Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
2 Hazai körkép 1991. OKTÓBER 30. „Politikai vitanap” az Országgyűlésben Munkanélküliség és az idegenforgalom (Folytatás az 1. oldalról) Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy az a látszat alákulhat ki: ismét politikai perek kezdődnek, márpedig ha a jog alárendelődik a politikának, akkor maga a jogállamiság kérdőjeleződik meg. Az SZDSZ és a Fidesz részéről a vitában elhangzott egy olyan felvetés, amely a konkrét események körülményeinek, az elmarasztalható személyek kilétének tisztázására egy parlamenti bizottság felállítását javasolta. A hosszúra nyúlt általános vitát ugyan lezárták, de a törvényjavaslat részletes vitára bocsátására nem született döntés a keddi ülésnapon. A zsúfolt napirend miatt kevesebb idő jutott az interpellációk és kérdések elmondására. A parlament életében szokatlan módon mindössze egy interpelláció hangzott el, és hat kérdést tettek fel a képviselők. A korábban már széles sajtónyilvánosságot kapott és nagy érdeklődéssel várt interpellációra, amely a Horthy Miklós rehabilitációjával és újratemetésével kapcsolatos kormanyzati szanpe^o^a^fijt^tta, ezúttal nem születeít>jVÚia$z./!A, miniszterelnök ugyanis - aki külföldi útja miatt nem vehetett részt a plenáris ülésen - jelezte, hogy személyesen kívánja kifejteni álláspontját Jánosi György szocialista párti képviselő interpellációjára. Az interpellációk és kérdések után a jövő évi költségvetés irányelveiről folytatódott a már korábban megkezdett vita. Az irányelvekkel kapcsolatos határozattervezetet - mintegy háromórás tárgyalást követően - nagy szavazattöbbséggel részletes vitára bocsátotta a Ház. A Ház döntött arról, hogy 1991. december 16-áig - azaz több mint egy hónappal - meghosszabítják a kárpótlási kérelmek benyújtásának határidejét. (Folytatás az 1. oldalról) A leírtakból az is következik, hogy új módon kell a kérdést megközelíteni. Ha növelni akarjuk a bevételeket, meg kell találni Magyarn ország image-át, s ebbe a csikósroihantika is beleférhet. Az Alföldön ilyen értelemben lehetne építeni a lovas-, folklór-, horgászturizmusra. De az Alföldön sem zárható ki a kongresszusi turizmus. Arra nem lehet persze számítani, hogy a gazdagok fogadó országa legyünk, de arányuk nőhet. Az Alföld mai állapotában nem alkalmas erre. Központi segítség is kell, bár a piaci megközelítést el kell fogadni. Minthogy többszörösen megtérülő ágazatról van szó, „csak” annyi szükséges, hogy az itt keletkezett bevételek egy részét forgassák vissza. Az idegenforgalom azért is fontos, mert ez ad esélyt az egyébként exportálhatatlan termékek, szolgáltatások értékesítésére. Ahhoz azonban, hogy az Alföldre jöjjön a nyugati vendég, fejlődni kell. Hogy ez milyen ütemben történik, rajtunk s a már említett lobbizáson is múlik. Ideje elkezdeni. F. I. Interpelláció Antall József miniszterelnökhöz Nagybányai Horthy Miklós politikai rehabilitációjának és állami újratemettetésének kormányzati szándékairól Az utóbbi időben - néhány cikk, interjú vagy kormány-képviselői megnyilatkozás jóvoltából - ismét felkavarta és foglalkoztatni kezdte a közvéleményt Horthy Miklós politikai rehabilitációjának és újratemetésének kérdése. Egyszer már úgy tűnt: az ügy megnyugtató módon lezárult. Az év elején egy több héten át tartó sajtóvita eredményeként úgy látszott, a kérdés végleg lekerült a napirendről. A vitában Für Lajos is megszólalt, s meglehetősen kritikusan nyilatkozva az egykori kormányzóról a következőket mondta: „Osztom azt a véleményt, miszerint közepes képességű ember volt. Minden hibáját jóvátehette volna 1944. március 18-19-én ... Ezt elmulasztotta. Kormányzó maradt, és eltűrte, hogy a németek megszállják az országot... Politikusként abban bízom, nem kavar vihart ez az esemény. Van elég bajunk.” Jórészt e vitának köszönhetően 1991. február 18-án egy külügyi szóvivői nyilatkozat hivatalos álláspontként az esetleges újratemetést „magánjellegű családi eseménynek” tekintette. A nyilatkozat sokak számára megnyugtató volt, hiszen a család jogát senki nem vitatta, hogy Horthy Miklóst magyar földben helyezzék végső nyugalomra. Ezek után október 21-én egy igazságügyminiszteri nyilatkozat nyomán váratlanul ismét felszínre került a kérdés. A nyilatkozatban Balsai István Horthy Miklós - vagy ahogy ő nevezte: a kormányzó úr - politikai rehabilitációjáról a következőket mondta: „azt magától értődőnek tartom, hogy rövidesén ez a téma felmerül. Ahogyan más dolgok a helyükre kerülnek, úgy nyilvánvaló számomra, hogy ez is rendeződik, és nem valószínű, hogy Horthynak a portugáliai Estorilban történt eltemetése most már megfelel a magyar közvéleménynek. Hogy a kormány vagy milyen szerv, társadalmi vagy alapítvány intézi ezt, az a dolog végeredménye szempontjából mindegy”. A nyilatkozatban az az értelmezési lehetőség is benne rejlik, hogy a kormányzat részéről - annak egy képviselője révén - ismét felvetődött Horthy Miklós állami újratemettetésének kérdése, s ezt az állítólagos közvéleményre hivatkozva kívánja újra mérlegre tenni a kormány. Mindezek alapján kérdéseim a következők: 1. ) Változott-e a kormány hivatalos álláspontja a február 18-i külügyi szóvivői nyilatkozat óta? 2. ) A kérdés megítélését illetően Für Lajos vagy Balsai István véleménye tükrözi jobban a kormány álláspontját? 3. ) Ha a kormánynak ma nincs hivatalos álláspontja, a miniszterelnök úrnak mi a véleménye Horthy politikai rehabilitációjáról és állami újratemettetéséről? Jánosi György MSZP (A válaszadás jogát Antall József miniszterelnök tartja fenn magának - hazaérkezése után.) f Tartamenti jegyzet Tegnap a parlamentben olyan indulatok csaptak össze, mintha nem az igazságtételi törvénytervezet fölött vitatkoztak volna a honatyák, hanem már magára az igazságtevésre került volna sor. A kormánykoalíció oldaláról lázasan indokolták a képviselők, miért szükséges egy olyan törvény, amely elmarasztalja az elmúlt rendszer kiszolgálóit, és azokat, akik visszaéltek a hatalmukkal. Az ellenzék kontrájában az kapott helyet, hogy jogállamiságunkat alapjaiban rengeti meg egy visszamenő hatállyal rendelkező paragrafus. De hát - így a tervezett mellett lévők - a régi rendszerben az állam joghatósága szünetelt, nem is lehetett volna elítélni azokat, akik gyilkoltak, vertek, elnyomtak. A másik oldalon az ellenérvek között a leggyakrabban a megbocsátás keresztényi erénye, az elévülés és annak veszélye szerepelt, hogy a törvény esetleg a politika eszközévé degradálja a jogot, mint ilyet. No de - folyt tovább a vita - megbocsátani nincs kinek, hiszen még senki nem állt elő bűnbánatot gyakorolva és megbocsátást kérve.- Megbocsátanánk mi - mondta többek között dr. Hasznos Miklós a Kereszténydemokrata Néppárt nevében -, ám a megbánásnak a nyomát se látjuk, sokkal inkább cinizmussal találjuk szemben magunkat. A vitában a felszólalások egyre keményebbek lettek. Dr. MizseiBéla például ezt mondta:- Felháborít a csontrágás, a jogi csűrés-csavarás, az öncélú filozofálgatás. Én négy hónapot töltöttem olyan bizonytalanságban, amikor minden percben láttam, hogy borotválnak és visznek kivégezni. Ezért hát ne a szálkát keressük a törvénytervezetben, hisz ma a verőlegények jobban élnek, mint a megveretettek. Csurka István még szélesebb frontot nyitott, ő úgy érvelt, hogy még nem sikerült legyőzni a kommunistákat. Márpedig a hatalmukat a rendszerváltás második évében meg kell tömi, és ezt szolgálja a törvény. Fodor Gábor fideszes képviselő az igazságtételre egy hattagú parlamenti bizottság létrehozását javasolta, szerinte - miként Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-es képviselő szerint is - nem lehet precedenst teremteni a jog manipulálására. Bethlen István az MDF padsoraiból kézből kontrázott: - De bizony lehet olyan történelmi pillanat, amikor az erkölcs „üti” a jogot. A formális jog szerint indokolható lett volna talán a deportálás 1943-ban, ám az erkölcsnek itt megálljt kellett parancsolni. Az ebédidő a vita miatt elcsúszott jó egy órát, ám a déli szieszta alatt a sajtótájékoztató témája sem volt más, mint az igazságtétel törvénytervezet. A Kereszténydemokrata Néppárt részletekbe menően ismertette álláspontját. Néhány kiemelés az állásfoglalásukból: illik lemondani olyan vezetőknek, akiknek a státusza közmegbecsülést igényel, tehát III/III-as ügynök, pufajkás, karhatalmista, jobb ha veszi a kalapját, ellenkező esetben a nyilvánosság retorziójával sújtják. Aztán természetesen szükség van a gazdasági vagyonátoiem tők, a törvénytelenül meggazdagodottak, a kommunistáktól nyert jó pozíciójukkal élők törvényes felelősségre vonására, ugyanígy a bíróságnak kell ítélkezni a gyilkosságok elkövetőivel szemben is. A tájékoztatón Herczegh János állt elő szemé-Interjú Nagy Sándorral, az MSZOSZ elnökével Mi van a csend mögött? Nagy Sándor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke nemrégiben látogatást tett Szolnokon, a MÁV Járműjavító Üzemben. A program végén aktuális szakszervezeti kérdésekben rövid beszélgetésre kértük az MSZOSZ elnökét.- Elnök úr! Úgy tűnik, most a szakszervezet körül csend van - ez feltételezhetően csak látszólagos. Mi van a csend mögött?- Szerencsére most a legutóbbi napokban nem a vádaskodások, vagdalkozások uralják a nyilvánosságot sem a szakszervezetek, sem a szakszervezetek és a kormány vagy parlament közötti viszonyban. Én ezt némi megnyugvással konstatálom, mert nem jön rosszul néhány olyan nyugodt nap, amikor nem azzal kell foglalkozni, hogy ki mit mondott kire, és mit kell rá válaszolni. A csend mögött - azt hiszem - nincs semmi különleges dolog. Talán annyi mégis, hogy folynak bizonyos konzultációk arról a nagy problémakörről, hogy egyfelől mi módon lehetne megoldani azt a konfliktushelyzetet, amit a nyári törvények teremtettek, másfelől pedig hogyan lehetne egy tisztességes partneri viszonyt kialakítani a kormány, a szákszervezetek, a munkavállalók és a munkáltatók között. Végső soron ennek az országnak elemi érdeke, hogy amit el lehet intézni tárgyalások útján és a szürkeállomány segítségével, azt ne kelljen elintézni az utcán.- A pártok éleződő belső és egymás közötti konfliktusa „kedvez’ ’ a szakszervezeteknek?- Nagyon nehéz erre válaszolni. Ha a formállogika szabályaiból indulok ki, akkor azt is mondhatom, hogy amennyiben a különböző pártok egymással versengenek és ebben fontosnak tartják megnyerni a szakszervezeteket, akkor ez adott esetben kedvezhet. Azonban veszélyes lenne csak erre leegyszerűsíteni a választ. Azt hiszem, hogy igazán a pártok és a szakszervezetek kapcsolata akkor konszolidálódhat, ha valamennyi szervezet - beleértve a szakszervezeteket is - túljutott a saját belső konfliktusain. Amíg ez a helyzet nem áll elő, addig minden szereplőre jellemző, hogy némiképp kiszámíthatatlan. Az ilyen partnerek között létrejövő viszony is kiszámíthatatlan, nagyon ingatag talajra épül. Következésképpen én inkább arra tenném a hangsúlyt, hogy a magyar munkavállalók érdekeltek abban, hogy a szakszervezetek és a mindenkori partnerek között egy tisztességes, konstruktív és korrekt párbeszéd alakuljon ki. Ennek nem szabad azon múlnia, hogy egyes kérdésekről kinek mi a politikai véleménye. Az a politikai struktúra dolga, hogy egyensúlyt teremtsen a társadalomban - amely ma nincs meg Magyarországon. Aszimmetrikus a politikai struktúra, rendkívül vékony és nem túl erőteljes a baloldala és a centruma.- Az SZDSZ egyik legutóbbi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a párt hajlandó együttműködni az MSZOSZ-szal. Mi erről a véleménye?- Amelyik párt felelősen mond véleményt a mi szakszervezetünkről és velünk partneri viszonytakar építeni, azzal mi is hasonló módon kívánHnk együttműködni. Egy síajtsz&jvezetnek a döntő megfontolása az, hogy egy párt korrekt módon tiszteletben tartja-e a szakszervezeti törekvéseket és ezen keresztül a munkavállalói érdekeket, vagy nem. Ez lehet az egyetlen mércéje. E tekintetben fontosnak tartom, ha a parlamenti pártok bármelyike is erre a felismerésre jut, és csak üdvözlöm az ilyen szándékokat. November végén az MSZOSZ rendkívüli kongreszszust tart. Mik a rendezvény kimenetelének lehetséges esélyei?- Ami a kimenetel esélyeit illeti, az nagyon leegyszerűsítve kettős lehet. Vagy eljutunk arra a pontra, hogy az ország legnagyobb szakszervezete belátható időre a megállapodásokra helyezi a hangsúlyt - mert ennek megteremtődnek a feltételei -, és minden energiát arra fordít, hogy egy megállapodásos rendszerben miként lehet a munkavállalói pozíciókat képviselni. Vagy ha ennek nem jönnek létre a feltételei - akár szakszervezeten belüli, akár kívüli okokból -, akkor nyilván a másik lehetséges kimenetel, hogy a konfrontációra összpontosít. 'r Többtényezős a dolog, és nem pusztán a szakszervezeteken múlik a döntés, hanem a potenciális partnerek viszonyulásán is. Berki Imre Hogyan tovább, nyolcadikosok? (Folytatás az 1. oldalról) Mint ismeretes, korábban az akkori megyei tanács illetékes osztálya koordinálta a beiskolázást. Most viszont a pedagógiai intézet segít majd abban, hogy a gyerekek megtalálhassák a számukra leginkább megfelelő iskolát, illetve tájékoztatják majd idejében a diákokat, hol van még hely a középiskolákban. Az igazgatók döntése értelmében a gimnáziumokban és szakközépiskolákban február 15-től \ lyes élményeivel, mint mondta, ütötték-verték-kínozták, de nem gondolt soha leszámolásra. Most sem a bosszú vezérli, mindössze igazságot akar. És bűnbánatot ő is, ami után jöhet a bűnbocsánat. A párt kérdése pedig így összegezhető: jogállamiság, jogállamiság, de milyen jogállamiság az, ahol büntetlenül lehet gyilkosságot elkövetni éppen a jog védelme alatt? A délután kérdésekkel, interpellációkkal folytatódott, itt többek között Petronyák László, szolnoki MDF-es képviselő fordult az igazságügyi miniszterhez: mit tesznek annak érdekében, hogy a jövőben ne fordulhasson elő a bírák bántalmazása? A kérdés természetesen a nagy port vert szolnoki eset kapcsán vetődött fel. Balsai István válaszából az derült ki, hogy a tárcát is foglalkoztatja a kérdés, de megnyugtató megoldásról még közel sem lehet beszélni. Egyébiránt a nagy vihart kavart igazságtételi törvénytervezetet elnapolták, elfogadására egy későbbi időpontban kerül sor. Pihenés - és talán a lehiggadás is - ráfér a honatyákra. Palágyi Béla március 10-ig tartják meg a felvételi első szakaszát, majd továbbküldik a fel nem vettek kérelmeit a második helyen megjelölt intézményekbe. Ez a szakasz március 11 -20-ig tart, majd március 21 .-április 2-ig a harmadikként megjelölt iskola dönt a felvételről. A szakmunkásképzők, szakiskolák felvételi döntéseit ugyancsak három szakaszra osztották, március 21.április 8-ig, április 9-18-ig, valamint április 20-25-ig. E szakaszolás lehetővé teszi, hogy a legjobb képességű gyerekek ne maradhassanak ki a középfokú oktatásból azért, mert a második, harmadik helyen megjelölt intézményben már „betelt a keretszám”, amire az ő továbbtanulási lapjuk megérkezett. Mindezzel együtt azonban az a legszerencsésebb, ha mindjárt az első helyen olyan iskolát jelöl meg a tovább tanulni szándékozó nyolcadikos, ahol komoly esélye is van a felvételre. - tg -Európai Cigányszövetségek Konferenciája (Folytatás az 1. oldalról) A konföderációt alkotó romaszervezetek felismerték azt a történelmi helyzetet, amelyben új tartalmi jegyeket felvonultató politizálásra és érdekképviseletre van szüksége az európai cigányságnak. Az Európai Cigányszövetségek konföderációja olyan politikai és érdekk-épviseleti szerződési forma lehet, amelyben a tagszervezetek és szövetségek megőrzik önállóságukat, belső önkormányzatukat egymástól függetlenül alakítják ki. Ezáltal a szervezetek autonómok és szuverének maradhatnak. Az egynapos konferencián szervezőbizottság alakult, amelynek feladata, hogy felmérje: Európában hány cigányszervezet működik. A Romaparlament ebben is feladatot vállalt. Az Európai Cigány Konföderáció alakuló ülését várhatóan Magyarországon tartják a közeljövőben - mondta végezetül Farkas Flórián. Magánszemélyek és közületek! Itt az _^Ifrod polcos állvány! Esztétikus megjelenés, kedvező ár, kötőelem nélküli könnyű szerelhetőség! Ezenkívül csomagológépek és segédeszközei. MEGVÁSÁROLHATÓ: Debrecen, Széchenyi u. 23. Telefon: (52) 17-963 Igazságkeresés lázában égve
