Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1991-10-25 / 250. szám
1991. OKTOBER 25. Hazai tükör 3 Ahány fórum, annyi válasz Változatok egy szerződésre Dr. Fazekas Sándor, Karcag polgármestere kezdeményezésére az önkormányzat megszervezett egy közvetlen találkozót a helyi önerős telefonigénylők és a MATÁV Debreceni Igazgatósága között. Az előzmény röviden: 1990 végén köttetett egy szerződés a debreceni igazgatóság és Karcag önkormányzata között. Ezek szerint egységesen 28 ezer forintért mindenki telefonhoz juthat 1991. december 31-ig a városban. Az önkormányzat vállalta az információáramoltatásban a közvetítő szerepét, de mert a vállalat nem informálta, nem volt mit átadni. A tájékoztatás nélkül maradt 1457 ember pedig találgatott: megvesztegetésről, arról, hogy ki miért kapott szólótelefont, a másik miért csak ikervonalat. Mivel nyár derekára az önerős igénylőknek csak körülbelül negyede rendelkezett távbeszélő-állomással, többen panasszal éltek a városházán: mi lesz hát, hogy lesz ebből még egyszer ennyi idő alatt csaknem 1500 telefon? Az altkor Karcagra látogató Pelley úr elég egyértelmű választ adott: sehogy. Jó, ha májusra, júniusra meglesznek a munkákkal. Az önkormányzat és a lakosság természetesen nem nyugodott bele ebbe. Újabb tárgyalások, most már a fővárosi központban. A válasz meghyugtató volt, szinte túl szép: mindéhnel elkészülnek időre, talán egy-két hét csúszás lehetséges. Igazándiból már ez is szerződésszegés, de senki se bánta volna talán már azt a nyolc-tíz napot. Az önkormányzat kitartóbb volt, ragaszkodott az eredeti dátumhoz. Telt-múlt az indián nyár, a karcagi kunok is egyre harciasabbak lettek: mi van hát, hol az az árok vagy légvezeték, mikor jönnek, talán télen akarják ásni a földet, amikor már csontkeményre fagy? „December 31.” Az október 16-i közmeghallgatáson úgy tűnt, hogy igen. Sokáig ez sem volt egyértelmű, mert a kérdésekre rendre kitérő választ kaptak az érintettek. Nagy Lajos távközlési üzemmérnök a debreceni igazgatóságtól először azt a választ adta: ők nem mondták, hogy december 31 -ig nem lesz meg a munka. No, ha nem mondták, mit mondanak?- Határozottan és egyértelműen kijelentem, hogy a kivitelezővel úgy kötöttünk szerződést, hogy december 31-ig elvégzi a kivitelezést. Én az időjárást nem tudom befolyásolni.- Időjárás eddig is volt. A ránk vonatkozó dátumot mondja!- December 31. Elhangzottak tehát a bűvös és meghökkentő szavak. Ez az ígéret ugyanis a tények ismeretében megvalósíthatatlannak látszik. Mert miről is van szó? Az 1457 új távbeszélő-állomás a helyi központ kétezres bővítését kívánja meg. A BHG el is vállalta a gyártást, november 30-i határidővel (!). Ezután jön a leszállítás és a szerelés. De ez nem minden. Ugyanazon okból a helyközi központot is bővíteni kell. Ezt is a BHG vállalta, azzal a kitétellel, hogy december 31-ig csak azt a részt szereli be, ami biztosítja a bekötöttek üzemelését. S hol van még a telefonbekötés? A Jász-Nagykun-Szolnok megyei üzemvezető szavaiból úgy tűnt ki: ezt is meg lehet oldani. Tehát amíg a Fázis Rt. a hálózatot építi, a távközlésiek megkeresik az önerős telefonigénylőt, fölszerelik a telefont, kipróbálják egy vizsgálószámon. Az igénylő aláír egy elismervényt, hogy átvette az immár süket telefont, s várhatja izgatottan december 31 -ét, vajon megszólal-e a készülék? Meg kell hogy szólaljon, mert úgy szól az ígéret: egy nap alatt megszólal az összes! De... /. 'd g* • - ri hűi ; i Még mindig van egy kis probléma. A meghallgatáson kiderült ugyanis: a vállalat három ütemben tervezte a munkálatokat. Miután bekötötték azt a 348 darab készüléket, amihez nem volt szükség tervezésre, szeptember 10-re elkészült az első és második ütem terve. (Ez Karcag központi és északi részét érinti.) Beindult a hatósági engedélyezési eljárás, és október 14-én (!) kiadták az építési engedélyt. Értesítés a kivitelezőhöz, felvonulás, legalább még egy hét. A harmadik ütemhez e hónap végére szállítják a tervet (ez a vasúttal párhuzamos két-három utca és az azokból ágazó mellékutak), és csak ezután jöhet az engedélyeztetés, hogy már a kivitelezésről ne is beszéljünk. Akárhogy nézzük: 732 telefont december 10-e és 31-e között kellene bekötni, akkor, amikor már mindenki a karácsonyra, szilveszterre készül, esetleg szabadságot vesz ki - beleértve a távközlési vállalat dolgozóit is. Jogos volt tehát az egyik érintett felszólalása: - Amit itt hallottam, nagyon megnyugató ... lenne, ha most nem október, hanem május 16-a volna! A polgármester a határidővel kapcsolatban leszögezte: napra, percre ragaszkodnak a szerződésben foglaltakhoz, és ha a vállalat nem teljesíti, kötbérezni fognak. Nagy Lajos lakonikus válasza: - Állunk elébe.- Ha eleve számolnak azzal, hogy erre sor kerülhet, miért ígérgetnek? - mondta félhangosan valaki. Tényleg, miért? „Az ikertelefon sokkal többe kerül.. A másik nagy téma, az ikertelefon dolga sem volt egyszerűbb. A megállapodás ugyanis nem említi. Ott csak annyi áll: mindenki kap egy telefont. A vállalat képviselői egy jegyzőkönyvre hivatkoztak a megállapodás előttről. Abban az áll, hogy ahol műszakilag szükséges, ikertelefont is felszerelnek. Dr. Fazekas Sándor polgármester így érvelt:- Mindenkinek a legutolsó nyilatkozata érvényes. A megállapodásban nincs szó ikerállomásról. Az önkormányzat abban a tudatban írta alá a dokumentumot, hogy fővonalakról, szólóvonalakról van szó. A jegyzőkönyv aláírói egyébként sem testületi tagok, hanem hivatali dolgozók. Ha a vállalat tévesen ítélte meg az önkormányzat álláspontját, a saját kárára tévedett. Amikor arról esett szó: ha már valaki ikert kapott vagy fog kapni, térítsenek vissza valamennyit a pénzéből, rövid időn belül fölvilágosították a hallgatóságot: ez teljesen fölösleges és értelmetlen lenne. Ugyannis a 28 ezret legtöbben az OTP-től vették fel kölcsönként. Ha most visszakapnának a pénzükből, vihetnék egyenesen oda .. . Az is hamar kiderült, önsajnálkozás helyett inkább a vállalatot sajnálják a jelenlévők! Júniustól 50 százalékos áremelkedés terheli őket, amit nem ruháztak át az igénylőkra. Továbbá: „Az ikertelefon sokkal többe kerül a szólónál. Több szerelvénnyel kell fölszerelni, és egy szál dróttal is több kell.” A sajnálkozás azonban elmaradt, helyette általános lett a derültség. Végül a polgármester e szavakkal zárta a közmeghallgatást:- Ha a távközlési vállalatnak ilyen nagy anyagi terhet jelent az ikertelefon, bizonyára a szólót fogja előnyben részesíteni ezután. Az i-re tehát még mindig nem lehet föltenni a pontot. Hátravan még egy decemberi közmeghallgatás, aztán a pereskedés vagy az általános közmegelégedés. A karcagiak az utóbbiban bíznak, hiszen nem kötbér kell nekik, hanem telefon. Szóló. December 31-ig! Dorkovics Ágnes Mintha mindig lengene a zászló... Nemzeti ünnepünkön a város és a nemzet zászlója mellett Európa lobogóját is ott lengette a szél a szolnoki Kossuth téren. Jelkép volt ez, a szabadságnak, egyszersmind a valahová tartozásnak a jelképe. Olyan hovatartozásnak, amelyet végre könnyű, tiszta lélegzettel, szabad akarattal vállalni lehet. De intő jelkép is volt egyben ez a lobogó; emlékeztetett hétköznapjainkra, melyek nem mindig méltóak Európához, ehhez a büszkén vállalt hovatartozáshoz. Olyan jólesett a lobogóra nézni, és elfelejteni egy pillanatra a valóságot. Elfelejteni koszos utcáinkat, a közterületen szétdobált szemetet, a kéregetőket a sarkokon. Elfelejteni, hogy milyen gorombán, durván beszélnek egymással olykor az emberek, hogy milyen csúfosan egymásnak esnek okkal-ok nélkül. Elfelejteni a szabadság végtelenbe nyúló burája alatt szabadon szerveződő maffiákat, tehetséges és tisztességes emberek kinyírását, félreállítását. Elfeledkezni az egyre züllő közállapotokról; arról a vergődésről, amelyet a becsületes embereknek kell végigszenvedniük, hogy valahogy fennmaradhassanak a kor-V__________________________________ rupció, az összefonódás végtelen tengerén kis lélekvesztőjükben hánykolódva. És talán remélni lehetett, hogy nemcsak a kiszolgáltatottak látják ezt a lobogót, nemcsak azok, akiknek a kezében nincs hatalom; hanem azok is, akiknek ki vagyunk szolgáltatva. Azok is, akik bemocskolják utcáinkat, akik káromkodással felelnek a köszönésünkre. Azok is, akiktől az életünk, a munkánk, a nyugalmunk, gyermekeink holnapja függ. Remélni lehetett, hogy ez a lobogó talán eszükbe juttatja az eredeti célt - Európát! - mindazoknak, akiket másfelé visz már a szabadosságként elkönyvelt szabadság, akiket megrészegít a hirtelen megkaparintott hatalom, pozíció. Jó lenne, ha mindennap ott lengetné a szél Európa lobogóját a Kossuth téren. Hogy figyelmeztessen, hogy fékezze az indulatot, a rombolást, a bosszút, a kicsinyességet, az irigységet és a gyűlölködést. Vagy ha nem is loboghat ott mindennap ez a zászló... Jó volna, ha lelki szemeinkkel mindig ott lámánk. Paulina Éva ____________________________________/ Hatályba lépett a végkielégítés Mostantól törvény garantálja a végkielégítést abban az esetben, ha a dolgozó munkaviszonya a munkáltató felmondása vagy jogutód néküli megszűnése következtében szűnik meg. A végkielégítésre jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál legalább három évet meghaladó időtartamú legyen. Ez esetben egyhavi, legalább öt év esetén két-, legalább tíz év esetén három-, legalább tizenöt év esetén négy-, legalább húsz év esetén pedig öthavi átlagkereset illeti meg az elbocsátott dolgozót. (Mindez nem érinti a fegyelmi okokból elbocsátottakat.) A végkielégítés mértéke háromhavi átlagkereset összegével emelkedik, ha a dolgozó munkaviszonya az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzését megelőző öt évben szűnik meg. A végkielégítés alapjául figyelembe veendő egyhavi átlagkereset a minimálbér ötszörösét (jelenleg 35 ezer forintot) nem haladhatja meg._______________ T örténészkonferencia a Kárpát-medence népeiről Magyarok és nem magyarok a Kárpát-medencében a XX. században címmel kétnapos történészkonferencia kezdődött csütörtökön Szigetvárott. A TIT, a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Baranya Megyei Levéltár, a Pedagógiai Intézet és a Magyar Történelmi Társulat hagyományos' őSizi1 történésztanácskozásán egyebek között a párizsi békekonferencia nemzetiségi tárgyalásairól, a Népszövetség kisebbségi rendszerének nemzetközi jogi vonatkozásairól, a vajdasági kisebbség 1918 utáni helyzetéről, az urbanizáció rájuk gyakorolt hatásairól tartottak előadásokat a régió jeles történészei. Látlelet A tekintélyelvűség terrorja Vannak, akik csak oly módon képesek időről időre bizonyítani „értékességüket”, hogy maguk körül eltipornak vagy legalábbis megaláznak mindenkit. Mert így tudják megőrizni tekintélyüket a gyengék ellenében mindaddig, míg ez az állapot visszájára nem fordul. S nem csupán a hatalom szférájában találkozunk ezzel a jelenséggel, hanem a mindennapi életben is. Az önáltatás és öncsalás spontán látszatai mögött szinte észrevétlenül hatnak a tekintélyelvűség motívumai. S tekintélyt sokféleképp lehet szerezni. Ritkább esetben valódi teljesítménnyel és kiváló emberi tulajdonságokkal. Ám sokkal gyakoribb ennél az a módszer, melyek mások félrevezetésén és - sokszor alig leplezett - érzelmi-morális kifosztásán alapul. Feltétlen engedelmességet és alázatot követelve meg azoktól, akiket amúgy is a félelem irányít. Csakhogy a tekintélyre áhítozó egyénnek előbb-utóbb rá kell döbbennie arra, hogy önmagát éppen abban a folyamatban veszítette el, melyben társait, környezetét valamilyen hazug felszínességgel kapcsolta magához. így önáltató illúziói ennek a világot elveszítő s benne önmagát is felszámoló magatartásnak az éltető elemei. Ugyanúgy áldozattá válik, mint az, aki kezdettől fogva elszenvedője volt az eltorzult viszonynak. Kétségkívül a mindennapi életben számos cselekvésünknek az a látszata, hogy bármiféle játszmát előre adott lépésekkel lehet csak lejátszani. Különösen a naponként ismétlődő, rutinná vált folyamatok esetében fog el ilyen érzés: mindig ugyanaz és mindig ugyanúgy ismétlődik. Holott még a legszűkebb választási lehetőségkörön belül is rajtunk áll, hogy bizonyos pontokon mit teszünk, lázadunk vagy továbbszolgálunk, kilépünk a tekintélyelvűséget is tápláló rutinból, vagy tesszük, amit illik. Sőt, maga a rutin is csupán formálisan hasonló tettek sorozata, melyet ha közelebbről megnézzük, kiderül, apró, már számunkra is sokszor észrevehetetlen döntésekből áll. És ha többen nem is veszik észre, hogy életüknek van más alternatívája, a felismerést gyakorta a közvetlen hasznosság élménye fojtja el. Vagy az a passzivitásra kárhoztató tudat, hogy úgy sem érdemes másként élni. Mert az anyagi, a morális és a szociális feltételek határai tudatosított falakként veszik körül a hétköznapokat. Ha igaz, a társadalmi Szabályok, az etikai normák, a hivatali rend ezeken az eleve tudott és betartott kereteken nyugszanak. Ám - ami ezen túl van - a hétköznapi élethez hozzátartozó, és mégis azon túlmutató mélyebb rétegekben nem lehet sztereotípiák alapján cselekedni. Még kevésbé pusztán tekintélyt követő módon. Jelenjék meg akár szülői, vallási vagy politikai tekintélyként. Ezzel ugyanis az egyéni cselekvőképesség határai szűkülnek le, melyek újra csak az alattvalói magatartás továbbélésének kedveznek. Kerékgyártó T. István ros Hiba fén... 01 eS4 TOSHIBA Kóló sem képes, más elvárásnak ®c8^e'e** f(\r, **s0L0 OK már 48.900 K , tó\t r°s// /ba - az fl A TOSHIBA termékek hivatalos magyarországi forgalmazója országos szervízháózattal R9TOSHIBA ZjCtechnotrade IRODAGÉP Kft. 1147 BUDAPEST. ÖV UTCA 18S ÍRT 11 £
