Új Néplap, 1991. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

1991. OKTÓBER 17. 5 A Az Uj Néplap Jászapátin Még egyszer az utcanevekről Dr. Győri Gyula: Egyetlen politikai vonatkozású név sincs az új nevek között Mint azt már hírül adtuk, csata­térré lettek Jászapátin a város kom­munista elődökről elnevezett terei, utcái. Mi legyen a Marx tér új neve, hogy hívják ezután a Lenin utcát, s a többi? Nos, a nagy csatát eldöntötte a belügyminiszter körlevele, melyet az ország polgármestereihez inté­zett, s amely a Népszabadság októ­ber 10-i számában is megjelent. A körlevél így szólt: „...Úgy vélem, hogy e jelképek (a kommunistáké) eltávolítása, az utcák és terek régi, történelmi neveinek visszaállítása olyan feladat, aminek végrehajtá­sában a helyi önkormányzatokat minden erkölcsi támogatás megil­leti. ... Kérem, hogy mindezt az európai kultúra hagyományainak megfelelően, a közvélemény be­vonásával ... hajtsák végre...” Ennek birtokában a hely i önkor­mányzat pontot tett a vitára. Az utcanevek megváltoznak és kész. Mégpedig - nagyon bölcsen! - po­litikamentesen. Az új nevek között egyetlen politikai vonatkozású név sincs. Valamennyi újrakeresztelt utca művészek, tudósok, esetleg virágok nevét viseli. (Pl. a Rudas László utcából Liliom út lett, s ezt az idő sem tiporhatja el.) Mindezt már dr. Győri Gyula nyugalma­zott gimnáziumi tanártól tudjuk, aki „élharcosa” volt az utcanevek körüli csatának, s akinek a Marx tér köszönheti, hogy ezentúl Litt­­key Máté, néhai jászapáti plébános nevét viseli, aki 1760-83 között élt a városban, s fáradhatatlan munkával ő alapította 1767-ben a Jászság első gimnáziumát itt, Jászapátin, melynek tizenkét évig igazgatója volt. A téren, mely ezentúl nevét viseli, állott a régi gimnázium első épülete. M tgfiatalodik a jó öreg■ alma mater. No nem a falai, hanem a benne dolgozó i tantestület. Az elmúlt tanév vé- j gén hárman mentek nyugdíjba - helyettükhatanjöttek. Valamen­nyien pályakezdők. Az igazgató­nő elmondása szerint az elkövet­kező két-három év alatt ez a fo­lyamat csak tovább folytatódik, évről-évre nyugdíjba megy egy­­egy idős tanár, s helyüket fiata­lok töltik majd be. Érdekes mó­don a vidéki gimnáziumokban nincs felesleg tanárokból. Ellen­kezőleg. A hat frissen érkezett tanerő­vel sem tudták teljesen betölteni a szükséges álláshelyeket. To­vábbra is várnak angol-történe­lem szakos tanárokat, valamint egy férfi kollégiumi nevelőta­nárt. Többször meghirdetett pá­lyázatukra nem volt jelentkező. Álljon itt - talán kedvcsinálónak is? - a jászapáti gimnáziumfiatal tanárainak ,,tablója”, akik jó szívvel, lelkesen vállalták a „ve­szélyt”. Mármint azt, hogy be­menjenek és tanítsanak, mond­juk egy csupa fiú negyedikes szakközépiskolás osztályban, akiknél épp csak pár évvel idő­sebbek ők maguk is. Nem kis do­log! Rövid bemutatkozásuk így hangzott: Az oldalt írta: Kátai Szilvia a Fotó: Korányi Éva \_____________________) Ha egy ház, még ha mégoly szép is, nagy is, kényelmes is - de a kutyának se kell-csakkőhalom. Ez a képünkön lát­ható, lapunkban is többször megjelent gyönyörű épület az önkormányzaté. El­adnák, de senkinek sem kell. Az 1987-ben tervezett épület akkor még nagy hasznot ígért a tanácsnak, mire elkészült, nincs rá vevő. Valószínűleg az életszínvonal romlása, a munkabérek és az árak közötti hatalmas szakadék az oka, hogy még mindig nincs egyetlen jelentkező sem a város közepén álló, közel 120 négyzetméte­res lakásokra. Noha a helyi önkormányzat az árakat többször leszállította, veszteséggel is eladná, ám még ma is üresen állnak az ötszobás lakások. Ezért a ház - legalábbis az önkormányzat szá­mára, nem éppen haszon - hanem csak kőhalom. Kár. Kár! Ház állna, de csak kőhalom Egy szatyor piszke és... Az ügyeletes hobbi elmentem Karcagra, Kisújszállás­ra, Túrkevére, ahol előadásokat tartottam kutatásom eredményei­ről, ugyanis kőzeteim értékes anyagokat tartalmaztak a Jászkun­ság történetére vonatkozóan. A kőzetek egy részét a városok gim-Borsos János kútfúró mester, professzor. Úgy hisszük, sem az igazi professzoroknak, sem Bor­sos Jánosnak nem sértő, ha tudását professzori szintűnek nevezzük, noha egyetemet nem végzett. Le­érettségizett a jászapáti gimnázi­umban, majd kútfúró mester lett a MÁV-nál. Kicsiny családi háza és öt gyermeke van. Nem gazdag em­ber, mégis minden pénzét „az ügyeletes hobbinak” szenteli - ahogy szerteágazó tudományos ér­deklődését nevezi. Az ufókutatás­tól az ősi kőzetekig széles skálára terjed ki érdeklődése. Jelenleg az írás történetéről készített rendkí­vül gazdag, érdekes kiállítását te­kinthetik meg az érdeklődők a Vá­gó Pál Emlékházban.. Szerényen, csendesen, de hatá­rozottan, hozzáértő fül számára is nagy tudással mesél „hobbijáról”, a tudományos kutatásról.- Volt, amikor akartam egye­temre jelentkezni. Tanár szerettem volna lenni, de úgy fordult az idő kereke, hogy nem lehettem. De most már nem bánom. Akkor biz­tosan nem lett volna időm ennyire elmélyülni mindabban, ami érde­kelt. Egy időben ásványtani-kő­zettani kutatásokkal foglalkoztam. Ekkor volt az, hogy biciklire ültem és 120 kiló kőzetgyűjteménnyel náziumainak ajándékoztam, mert biztos vagyok benne, hogy hasz­nos szemléltetőeszközök lesznek.-Hol szerzi be ezt a rengeteg anyagot? Megfiatalodik a 20 vés gimnázium Kálmán Katalin: - Matema­tika-fizika szakon. Debrecen­ben végez­tem a Kos­suth Lajos Tudomány egyetemen. Jászapátin lakom, ma­gam is eb­ben a gimnáziumban érettségiz­tem. Szerettem ide járni, le­het, hogy jobban, mint most. Milyenek a diákok? Azt tapasztalom, hogy a szakközép­­iskolások picit fegyelmezetle­nebbek. mint a gimnazisták. És milyen a jó tanár? Szi­­g o r ú , d e ugyanakkor emberséges. Fózerné Sándor Ildikó: Magyar­történelem szakon, az Egri Ta­nárképző Főiskolán végeztem. A kollégák, a légkör jó, kölcsön­ös tiszteletadás a jellemző. Kovács Judit: - Matematika­ének szakra járok, félig-meddig magam is diák va­gyok, utol­só éves hall­gatóként a szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskolán. Az éneket szeretem a legjobban, bár a gimnáziumok­ban ez nem a legmegbecsültebb tantárgy. Éppen ezért olyan han­got kell megtalálni, hogy mégis élvezzék a gyerekek az órát, s megvalósítsuk, amit szeretnék. Bárdos Zsuzsa: - Matemati­ka-kémia sz.akon Debrecenben a Kossuth Lajos Tudomány­­egyetemen végeztem. Jászapáti­ba való va­gyok, én is itt jártam gimnázi­umba. Ta­nári pályám alatt mind­végig sze­retnék kö­vetkezetes maradni, s azt visszakérdezni, amit elmondtam. Mészáros Edina: - Németet tanítok középfokú nyelvvizsgá­val, a szolnoki Vendéglátóipari Főiskolán végeztem. Olvastam a pályázatot, s így csöppen­tem ide mint tanár, de úgy ér­zem, bele­szerettem ebbe a pá­lyába, ezért jövőre sze­­r e t n é k egyetemre jelentkezni és továbbra is itt tanítani. A vállalkozás és a rendeletek „800 ezer forintot öltem ebbe bele. A semmiért? Addig megyek, míg az igazamat el nem ismerik!” A vállalkozó kedv és a vállalko­zásra vonatkozó szabályok nem mindig vannak összhangban. Ezt példázza Kökény Sándor esete a rendeletekkel. Az István király út 18. szám alatt egyszer volt (hol nem volt) egy kis autósbolt. Tulajdonosa, Kökény Sándor úgy látta, nem megy az üzlet, alig akadt vevő. Ekkor szép csendesen átalakította házának belsejét, majd bement a polgármesteri hivatalba: be szeret­né zárni ráfizetéses autósboltját, helyette italmérést nyitna. Ez így önmagában még rendjén is van, de! Háza két iskola között áll, s a rendelet - valljuk meg, nagyon he­lyesen! - kimondja: oktatási intéz­mények közelében, 200 méteres körzetben italmérést, kocsmát nyitni tilos. A ház ilyen szempont­ból tényleg a legrosszabb helyen van: reggeltől estig gyerekek soka­sága jön-megy el előtte. Palacko­zott italok árusítására kért enge­délyt ilyenformán. A polgármeste­ri hivatal a rendeletek szellemében eljárva, csak melegkonyhás ételek forgalmazására adhatott enge­délyt. Kökény Sándor 800 ezer fo­rintot áldozott a ház melegkonyhás kisvendéglővé alakítására, a Köjál - mai nevén: Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgálat - azonban nem hagyta jóvá az enge­délyt, kisebb-nagyobb hibákat ta­lálva a konyhában.- Mint kútfúró mester járom az országot, így bukkanok rá újabb és újabb kincsekre.- Segít valaki ebben a munká­ban?- Hát, volt olyan, hogy bemen­tem az egyik nagykövetségre, hogy ókori kutatásaimhoz anyagot gyűjtsék. Egy csomó anyagot és kőzetet bocsátottak rendelkezé­semre, én meg úgy köszöntem, meg, hogy mikor legközelebb mentem vonattal Pestre, vittem ne­kik egy szatyor piszkét.- És a felesége, gyerekek mit szólnak hozzá, hogy minden pénzét kutatásaira költi?- A feleségem örül neki. Mire hazamegyek, már várnak az általa előkészített újságcikkek az éppen ügyeletes hobbimhoz. Most példá­ul itt vannak az ufók és az írástör­ténet. Ezek érdekelnek most legin­kább, erről fogok egy öt részből álló előadássorozatot tartani Me­zőtúron. Itt szeretném megkö­szönni mindazoknak a segítségét, akik munkám eredményességéhez hozzájárultak. Például a Lungod­­rom szervezet ingyen adott köny­veket az írástörténeti kiállításhoz. Csodabogár? Megszállott? Egyik sem. Amit szeret, azt csinál­ja, s ahhoz ért is. Értéket, rendet hagy maga után - ez lesz az örök­sége öt gyermekének, meg talán az utókornak is. A nagy mű tehát készen áll. Az alkotó pihen? Nem, nem. Igazáért (vagy vélt igazáért) kardoskodik, elfogultsággal, részrehajlással vá­dolja az önkormányzatot, és ha kell „felmegyek a miniszterhez” - mondja. Hát igen. Van egy rendelet, van egy iskola (illetve kettő) és van a vállalkozó szellem. Azon gondol­kodom, hány oktatási intézmény közelében is működik melegkony­hás étterem - melynek neve amúgy, ha nevén nevezzük a gyer­meket, kocsma. Ki mondhatja azt meg előre, hogy Kökény Sándor kisvendéglője is igazából mi célt szolgál majd? Mindenesetre a kör­nyéken valóban elkelne egy kis­vendéglő, melyre a ház szépen át­alakított belseje alkalmasnak is látszik. Belül fényes, kívül milyen? Ahol igazi lokálpatrióták a város polgárai, ott mindig akad egy-két ügy, amiért lehet kiállni pró és kontra. Alighogy az utcanévharc véget ért, itt ez a reklám-kérdés. Tetszik, vagy nem tetszik? - ez a kérdés. Beleillik a tér hangulatába vagy nem? Nos, ez is eldől majd bizonyára. A belül - országos viszonylatban is - kiemelkedő színvonalú étterem falára kívül a minap ez a képünkön látható reklám került, amely az önkormányzat szerint nem illik a tér Makovecz által elképzelt hangulatához. A vendéglő tulajdonosa és a törzsvendégek szerint beleillik, s míg belül jóízűen kanalazzák a legkiválóbb ételkülönlegességeket, addig vajon kívül leszerelik az ínycsiklandó reklámot? Nem hisszük. Tanulsága azért mégis van a dolognak: a szempontokat egyez­tetve felszerelt reklám a legjobb reklám még akkor is, ha ma már sokan tudják, hogy ez az étterem színvonalát tekintve az élvonalban áll. I Borsos János írástörténeti kiállításán, valamint értékes részletek az anyagból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom