Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

i 1991. OKTÓBER 18. Hazai körkép 3 Alapítványok létesítésével is Mentés, betegszállítás - korszerűbben Az Országos Mentőszolgálat a földön és a levegőben is igyek­szik fejleszteni, korszerűsíteni járműparkját és eszközeit, hogy egyre magasabb színvonalon biztosíthassa a mentőellátást. Ennek érdekében fokozatosan le­cseréli régi elavult mentőautóit Toyota típusúakra, s a meglévő gyógykezelésre az Országos Kardiológiai Intézetbe szállít­son. A fővárosi ferihegyi légibázi­son kívül az ország több pontjára szeretnének helikoptert telepíte­ni. A létrehozandó központokat úgy alakítják ki, hogy közelük­ben ne maradjon ellátatlan terü­az OMSZ légimentő-szervezete alapítványt hozott létre. Elsősor­ban gazdasági szervezetek, vál­lalatok, önkormányzatok segít­ségét várják. Az érdeklődők a Fe­rihegyi repülőtér légimentő-állo­­másán kaphatnak részletes felvi­lágosítást. Az utolsó állomás Juzában, a szép japán városban negyedik és egyben utolsó állo­máshelyén nyílt meg kedden a Szolnoki Jászkun Fotóklub távol­keleti körúton lévő fotótárlata. A felkelő nap országában első alka­lommal szereplő magyar fotóklub ötvenöt képéből álló kollekciójá­nak a városi polgármesteri hivatal, valamint a Juzai Ifjúsági Szövetség adott otthont és vállalt felette véd­nökséget. A hazánk egy kis darabját bemu­tató művészi fotókból álló tárlatot eddig Tokióban, Churuokában, Jo­­kohamában több ezren tekintették meg. A kiállítássorozat alkalmából a japán házigazdák szolnoki kultu­rális delegációt is vendégül láttak. A küldöttség erősítette a föld­rajzilag távol lévő, de szellemi­ségében közel álló két nép kapcso­latát, elsősorban a Magyar Köztár­saság Tokiói Nagykövetsége, a Ja­pán-Magyar Baráti Társaság és a Japánban élő magyar művészek klubjának jóvoltából. A juzai tárlat november 1 -jén zárul. let. Az első a tervek szerint a jövő évben létesül Balatonfüreden. Sajnos a jelenlegi (állami költ­ségvetési és társada­lombiztosítási) finanszírozás mellett ezek az elképzelések csak nehezen és lassan valósíthatók meg, hiszen egy ilyen helikopter a felszereléssel együtt ma közel 120 millió forintba kerül. Ezért A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Mentőszervezet is várja a segítséget. Alapítványa - melyet a megyében élők mentőellátásá­nak javítására hozott létre - már július elejétől üzemel. Köszönet­tel vették az eddigi és várják a további befizetéseket az OTP szolnoki kirendeltségén vezetett 820-051938-as számlára. Fotó: Korényi Szüret a Tiszazugban A csépai Tiszamenti Termelőszövetkezet félidőnél tart a szürettel. Kevesebb mennyiségű szőlő termett az idén, de jobb cukorfokkal. Eddig mintegy 5 ezer mázsát dolgoztak fel. (Fotó: T. Z.) RENDKÍVÜLI <C> ÁRENGEDMÉNYÉ ® ® ® ® ® W FELVILÁGOSÍTÁS A \ // hebet - falazóelem MEGRENDELÉS BEFIZETÉS : áraiból GYÁRTÓMŰ 3201.Gyöngyös KGVÁCSIMÉ VÉEH t U NHI A épülettől függően 40-60000r Pf:155 Teh [371-11790 5CCC SZCLMCk, < megtakarítás Fax:[37]-11-342 Tx= 28-5354 VCECSMEZC E 59 wi 2 <3 ...... . - .......... Til 5E/35-251 Látlelet Napok és hangulatok Drágább a nyelvvizsga Tegnaptól emelkedik az állami nyelvvizsga díja. Az új díjak a tudásmérés költségeinek jelentős nö­vekedését, valamint a nyelvvizsgarendszer dif­ferenciálódásának hatása­it is tükrözik. Az új vizsgadíjakat a művelődési és közoktatá­si miniszter 16/1991. (X. 8.) MKM rendelete szabá­lyozza, amely szerint: az A és a B típusú alapfokú nyelvvizsgáért 1100 fo­rintot, a C típusúért 2200 forintot kell fizetnie a je­lentkezőnek. Az A és B típusú középfokú nyelv­vizsga díja az új miniszte­ri rendelet szerint 1850 fo­rint, aki pedig C típusú középfokúval próbálko­zik, annak 3700 forintot kell fizetnie. Az A és a B típusú felsőfokú nyelv­vizsga egyaránt 2150 fo­rint, a C 4300 forint. A rendelet a honosítási eljárás díját 500 forintban állapítja meg. Kimondja továbbá, hogy amennyi­ben az Állami Nyelvvizs­ga Bizottság a honosítást részleges vizsga letételé­hez köti, a részleges vizs­ga 400 forintba kerül. A jogszabály hatályba­lépésekor már megkez­dett vizsgákra a korábban megállapított díjtételeket kell alkalmazni. Holland vendégei is voltak a Jászkisér 600 éves évfordulójára rendezett ünnepségsorozatnak. Szívükbe zárták a községet, rögtön meg is született a „visszahívás” gondolata. Wiebe Prakken és fe­lesége látogatásra invitálta a Mű­velődés Háza két munkatársát, Varga József igazgatót és Balogh György népművelőt, hogy bete­A vigasztalan körülmények között élő egyént a legapróbb él­mények is örömmel és felszaba­­dultsággal tölthetik be. Ha éppen nem érzékeli nyomorúságos ki­szolgáltatottságát, s ha adódnak számára olyan pillanatok, mikor nem kell arra gondolnia, mi lesz vele holnap. Ki tudja-e fizetni az esedékes lakbért, marad-e a hó végére annyi pénze, hogy enni­valót vásároljon magának? Lát­szólag az elmúlt évtizedek kö­vetkezményeként jelenik meg ez az érzés, vagy még inkább a kö­zel fél évszázados államszocia­lizmus hatásaként, melytől egy pillanatig sem szabadulhatunk. Mert minduntalan erre emlékez­tetnek (az unos-untalan megjele­nő programbeszédektől a tárgyi­lagos elemzésekig), s így min­denki bűnösnek érezheti magát. Még az is, aki kezdettől fogva áldozat volt. Munkásként vagy értelmiségiként. Hiszen az enge­delmes alattvalói szerepből - lát­ványosan vagy kevésbé látvá­nyosan - kevesen léphettek ki. Az állampolgárok többsége az „engedetlenség” olyan formáit választotta, melyek - paradox módon - az önkizsákmányolás révén jelentettek valamiféle füg­getlenséget. Gondoljunk csak ar­ra, azok az emberek, akik két állásban és hétvégeken is dol­goztak, hogy előteremtsék a szinten tartáshoz elegendőt, mi­kor tudtak pihenni? Lerogyva az asztal mellé, az ital és az étel csaknem ataviszti­­kus öröme kellett ahhoz, hogy oldódjék az állandó rohanás fe­szültsége. Más módon ezt nem érhették el. S míg - akár néhány esztendővel ezelőtt is - az irigy­ség volt az emberi kapcsolatok kintést kapjanak a kultúra hollan­diai terjesztésébe. A napokban érkeztek vissza nyugat-európai utazásukról a kisé­ri szakemberek. Elmesélték, hogy a Hollandia északi részén fekvő Exloo községben töltöttek vendég­látóiknál néhány napot, ^kilomé­terre a 80 ezres1 Emmen nevű vá­rostól. Itt találták meg azt a kultúr­egyik meghatározó sajátossága, addig napjainkban mintha a gyű­lölet torlódna össze s öltene tes­tet. Nemcsak azok ellen, akik a félmúlt kor haszonélvezői vol­tak, hanem azok ellen is, akik újabban kerültek privilégizált helyzetbe. Annyi megvetés hal­mozódott fel társadalmunkban, hogy szinte kivételesnek tekint­hetők az emberi együttműködés és szolidaritás legegyszerűbb formái is. És ez nem csupán a növekvő állampolgári pesszi­mizmus következménye. Ren­getegen érzik manapság, hogy ellentétek feszülnek köztük. Van, aki Mercedessel jár, s van­nak olyanok, akiknek még ke­rékpárjuk sincs. Egyre többen engedik meg maguknak, hogy rendszeresen exkluzív étterem­ben ebédeljenek, mások még azt is meggondolják, vegyenek-e maguknak egy kilogramm al­mát. Ám ezek a különbségek a mé­lyülő társadalmi ellentéteknek pusztán felszíni kísérőjelensé­gei. Vitathatatlan ugyanis, hogy az emberek egymásrautaltsága épp egymás eltaszításában nyil­vánul meg a legékesebben. Az a szociológiailag nehezen megha­tározható ellenséges érzület, amellyel lépten-nyomon talál­kozunk, így válik az összeron­csolt társadalom lényegi jellem­zőjévé. Mert az emberek hangu­lata ugyan változhat, s időlege­sen közérzetük is javulhat, de ha a mindennapokban az örökös le­mondás kényszerű valósága ér­vényesül, az egymásrautaltság összetartó ereje aligha erősöd­het. Sokkal inkább a szembenál­lásé. Kerékgyártó T. István kapcsolat centrumot, amelyik a környék la­kóinak művelődését szolgálja. Az intézmény igazgatója tájékoztatta a két vendéget arról, hogy prog­ramjaik leginkább az egész család igényeit elégítik ki. Például amíg a szülők komolyzenei előadásokra ülnek be, addig a gyerekek pop­koncerten, a kisebbek bábszínházi műsoron vehetnek részt. A hatal­mas épületben minden célra más­más terem alkalmas. Havonta két­­három előadást is rendeznek külön ezért létrehozott színházteremben - amelynek színpada akkora, mint a kiséri művelődési ház -, de van­nak zenetermek és játszószobák is. A tanfolyamok hasonló módon szerveződnek, mint hazánkban. A létesítményt korunk csúcs­­technikájával szerelték fel. A ve­zérlőtermekben a technikai pulto­kon csak néhány gombot kell meg­nyomni, és a számítógépek máris végzik a bevilágítást, működésbe hozzák a légkondicionálást. A kultúrában tevékenykedők időben a fele annyit sem dolgoz­nak, mint nálunk, de amit csinál­nak, azt precízen, szervezetten és hatékonyan végzik. A holland em­ber pontosan betartja a munkaidőt. Amikor lejárt, csak a pihenéssel, szórakozással törődik. Az ottaniak nagy hangsúlyt fektetnek az egész­séges életmódra, a természet vé­delmére és a történelem tárgyi em­lékeinek gondozására. Számos hasznos tapasztalattal gazdagabban tértek haza a műve­lődés kiséri irányítói. De ahogy mondták, csak az életszínvonal je­lentős emelkedése után lehetséges a művelődés ott látott formáinak meghonosítása.-b-Gondosan megőrzik a régi korok emlékeit. Ez a szélmalom olyan, mintha nemrég építették volna, pedig meglehetősen régi, és jelenleg múzeumként hasznosítják. Fotó: Varga Kisériek Hollandiában Bontakozó kulturális v légi járművei (3 db MI-2-es heli­kopter és két merev szárnyú re­pülőgép) mellett új, modern, francia gyártmányú Ecluaire AS 350-es helikoptereket állít üzem­be. Egy ilyen helikopterük már üzemel - felszerelése egy mini intenzív osztályénak felel meg -, tegnap délelőtt épp a szolnoki mentőállomáson járt (felvételün­kön), hogy egy súlyos beteget

Next

/
Oldalképek
Tartalom