Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-07 / 234. szám
1991. OKTÓBER 7. Hazai körkép 3 Hellasz-felfedezőben Kamena Vourla, a fürdőváros Kamena Vourla Hová menjen nyáron üdülni a magyar, ha tengerparton akar eltölteni néhány gondtalan napot? Sokan már tudják, hogy például Görögországba. Mert ott még utószezonban is gyönyörűen süt a nap, meleg a tenger, számtalan a kultúrtörténeti látnivaló, és külön élmény belekóstolni a mediterrán gondolkodásmódba és életvitelbe. Persze az sem tagadható, hogy az utazási szándékon kívül vastag pénztárca is szükségeltetik a nyaraláshoz. De hát mihez nem kell manapság vastag pénztárca, ha egyáltalán kimozdul az ember otthonról? Görögországban hamar rájön a turista, hogy ezt az országot elég egyszer látni ahhoz, hogy örökké visszahúzza a szíve. Minden egészen más, mint nálunk, mégis otthonosan érezzük magunkat. Az emberek nyugodtak, vidámak, barátságosak. Az itthoni hajsza után igazán nem okoz gondot beilleszkedni az új viszonyokba - néhány nap eltelte után született görögként mozog a magyar utas az országban. Könnyen megszokja, hogy későn kelünk, délben nagyot eszünk és sziesztázunk vacsoráig, majd utána kezdődik az élet. Nemrég egy magyar újságírócsoport tagjaként volt módom tapasztalni mindezt, akik az IBUSZ vendégeként néhány napot tölthettek Hellaszban. Útiélményt igen nehéz írni, hiszen az élményeket és látnivalókat semmilyen írás vagy fotó nem tudja helyettesíteni. Tehát el kell menni, és személyesen megnézni a látnivalókat - mondjuk jövőre, nyilván kellő előtakarékoskodás után. A csoport bázishelye Kamena Vourla volt, egy hangulatos kisváros Athéntól kétszáz kilométerre északra, az Égei-tenger partján. Kamena Vourla fürdőváros. Nyáron ott a tenger, télen pedig a gyógyvizek. Szállodát találni igazán nem nagy gond a városban, és szinte mindegyik ablaka a tengerre néz. A fürdésen, napozáson túl érdemes szétnézni a városkában is, különösen a késő esti órákban, mert akkor vannak nyitva az üzletek, a szórakozóhelyek. Minden bizonynyal nem véletlen, hogy Kamena Vourlában nem ritka a magyar rendszámú személykocsi vagy autóbusz. Talán azért is szokták bázishelyül választani, mert kéthárom órás autózással - a görög utak kiválóak - sokféle látnivaló megközelíthető. Ha már eljutottunk Kamena Vourlába, Athént is látni kell. Nekünk nem volt alkalmunk bebarangolni a fővárost, de jártunk az Akropoliszon, és megcsodáltuk a művészettörténetből ismert oszlopokat, a kareatüdákat, az agórát. Óriási élmény látni a gigászi kőfarag ványokat, és a tümpanonok szobrait kézzelfogható közelségből szemlélni az Akropolisz múzeumában. A márványlépcsők tükörsimák - vajon hányán koptatták az évezredek alatt? A világ minden tájáról jönnek ide meglátni a csodát. Görögországot számtalan lakott és lakatlan sziget övezi. Nosza, nézzünk meg egyet - gondolták a vendéglátók. Az ötlet nem aratott osztatlan sikert a csoportban, mert többen féltek a tengeri úttól, a kis hajó himbálózásától. Aztán mégis rászántuk magunkat: menjünk. Utólag derült ki, nagy mulasztás lett volna a háromórás hajókázást kihagyni. A tenger nyugodt volt, a kis bárka pedig rutinos biztonsággal kerülgette az apróbb, többnyire lakatlan szigeteket. Három óra elteltével feltűntek Skiathos szigetének sziklái, majd hófehér teraszos házacskái. A kikötőben megkóstoljuk az ouzót - az ánizspálinkát -, majd irány a város. Szűk, mindössze 1,5-2 méternyi széles utcácskákon barangolunk, miközben időnként elhúz mellettünk egy-egy Yamaha. A lakók megnéznek bennünket, némelyek széles gesztikulációval magyaráznak, de hát mi nem értünk görögül, ők meg magyarul. Rövid séta után következik a tengerpart, a napozás. A bátrabbak kipróbálhatják a vízi repülést is. A tenger meleg - és persze sós. Az itteniek azt mondják, a só jót tesz a vérkeringésnek. Mi persze alig várjuk, hogy a fürdőzés után visszahajózzunk Kamena Vourlába, hogy a Hotel Poseidonban megszabaduljunk a ránkrakódott sótól és homoktól. (Folytatjuk) Berki Imre Délben az Akropolisz fotósa is sziesztázik ‘Beszé(jünl<i róla! Paradicsom, paprikával Hát ez a Mr. Bischoff! Igazán fején találta a szöget, jobban mondva a paradicsomot. Ahogyan olvasom, ez a jobb sorsra már nemigen érdemes kiugrott lelkész szervezett egy kis falut. A településecske neve Paradise, ami annyit tesz: Paradicsom. Zabálni való kis hely, a fotográfiák legalábbis ezt mutatják, csakhogy legkülönlegesebb ismertetőjele talán nem is ez. Inkább az, hogy az ottlakóknak kötelező meztelenül járni, lakni, bármit is csinálni. Talán, még azt is. Nyitottak vagyunk az egész világ előtt - nyilatkozza ruha nélkül, keresztbe vetett lábbal az egyik falusi, (nem liba), majd pár pillanat múlva kitárulkozik az egész falu a fotósok szeme előtt. Szóval, csoda egy hely, mint egy tinédzserálom. Az emberek jókat esznek, jókat isznak, szeretnek egymással beszélgetni, bár elég megterhelő lehet, hogy egy-egy közös találkozóra, illedelmesen, a legutolsó divatnak megfelelően neki kell vetkőzni - s annyi szent, jól érzik magukat. Meztelenül teszik a dolgukat, főznek, mosnak, még a füvet is meztelenül nyírják - bár ennél különleges óvószabály, hogy a gép villanyvezetékét távol tartsák a nyírótól egyik kezükkel, a másikkal pedig... de hát ezt önök is tudják. Igen, a fogukkal tolják a nyírógépet. Van, aki kivetkőzik magából, és felöltözik. Amennyiben ez háromszor előfordul, már költözhet is. Azután mondják, hogy a szerelmesek titokban, hogy senki se lássa őket, állig begombolkozva csókdossák egymást. De hát fiatalok... bohók. Tény, hogy az utcák patyolattiszták, az éttermekben udvarias a pincér, és nincs légy, a kertek, a házak szépek, rendezettek, szóval minden azért van, hogy az ember, akit ide vet a sorsa és a pénze, jól érezze magát. A lopás? Azt, hogy valaki elveszi a másét, nem ismerik. Minek? Hacsak?! Hacsak egy falusi a saját tekintetét lopva rá nem emeli egy másik falusira. Ahogyan ez vidékiek' között már szokás. Majd elfelejtettem, az is a „községi” szabályok egyike, hogy egymás között társalogva a másik szemébe kell nézni. Egyenesen fantasztikus. # Hová vinne bennünket a lelkesedés, ha nem tudnánk, hogy ennél sokkal észbontóbb falumegoldások sorát találjuk erre mifelénk. Nem, nem a viselet az, ami felkeltheti a figyelmet. Nem fontosak a külsőségek. Ez látható például abból is, hogy ezeket a falukat különleges módon úgy építették fel, mintha egymás mellé dobálta volna valaki a házakat. S éppen az a különleges, hogy ez terv szerint történt, s történik. Szép, szemetes árkok kísérik a főutcát, ha egyáltalán vannak árkok, virág pedig található nyáron. A mezőn. Kenyeret tízkor már nem lehet kapni, az érdekesebb helyeken már reggel se. (Micsoda fantasztikus ötlet, ezzel versenyezzen egy floridai.) A pincér azért nem durva, mert nincs étterem, a füvet pedig azért nem kell nyírni, mert nem nő. Minek? Azt mondják, az itt élő embereknek elegük van már mindenből. Ez persze túlzás, hiszen hiányzik még ez meg az sok-sok portáról. Az idegen, aki errefelé jár, nem is gondolhatja, hogy ez a paradicsom, annál sokkal jobb. Hiszen zsákokban áll az árok mellett az uborka nyár idején, most pedig frissiben a hagyma meg a krumpli. Legszívesebben utánavágnák az érdeklődő embernek felpaprikázódva. Szóval jobb ez, mint a paradicsom, hiszen nincs az a mindenható, aki képes lenne kiűzni innen bárkit is. Hová is küldené? Hajnal József Ünnepi hangverseny Martfűn A KÓTA megyei egyesülete felnőtt énekkari bizottsága a zenei világnap alkalmából ünnepi hangversenyt rendezett a Jász- Nagykun-Szolnok megyei felnőttkórusok részvételével. A rendezvénynek a martfűi Városi Művelődési Központ adott otthont, ahol Kozma Imre polgármester köszöntője és Ferenczi György, a megyei önkormányzat közgyűlésének alelnöke megnyitó beszéde után összkari előadásban felcsendültek a Viva la musica és Kodály-Berzsenyi: A magyarokhoz című művének hangjai. Ezt követően a résztvevő tizenkét kórus egyenként mutatkozott be gazdagon összeállított programmal. Felvételünk a közös éneklés során készült, amikor Sapszon Ferenc Liszt-díjas karnagy, kiváló művész vezényelt. Fotó: Korányi Az önkormányzat eladta a területet Panzió lesz a strand mellett Régóta téma Törökszentmiklóson, hogy mi legyen a sorsa a strandfürdő melletti beépítetlen területnek. Tavaly a Szolnokterv készített egy beépítési tervet. A közművesítetlen telek hasznosítására (beépítésére) tavaly augusztusban pályázatot írtak ki. A pályázat bérbeadásra szólt, azzal a feltétellel, hogy a bérlő megépíti a szükséges közműveket - ezek költségét beszámítják a bérleti díjba. A közműköltség azonban olyan soknak bizonyult, hogy nem érkezett pályázat, amely a feltételeknek megfelelt volna. Két igénylő is jelentkezett viszont, akinek volt elképzelése a terület hasznosítására. Fejér Ferenc helybeli lakos panziót szeretne építeni oda. Jelentkezett is a pályázatra, de csak az igénybe vett területre eső arányos közműköltségeket vállalta. Közben a Medinvest Részvénytársaság is megjelent a megyében azzal, hogy gyógyszállóláncot akar kialakítani a Nagykunságban. Az elképzelések szerint a strandfürdő mellé gyógyszállódét építenének, amely (Karcaggal, Mezőtúrral stb.) tagja lenne egy gyógyszállodaláncolatnak. Azonban ez a terv kútba esett, pontosabban a szükséges lépések nem történtek meg. A törökszentmiklósi vállalkozó újra fölkereste a polgármesteri hivatalt, hogy a panzió építésére szánt területet megvásárolná az önkormányzattól, úgy, hogy a vételárban benne lesz a közműköltségek arányos része is. Az önkormányzat képviselőtestületi ülésen úgy döntött, hogy hozzájárul az igényelt 1.200 négyzetméter terület eladásához. Skiathos szigetén megnézik a turistákat
