Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-05 / 233. szám
I 1991. OKTÓBER 5. Nyugdíjasok fóruma 11 Több mint ötven műsorszám a törökszentmiklósi elődöntőn Aratóünnep - a mezőtúri szociális otthon 17 tagú csoportja a színpadon Beszámoltunk már róla: változatlan az érdeklődés a nyugdíjasok IV. „Ki mit tud”-ja iránt. Jász-Nagykun-Szolnok megye nyugdijasklubjaiban, köreiben tavasz óta készülődnek együttesek és egyéni versenyzők, hogy ősz elején föllépjenek a világot jelentő deszkákra, bemutathassák tudásukat, a táj szép hagyományait társaik, közönségük előtt. Szeptember 28-án minden eddiginél népesebb mezőny gyűlt össze a törökszentmiklósi elődöntőn. Ötvennél több műsorszámmal érkeztek a Jászságból, a Kunságból, a Tiszazugból a nyugdíjasok, hogy föllépjenek s értékeltessenek: ki megy tovább, ki szerepelhet az október 14-i megyei döntőn? Persze, akadtak nehézségek is. Néhány településről nem jöhettek el a korábbi években nagy sikert arató nyugdíjasok. Okai között nem elsősorban megromlott egészségi állapotuk szerepelt, jobban a próbatermek hiánya, az utazási költségek emelkedése, a pártfogók gazdasági nehézsége. Szerencsére ilyen okok miatt mindössze háromnégy csoport maradt otthon, a többiek a szokásos jókedvvel, szeretettel találkoztak a művelődési központban. Ahol most két teremben két zsűri figyelte a föllépőket. A versmondók, kisprózát előadók különváltak a zenés, énekes, táncos produkciók résztvevőitől - hogy ne nyúljon éjszakába az elődöntő, mindenki idejében hazaérhessen. így is volt elég dolga a zsűrinek, s csak a rutinos szervező-rendező Sülye Károlyné gondosságának köszönhető, hogy a két teremben zajló versengés minden különösebb nehézség nélkül sikerrel ért véget. A versmondók közül sokan saját költeményeikkel szerepeltek, ám, a magyar költők sem hiányoztak, szép Petőfi-, Arany, Ladányi-, Juhász-, Kosztolányi-költeményeket hallottunk. A zeneszámok között változatlanul az egyik legsikeresebb a Krizbai Bálintné nyolcvanadik életévét megtagadóan frissen, vidáman énekelt szajoli Török Mihály, aki negyvenéves tárogatójával mindjárt a kora délelőtti órákban elbűvölte a közönséget. - Én még minden „Ki mit tud?”-ról elvittem a nívódíjat - mondta a hatvannyolc éves MAV-nyugdíjas. - Hogy fölfedezésem, az első „Ki mit tud?” óta hol, merre léptem föl? Már ne haragudjon, nem készültem számvetésre. Az bizonyos, hogy az idén a fővárosban az országos versenyen első helyezett lettem. Annyi meghívást kapok, hogy szinte időbeosztással tudom csak a kéréseket teljesíteni. Legközelebb, október 7-én Szolnokon lépek föl. - Persze, el nem felejtettük, hogy Török Mihály névnapja előtt pár órával érkezett most az elődöntőre. Köszönve a jókívánságot, örömmel mondta, népes családja, három fia, hat fiúunoka körében tartják meg a Mihály-napot. A mostani elődöntőn volt néhány eddig ismeretlen föllépő is. így például először volt jelentkező más megyéből, a Szolnokkal határos Abonyból. Aztán hallottuk verset mondani Dénes Pált, a nyugdíjasok kulturális egyesületének vezetőjét. Az énekesek, zenészek között sokan népdalt, népzenét választottak. A paraszti élet szép emlékeit idézték föl a mezőtúri szociális otthon lakói, Aratóbál című jelenetükben, valamint a kengyeliek szüreti vigasságokkal. Török Mihály tárogatószólója mindig nagy sikert arat - most se volt másképp Kiss Béla Tiszavárkonyból saját versét mondta el A nagyérdemű közönség a színházteremben Mit hoz a jövő? Az ember ül a tévé képernyője előtt, és csodálkozik. A legnagyobb kormánypárt által támogatott harminchat éves fiatal képviselő ízekre bontja, elemzi, s meglehetősen szókimondóan bírálja a kormány tervezetét, amelyet, mint a jövő szociálpolitikai elképzeléseit, a T. Ház elé terjesztett. Kimondja: a tervezet semmivel se különb, mint az elmúlt évtizedek egyegy hasonló irománya. Nincs benne rövid távra semmi, de semmi vigasztaló, ami kis életkedvet, bizakodást adhatna annak a széles rétegnek, amely egyre riadtabban néz a jövőbe. Nem intézkedik még mindig a nyugdíjak értékállóságáról, nem törekszik a családok biztonságának növelésére, s még a jövő nyugdíjasainak is elveszi a kedvét az öregségtől. Aztán mondják mások is: hogyan is lehet azt tervezni, hogy fokozatosan emelik a nyugdíjkorhatárt, hiszen Európában egységes, hatvankét éves korában vonulhat nyugállományba férfi, nő. Deresedő hajú képviselő veti föl: állítsanak már egymás mellé egy nyugat-európai és egy magyar nőt. Ha egykorúak is, mennyire idősebbnek, elhasználtabbnak néz ki a magyar asszony. Azt már nem mondják ki, de a figyelőben folytatódik a kérdés: ugyan mikor lesz a nyugdíj értéke, értékállósága is európai? Az ember ül a tévé képernyője előtt, és csodálkozik. Tudja, a változások éveit élő - nyögő - hazai polgár hiába keres kiutat, lehetőséget, hogy segítsen magán, úgysem talál. Aztán hirtelen fölkapja a fejét. Azt mondja a szociálpolitikai vita egyik résztvevője: ha az megtörténne, hogy a társadalombiztosítás nem tudja a nyugdíjakat folyósítani, ugye a T. Ház tagjai meg a kormány se kapna fizetést? Mindez persze nem vigasztaló, még csak kárörömnek se jó - mégis, mintha valamelyest serkentő lenne ez a szókimondás. Hátha mégis észbe kapnak azok, akik dönthetnek, akik valamelyest változtathatnak. Igaz, nincs miből javítani, változtatni, így mondják. És akkor az ember elfordul a képernyőjétől. Mint ahogyan elfordul már lassan mindentől. A politikától is... Októberben A szolnoki nyugdíjasok évek óta nem panaszkodhatnak színházukra. A Szigligeti mindig adott kedvezményt diákoknak, nyugdíjasoknak, akár az egész évadra is. Most s egész októberben még ismét vehetünk nyugdíjasbérletet a színházba, méghozzá igen nagy kedvezménnyel. Az 1991/92-es évadra, hat előadásra szóló bérlet ára akár részletekben is fizethető, bár nem olyan drága, hogy túlterhelné akár egy hónapban is a pénztárcát. Már 270 forintért megveheti a nyugdíjas a bérletét, s a legjobb helyre is 660 forint az ára. Mint megtudtuk, a nyugdíjasoknak és diákoknak szóló bérleti előadásokat többnyire hétköznapokon délután három órai kezdettel tartják, de lehet vasárnap délutánra vagy - ha ragaszkodik az esti színházlátogatáshoz az ember - akár vasárnap estére is. A még kapható bérletek általában kedd, szerda s vasárnap délutáni előadásokra szólnak, s ha idejében, mondjuk október eíején megy bérletet venni az érdeklődő, válogathat is az időpontok közül. Mindez persze, így magában is jó hír, de nem árt arról se szólni, mit kínál bérletes előadásként a Szigligeti. Az első bemutató október 11- én lesz, Mozart-Schikaneder-Szikora János: Legenda a varázsfuvoláról a címe, sok szép Mozart-zenével. A kitűnő szolnoki gárdában ezen mutatkozik be a közönségnek Malek Andrea, aki mint vendég, Anna Gottlieb (Pamina) szerepében lép föl. A következő bemutató Csehov Cseresznyéskertje lesz, amiben Ljubov Andrejevna szerepében ismét TÖ- rőcsik Marinak tapsolhat a közönség, s ebben lép színre (ismét) Szolnokon Kozák András, s Gajev szerepében Kézdy György. Az operettkedvelők se panaszkodhatnak ebben az évadban, hiszen színre kerül ■ Offenbach: Szép Helénája, s egy musical, a Guys and Dolls is látható lesz. A Száz év magány, A rátóti legényanya s Csiszár Imre rendezésében Shakespeare: Szeget szeggel című darabja is a műsorterven szerepel. Remélhetőleg sok nyugdíjas kap kedvet a színházbérlet váltáshoz. A jegyiroda ideiglenesen a Táncsics M. u. 15. szám alatt délelőtt 10-13,délután 15-18óraközött kereshető föl. Ugyanott válthatók bérletek a Nemzeti Filharmónia szolnoki hangversenyeire is. Az oldalt írta és összeállította: Sóskúti Júlia Fotó: Nagy Zsolt ASSZONYSORSOK 1. A tsz-nyugdíjas Kalmár Ferencné, a jászapáti Velemi Endre Tsz nyugdíjasa a fiatal nyugdíjasok közé tartozik még. Mindössze hatvanadik évét tapossa. Élete azonban megmutatja, az asszonyok sorsa sosem volt könnyű. Harmincöt évig dolgozott a tsz-ben, eközben pedig otthonában mindig volt egy ápolásra, gondozásra szoruló betege. Az édesanyját kereken harminc évig ápolta súlyos betegségében aztán édesapja következett, s mikor mindkettőjüknek már csak sírjához mehetett, megbetegedett magányos testvérbátyja, akinek szinte most is a házában él a férjével - csak időnként mennek haza a magukéba. Mindez persze azt jelenti, hogy munkája mellett, aktív korában sem sok pihenése volt. És hat évvel ezelőtt őt is megkereste a betegség, méghozzá olyan nagy baj, amire gyógyír sem nagyon lehet. Akkor legalábbis úgy gondolta. Egyik szemét hályog vakította meg, s a másikkal se látta, legfeljebb körvonalaiban a világot. Azt mondja, a kitűnő szolnoki szemorvostól tulajdonképpen az életet, az élet értelmét kapta vissza. Megoperálta, s már ismét lát, olvas, ír, ismét a látók családjába tartozik. Ennek úgy megörült, hogy saját maga s környezete örömére tollat fogott, se szeri, se száma a sok versnek, amit a szabad órákban, estéken írt. Nem volt könnyű élete soha. Tulajdonképpen hat elemivel kezdett dolgozni a téeszirodán, s szorgalmasan tanult is. Volt esze hozzá, kislánykorában tanítói is biztatták, tanuljon. Akkor nem tehette. Felnőtt fejjel eljutott az apáti gimnáziumig, leérettségizett, s különböző tanfolyamokon szakképzett munkaügyes, sztkügyintéző lett. Sose volt az könnyű munka, de ő, amíg a szeme engedte, panasz nélkül dolgozott. Most már ismét a régi, megszokott életét éli. Ellátja naponta a beteg testvérét, olykor hazaugrik a kis, ház körüli kertbe, rendet rak, s hajönnek a korán sötétedő őszi esték, ír. Csoda-e, hogy első verse arról szólt, milyen boldog a látó ember, s mennyire tiszteli az orvost, aki visszaadta szeme világát? 2. A nem-nyugdíjas Derecskéi Sándomét 1918 karácsonyán a Jézuska hozta, pontosan december 25-én született három testvére mellé a legkisebbnek.- Egy testvérem sem él már - mondja -, de hát olyan nehéz sors után, amilyen a miénk volt, nem is csoda. Anyám gazdalány volt, apám kőműves, de elhagyta a családját. Engem egy gyermektelen nagynéném nevelt föl, 24 éves koromig az ő házukban éltem, mígnem hat évi udvarlás után összeházasodtunk az urammal. Háborús évek voltak, az uramról azt se tudtam, él-e, hal-e, sokáig volt a fronton, csak 945 végén tért haza, akkor is szökve, amerikai fogságból. Sokáig tanyán éltünk, két lányunk, két fiunk született. így aztán én - a tanyáról hogy is lehetett volna - csak a ház körül, a földön dolgoztam. Csak. így nem volt soha munkahelyem, s nincs nyugdíjam se. De hát sokan vannak így. Ketten élünk a papával egy nyugdíjból. Ő téeszben dolgozott, onnét is ment nyugdíjba. Kicsi, törékeny asszony. Hogy gyerekei kiröpültek, s a nyolc unoka, egy dédunoka örvendezteti meg olykor látogatásával, „odaszokott” egy mezőtúri klubba. Mozgássérültek klubja az, s Derecskéi Sándomé már négy éve eljár egy-egy klubdélutánra, rendezvényre. Igaz, hívják is, mert sok szép verset tud, elszórakoztatja társait.- Most otthon nem kis munka van - újságolja. - Vezetik a gázt, s bár előbb tiltakoztunk az urammal, hogy nem bírunk mi a költségével, mégis hamarosan nálunk, a Fóti u. 32. szám alatt is gáz melegít már. A két fiunk beszélt rá bennünket, öregségünkre meg ne fosszuk magunkat a kényelemtől. Ők elég jó körülmények között élnek, besegítenek a gázvezetésbe is. Pedig hát mi is igyekszünk, hogy a nehezen beosztható egy nyugdíjból megéljünk. Én tanúltam varmi, de már újjal nem szívesen bajlódom, inkább foltozok, javítgatást vállalok. A papa meg hobbiból órákat javít, igen ügyes keze van, kitanulta a fortélyát. Móringolt hajdanán három hold földet. Nem töri a fejét a kárpótláson. - Kaptunk eddig a tsz-ből az uram után 25 mázsa terményt minden évben. Én nem megyek kárpótlásért, mit tehetnék már vele? vu2[dí i 3.sbérl^; / 1 / i 2 S7inhá/hap
