Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-05 / 233. szám

1991. OKTÓBER 5. Kulturális panoráma 9 A villoni pont Közeledik a századvég. Sőt: az ezredvég. Az emberiség őszi félel­mei ilyenkor mintha jobban előtörnének, hiszen egy ilyen jelentős határvonalhoz érve óhatatlanul felmerül a számvetés, az egyéni és a történelmi számvetés gondolata. Megmérettetünk, és természetesen könnyűnek találtatunk. Borúlátók leszünk, sokan afféle világvége­­hangulatban várják a Krisztus utáni kétezredik esztendőt. S mintha minden ezt a sötéten látást igazolná: a hazai gondok mintegy felna­gyítódnak, fenyegetően közel lángol a világ, országok vajúdnak körülöttünk. Mi lesz velünk? Gondolom, hasonló kérdések ötlöttek az emberek eszébe, mondjuk Villon korában. Akkor is a végét járta egy nagy korszak, hiszen éppen az említett csavargó költő jelentette a haláltáncos középkor végét, s a szemét a mennyboltról az emberre fordító reneszánsz kezdetét. Most is véget ért egy korszak, éppen darabjaira hullik szét egy világbiro­dalom, az emberek ledöntik az életüket megnyomorító, héroszoknak beállított bálványokat, s nagyon sokan a villoni korral ellentétben tekintetüket újra Istenre függesztik. Zaklatottság és feszültség uralja mindennapjainkat. Ez a feszültség természetesen visszatükröződik a művészetekben is. így például a debreceni Burai István grafikáinak éltető közege is ez a zaklatottság, az ellentétek együttélése. Az elmúlt hetekben Karca­gon kiállító művész munkái mintha a híres villoni sor, a szomjan halok a forrás vize mellett inspriációjára születtek volna. Képei néha drámaiak, néha groteszkek. Jelen van rajtuk a vagáns mozgalmasság és a kifinomult időtlenség, a haláltánc és a hedonizmus, a reményte­lenség és a remény. Burai István megrajzolja Villont is, joggal, hiszen amióta fordítják nálunk a verseit, azóta a lázadó értelmiségi jelképé­vé nőtt a hányatott sorsú költő. Még egy fontos figura tűnik fel Burai egyik lapján: Cervantesé, a halhatatlan pikareszkregény alkotójáé. A debreceni grafikusművész képei is pikareszkek: csavargások az időben. Ezeken a képeken feszültség támad a múlt díszletei és a jelen félelmei között. Ezek a kosztümök a napi fájdalmakat, érzelmeket időtlenné, egyetemessé emelik. A művész pedig amolyan villoni va­­gabundos szemtelenséggel járja a maga útját, fittyet hány a kötelező divatokra. Ez az út a nagy magyar grafikusnemzedék, Kondor Béla és Nagy László által kijelölt nyomvonalán vezet. Az 1951-ben Deb­recenben született, s mestereinek Bíró Lajost és Félegyházi Lászlót valló Burai István hazai éslcuíföldi művésztelepeken és kiállításokon bizonyította tehetségét. Legutóbb Karcagon. A nézők ráismertek a századvég, az ezredvég esendő, kétségek között vergődő emberének gyötrelmeire. Megérezték, hogy a kor, amelyben élünk, egy újabb villoni pontja a történelemnek. Az átmenet kora. A még nem és a már nem kora. Körmendi Lajos Szolnokon, a Pálfy János Szakközépiskola aulájában négy diák és egy pedagógus ásványtani gyűjteményét mutatják be az aulában. Az értékes minitárlatot napközben bárki megtekintheti. - nzs -Mottó: „. . . hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember ...” (Széchenyi: Hunnia, 1935) Négyfordulós vetélkedő (3.) Széchenyi István születésének 200. évfordulójára emlékeztünk szeptember 21-én. Történel­münk kiemelkedő alakjának, a legnagyobb magyarnak eszméje a mai ember számára is példaér­tékű. Olyan gondolkodó ember ő, aki „Ha volt magyar, kiről elmondhatjuk, hogy nem egy vi­déknek, hanem hazájának, nem egy osztály- vagy pártnak, ha­nem nemzetének élt - Széchenyi az” (Eötvös József). . . hazát nem alkot holt föld, hanem élő ember . . címmel a Városi Központi Könyvtár négyfordulós vetélke­dőt hirdetett gróf Széchenyi Ist­ván születésének 200. évfordu­lója emlékére. A kérdések a könyvtárban található iroda­lomra épültek. A megfejtéseket a középiskolás és a felnőtt kor­osztálytól várják. A kérdések négy héten át olvashatók a lap­ban. A megfejtéseket a megjele­nést követő hét szombatjáig, vagy a négy forduló után egy­szerre, október 31-ig lehet be­küldeni a Városi Központi Könyvtár címére - 5000 Szol­nok, Széchenyi krt. 22. A négy forduló helyes megfejtői közül sorsolják ki azt a szerencsés tíz nyertest, akik a könyvtár által szervezett budapesti kirándulá­son részt vehetnek, s megtekint­hetik a Magyar Nemzeti Múze­um által rendezett Széchenyi­­emlékkiállítást. Mind a tíz nyer­tes egy vendéget vihet magával. További tíz megfejtő könyvet, illetve könyvutalványt nyerhet. A 3. forduló kérdései: 1. Milyen terveket valósított meg Széchenyi a közlekedési ügy rendezése érdekében? 2. Mikor adták át a forgalom­nak a Lánchidat? Az ünnepélyes átadáson jelen volt-e Széchenyi? 3. A hitellel kapcsolatos vizs­gálódásai során milyen elképze­lését valósította meg Fáy And­rás? 4. Mikor ábrázolták először bankjegyeken Széchenyi István grófot? 5. 1847. szeptember 1-jén Széchenyi milyen alkalomból volt Szolnokon? 6. Melyik Jász-Nagykun- Szolnok megyei községben járt 1846. augusztus 29-én a grófné­­val? Ahogy a jászárokszállási Széchenyiben gondolják Abonyban, a református templomban Őszi koncert A napokban meghitt rendez­vényre gyülekezhettek a zene sze­relmesei az abonyi református templomban: Kovács Endre orgo­najátékát hallhatták, közreműkö­dött dr. Paczolayné Ottlecz Sára énekes. A jelenlévőket Fábián Zoltán lelkipásztor köszöntötte, majd Varga György, a helyi zeneiskola igazgatója nyitotta meg az őszi hangversenysorozatot. Mint el­mondta, a további zenei eseménye­ket az önkormányzat dísztermé­ben, valamint a Gyulai Gaál Mik­lós Általános Iskola aulájában ren­dezik. Az elhangzott tizennégy darab közül a jelenlévők meghitt környe­zetben hallgatták D. Buxtehude E- dur Preludium és Fugáját, melyet J. Pachelbel Toccatája követett könnyed, virtuóz futamokkal. A repertoárban négy Bach-mű, Saint- Saens Ave Mariája, Mozart, C. Franck Adantinója, A. Guilmant Ima és bölcsődal című darabja, Bi­zet Agnus dei című szerzeménye szerepelt. A következő zenei esemény ok­tóber 14-én lesz a nagyközségben. A házigazda Koltay Gábor Zenebutik - Zenehíd A házigazda, Koltay Gábor sze­mélye azt sugallja, hogy a műsor az idén huszonöt éves Budapesti Mű­vészeti Hetek jegyében készül, és középpontjában a főváros őszi kör­képe áll. Egyaránt szó esik majd az előzményekről és a legfrissebb je­lenről is. Ez utóbbit például Ne­­meskürty Istvánnak a magyar szel­lemiség történetét érintő, A bibliai örökség című új könyvének felvil­lantása is jelzi. Erre „rímel” a leg­sikeresebb magyar rockopera hatá­rainkon kívüli sikeres bemutatóso­rozata. A több műfajúságot vállaló összeállításbólnemmaradkiaköny­­nyebb múzsa sem, mint ahogy az őszi mozikínálatból is tallózunk majd. Szenzációt ígérő új magyar filmekből láthatunk részleteket, amelyek rendezői: András Ferenc, Koltay Gábor, illetve Szabó István. Ezúttal is lesz majd a különböző országok és népek közé - a megis­mertetés, harmóniakeresés szándé­kával - épülő Zenehíd-blokk. (TV 1 - október 13., vasárnap)- Tvr-hét -A nagy társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális átalaku­lások korát éljük. Az egész nem­zet által igényelt gyökeres válto­zás csak úgy válhat valósággá, ha ez a társadalom valamennyi szférájában, így az oktatás­ügyben is megtörténik. „Kiművelt emberfők!” Ma bizony legalább annyira szüksé­gesek országunk boldogulásá­hoz, mint valaha, ha nem még jobban! Ebben a változó helyzetben azonban sem a politikai pártok, sem az oktatási kormányzat, sem a pedagógiai elmélet szakem­berei nem tudták kikristályosíta­ni azokat a - mindenki által érvé­nyesnek elfogadott - nevelési­oktatási elveket, amelyeket az is­kola saját helyzetére alkalmaz­hatna. Mit tehet az iskola? Iskolánkban is folyik az anali­záló, szintetizáló munka, peda­gógiai arculatunk meghatározá­sa. Legáltalánosabb pedagógiai elveink körvonalazódtak. Ezek a következők: Iskolánk a világnézetet a köte­­lezőség birodalmából a választ­hatóság, pontosabban a ma­gánszféra világába utalja. Az is­kolai szemlélet kritériuma ebben a vonatkozásban a tudo­mányosság és a humanizmus, és nem ez vagy az a világnézet. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy egyetlen világnézetet sem kizá­rólagossá tevő, mindegyik világ­nézetet tiszteletben tartó. Célunk olyan iskola, helyi ne­velési rendszer kialakítása, mely a benne (működéséért) érdekel­tek konszenzusának elvén mű­ködik, elsősorban tanulóink ja­vára (és nem utolsósorban) meg­elégedésére, amennyire ez csak lehetséges, részvételükkel és ál­taluk működik. A mindennapos pedagógiai munkában a hangsúlyt a gyer­mek egész személyiségére ható nevelésre tesszük. Örök emberi értékek megismertetésére, meg­tartásukra törekszünk. A nevelés során azon fáradozunk, hogy a tanítvány gazdagodjék embersé­gében, váljék többé a benne rejlő emberi értékek kibontakoztatása által. Az ismereteket törekszünk készséggé feldolgozni, illetve a tehetséges gyerekek esetében az alkotás szintjéig fejleszteni. Színterei a tanóra, fakultáció, tantárgyi tanulmányi versenyek, pályázatok, kulturális bemuta­tók stb„ minden olyan alkalom, amikor a nevelő és a nevelt együtt munkálkodik. Kiemelt feladatként fogal­maztuk meg a képességek diffe­renciált fejlesztésének eredmé­nyesebb megvalósítását. E célki­tűzést szem előtt tartva keressük a megvalósítás célravezető mód­jait. Ezért fogtunk bele az elmúlt két évben az 5. osztályokban a szakosított tantervű osztályok szervezésébe (matematika, ma­gyar nyelvi és irodalmi), illetve 7-8. osztályokban, e tanévtől pe­dig az 5. osztályokban is a telje­sítményi szintek szerinti diffe­renciált tanulásszervezésbe. Itt a matematika- és magyar nyelv és irodalom órákra csoportokra szerveződnek át az osztályok. Az osztálykeret, a csoport nem zárt, lehetőség van átkerülni má­sik osztályba, csoportba. A differenciálásnak ezt a módját azért választottuk, mert az említett tanulói közösségek­ben nagyobb számban vannak az adott tantárgyakban különösen motivált vagy az osztályátlagot tudásban, készségekben megha­ladó tanulók, akinek így na­gyobb mód nyílott az említett tantárgyakban való elmélyülés­re, a nagyobb tudás megalapozá­sára. További lehetőséget kaptak arra, hogy kipróbálhassák magu­kat, egyéni képességeiket to­vábbfejleszthetik, amelyek elő­segíthetik a középfokú iskolatí­pusokra a továbbtanulást. Van­nak persze olyan tanulók is, akik „alulmotiváltak”, illetve lema­radók, akiknek serkentése és fel­zárkóztatása indokolja a diffe­renciálást. A képességek differenciált fejlesztését szolgálják az idegen nyelvi és számítástechnikai kis­csoportos foglalkozások is. Az elmúlt tanévben kezdtük a 3. és 4. osztályokban az angol és német nyelv tanítását. A nyelv­­oktatást mindkét évfolyamban csoportbontásban, heti három órában végezzük. Egy-egy cso­portban 12-14 tanuló tanul. A csoportlétszám ideálisnak mondható az eredményes nyelv­oktatás szempontjából. Elsődle­ges célunk a gyermekek beveze­tése egy idegen nyelv világába, a kommunikáció új lehetőségei­nek megismertetése és megked­­veltetése, távlati cél (8. oszt.) az alapfokú nyelvvizsga megszer­zése. A tanulóknál többnyire igyekezet tapasztalható. Öröm­mel tapasztaljuk, hogy a szülők többsége felismerte a nyelv­­tanulás fontosságát, hogy az ide­­gennyelv-tudás a mai korunkkal összefüggésben fokozott jelen­tőségűvé vált. Iskolánkban 1989 óta folyik számítástechnikai képzés. Az el­ső lépéseket egy Spectrum, majd Commodore Plus 4 típusú szá­mítógépeken tettük meg. Az el­múlt tanévben sikerült hat Com­modore 64 típusú számítógépből álló számítástechnika-termet ki­alakítanunk. Ezzel a gépparkkal a 6., 7. és 8. osztályokban egy­­egy 12-15 fős csoportokat indí­tottunk. Elsődleges feladatnak tartjuk, hogy a tanulók megis­merjék a számítástechnika fejlő­désének főbb szakaszait, alkal­mazásának napjainkban betöl­tött szerepét, a számítástechnika jövőjét. Ismerjék meg egysze­rűbb programok szerkesztését, és nem utolsósorban szerezze­nek alkalmazói ismereteket. Az elkövetkező években a számítástechnikai képzést sze­retnénk kiterjeszteni az egész diákságra (a számítástechnikai ismeretek tanítását a technika tantárgyba beépítve). A távolab­bi jövőben, ha az igények úgy fejlődnek, akkor egy informatika tantárgy keretében lehet a számí­tástechnikát tömeges mértékben tanítani. A számítástechnika intézmé­nyünk arculatának meghatározó eleme lehet az elkövetkező években. Reméljük, hogy képesek va­gyunk a megfogalmazott célok érdekében aktívan tevékenyked­ni, személyre szabott, gyerekek­re figyelő, aktuális, személyisé­güket megismerő és fejlesztő ne­velőmunkát végezni. Tudást és élményt adni a gyerekeknek - ez a célunk. Csömör János igazgató Talpig zűriben__ Korhatár nélkül - még a nagyinak is! Ritkán fordul elő, hogy olyan amerikai filmet tűznek műsorukra a mozik, amilyen a Talpig zűrben. Ezt a vígjátékot ugyanis min­denki megnézheti, és mindenki találni fog benne szórakoztatót és elgondoztatót. Ezzel szemben hiányzik belőle a piff-puff, nem folyik vér, az intrikát egy öklömnyi gyerkőc szolgáltatja, a sebesültet pedig egy begip­szelt lábú macska. Hollywood tavaly nyáron tért észhez, ami­kor a Paramount Filmstúdió nagy reménysé­ge, a Tom Cruise főszereplésével készült Mennydörgés napjai c. autóversenyzős film épp csak behozta a ráfordítást, míg a szere­lem hatalmát ábrázoló Ghost az év legsike­resebb filmje lett. Romantika kell, mondták Hollywoodban, és olyan filmeket kell készí­teni, amelyeket meg akar nézni az egész család. És a recept működött. Elkészült a Reszkes­setek, betörők, s nem sokkal utána a Problem Child, amit Talpig zűrben címmel játszanak most a hazai mozik. Kiknek szól ez a film? A mamának és papának, hogy még egész­ségesebb bűntudattal gondoljanak arra, mi­lyen kevés figyelmet kap a gyerekük. Hiszen ha a Talpig zűrben pöttöm hősét csak egyva­laki szerette volna azok közül, akiknél eddigi rövid pályafutása során megfordult, mindjárt kevesebb bajt okozott volna ez a találékony kis ember. Mert, valljuk be, melyikünk ne mondaná nap mint nap a gyereknek, hogy ne zavarj most, gyere vissza később - holott csak öt perc kellene, csak oda kéne figyelni egy kicsit, de erre sincs időnk. Juniorból nem azért lesz ördögfióka, mert annak született, hanem azért, mert védekezni akar egy világban, ahol nincs kivel barátkoznia. S ahol senki nem figyel rá. Csínytevéseivel fel akarja hívni magára a figyelmet - s ki ne látott volna már olyan kisgyereket, aki élt ezzel az ősi taktikával. Ez a kisfiú azonban nem romlott. Nem romlott még akkor sem, hajó még véletlenül sem jut az eszébe. Végül is ebben a képmu­tató, öntelt, megjátszós felnőtt világban sok minden cserél gazdát az igaz szeretet nevé­ben - az igaz szeretettel merőben ellentétes meggondolásokért. Szóval a nagyinak is szól a Talpig zűrben, mert a nagyi mindig tudja, mikor kell felhúz­ni a békebíró talárját. És a nagyi tud szeretni is, figyelni is, türelme is van - egyszóval ő az, aki a legfogékonyabb arra, ami a mai magyar Junioroknak hiányzik. No és elsősorban a mai magyar Juniorok­nak szól ez a film. Azoknak a gyerekeknek, akiket kicsit magukra hagynak az elfoglalt szülők, s akiknek bizony gyakran jut az eszükbe, hogy valami éktelen húzással hív­ják föl a felnőttek figyelmét. De azoknak a gyerekeknek is könnyfa­­kasztóan jóízű szórakozást nyújt a Talpig zűrben, akiknek nem hiányzik a szülői sze­retet, akik még soha nem próbálták meg föl­gyújtani a lakást, hergelni a macskát és a konyhaszekrény alá tuszkolni a spenótot. És végül: ha netán akadna olyan kisfiú vagy kislány, aki korai színészkarrierről ál­modik, nézze meg a Talpig zűrben-t, mert olyan tehetséges gyerekszínészt, amilyen Michael Oliver, nemigen látott még a ma­gyar mozivásznon. N. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom