Farkas 9., Meskó a 12. helyen vég­zett. A leányoknál hetvenen léptek pástra, a szolnokiak képviseletében Bölcskey Krisztina és Tamás Hen­riett. Mivel a verseny késő estig el­húzódott, így a két leány a 12. és a 16. helyezéssel térhetett haza. Fiú párbajtőrben a Perei-Meskó-Oláh hármas közül utóbbinak nem sike­rült táblára kerülni. Két társa közül Perei a 16., Meskó 8. helyen fejezte be a küzdelmeket, ami az országos mezőnyben szép sikernek számít. A hatvanöt ifjúsági tőrvívó között Csi­­gó Csaba simán jutott az elődöntő­ig, ám ott a hódmezővásárhelyi Ko­máromi némi szerencsével 6:5 arányban legyőzte, így csupán a bronzéremért vívhatott, sikerrel. A leányoknál hasonló volt a helyzet, mint a serdülő korosztályban. Dá­vid Péter tanítványai a döntőben nem tudtak továbblépni, miután Békéscsabán szállást nem kaptak, így ők is hazautaztak. Hét közben nem érkezett játékvezetői jelentés a Pusztamonostor-Jászjákóhalma megyei II. osztályú labdarúgó-mérkőzés­ről, a késést bepótolva közöljük: Puszta­­monostor-Jászjákóhalma 1-2 (1-1). Pusz­tamonostor, 150 n. V.: Sebestyén. Gól­szerzők: Szentgyörgyi, Dobos (öngól), ill. Nagy. Végig fej-fej mellett haladtak a csapatok, s már úgy tűnt, hogy döntetlen lesz a vége, mikor öt perccel a befejezés előtt Dobos szerencsétlen öngólja meg­hozta a vendégek sikerét. Az ifjúságiak találkozóján: Pusztamonostor-Jászjákó­­halma 2-4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom