Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-01 / 229. szám
Az Alföldi Téglaipari Vállalat igazgatójának válasza az Ipari Gépgyártó és Szolgáltató Üzem Munkástanácsa részére Tisztelt Munkástanács és Munkatársaim! Azt, hogy országunkban gazdaságunk súlyos és mélyülő válságban van, úgy gondolom, Önökkel együtt sokan tudjuk és sajnos érezzük is. Mégsem lenne helyes, ha általánosítanánk, és megalapozatlan híreszteléseket terjesztenénk. Ezúton is kérem, fogadják el tőlem azt a jó szándékú, vezetői tisztelettel megtett ajánlást, hogy ma és a jövőben is csak átgondolt, megfelelő tájékozódásra alapozott kijelentéseket, érveket használjunk magunk között, amelyek közös gondjainkat segíthetik. A recesszió vállalatunkat sem kerülte el, a tégla iránti kereslet jelentősen visszáesett a lakossági fizetőképes kereslet beszűkülése és az állami beruházások, fejlesztések csökkenése miatt. A piaci mozgások nehezen prognosztizálhatóak, havonta ingadozik az igényszint, ezért vállalatunk gazdálkodásában a rugalmas, ill. folyamatos tervezést vezettük be. A vállalat kapacitása 280-300 m.kmte., melyből ebben az évben 200 m.kmt.-t kell igénybe venni, az országban kialakult építőanyag-ipari keresletcsökkenés miatt. A kapacitások folyamatos leépítése, a gyárak termelésszüneteltetése 1991. jún. 12. és a Kunszentmárton I. téglagyár leállításával kezdődött, és további 7 téglagyárban kellett 1-2 hónapos üzemszünetet tartani, mivel a felhalmozott készletet finanszírozni nem tudtuk tovább. A központi gépgyártási, valamint az építőüzem tevékenységére számítunk, bízunk abban, hogy folyamatosan - mint eddig is - el tudjuk látni munkával. Ez az üzemvezetés és a műszaki irányítás egyik fő feladatát képezi. Ennek érdekében folyamatosan tárgyalásban vagyunk bel- és külföldi téglaipari beruházások feltárásában, mely révén gépgyártás-szerelési, valamint építőipari kivitelezési munkák biztosítása a célunk. A vállalat a jövőben 4 téglagyár termelésével nem számol. A vállalatnál kialakult helyzetről a központi gépgyártó üzem dolgozóit már tájékoztattuk munkásgyűlésen. Az elmaradt személyes találkozások: egyszer maradt el. Gyáraink vezetőinek tartottunk tanácskozást, melynek elhúzódása miatt találkozásunk egy héttel később történt meg. Felém két kérdéssel fordultak, mindkettőre konkrét és nem általános választ adtam. A vállalat dolgozókollektívájával kialakított kapcsolatom: határozottan kijelentem, hogy jó. A szakszervezeti tagsággal, a helyi és országos vezetéssel kapcsolatom jó és kontruktív. Az Önök által dramatizált munkahelyük elvesztésének réme még ebben a helyzetben nem áll fenn. Az elbocsátás, kilátástalanság, az utcára kerülés veszélyével Önöket még senki nem fenyegethette, meg sem említettem. A robbanásig feszült hangulat terjesztése nem indokolt. Első kérdésükre a 12 vállalati bérlakás „nem fél áron” történő eladására válaszom a következő: Ad. 1-2-5. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 7. paragrafus (2) bekezdésében foglaltak alapján az állami szervek kezelésében lévő házingatlanok esetében a kezelő szerv vezetője az ingatlanok eladását illetően és a vételárának megállapításánál a végrehajtási utasításban meghatározott keretek között dönthet. A jogszabályi előírás jelen ingatlanok esetében a forgalmi érték 15-40 %-a (Vhr. 7. paragrafus 1/a pont), melytől a vételár kialakításánál a Vhr. (9) bek. a/ pontban biztosított lehetőséggel élve, 10 %-kal magasabban, tehát 50 %ban került kialakításra a vételár, és nem fél áron. ALFÖLDI TÉGLAIPARI VÁLLALAT MEZŐTÚR Az ide vonatkozó rendelet előírásai szerint a kijelölésre jogosult szerv vezetője a lakások elidegenítésével külső szervet bízhat meg (Vhr. 7. paragrafus 6./bek.), éppen az elfogultság kiküszöbölése érdekében intézkedtem így. Az elidegenítéssel megbízott szerv, az IKV megállapította az ingatlanok forgalmi értékét, melyről tudni kell, hogy az így megállapított forgalmi értékek az ingatlanok beköltözhető és a szabadpiacon elérhető vételárát tükrözik. Ismeretes, hogy ezek a lakások nem beköltözhetők, és nem szabadpiacon képezik adásvétel tárgyát, éppen ezért van az ilyen lakások elidegenítésére vonatkozó külön jogszabály, mely lehetővé teszi, hogy a forgalmi értéktől lefelé lehessen eltérni. Azon körülményt is figyelembe véve, hogy a helyileg szokásos és a környékben létrejött más szerződő felek közötti adásvételek a forgalmi érték 15 %-án jöttek létre, a forgalmi érték 50 %-ában megállapított vételár esetében a vállalatot hátrány nem érte, ill. az eladás az átlagnál magasabb áron történt. Mindezeken túl a vállalat az értékesített lakások folyamatos fenntartási és amortizációs költségeitől is mentesül: A befolyt vételárra vonatkozóan a hivatkozott jogszabály előírása 8. paragrafus (1), hogy az adásvétel 10 %-át kell a szerződéskötéskor befizetni, a hátralékos vételárat a vevő részletekben egyenlítheti ki. Ugyancsak e jogszabály írja elő, hogy az elidegenítéssel megbízott szervet a megbízás lebonyolításáért a forgalmi érték 1 %-a illeti meg. Annak ellenére, hogy a hivatkozott jogszabály 7. paragrafus (2) bek. a kezelő szerv vezetőjének jogkörébe utalja a vételár megállapítását, a fenti adásvétel előtt írásban megkerestem az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot, a helyi önkormányzatot, a megyei vagyonellenőrző bizottságot. Az értékesítés lehetőségét az IPM engedélyezte. Mindezek után hoztuk meg a döntést a vételár kérdésében az igazgatóhelyettesekkel és a szakszervezettel egyetértve. Az ügy bonyolításába természetesen bevontam a vállalat jogtanácsosát is. Részéről vitatható megjegyzés ugyan az értékesítést illetően történt, majd az értékesítéssel ő is egyetértett. Kijelentem tehát, hogy az értékesítésnél jogellenes cselekmény nem történt. Az eladott lakások könyvszerinti nettó értéke 2.398 eFt. Az értékesítés összege 9.290 eFt, a különbözet 6.892 eFt vállalati eredményt növelő tétel. A hivatkozott jogszabály előírása 8.paragrafus (1) szerint az adásvétel 10 %-át kell a szerződéskötéskor befizetni, ezt az összeget a lakók be is fizették 929 eFt-ot. Az így befolyt összeget a lakásépítési, ill. kölcsönjuttatási alapba helyezzük annak érdekében, hogy minél több dolgozónk juthasson kamatmentes vállalati építési kölcsönhöz. Ad. 3. A kérdésben megfogalmazottak téves információra alapulnak, mivel 1973-ban egyszer kapott tanácsi bérlakást vállalati bérlőkijelölés alapján, melyet az akkori előírások szerint a lakáshasználatba-vételi díjat fizetett. A lakásból való kiköltözéskor a városi tanácsi határozat alapján az akkor érvényes jogszabályok szerint a lelépési díjat megkapták. Ezután 1984-ben vállalati bérlakásból már korábban megosztással átalakított munkásszállásként nyilvántartott 28 négyzetméteres lakrészbe költözött. Ad. 4. A lakáscserét a lakók megegyezése, egyetértése alapján bonyolítottuk le a vállalatvezetéssel történt egyeztetés alapján. A kérdéses lakást eladás előtt a munkásszállásból - megosztott lakást - vissza kellett alakítani eredeti funkciójába, hogy eladható legyen, ennek költségei emelték a lakás értékét, és a vételárban realizálódik. Összefoglalva tehát, a vállalati bérlakások eladása a fennálló törvényes lehetőségen belül történt meg. Azt pedig, hogy a lakók érdekeit képviseltem, nem tudom elfogadni. Egyéb jellegű kérdéseiket illetően: 1. Az 1988-ban megalakult két kft.-ben nem vagyok érdekelt. A vállalat az akkori kezdeti átalakulás első lépésként tette a kft.-be történő szervezeti változtatást, amely mint ismert, szállítási önelszámoló egységként működött. A megalakult kft. szervezésében sem vettem részt. A két kft. hároméves tevékenysége változó az itt bemutatott számok alapján. Látható, hogy a Szál3. A vállalat jövőjéről lehetőségeiről Már korábbiakban kérdezésük nélkül is elmondtam, a téglaipari, ill. a vállalat szervezeti átalakítását, szervezeti fejlesztésének előkészítését tartalmazó tájékoztatásomat. A társasági törvény hatályba lépése után számos megoldási változatot dolgoztunk ki és került benyújtásra az ÉVM és IKM részére. Mivel az államigazgatási irányítású vállalatok szervezeti fejlesztésére az eddigi javaslatok alapvetően nem gyáregységi szintű elemzésekre, javaslatokra épültek, a korábbiakban nem kerültek elfogadásra. Meg kell mondanunk, hogy 1988-1991 között orszáAz elmúlt két évben nyereségünket még fokozni tudtuk. 1989- ben 69,4 millió Ft, míg 1990-ben 110,7 mill. Ft nyereséget tudtunk realizálni - az elmúlt évek gazdálkodási helyzete és eredménye kiegyensúlyozott, stabil volt. A téglaipar decentralizációjánál Figyelembe veendő szempontok A téglaipari decentralizációja 1990-ben a Hungária Winerber Kft. és a Téglaipari Szolgáltató Kft. megalakulásával az Épület Kerámiaipari Vállalat E. P. P.programba kerülésével, majd 1 téglagyár (Hódmezővásárhely) magánkézbe adásával megkezdődött. Folytatódott az Állami VagyonAlföldi Tégla Szállítási Kft. Alföldi Számítás- és Vezérléstechn. Kft. 1988. 1989. 1990. 1988. 1989. 1990. Összehasonlítható üzemi eredmény +813 +8827 +7343 +320 +3595 +2655 Általános ktg. (vállalat helyett) 429 4586 12456 52 637 794 Mérleg szerinti eredmény +384 +4241-5113 +268 +2958 +1861- A vállalat általános ktg.-ei annyival csökkennek, amennyit a kft.-k viselnek! A mérleg szerinti eredménye ennyivel javul a vállalatnak.- A mérleg szerinti eredményt nem lehet összehasonlítani a vállalati önelszámoló egységek üzemi eredményével! Csak ha az-ált. ktg.-gel növeljük. lítási Kft. 1990. évi mérleg szerinti eredménye -5113 eFt. A veszteséges tevékenység, ill. gazdálkodás megszüntetésére az ügyvezető igazgatójának ez év végéig türelmi időt adtunk. Bejelentettem az ügyvezető igazgatónak, amennyiben 1991. évet sem tudják eredményesen zárni, úgy a vállalat vezetősége intézkedik a Szállítási Kft. megszüntetéséről. Az üzemeltetésükben lévő gépjárműveket a vállalat viszszaveszi, majd annak jelentős részét a nagyobb piaci terítési lehetőséggel rendelkező gyáraknak átadja. 2. A bevezetőmben leírt gazdasági környezet megváltozása az egész építőanyagipart súlyosan érinti. A hitelek felvételét a kényszerű külső hatások miatt, nem pedig szabad elhatározásból, a működőképesség fenntartása érdekében vette fel a vállalat. A téglaipar sajátos helyzeténél fogva az év első négy-öt hónapjában veszteséges, még az elmúlt jól prosperáló években is az volt. A téli nagyjavítás ideje alatt termelés szünetel, csak a költségek halmozódnak, ilyenkor az alacsony kereslet miatt az árbevétel nem fedezi a kiadásokat. A téli és kora tavaszi időszakban a fajlagos termelési költségek magasak, árbevétel alacsony, ezt az időszakot a korábbi években is mindig hitelekkel tudtuk áthidalni. Majd a termelés és értékesítés teljes felfutásával a fajlagos költségek csökkennek, a kereslet megélénkül, az árbevétel magasabb a kiadásoknál, ilyenkor 2-3 eredményes hónap után a vállalat halmozottan május-július hóban válik eredményessé. Ez évben sajnos az egész építőanyagiparban a kereslet élénkülése csökkent, a nyári hónapok eredménye is jóval a megszokott alatt maradt, így az év elején képződött veszteségeket ledolgozni nem tudtuk, a hitelvisszafizetéseket újabb hitelek felvételével kényszerültünk megoldani. A felvett hitelek nagysága meghaladja a szokásos mértéket, melynek okai a fentieken túl: a vásárolt készletek pénzértékének és a vevőállomány jelentős növekedése is. A gazdasági szabályozók változása miatt további forráskiesés van az iparágban, a korábbi fejlesztési hitelek, törlesztési kedvezmények megváltozása miatt. A hitelek felvételére a finanszírozásért felelős szakterület vezetője (gazd. ig. h.) javaslatára a teljes vállalati vezetés tudtával került sor. A tégla iránti keresletcsökkenés miatt a vállalat ez év végén veszteséggel zár, hasonlóan az iparág többi vállalatához. A felelősség kérdése felmerülhet, de a kereslet eltűnése miatt nehezen lehet a vállalatvezetést hibáztatni, hiszen a vezetők egzisztenciája és jövedelme a nyereség eléréséhez is kapcsolódik. gunkban a kormányzat háromszor változott, az átalakulás lehetőségei változtak, eddig nem került sor jelentősebb változásokra, átalakulásra. Majd 1991-ben a korábbiaktól eltérő megközelítésben az IKM elképzelésének megfelelően a vállalatok és a tröszt együttműködésében gyárakra vonatkozó, ill. gyári szintű helyzetelemzést végeztünk. Az említett gyári szintű és mélységű vizsgálat kiterjedt a működőképességet meghatározó tényezőkre, melynek alapján eldönthetővé válik a gyár önállósítása, privatizálása, vagy csak gyárakkal együtt gyárcsoportokban történő decentralizálásra, átalakulásra. Az IKM és ÁVÜ vezető munkatársai a téglaipar decentralizálását szorgalmazva támogatták a vállalatok és a tröszt együttes átalakulási munkájának elvégzését. Erre vonatkozóan az igazgató tanács február 21-én tartott ülésén került sor. Ezt követően került sor a vállalati igazgatókkal március 18-27. között újabb átalakulási lehetőségeket és a privatizációs lehetőségeket és javaslatokat tartalmazó tárgyalássorozatokra. A hazai tégla- és cserépgyártás, jövőben működőképesség felosztásának szükségességét figyelembe véve alakítottuk ki a privatizáció és szervezeti decentralizálás gazdálkodási szempontjából szükséges ésszerű nagyságrendjeit. A tégla- és cserépipar, illetve a vállalat jelenlegi helyzete Az iparban - önálló költségvetési alanyként a tröszti vállalat 82 gyáregysége és 3 leányvállalata működik. Ezen belül vállalatunk szervezetéhez 13 gyáregység, 2 kft., az Ipari Gépgyártó Üzem, ill. építőipari részleg tartozik. A tégla- és cserépipari vállalatok, így vállalatunk is évek óta eredményesen dolgozik. ügynökségnek folyó év március elején 24 téglagyár értékesítésre (magánkézbe) történő kijelölésével, melynek újabb vagyonértékelése most van folyamatban. A vállalatunk gyárai közül 4 hagyományos: Tiszaföldvár, Törökszentmiklós, Hajdúböszörmény, Debrecen-Hortobágyi és a hajdúszoboszlói gyárak kerültek át az ÁVÜ értékesítési, privatizációs körébe. A téglaiparban a korszerű téglagyártó kapacitású gyárak jelentős többsége több száz milliós vagyonértékeket jelentenek. Az önállósodó (pl. kft.-be) egységeknél a fennálló jogszabályok alapján 30 % készpénzarányt kell biztosítani társasági szervezet létesítésénél. Ennek reális esélye jelenleg csak külföldi működő tőke esetén van. Javaslatunkban tehát megfogalmazódik az önállósítás másik lehetséges módja, a leányvállalatként történő átalakítást. Ezt átmeneti állapotnak, a vállalatok és a hazai befektetők forráshiánya miatt létrejövő változatnak tervezzük. Ezen idő alatt az önálló működés feltételrendszere kialakult. Figyelembe véve az 1991. január 1 -jén már meglévő, részben átalakult szervezetet, a javasolt decentralizáció után tovább tagolódik. Ennek eredményeképpen az ÁVÜ részére értékesítésre kijelölt gyárak után vállalatunk a következőképpen alakulhat át: a gyárak száma jelenleg 13 + 2 üzem és 2 kft. Az ÁVÜ részére értékesítésre kijelölve 5 gyár, a decentralizálható gyárak száma 8 + 2 üzem. A fenti üzemek, ill. gyárak önelszámoló egységként a gépgyártási, ill. építőipari tevékenységre szakosodtak. Magánszemélyek és a saját befektetéséből 1988. évben hozza létre a vállalat az Alföldi Szállítási Kft. és a Számítás- és Vezérléstechnikai Kft.-t. A vállalat javaslatát az IKM és ÁVÜ elfogadta. Azrt.-hez7 téglagyár, Ipari Gépgyártó Üzem és az építőipari üzem tartozik. A létrejövő rt. viszonylag nagy piaci erős szervezet lesz, itt az alföldi részen, ill. burkolótégla-termelésben és ellátásában országosan jelentős marad. A monopolhelyzet kialakulásának megakadályozása érdekében szükséges lesz a vegyes vállalathoz hasonló, korszerű, versenyképes egységek létrehozása, amelyben a kezdeti állami többségi arány a későbbiekben a hazai magántőke befektetése útján lecsökken. Tudni kell, hogy a vállalat fejlesztésére felvett hitelek döntő része állami kölcsön, 197,5 mill. Ft, a többi állami alapjuttatás 17,5 mill. Ft. Az rt. nyereségéből mintegy 15 millió Ft szabadforrás képződik, amelyet a képződő amortizációból kell kiegészíteni, mert évente 34.140 eFt a törlesztési kötelezettségünk 1994-ig. Az rt.-ben a 2-3 legerősebb gyár szükséges, hogy részt vegyen, mert ezek nélkül 11682 eFt/év törlesztési hiány lenne. Ez az rt. működésének eredményességét jelenti tartósan is. Az abonyi téglagyár leányvállalatként alkalmas privatizációra 27 millió kmte. éves termeléssel 147 millió Ft üzemi eredményes fedezettel. Az 1991-ben mutatkozó piackereslet csökkenés miatt a gyárvezetés kérésére a vállalat vezetése az átalakulástól elállt. A kisújszállási gyár vegyes vállalatként! átalakulásának lehetősége még nem biztos. A téglagyártás megszüntetésével a gyárcsamok épületeinek felhasználásával új, hazánkban még nem gyártott klinker burkolólapüzem létesítését tervezzük. Az olasz befektető cég, ill. a tulajdonossal szeptember 23-25. között tárgyalunk, bízva a tőkeigény-befektetés lehetőségében. Az átalakulás magával hozza a jelenlegi központi szervezet létszámának felülvizsgálatát és a személyi állományának csökkentési szükségességét. Erre vonatkozóan októberben történik intézkedés. Mindezek az információk egy, az Új Néplapban 1991. szeptember 4-én megjelent írásra - melynek aláírója az Alföldi Téglaipari Vállalati Ipari Gépgyártó és Szolgáltató Üzem munkástanácsa elnöksége volt - válaszolnak. Bizonyára elkerülhető lett volna a dolgozók és a közvélemény dezinformálása, ha a vállalatot érintő kérdésekben alaposabban tájékozódnak az elnökség tagjai. Az Ipari Gépgyártó Üzem átalakulási lehetőségéről a vállalat vezetősége az üzemigazgató úr által benyújtott önállósulási elképzelésüket kiértékelte. Mivel az anyagban leírt elképzelések kiegészítésre szorulnak, javaslom, hogy október 15-ig személyesen tárgyaljuk meg az ajánlható átalakulási formákat és azok feltételeit. A vállalat vezetősége arra törekszik, hogy üzemük átalakulási lehetőségét ez év végéig biztosítsa. Farkas Ferenc igazgató (X) Az Alföldi Téglaipari Vállalat a termelés szüneteltetése ellenére is meghosszabbítja az engedményes téglavásárlás lehetőségét! Ajánlatunk: a tiszaföldvári téglagyárunkból kunszentmártoni téglagyárunkból törökszentmiklósi téglagyárunkból Az árengedmény 10 -15 % Várjuk megrendelésüket, ill. az ajánlott termékeinket közvetlen értékesítés útján egyéni befizetési lehetőséggel ajánljuk. *65693/1* kisméretű tégla HB 38-as tégla B 30-as tégla kisméretű tégla
